A székelység egyre határozottabban követeli az autonómiát

Tárgyalásra szólította fel a román kormányt a Székely Nemzeti Tanács a Gyergyóditróban megtartott székely nemzetgyűlésen. A március tizenötödikén Székelyudvarhelyen tartott nagygyűlés folytatásaként megrendezett összejövetelen a szeszélyes időjárás ellenére több ezren tettek hitet Székelyföld autonómiája mellett. A román hatalom ezúttal igyekezett megfélemlíteni a székelységet, két szervezőt ugyanis súlyos pénzbírsággal sújtottak mondvacsinált indokkal, a nagygyűlés előtti este pedig magyar fiatalokat vertek össze az idegen földről odavezényelt román csendőrök.

Tekintélyes tömeg követelte Gyergyóditróban a román kormánytól, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a Székely Nemzeti Tanáccsal Székelyföld területi önrendelkezéséről. A méltóságteljes, de határozott és erőt sugárzó sereglés újfent bebizonyította, hogy az autonómia iránti igény nem ködös fikció, hanem nagyon is létező valóság az Európai Unió kapujában álló Romániában. Bár némely erdélyi és csonkaországi közéleti szereplők folyamatosan lekicsinylően, fitymálólag nyilatkoznak a Székely Nemzeti Tanácsról, a román hatalom, ha nyíltan nem is mondja ki, nagyon is komolyan veszi a székelység közképviseleti testületét. Bizonyíték erre, hogy Ditró felé tartva minden faluban rendőrök figyelték árgus szemmel a nemzetgyűlésre tartókat, olyannyira, hogy kamerával rögzítették az érkező járművek rendszámát. A Gyergyószentmiklóshoz közeli településen hatalmas készültség volt, a közlekedést irányító egyenruhások szájából nem hullt ki a síp, miközben heves és ideges gesztikulációval igyekeztek jelezni, ők az államhatalom képviselői. Ezt a nagygyűlést megelőző este is demonstrálták, amikor a gyergyószentmiklósi művelődési ház diszkójába mintegy harminc szolgálaton kívüli román csendőr tódult be, és követelték a magyar nyelvű zeneszámok leállítását, helyettük román zenék lejátszását. Amikor egy helybéli fiatal megkérdezte, mire ez a goromba fellépés, a csendőrök nekiestek a magyaroknak, ütötték és rúgták őket, többen a földre kerültek. A román karhatalom képviselői a lányokat sem kímélték. Több sértett öt-hét nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett. A bántalmazott fiatalok feljelentést tettek a rendőrségen. Pavel Dumitru megyei és Lazar Laurentiu városi csendőrparancsnok egyaránt határozottan kijelentette, hogy a verekedők nem az általuk vezetett egységek tagjai voltak. A sértettek ugyanakkor azt állítják, a támadók szervezetten, a csendőrlaktanya irányába hagyták el a diszkót. Garda Dezső gyergyói parlamenti képviselő interpellált, a Székely Nemzeti Tanács pedig közleményben tiltakozott a brutális támadás ellen. A verekedés másnapján a tűző napsütés és az azt időről időre megszakító heves záporok ellenére sokezres tömeg gyűlt össze a ditrói futballpályán. Azért itt, mert Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, erdélyi magyar katolikusság vezetője politikai eseménynek minősítette a székely autonómiáért szervezett rendezvényt, és ezért nem engedélyezte, hogy a nagygyűlést a székesegyháznak is beillő kéttornyú ditrói templom udvarán tartsa a Székely Nemzeti Tanács. A tömegben több ismert közéleti személyiséget is fölfedeztünk, így Sógor Csaba református lelkészt, az RMDSZ Hargita megyei szenátorát és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert. A nagygyűlés résztvevői nem rejtették véka alá a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel kapcsolatos elégedetlenségüket sem, az egyik transzparensen például ezt olvashattuk: „Ellep a komcsi RMDSZ-mocsok.” A rendezvény bevezetőjeként Gazda József nyugalmazott tanár a székely nemzetgyűlések történetét tekintette át, hangsúlyozva, hogy a magyar mindig befogadó nemzet volt. – Ma olyanok neveznek hazátlannak bennünket, akik öt-tíz éve laknak ezen a vidéken – tette hozzá a kovásznai tanár. Ferencz Ervin atya, a gyergyószárhegyi ferences kolostor idős papja börtönélményeiről szólva azt mondta, ahogy akkor, úgy ma is mások akarják megmondani, milyen ételt szeressen. A korpakása helyett azonban a töltelékes káposztát kívánja, fogalmazott az idős pap. Szabó Csilla dalai után a széki székely tanácsok beszámolói következtek, majd Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ismertette a nemzetgyűlésre írt határozattervezetet, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással elfogadtak. A dokumentum szerint a „Székely Nemzetgyűlés megjelöli a történelmi székely székeket magában foglaló Székelyföld autonóm közigazgatási egység ideiglenes határait, miképpen ezek a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott és Románia parlamentjében benyújtott statútumban szerepelnek. (…) a székelységnek joga van saját kebeléből választani önkormányzatot, nemzeti önazonosságát megőrizni, saját oktatási-kulturális, közigazgatási intézményekkel, döntéshozó, végrehajtó és bíráskodó testületekkel rendelkezni”. A határozat követeli, hogy Románia elnöke, parlamentje és kormánya haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a Székely Nemzeti Tanáccsal Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásáról, és szeptember harmincadikáig írjon alá megállapodást Székelyföld autonóm státusának elismeréséről. Amennyiben ez nem történik meg, ősszel újabb nagygyűlést hívnak össze, amely dönteni fog a székelység önrendelkezési jogának hatékonyabb demokratikus érvényesítési módjáról. A nagygyűlés a mindenkori magyar kormányt arra kérte, gyakoroljon védőhatalmi státust. A román hatalom igyekezett bosszút állni a székelyeken, a nagygyűlés két szervezőjére, Árus Zsoltra, a Gyergyószéki Székely Tanács elnökére és Sinon Sándorra, a Ditrói Székely Tanács vezetőjére ugyanis tíz-tízmillió régi lejes (körülbelül nyolcvanezer forint) bírságot rótt ki a Hargita megyei csendőrparancsnokság, mivel az előre bejelentett időponthoz képest huszonöt perccel később ért véget a rendezvény. Pavel Dumitru csendőrparancsnok a nyilvános gyülekezéseket szabályozó 1991. évi 60-as törvény 26. cikkelyének b pontjára hivatkozott, amely szerint kihágásnak minősül, ha egy rendezvény szervezői nem tartják be az engedélyezett időtartamot. Dumitru ugyanakkor a sajtó érdeklődésére elismerte, hogy a hivatkozott törvény alapján még soha nem szabtak ki bírságot. Á. B.