Lőni vagy nem lőni

Ígéretekben nem volt hiány, ám a példátlan, nyolc életet követelő móri mészárlás után négy évvel a bankbiztonságról szóló kormányrendelet még mindig nem készült el, s a pénzintézeti törvényt sem módosították. Tehát továbbra sincs szabály arra, hogy a bankoknak fiókonként hány fegyveres őrt kell alkalmazniuk, s azok hol tartózkodjanak. Továbbra sem kötelező a speciális védelmi eszközök használata, és a biztonsági kamerák felszerelése sem. A tragédia óta a bankok inkább csökkentették a készpénzforgalmat, vagy megerősítették az őrséget. Melynek tagjai – úgy tetszik – egyre vehemensebbek… Talán a heti rendszerességgel ismétlődő támadásokról szóló hírek miatt?

Június 8-án reggel kilenckor két sötét bukósisakos férfi lépett a szigetszentmiklósi OTP-be. Egyikőjük nyomatékul a levegőbe lőtt. Négy alkalmazottat és négy ügyfelet a földre is fektettek. A kiabálásra az ügyféltér mögötti helyiségből jött elő az őr. Felszólította a neki háttal álló rablókat, dobják el fegyvereiket. Egyikük az őr felé fordult, akit az célzott lövéssel leterített. Társa is lőtt, de őt az őr már nem találta el, kereket is oldott. Különben erre – a jelen esetben véletlen helyzetre – mondják szakemberek, hogy jobb, ha az őr rejtett helyen van a támadáskor… Bankrabló agyonlövésével végződő eset Magyarországon ezen kívül eddig csak egy fordult elő. A gazdagréti OTP-fiókban 2004. szeptember 20-án „Bankrablás!” felkiáltással símaszkos férfi lőtt a levegőbe, miután belépett. A biztonsági őr összesen hat lövést eresztett belé – ötöt, mikor az már a földön fekve rátartotta fegyverét. Az OTP-ben az őrön kívül három alkalmazott és egy ügyfél volt. A biztonsági őr azt mondta, az ő védelmükben rántotta elő szolgálati fegyverét. Különben pedig nincsenek röntgenszemei, hogy megállapíthatta volna, a rablónál csupán gáz riasztópisztoly volt. Ez a védekezés elsősorban Bánáti Jánosnak, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének szólt, aki szóvá tette, hogy emberi élet kioltására senkit sem jogosít fel a vagyonvédelem. Végső esetben is a támadó ártalmatlanná tétele lehet az őr feladata. A helyszínen lévő egy szem ügyfél különben alaposan bekavart a krízishelyzetbe. Mikor a símaszkos az első lövés után összeesett és kiejtette kezéből a pisztolyt, igyekezett elrúgni a közeléből, ám az mégiscsak elérte, így indítva el a lavinát. A halott fiatalembernél semmiféle okmányt nem találtak, ezért nyitott szemű arcképét a tévében tették közzé. Anyja ismerte fel 29 éves fiát a képernyőn. A fiú ózdi származású, büntetlen előéletű, éjszakai takarító volt. A rendőrség jogos önvédelem címen vette fel a tűzpárbaj tényét. Varga Miklós, a Nemzetközi Testőrszövetség oktatási igazgatója szerint egyértelmű lett volna a helyzet, ha a levegőbe lövés után a rabló a biztonsági őrre tartotta volna a fegyvert. A szigetszentmiklósi és a gazdagréti esetben – az összesen két rablóhalállal végződő történetben – még az a közös elem, hogy az őröket ugyanaz – jobbára az OTP-vel szerződésben álló – cég képezte ki, amely a határozottabb fellépést sürgető, „férfiasabb” irányvonal híve. György Ernő cégvezető a Kék fény aktuális, júniusi adásában ki is fejtette, hogy markáns fellépésre, a helyzetnek megfelelő esetleges fegyverhasználatra buzdítják embereiket. Hivatkozott is az 1978. évi IV-es törvény 29. paragrafusára, amely egyébként a veszélyeztetettség és a fegyverhasználat arányosságáról szól, s így nem is lehet köszönő viszonyban a nem létező, bankbiztonságról szóló kormányrendelettel, s a még mindig nem módosított pénzintézeti törvénnyel. Ezek hiányában – is – ma a militánsabb és a liberális, megengedő irányzat osztja meg a szakmát. – Ha úgy ítéli meg az őr, használhatja fegyverét – fejtegette a Kék fényben György Ernő. – Ha viszont úgy ítéli meg, hogy kockázatos a számára, vagy rossz pozícióban van, akkor hajtsa végre a bankrabló utasításait. Mindemellett én nem gondolom azt, hogy felemelt, feltartott kézzel kellene aszszisztálnunk ahhoz, hogy a társadalom söpredéke fegyverrel elvegye az életünket, elvegye a vagyonunkat, veszélyeztesse a pénzintézet dolgozóinak életét, veszélyeztesse az ügyfelek életét és veszélyeztesse a banki biztonsági személyzet életét… Gyenes Levente, a Nemzetközi Testőr- és Biztonsági Szolgálatok Szövetségének soros európai elnöke más állásponton van. – Ne mesterlövészkedjenek az őrök! Tegyük fel, helyesen jártak el a bankrablók halálával végződő esetekben is. Végül is jogszerű cselekedetnek minősítették azokat. De ez nem jelenti azt, hogy minden bankrablót jogszerűen agyon kell lőjenek. Ne játsszanak Rambót az őrök! Negatív hatásai lehetnek az említett és jogszerűnek is minősített eseteknek. Magyarországon eddig nem volt jellemző a nyugati példa, hogy a bankrablók egyből lelövik az őrt, s az ügyfelek közül túszt ejtenek. Ezek után viszont ez könnyen megeshet. Mikor a biztonsági őröket képzik – legalábbis a mi cégünk – pszichikai vizsgálatokon vesznek részt, s igyekszünk a fejükbe verni, hogy a bankrablót irányítani, és nem lelőni kell! A mesterlövésznek számító elnök szarvashibának nevezi a szintén jogosnak ítélt június 16-án, a kőbányai Körösi Csoma Sándor úti bankfiókban történt lövöldözést. – Én nem mernék lőni innen, ültő helyemből olyan másfél méterre, miközben magának kést szegeznek, hogy a válla fölött elintézzem támadóját… Ha a pultos hölgy nem szorulna az eset után hosszabb pszichiátriai kezelésre (is), akár tragikomikusnak is nevezhetnénk a történteket. Az amúgy amatőr rabló – civilben vízvezeték-szerelő (este hatig kellett volna egymillió 150 ezer forintos tartozását törlesztenie egy lakásért) – kést szegezett az egyik női alkalmazott torkához a pénzért. Az őr három lövést adott le a támadóra, vállra, csípőre, de közben a szorongatott helyzetben lévő nőt is eltalálta két lövedék. A rablóé a súlyosabb, feltételezhetően maradandó sérülés. Ha ezt nézzük, nem is rossz az arány? A profi Nyugaton már a pisztoly látványától is megtolta volna a kést a rabló. Arról nem is beszélve, hogy az őr ilyen szituációban nem kockáztat lövést… Feljelentés elvetve. A Fővárosi Főügyészség álláspontja: „…a támadó nem tett eleget a biztonsági őr felszólításának, a támadás és az elhárítás időben egybe esett, valamint az őr nem okozott súlyosabb sérülést, mint amit elhárított”. A keményvonalasok mellett liberálisabb irányt képviselők elképzelései között szerepel a „fogd a pénzt és fuss” alapokról indulva az Európában már több helyen bevált zsiliprendszer. Néhány lépés az utcáról az ügyféltérig két golyóálló üvegajtó között. A rabló ki már nem jut, ha blokkolják a zsilip ajtajait. – Akkor már megjelenhetnek az őrök, vagy az utcán fegyverekkel a kihívott rendőrök – magyarázza Gyenes Levente. – Persze rögtön voltak ellenvélemények. Magyar György ügyvéd és mások szerint is ezzel megnövekedhet a túszhelyzetek száma. Egyébként kicsi a valószínűsége annak, hogy az elkövető még valakivel, valakikkel a zsilipben rekedjen. A bankok pedig arra hivatkoznak, hogy a zsilip lassítja az ügyfélforgalmat, s nem szeretik az embereket várakoztatni. Népszerűtlenek lehetnek ilyen fizikai akadályok miatt. Az igazság, hogy a bankok semmit sem szeretnek, ami pénzbe kerül. Néhány tucat fiók mégis megcsináltatta a maga zsilipjét. Az elsők között volt Budapesten egy, az Oktogonon lévő banké. Nem volt még panasz a lassító szerepére. Az, hogy mennyit kell költeni egy bank biztonságára, fiókonként változik. A beruházás a százmillió forintot is elérheti. Mégsem kell mindjárt izraeli, amerikai rendszerű detektoros szűrőbeléptető megoldásokra gondolni. Az tényleg elviselhetetlenül lassít, ráadásul nincs is sok értelme, hiszen léteznek olyan kemény műanyag testű fegyverek, mint a H&Koch, Hoc Blook, amelyek fémtartalma nem több, mint egy övcsaté. Ha teli a tár, talán jelez a detektor, ám ha repülőgépen használatos műanyag töltényes, végképp nem ad jelet. Persze ez nálunk nem probléma, hiszen a legtöbb rablást még munkásőrségtől visszamaradt, honvédségtől lopott PA-kkal, Parabellumokkal kísérlik meg. Nem kell még Amerikára készülnünk… A Magyar Bankszövetség bankbiztonsági munkacsoportjánál még a zsilipnél is szoftosabbak az ajánlások. Kiindulópont, hogy ne legyen erőszak, a rabló minél előbb kerüljön ki az utcára! (Ki szereti, ha az ügyféltérben akkor tör ki lövöldözés, mikor az anyukája vagy kedvese épp sorban áll…) A bankbiztonsági munkacsoport szerint minél nagyobb akadályokat állítanak, annál elszántabb lesz a bankrabló. (Statisztikák szerint tízből csak ketten-hárman halálra szántak, s tesznek meg mindent a pénz megszerzéséért.) Tehát a rablót jól rögzítse a kamera, s kapják el. Legyen „szellemes” a meghiúsítás. A pénzkötegben megsemmisítő festékpatron lapuljon, ami távirányításra játékpénzt csinál a kötegből, s egy köteg játékpénzért – tudatosuljon – nem érdemes tíz évet ülni. Ez a bizonyos csalipénz már néhány helyen a pénztáraknál elöl van, de az időzáras trezor 10-15 perce a kritikus idő. Ha nem megy be időben a riasztás, akkor a rabló viszi a kasszát. Így hát marad az őr. Bár a Bankszövetség 36 nagy pénzintézetből áll, s tagja az Európai Bankföderációnak, még abban sem egységes a vélemény, hol posztoljon a biztonsági őr. Talán csak annyi a közös elképzelés elméletileg, hogy egy őr esetén az fürkésszen valamilyen rejtett helyről. Így nem irritáló a jelenléte, s szükség esetén megfontoltabban dönthet az intézkedéséről, a rendőrségi riasztásról… Két őrt számításba véve – mondják – az egyik legyen kint az ügyféltérben. – Valójában ahány bank, annyi igény, biztonsági szakemberek és érdekek szabják meg a valós helyzetet – mondja Elek József, az IBA, vagyis az International Bodyguard Association magyarországi irodájának ügyvezetője. (Testőrszövetségből is miért ne működjön mindjárt kettő…) S ha már a szövetségeknél tartunk, a Biztonsági Nagyvállalkozók Szövetségéhez 12 cég tartozik. Amúgy Magyarországon 4200 (!) bejegyzett vagyonvédelmi társulat működik, százezres létszámmal. (Összehasonlításul: a hazai rendőrség létszáma utcai rendőrtől – nyomozókon, titkárnőkön, vizsgálókon át – a kapitányokig 40 ezer fő…) Igaz, a 4200 vállalkozás százezres létszámából 40 ezernyi áruházi, bolti és intézményi biztonsági dolgozó. Gyenes Levente szerint a százezerből elegendő lenne összesen 30 ezer ember, de azok legyenek jól képzettek. A képzés is szájíz kérdése. Csak a 300 óra alapképzésben és a fegyvervizsgában egységes. A szövetségben úgy tartják, ha valahol balul üt ki egy akció, egy éles helyzet megoldása, akkor az fele részben a bankok rezsimintézkedéseinek, vagyis biztonsági rendszerének hibájából következik be. A rezsimintézkedéseket persze hadititokként kezelik. Az őrökkel titoktartási nyilatkozatot is íratnak alá, amely még a munkaviszony vége után is egy év hallgatásra kötelezi őket. A bankok rejtőzködésére jellemző, hogy az egyik nagy hálózat – csak hogy ne lássanak a gyomrába, a saját maga szabta biztonsági rendszerébe – például nem akarta beengedni fiókjaiba az auditort, hogy minősítse az őket védő nagyvállalkozó biztonsági céget, megfelelnek-e az ISO 9002 előírásainak. Ugyanakkor a meglévő pénzintézeti törvény nem rendelkezik arról, hogy az adott intézmény milyen biztonsági követelményeknek feleljen meg. Még egy kamerát sem ír elő. Míg egy kocsma megnyitásához konkrétan kell az ÁNTSZ, a tűzoltóság és más hatóságok sok részletre kiterjedő engedélye. – A képzést kamarai szinten szeretnénk egységesíteni, de ehhez törvényi szabályozás kellene – ecseteli dr. Sasvári Szilárd, a Bank Biztonság Bizalom Rt. vezérigazgató-helyettese. – Ugyanis adott cégre bízzák, mennyit fordít a kiképzésre, majd belöki az őrt egy üzletbe vagy bankba, aztán olyan lesz a helyzet, amilyen: kaotikus. Szerencsére az egzisztenciális, megélhetési vagy közismertebb nevén a nyomorbűnözési hullám még csak az általunk őrzött áruházláncnál és boltokban érzékelhető. A bankoknál még nem szabadult el a pokol. Sipka Tamás