Tort ülnek Győzelmi mámorban úszik az ország. Úgy döntött a nép, pontosabban annak fele, hogy tovább folytatja az ország eladósítását. Ők az átkosban, amikor még nem szégyellték néven nevezni magukat, úgy dicsekedtek: Mi kommunisták „fölvállaltuk”, hogy élcsapatként vezetjük az országot. (Most folytatják a vezetést.) Csak a vak nem látja, hogy kik váltak egy év alatt gyanús gyorsasággal milliomossá, és hogy milyen mélyen van ma Magyarországon a munkásvédelem és a szakszervezeti jog. A vörös veteránok ma is irányítanak, hintaszékből irányítják-igazgatják fiaikat, a kádercsemetéket, akik atyáik szellemi és anyagi örökébe léptek. Amikor ma győzelmi tort ülnek, emlékeztetni kell őket újra és újra arra, hogy miből ered a gazdagságuk. Ez a forrás a múlt, az átkos, amit most hatalmuk birtokában természetesen agyonhallgatnak. Közben a pártállami dokumentumokat és a könyvtárak marxista irodalmát bezúzták, elégették. (Lehet, hogy elhamarkodottan tették?) Anakronisztikus és tragikus, hogy azok, akik egyenlőbbek az egyenlőknél, a XXI században is eltüntethetik a múltat és a jelek szerint a jelenünket is. Kövér Károly, Szeged

WC-papír-trükk A hetvenes években történt az egyik kerületi vendéglátó-ipari vállalatnál. Egy termelési gyűlésen a költségek csökkentése volt az egyik napirendi pont. A vállalati párttitkár asszony javaslata az volt, hogy csökkenteni kell a vállalatban a WC-papír-felhasználást, mert túl sok fogy. E réges-régen elhangzott „komoly” költségcsökkentő javaslat jutott eszembe most, hogy a nagyon lassan felálló Gyurcsány-kormány közzétette első komoly intézkedését. Valóban korszakos és hatalmas költségmegtakarítást eredményezhet, ha a 386 országgyűlési képviselő költségelszámolását leegyszerűsítik. De itt nem is ez a lényeg, ennek a tervnek van egy sokkal fontosabb célja, amit a sajtó majd nem győz hangsúlyozni. Ennek lényege, hogy a talpnyaló médián keresztül az általuk elvakított néphez eljusson az üzenet: Lám a kormány milyen szerény és „szegénységpárti”. Saját magán kezdi a takarékoskodást. Milyen önkritikus, mennyire együttérez az egyszerű emberekkel. Mert mégiscsak igazságtalan, hogy a nem kis fizetségért a parlamenti székeket koptató képviselők még magas költségtérítést is kapjanak. Lám, ilyen a mi kormányunk. Ezt is megcsinálja (nem csak a 260 forintos eurót és a 300 forintos benzint)! Most azt várom, hogy a szolga média visszamutogasson 8 évvel ezelőttre: lám, ezt Orbán Viktor is megcsinálhatta volna, akkor most nem erre a kormányra várna ez a hálátlan feladat. És a gagyitévén csüngő nép kritikátlanul elfogadja, legalábbis az a 3,3 millió ember, akivel csinálhatnak bármit, mindig balra szavaz. Paál István, Bp.

Késő bánat Postán adom fel az egyre aggasztóbb csekkjeimet. Közben hallom a feldúlt nyugdíjasok morgolódását. – Nem ezt ígérték a szocik! – Azt mondta a Kuka (Kóka – P. T.), hogy minket irigyel a világ. Meg hogy milyen jó lesz, ha az exkomcsik maradnak hatalmon. – Nem is baj, hogy ez a Ferkó gyerek, maradt hatalmon, ez már talán nem lop többet… Halkan megkérdeztem: uraim, nem tűnt fel önöknek, hogy az MSZMP-MSZP mindig csődbe vitte az országot? Hornék 95-ben lenullázták az országot. És 89-ben? 2006-ban soha nem látott mínuszban vagyunk. Miben bíznak? Mi jöhet még? Sovány vigasz kettő maradt: 1. A városunkban még van posta. 2. Nógrádi László (Fidesz- KDNP) másodszor is már az első fordulóban nyert. Zala megye is jobboldali maradt. Ennyi. Paksa Tibor, Lenti

Közpénz Figyelmetlenségből rátévedtem az ország legaljasabb, folyamatosan gyűlöletet keltő rádióadójára. Itt végzi nemzetvesztő, romboló munkáját a Magyar Rádióból nagy összegű végkielégítések felvétele után, önkéntesen távozott „kirúgottak” többsége. A szívességi vagy bér-betelefonáló bolsevikokat és liberális érdekvédő társaikat már a hanghordozásuk alapján fel lehet ismerni. Mindig ugyanazok. Ha valaha az agymosásról mint fogalomról beszédet tart egy egyetemi tanár, példát e rádió archívumában bőven talál. Egyet idézünk a választás előtti napokból. Idős hangú, a folyamatos „ellenállásban” megedződött öregasszony hálálkodott, hogy a „drága elvtársak” hozzájuttatták a 13. havi nyugdíjhoz. Arra már nem emlékszik, hogy Medgyessyék nem négy év alatti, négyszer egyheti nyugdíjemelést ígértek, hanem azonnali egyhavit, négy éven keresztül, folyamatosan. „Nem tudom – folytatja – mit akar a cigány Orbán (Bolgár: ugyan! ugyan!) a 14. havi nyugdíj odaígérésével, amikor a költségvetés nehéz helyzetben van.” Másnap Gyurcsány rálicitált Orbánra, beígérte a tizenötödiket… Gondolom, a hírre égtek e nemes rádióban a vonalak : igen, azt kérjük, köszönjük, hálásak vagyunk, éljen a párt és a kormány meg a mindentudó vezér, Gyurcsány. A lényeg, hogy ebben a rádióban nemegyszer hallani, hogy „a műsort támogatta a Paksi Atomerőmű” vagy más közpénzen (vagyis az enyémen is) fenntartott állami vállalat. A szennyrádiónak fizetett sokmilliós reklámköltség persze hamarosan be lesz építve az energia árába… Mondja meg valaki: egy atomerőművet miért kell reklámozni? Hogy ezek a léhűtő bolgároroszok (stb.) jól éljenek? Spórolós, sőt szorongató Gyurcsány úr! Nem kellene ennek a „szabályosan” kiszámlázott, átszámlázott tolvajlásnak véget vetni? Kocsis Sándor, Bp.

Sóhivatal Ezt is jól megcsinálták, mint a világbékességet. Dübörög a világ az emberi jogok autósztrádáján, mondják a szolgálatos megmondogatók. Megalakították az ENSZ Ember Jogi Tanácsát. Olyan országok is tanácstagok lettek, mint Kína, Kuba, Szaúd-Arábia meg mások, amelyekről a magzatvízben lubickoló embriók is tudják, hogy az emberi jogokon kívül minden hétköznapian zajlik a tisztelt államuk hétköznapjaiban. Ez eddig nem rendkívüli vagy természetfölötti jelenség, csak hát Magyarországot kiejtették ebből a tanácsból, miközben bevették Romániát is, amely „példaértékűen” respektálja jelenleg a lopott területén is, Erdélyben az emberi jogokat. A román dal ezután is arról fog szólni, de most már világintézményesítve ENSZ-ileg, hogy a romániai magyar kisebbségnek olyan jó a dolga, hogy 20 év múlva nem is kell velük foglalkozni a „prosper” Romániában, mert már nem is lesznek „jó dolgukban”. Egy újabb sóhivatal született az ENSZ-ben, amely a saját fontosságával lesz tele reggeltől estig, miközben az emberi jogok vígan, „demokratikusan” tovább fognak romlani világszerte – az égiszük alatt ! TO., Mikháza

Észrevétel A Magyar Demokrata 21. számával kapcsolatban két észrevételt tennék. A Levelezés rovatban Pontosítás címen egy olvasójuk úgy véli, hogy a a trianoni békeszerződés a Kis-Trianon palotában történt (Révai és az Akadémiai Kislexikon). A Magyarország Története 8/1 kötetben a Trianoni béke aláírása c. fejezet szerint ez a Nagy-Trianon palotában volt, ezt támasztja alá a Magyar Larousse Enciklopédia 3. kötetében a trianoni békeszerződés szócikk is. Az eseményt egy kis emléktábla jelöli a kastély falán. A másik megjegyzésem a Benárd család által írt észrevétellel kapcsolatos. NEMESKÜRTY TANÁR ÚR – így, nagy betűkkel – szerintem nem sértett meg senkit, és úgy gondolom, nem is kellene bocsánatot kérnie. Nem hiszem, hogy okvetlenül sértésnek kellene venni a dolgot, bárki lelkén száradjon is a hiba, az elírás. Kellemetlennek kellemetlen, ha az ember neve tévesen jelenik meg, de ez esetben, mint ahogy általában is, nyilván nem szándékosan történt. Megjegyzem, hogy Nemeskürty tanár úr sohasem volt elvtárs (aki ebben az országban él, tudhatja). Inkább a tanár úrtól kellene bocsánatot kérni! Szabó Gergely, Bp.

Tolvajnévsor Csak Viren, ezen a kicsinyke horvát szigeten 500 magyar apartman van. 2,5 milliárd forintot ruháztak be „honfitársaink” ott, és nem itt a sokat emlegetett munkahelyteremtésbe. Jelenleg a sziget védett, parti zónájában 48 kacsalábon forgó „hajlékot” dózeroltak le, ebből 18 magyar. A tévé meghatározása szerint a „politikai és gazdasági elitünket” éri a csapás Vir szigetén. Nem véletlen tehát az a rendkívüli politikai(nak tűnő) pezsgés, amit az eset beindított. El bátorkodom képzelni, hogy a dologból EU-probléma lesz, elvégre nem a melósokról, a gazdákról van szó, még csak nem is a romákról, ami aztán végképp abszurd, hanem az elitről, a kékülő vérűekről! Ha Vir szigetén is található morzsányi a nemzeti vagyonból, akkor milyen lenne a kép, ha nagyobb vászonra festegetnénk? Hiszen rengeteg sziget van még a legkülönbözőbb tengerekben, óceánokban. Más kontinensekről nem is beszélve. „Elitünkről” még az is elképzelhető, hogy lassan a Hold is számításba jön – csak éppen Magyarország nem. Nos, ugyan akadna-e nálunk (is) olyan újság vagy bárminemű orgánum, amelyik ki tudná szimatolni a nemzeti vagyon kiáramoltatását (a Vir szigetihez hasonlót). Igen épületes olvasmány lenne azok névsora, akik itt-ott-amott „ruháztak be” és nem idehaza. Magyarán: igen érdekes lenne olvasni a tolvajok névsorát és mérleget készíteni arról, hány közülük az MSZP-s, az MSZP-s és az MSZP-s. No, jó, esetleg más párt tagja. Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Beidegződés A kormány Ürömnek ajándékozott 33 ezer négyzetméter földet, mert a polgármester, Laboda Gábor MSZP-s képviselő. A Csillagheggyel szomszédos földet az önkormányzat rögtön eladta egy izraeli kft.-nek 406 millióért. A pénzből megkezdődött az utak, buszmegállók építése és a főtér átépítése. Csak az a furcsa, hogy minden munkát egyetlen kőműves vállalkozó kap meg, aki a polgármester gyerekkori barátja. A munkálatokat természetesen egyszer sem pályáztatták meg. A helyi újság is írta, hogy a főtér 190 millió forintba került. Gondolom ebből a pénzből jut a polgármesternek és az MSZP-nek is. Különben miért lenne megint képviselő Laboda Gáborból, akit az emberek nem szavaztak meg. Helyi lakos és vállalkozó vagyok, aki szintén szeretne megélni, a levelemet viszont nem merem aláírni, mert Ürömben még mindig szocializmus van és félek a megtorlástól. (Az írást megkapta a Fidesz Demokráciaközpontja és a Magyar Nemzet is. A Szerk.)

Ki a hólyag? Boross Péter (akivel Betlenünk a Nap-keltében vidáman kacarászik, ő pedig viszonzásul tegezi) megint osztotta az észt a tévében. Nem tudom, mást osztott-e az életben, de az előbbit egyre sűrűbben. Hogy kvázi kedvesen, megértően, atyaian ugyan, de mindenkiről elmarasztaló véleményt mond, azt már megszoktuk. Azt viszont nem, hogy egész „népréteget” ásson el csak azért, hogy a kalapos kedvencének és mellesleg az egész baloldalnak a kedvében járjon, s az egészet csak úgy mellesleg tegye. Egy hosszabb mondatba bonyolódva (persze azért kibotorkált belőle) ezt mondta: „A sok karrierista hólyag, aki elment…” No, persze, nem a régi elmenőkre gondolt, Lezsákékat még ő sem meri karrieristáknak nevezni. Csak azokat, akiknek nem tetszett a „konszenzussal” parlamentbe juttatott MDF, akiknek nem vette be a gyomra az utóbbi néhány év és főként az utóbbi pár hónap emdéefkedését. Itt tart a maradék fórum! Egyébként az őszinteség (vagy a butaság?) szikrája még (már) megmaradt benne. A mondatában a sok jelző, ami arra indítja az embert, hogy akár meg is fordítsa az állítását: az a pár szál karrierista hólyag, aki maradt… K. J., Budapest