Magyarországon az irodalomnak mindig is óriási presztízse volt, és ez a magyar könyvkiadás összetételében is tükröződik, hiszen nemigen van olyan ország, ahol a szépirodalom piaci részesedése olyan nagy lenne, mint nálunk. Az irodalom a könyvkiadás 17-18 százalékát foglalja el, míg Nyugat-Európában ez az arány nem éri el a tíz százalékot. Van okunk büszkének lenni – mondta a Demokratának Zentai Péter László, az Ünnepi Könyvhetet rendező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója.

– Minden szempontból rekordot döntött a 77. Ünnepi Könyvhét. Minek köszönhető a rendezvény töretlenül növekvő sikere? – Megőrizte az eredeti elképzelését, hagyományait, még szinte a külsőségekben is. Nem egy általános könyvvásár, hanem valóban a magyar nyelvű irodalom ünnepe. Tudomásom szerint sehol a világon nincs olyan nyolc évtizedes múltra visszatekintő irodalmi és könyves ünnep, amely a kortárs nemzeti irodalmat állítja a középpontba, és arra sincs példa, hogy egy nemzet irodalmának minden számottevő szereplője és műhelye így összpontosuljon. Különlegessége vagy inkább szeretetre méltósága, hogy idén is 1200 dedikálásra került sor, ha ezt egy külföldi könyves kollégámnak elmesélem, leesik az álla. Ott is meghívnak szerzőket, akik fellépnek, de az írók és olvasók ilyen közvetlen, bensőséges kapcsolatára külföldön nincs példa. Akárcsak arra, hogy egy ilyen rendezvény nemcsak egy városra, hanem az egész országra kiterjedjen. Idén az alapító Supka Géza eredeti elképzelése szerint megkerestük a jelentősebb települések polgármestereit. A legörömtelibb, hogy egy részük biztosított minket: már régóta rendeznek ünnepi könyvhetet, a többi helyen pedig gazdag programokkal indították el a hagyományt. – Milyen tapasztalataik voltak a kísérleti jelleggel Pest megye kistelepüléseit járó könyvheti busszal kapcsolatban? – Nemrég tájékoztatott a buszt kölcsönző Ceglédi Városi Könyvtár igazgatónője, hogy a tucatnyi településen több százezer forint értékben vásároltak könyveket. Tehát a kezdeményezés bevált, s úgy hallottam, hogy ezen felbuzdulva több megyei könyvtár is szeretne könyvtárbuszt. Másrészt láthatóan akkor működik jól az elképzelés, ha egész napos programot szervezünk egy településre ahelyett, hogy egy nap alatt két közeli településen is járunk. – Máshogyan szólítják meg a kistelepülések olvasóit, mint Budapestét? – Semmiképp. A kultúra demokráciájához hozzátartozik, hogy bárhol lakjon is az ember, meglegyen ugyanaz a lehetősége az érdeklődéséhez közel álló könyvek megszerzéséhez. Bár a könyvszakma elemi érdeke, hogy az országot behálózó könyvesbolthálózatot létrehozzon, egy falu természetesen nem tud fenntartani egy könyvesboltot. De a lehetőség megteremtése ugyanolyan fontos, mint az iskolahálózat. Mi nemcsak az utat akartuk megspórolni a lakóknak egy közeli városba, hanem elvinni hozzájuk ugyanazokat a könyveket, amelyekről az ünnepi könyvhét kapcsán a rádióban, televízióban hallanak, és amelyekre kíváncsiak. – Sokat hallunk arról, hogy a rendszerváltás óta a példányszámok felére csökkentek, kevesebb könyv fogy, drágák a könyvek. Hogyan alakult a könyvkiadás és terjesztés helyzete a nyolcvanas évek óta? – Magyarországon a könyvkiadás piaci versenye a Sárközi-féle társasági törvény révén korábban alakult ki, mint a politikai és gazdasági rendszerváltás. A nyolcvanas évek középére-végére két cég kivételével lényegében a könyvkiadás minden szereplője magántulajdonú céggé vált. Ma pedig csak a Könyvtárellátó Kht. állami tulajdonú, ami akárhogy is vesszük, állami feladat. A több ezer szereplőre dagadt könyvpiac nagyon sokrétű könyvválasztékot termelt ki, ma már 13 ezer féle-fajta könyv jelenik meg egy évben, ami a magyarul beszélők arányához képest nagyon pazar választékot jelent. A könyvcímek növekedése közben a példányszámok radikálisan lecsökkentek, míg a nyolcvanas évek végén százhúszmillió példányban jelentek meg könyvek, az elmúlt esztendőben csak negyvenmillióban. De az okokat mindenekelőtt abban kell keresni, hogy a rendszerváltás előtt ez egy nagyon erősen dotált terület volt, a könyvre írt árnak köze nem volt ahhoz, amennyibe került. Ilyen értelemben a piaci viszonyok között a dolog csak akkor működhetett, ha az árak növekedtek. A radikális csökkenés után a helyzet konszolidálódott, és a könyvkiadás forgalma esztendőről esztendőre növekedni kezdett. Mi 1997 óta készítünk könyvforgalmi statisztikát, akkor 24 milliárd forintos forgalmat regisztráltunk, a múlt évben pedig 62 milliárd forintosat, ami azt jelenti, hogy van Magyarországon egy számottevő réteg, amelyik elkötelezetten vásárol könyvet. – A 13 ezer cím jó aránynak számít Európában? – Nehéz összehasonlítani. A választóvonal mindenestre nem az ország gazdagsága, hanem a kulturális hagyomány és a nyelvterület nagysága. Tehát míg az angol nyelvű kiadásban a legkisebb témának is van potenciális vevőköre, egy 3-4 milliós egynyelvű lakosságnak csodával határos sokszínű könyvkiadást csinálni. A magyar nyelven beszélő népesség ilyen értelemben közepes méretűnek számít. Hihetetlen előnyünk viszont a legfejlettebb nyugat-európai országokkal szemben, hogy van egy nem eléggé dicsért irodalmi hagyományunk. Magyarországon az irodalomnak mindig is óriási presztízse volt, és ez a magyar könyvkiadás összetételében is tükröződik, hiszen nemigen van olyan ország, ahol a szépirodalom piaci részesedése olyan nagy lenne, mint nálunk: az irodalom a könyvkiadás 17-18 százalékát foglalja el, míg Nyugat-Európában ez az arány nem éri el a tíz százalékot. Van okunk büszkének lenni. A magyar irodalom a világ egyik legjobb irodalma. Ha meggondoljuk, hogy az anyaország mellett milyen jó íróink vannak Felvidéken, Erdélyben, a Vajdaságban, vélhetően a magyar anyanyelvű kortárs irodalom a világ egyik legjobb irodalma. Fényes bizonyíték erre, hogy az elmúlt öt esztendőben nem volt olyan számottevő irodalmi díj, amit a magyarok meg ne kaptak volna. A legnagyobb befogadó nyelv egyébként a német, ott a magyar irodalom sztárnak számít, és ez rendkívül nagy segítség, mert a német mégiscsak világnyelv, azaz közvetítő nyelv. De az utóbbi években más nyelvterületeken is áttörést értünk el, Nagy-Britanniában, a skandináv piacon. Például Szabó Magdának Franciaországban, Márai Sándornak Olaszországban van sikere. – Hogyan zajlik ez a folyamat és lehet-e irányítani? – A német kultúra figyel Közép-Európára, ráadásul érti is a történelmi hátteret. Nagyon nyitott, befogadó kultúra, így ki tud termelni olyan fordítókat, akik képesek egy nagyon bonyolult és nehezen fordítható nyelv kortárs irodalmát tökéletesen átültetni a németbe. Ugyanis a magyar irodalom nemzetközi sikerei annak köszönhetők, hogy az irodalmárok, fordítók felfedezték maguknak a magyar írókat és autentikus módon le is tudták fordítani. Ahhoz, hogy a „nyerésben lévő” magyar irodalom még inkább ismertté váljon a világon, segítenünk kell a fordítókat. A világnyelveket beszélők, a spanyolok, franciák, németek mind intézményhálózatot tartanak fenn a saját kultúrájuk bemutatására, amelyek nagyon fontos teendője, hogy a fordításokat támogassák. Magyarországon is van támogatás, de nem tudja követni a magyar irodalom iránt megnyilvánuló hihetetlen érdeklődést. A magyar könyvalapítvány 20-30 millió forintot fordíthat fordítástámogatásra, amikor minimálisan 200-300 millió forintra lenne szükség, mert a sikeressé váló szerzők nyomán láthatóan újabb magyar szerzőket fedeznek fel. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a külföldön népszerű magyar írók, Esterházy Péter, Szabó Magda, Nádas Péter, Konrád György, Márai Sándor, Szerb Antal mellett egyre inkább kezdik felfedezni a fiatalabb korosztályt is, például Darvasi Lászlót, Bartis Attilát, akinek németországi sikere azt mutatja, hogy lenne lehetőség. Amire évtizedeken vagy inkább évszázadokon keresztül panaszkodtunk, hogy nem tudjuk áttörni a nyelvi korlátot világszínvonalú alkotásainkkal, most megtörtént. Ez annak is köszönhető, hogy a magyar regény egyrészt a reneszánszát éli, tehát Móricz és Krúdy korszakához hasonlóan egyre-másra jelennek meg világirodalmi színvonalú művek, másrészt sokfajta írónk van sokfajta regénypoétikai megvalósítással, s ez olyan újítást jelentett a kortárs regényben az elmúlt tíz esztendőben, ami szerintem a latin-amerikai regény hatvanas-hetvenes évekbeli világhódításával egyenértékű. Hatalmas prózai művek jöttek ki az utóbbi időben, a Harmonia Caelestis vagy Spiró György Fogság, Darvasi László A könnymutatványosok legendája vagy Szilágyi István Hollóidő című műve. Tehát ritka kegyelmi pillanatban vagyunk, hogy a magyar kortárs irodalomban ennyi kitűnő író működik. Arról nem is beszélve, hogy száz évig vártunk, s most megkapta Kertész Imre személyében egy magyar író a Nobel-díjat. – Az írók gyakran panaszkodnak arra, hogy a kiadóktól milyen kevés honoráriumot kapnak. A kiadás és a terjesztés üzlet? – Az íróságból egy-két nagyon sikeres szerzőn kívül a világon sehol nem lehet megélni, mindenhol polgári foglalkozás mellett írnak a szerzők. Pláne egy kis nyelvterületen. Másrészt bármennyire is úgy érzik az emberek, hogy jövedelmükhöz képest drágák a könyvek, a magyarországi könyvár így is a nyugat-európai fele. Tekintettel arra, hogy maga a könyv mint tárgy elkészítése minden elemében ugyanannyiba kerül itt is, mint máshol, könnyen kiszámítható, min lehet spórolni. A szellemi részen, sajnos. – Van-e olyan, hogy egy kiadó például ponyvából finanszírozza a kisebb kört érintő művek kiadását? – Minden könyv egyedi szellemi befektetetés. Mindenhez nem lehet érteni. A tömegérdeklődésre számot tartó könyvek piaca is kockázatos, mert ott is nagy a verseny. Nem olyan egyszerű, hogy az ember kiad egy szakácskönyvet, és abból tudományos könyvet finanszíroz. Nincs sikeres szakácskönyv sem, van, aki megbukik vele. Ugyanis az egy egészen más szerzőgárda és problémakör. A magyar piacon az látható, hogy a sikeres kiadók egy meghatározott profilban működnek, mert egyszerűen ehhez értenek. Borzasztóan kevés az olyan kiadó, amelyik mindent kiad. Annak a műhelynek, amelyik mondjuk kortárs magyar lírát ad ki, tudatában kell lennie, hogy lehet ő akár a legjobb, nem tud nagy piaci haszonra szert tenni. Jó példa a konkurenciára, hogy a hangoskönyv egy nagyon fiatal része a kiadásnak, de máris nagy verseny alakult ki. A mostani könyvhét hozta meg nekik az áttörést, hiszen most már van bő választék. – Hogy viszonyul a könyvkiadás az internethez? – A kilencvenes években kibontakozó elektronikus forradalomnak volt pozitív hatása, általa a könyvkészítés jelentősen lerövidült, és megszűntek a papírfaló könyvek is, nincsenek már két-három méter hosszú jogszabálygyűjtemények. Gyakorlatilag kétféle céllal veszünk könyvet a kezünkbe: az élvezeti olvasásért és az információszerzésért. Ez utóbbi egy részében a digitális könyv és az internet nagy segítséget jelent, de élvezettel olvasni képernyőn nem lehet. A könyvet jól találták ki, mindenhol olvashatjuk, ágyban, vécén, utazás közben, másrészt egy szeretni való tárgy. Szép, jó a szaga, meg lehet fogni, van benne érzékiség. Érték. Tévedtek, akik a kilencvenes évek közepén a könyv végét jósolták. Emlékszem, a frankfurti könyvvásáron az elektronikus pavilon bejáratánál szerepelt egy felirat: „Sorry Mr. Gutenberg!”. Akkor mindenki azt gondolta, hogy a papír alapú könyveknek annyi. De az történt, hogy az online kereskedelemben a legnépszerűbb árucikk a könyv lett. Messze több könyvet vesznek, mint zenei CD-t, technikai cikkeket, motort vagy autót. A könyves bevétel négy-öt százalékát ez adja, nagy előnye, hogy a képernyőről a teljes magyarországi könyvválasztékot meg lehet tekinteni és az antikvár könyvek jelentős része is fent van. Egy erdélyi kis falu lakója így bármely könyvhöz hozzájuthat, ami Budapesten kapható. Egyetlenegy dologban jelent problémát az internet, a szerzői jog vonatkozásában. Az interneten megjelenők, nevezzük őket szabadságharcosoknak, azt gondolják, hogy az embereknek joguk van ahhoz, hogy mindenfajta szöveget ingyen letölthessenek. Egyetlenegy dolgon nem gondolkodtak csak el, hogy az a mű, amelynek elolvasásához szabadságharcos módjára ragaszkodnak, valakinek a munkája. Az lenne kívánatos, hogy akik csodálatos szépirodalmi műveket írnak vagy tudományos eredményeket rögzítenek, beleegyezzenek az internetes közlésbe. A szerzőnek meg kell adni a jogot, hogy eldönthesse, a művét milyen formában és mennyiért teszi közzé. Fehérváry Krisztina