A múlt héten Irakban likvidált terrorista, Abu Muszab az-Zarkáwi azon kevés személyiségek egyike, akiről számos legenda kering, és még halála után sem tudjuk pontosan, hogy ki is volt valójában. Személyénél talán csak az vitatottabb, hogy milyen napok virradnak a Zarkáwi utáni Irakra.

Abu Muszab az-Zarkáwi egyszerű, jordániai palesztin menekültek gyermekeként látta meg a napvilágot 1966-ban. 1990-ben több társával Pakisztán, majd Afganisztán felé vette az irányt, hogy ott a CIA által tartott rövid kiképzés után felvegye a harcot az országot megszálló oroszok ellen. Zarkáwi ekkor még egy volt a sok mudzsahed közül. Neve először 1999-ben tűnt fel, amikor Jordániában őt gyanúsították a jordániai SAS Radisson Szálló ellen elkövetett merénylettel. Két évvel később a jordániai hatóságok a távollétében tizenöt év börtönre ítélték. Neki azonban nem akaródzott siralomházba vonulni. 2002-ben Irakba utazott. Ekkor kelthette fel az amerikaiak figyelmét a lánglelkű, de egyébként jelentéktelen Zarkáwi. Személyében a Pentagon megtalálta a tökéletes mumust. A háborút megelőző hónapokban Colin Powell soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy megemlítse Zarkáwi nevét – lehetőleg Szaddám Huszeinével egy mondatban -, aki állítása szerint nemcsak Irakban, de Csecsenföldön, Oroszországban s számos nyugat-európai országban is rendelkezik sejtekkel. 2003 februárjában a National Review az al-Kaida legfőbb biokémiai mérnökeként jelölte meg Zarkáwit. Ekkor azonban még senki nem tudta, hogy ki is ő valójában és külsejéről is csak találgatások voltak. Ugyanabban az évben az amerikai csapatok elfoglalták Irakot. Később kiderült, hogy az amerikai propagandával ellentétben az irakiak korántsem várták tárt karokkal a megszállókat. A szövetséges erőket érő támadások egyre sűrűsödtek. Az amerikaiak hamarosan elfogták Szaddám Huszeint, így új mumus után kellett nézniük. Ezt Zarkáwi személyében találták meg. Neve először 2003-ban kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor ismeretlen túszejtők kamerák előtt lefejezték Nick Berg amerikai állampolgárt. A Pentagon tudni vélte, hogy a Berg nyakát életlen konyhakéssel átvágó maszkos figura maga a rettegett Abu Muszab az-Zarkáwi. Ez a feltételezés azonban igen gyenge lábakon állt. Szó szerint. A gyilkos lábai ugyanis valódiak voltak. Mint köztudott, Zarkáwi 2002-ben elvesztette fél lábát, amelyet művégtaggal pótolt. Szemfüles elemzők emellett azt is észrevették, hogy a Berget lefejező férfi az ujján aranygyűrűt viselt, amit a muzulmánok – a radikálisok meg főleg – Istennek nem tetsző dolognak tartanak. Bár itt-ott megjelentek ugyan találgatások arról, hogy a látványos PR-akció mögött az amerikai titkosszolgálatok állnak, ezek a hangok hamar elültek. Zarkáwi, a jordániai férfi rövid idő elteltével már-már letaszította trónjáról Bin Ladent. Pedig nevéhez pusztán néhány kisebb-nagyobb gyilkosság és merénylet kötődött. Növekvő híre valószínűleg igen nagy elégedettséggel töltötte el az egyébként jelentéktelen férfit. Hamarosan iraki ellenállócsoportja nevét „Mezopotámiai al-Kaidára” változtatta. Az amerikai stratégák válaszul, ahelyett hogy magukba néztek volna, tízről huszonötmillió dollárra emelték a Zarkáwi fejére kitűzött vérdíjat. A terrorista piaci értéke így elérte a főgonosz, Oszama bin Ladenét. Irakban hamarosan megszaporodtak a támadások a síita szentélyek ellen. A szárnyra kapó médiakampány üzenete szerint ezek mögött Zarkáwi állt, aki polgárháborút kívánt szítani a síiták és szunniták között. Ez ideológiailag mindenképpen megalapozott volt, hiszen Zarkáwi a CIA afganisztáni iskoláját járta ki, ahol mesterei arra tanították meg, hogy a síiták nem muzulmánok, hanem az ateista szovjetekkel egy szinten lévő hitetlenek. Ez persze nem bizonyította, hogy valóban Zarkáwi állt volna a síiták elleni támadások mögött. A kérdőjelek egyre szaporodtak. Különösen miután 2005 októberében iraki biztonságiak lefüleltek két brit ügynököt, akik éppen egy útszéli bombát próbáltak üzembe helyezni. Gyanúra adott okot az is, hogy arab médiumokban megszaporodtak a jelentések arról, hogy amerikaiak által pénzelt milíciák szítják a feszültséget az országban. A propaganda azonban mindenre képes. Az amerikaiaknak már-már sikerült Zarkáwi kontójára írni az erősödő felekezeti ellentéteket. De nem csak azokat. Őt vádolták a 2005 végén egy ammáni luxusszálló ellen elkövetett merénylettel is. 2006 áprilisában azonban bomba robbant, amely alapjaiban rengette meg a Zarkáwi-hisztériát. A Washington Post cikket közölt, melyben titkosszolgálati értesülésekre hivatkozva állította, hogy 2003-ban a Pentagon PSYOP néven 30 millió dollárra rúgó médiakampányt indított Zarkáwi kultuszának kiépítésére, melynek célja az Irak elleni hadjárat igazolása lett volna. (Demokrata 2006/17.) A stratégia nem volt egyedi. 1990-ben a CIA hasonló elvek alapján szervezte meg az egyébként teljesen alaptalan médiahisztériát, miszerint a Kuvaitba bevonuló iraki katonák kipakolták a kuvaiti csecsemőket az inkubátorokból. Az ügy akkor arra szolgált, hogy tömeghangulatot teremtsen az 1991-es Irak elleni invázióhoz. De hasonló hisztéria volt Bin Laden személye körül is, egészen addig, amíg az amerikai gépek meg nem indultak Afganisztán felé. Amikor azonban Afganisztán már romokban állt, a kutyát sem érdekelte, hogy Bin Laden él-e, hal-e a Tora Bora hegység barlangjaiban. A Washington Post telibe talált. A cikk megjelenését követő napon tartott sajtótájékoztatón, amikor egy újságíró a PSYOP program valódiságáról kérdezte Donald Rumsfeldet, a védelmi miniszter csak kényszeredetten mosolygott és mellébeszélt. Hogy, hogy nem, a botrány után egy héttel Zarkáwi életében először videóüzenetben adott életjelet magáról. Hogy a Pentagon keze volt-e a dologban, vagy Zarkáwi önérzetét sértette, hogy egyesek személye valódiságában kételkednek, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy Washingtonnak jól jött a mozi. A PSYOP körüli találgatások feledésbe merültek. Zarkáwi üzenetének tartalma azonban nem tetszett Bushnak és társainak. A terroristavezér ugyanis nem a felekezeti háború folytatására, hanem az amerikaiak elleni harcra szólította fel az irakiakat. Sőt Zarkáwi beszédében a kurdokat és síitákat is megszólította, azok dicső múltját éltetve és harcra biztatva őket. Emellett az interneten megjelent, s cenzúrázatlan üzenet különös erőt sugallt. Zarkáwi üzenete ugyanis a Korán dallamát követő versben íródott, amely ugyan az európai fül számára érthetetlen, de a muszlim szíveket igen mélyen érinti. A beszéd olyan jól sikerült, hogy az arab médiumok már-már arról vitatkoztak, hogy vajon mikor jelenik meg Zarkáwi és az al-Kaida a nyilvános politikai színtéren. A veszélyt az amerikai stratégák is felismerték. Az üzenet megjelenését követő héten az amerikai hadvezetés sajtótájékoztatót tartott, ahol egy gyanús körülmények között előkerült felvételt mutattak be. A képsorokon Zarkáwi volt látható, ahogy egy amerikai gépfegyverrel szerencsétlenkedik. Először nem tudta egyedül felhúzni a karabélyt, majd tüzelés után megégette a kezét a forró csővel. Rumsfeld elégedetten dőlt hátra: lám a nagy terroristavezér még lőni sem tud. A lejárató kampány azonban hatás nélkül maradt. Zarkáwi valóságos Che Guevarává vált. Személye leginkább a fiatalok körében aratott nagy sikert. Erre utal legalábbis, hogy Zarkáwi terroristából divatdiktátorrá avanzsált. Az al-Kaida-vezető fején díszelgő, egyébként hagyományosan a távol-keleti muszlimok által hordott fekete sapka hirtelen divatba jött az arab országok ifjai körében is, akik közül ma minden ötödik ilyet visel. Talán ez a hirtelen jött népszerűség volt az, ami megpecsételte Zarkáwi sorsát. Az amerikaiak nem engedhették meg, hogy az általuk teremtett legenda saját történetét írja. Ezért dönthettek úgy, hogy pontot tesznek a mozi végére: a hősnek buknia kell. Hogy Zarkáwit éppen most likvidálták, az a véletlen műve. Ezt erősíti meg azon jordániai és szír bejelentés, mely szerint a két arab ország titkosszolgálatai korábban többször is értesítették az amerikaiakat Zarkáwi hollétéről. Ők azonban nem léptek. A megfelelő pillanatot várták. Ez most jött el. Éppen jókor, amikor a világ az amerikaiak nemrég kitudódott hadithai botrányának zajától volt hangos. Mint köztudott, 2005 novemberében amerikai tengerészgyalogosok egy őket ért támadást követően bosszúból házról házra járva huszonnégy iraki civilt gyilkoltak meg. A hadvezetés később a bűnösöket felmentette. Zarkáwi halála „szerencsésen” túlharsogta a Haditha-botrányt. Jól jött az akció Bush elnöknek is, aki így reménykedhet abban, hogy harminc százalékosra apadt népszerűsége némileg feljavul. Hogy ki is volt valójában Zarkáwi, várhatóan örök rejtély marad. A hivatalos történetírás vélhetően a történelem egyik legvéreskezűbb terroristájaként fog rá visszaemlékezni. Az igazság azonban itt-ott kikandikál a nagy propaganda-lepel alól. Zarkáwi halálának napján az al-Dzsazíra pánarab televízió interjút készített a terrorista sógorával, Abú Kadámával. A tekintélyes szakállt és palesztin fejkendőt viselő, ötvenes éveiben járó férfi, aki gyermekkorától ismerte Zarkáwit, elmondta, hogy a megölt harcost semmi más cél nem hajtotta, mint Palesztina felszabadítása. Az Afganisztánban folytatott harcokat csak a Nagy-Palesztináért vívott háborúra való edzésként fogta fel. Világméretű dzsihádról soha nem beszélt. Beszédében Abú Kadáma jókora pofont adott a jordán kormányzatnak is. Elmondta, hogy sógora azért utazott Pakisztánba, mert elege lett a hazájában uralkodó korrupcióból és diktatúrából. Abú Kadáma, aki egyébként ott volt sógorával Pakisztánban, beszámolt arról, hogy Zarkáwi mindig a halált várta, és sírt amikor élve tért haza egy-egy akcióból. Abú Kadáma tudni vélte annak okát, miért döntött Isten úgy, hogy egészen idáig meghosszabbította Zarkáwi életét. A Mindenható azért tett így, hogy sógora példát mutathasson a felnövekvő generációknak. Adu ászként végül elmondta, Zarkáwi nem szervezetileg, hanem kizárólag ideológiailag kapcsolódott az al-Kaidához. A nyilatkozat kivágta a biztosítékot – az amerikaiakkal bensőséges kapcsolatot ápoló – jordániai hatóságoknál: Abú Kadámát, ott helyben, a nyilatkozat kellős közepén, a kamera előtt letartóztatták. Mindössze azt nem vették számításba, hogy élő adás volt, így az egész világ láthatta, milyen elbánás jár azoknak, akik ellentmondanak a hivatalos véleménynek. Hogy milyen jövő köszönt a Zarkáwi utáni Irakra, egyelőre nem tudni. A hivatalos amerikai álláspont szerint a terrorista halála súlyosan megrendíti az iraki ellenállást. Aki azonban a háború kezdete óta figyelemmel kíséri az iraki híreket, erre csak megvonja a vállát. Hiszen hasonlókat már sokszor hallottunk. Mikor az amerikai légierő kilőtte Szaddám Huszein két fiát, Udajt és Kuszajt, vagy amikor föld alatti üregéből előbányászták a bukott diktátort, az amerikaiak mindig bejelentették, hogy vége az ellenállásnak. Később kiderült, mindkét eset olaj volt a tűzre. Az ellenállás csak fokozódott. Ezek fényében nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjuk, milyen napok várnak az amerikaiakra Irakban. Annál is inkább, mert Zarkáwi – csakúgy, mint Bin Laden – annak idején a CIA afganisztáni iskoláját járta ki, ahol tanítói belenevelték a síiták iránti ellenszenvet. Személye így megosztó tényező volt az ellenállók között. A Mezopotámiai al-Kaida vezetői posztját elfoglaló Abú Abdalrahmán al-Iráqi elődjével ellentétben soha nem tett célzásokat a síiták ellen. Ráadásul ő született iraki, így a Pentagon még azzal sem vádolhatja, hogy külföldiként avatkozik az iraki eseményekbe. Így tehát az iraki ellenállás történetében minden bizonnyal új fejezet kezdődik. Sayfo Omar