Ezúttal Salgóbánya adott otthont az idei sci-fi- és ufótalálkozónak, más néven a Hungaroconnak. Az első találkozót több mint 20 éve rendezte meg a Vega Egyesület, s a kezdeti gyakori helyszínváltozások után 1992-től Salgótarján és környéke vált végleges találkozóhelyükké, szervezőként pedig több éve stabilan a Bódi Ildikó vezette Avana Egyesület koordinálja az eseményt. 1998-tól komolyabb hangvételt kapott a rendezvény szépirodalmi jellege, ugyanis ez évben adták át először a nemzetközi szinten ismert sci-fi- íróról, Zsoldos Péterről elnevezett díjat.

A Hungarocon célja, hogy a sci-fi olvasótáborát szélesítse, amihez a műfaj közmegítélésén kell javítani, mivel a legtöbben úgy gondolják, a sci-fi a ponyva kategóriájába tartozik, holott e műfajban is vannak szépirodalmi és inkább csak szórakoztató olvasmányok. Az előbbi bizonyítására elég csak Verne Gyulát vagy Orwell politikai vízióját, az 1984-et említeni, magyar vonatkozásban pedig Madách Imre Az ember tragédiájának egyes színeit is ide sorolhatjuk. A hagyományosan sci-finek tekintett irodalmat azonban, még ha rendkívül színvonalas, tartalmas és katarzist kiváltó is, mint például Isaac Asimov regényei, hajlamosak vagyunk ponyvának tekinteni. Az összejövetel meglehetősen interaktív jellegű, a rajongók az eseményen résztvevő kedvenc magyar szerzőikkel megoszthatják gondolataikat, véleményüket. A műfaj jellegéből adódóan nagy hangsúly van tudományosságon, így a gyűlésen a filmes és könyves élményekről beszélgetve sci-fi-kedvelők szigorúan bírálták az általuk felfedezett hitelrontó hibákat. Az egyik leggyakoribb ilyen tévedés, hogy az űrben az oxigén hiánya miatt nem keletkezhet tűz, a másik a filmekben jellemző, hogy a hang nem terjed az űrben, így például nem hallhatjuk a kívülről mutatott űrhajó hajtóművének hangeffektusait vagy a jármű recsegését, ropogását. A többkötetes, tapasztalt szerzők pedig az erre a célra létrehozott literátorműhely keretében segítik a fiatalabb generációt. Ez utóbbiak házi feladatot is kaptak, miszerint a nap eseményeit sci-fi formában kellett rögzíteniük az utókor számára. A csillagok közé és az eljövendő világokba kalandozó előadásokból néha csak az ütött-kopott, szocreál szálloda kijózanító környezete rántotta a hallgatókat a Föld nevű bolygóra. Nehogy azt higgyük, hogy ezeken a találkozókon Star Wars birodalmi katonai jelmezbe öltözött figurák cirkálnak fel-alá, kék-zöld marslakók beszélgetnek egy cigaretta mellett a legújabb filmekről, vagy akár a dekoráció valamennyire emlékeztet arra, hol vagyunk. Valójában a sokszínű, minden részletre kiterjedő fantáziavilág az írók és az olvasók képzeletében nyílik meg. A televízió által uralt világban nem kis mennyiségnek számító képzelőerő koncentrálódik ezen a helyen. Az esemény elmaradhatatlan résztvevője volt a tavaly újraindított Galaktika sci-fi-magazin. A nemzetközi elismerésekkel rendelkező újság története érzékelteti egyébként leginkább a sci-fi-irodalom meg nem értett mélységeit. Az 1972-ben először antológiaként megjelent kiadvány a műfaj legnagyobb világirodalmi képviselőinek írásait közölte, így Asimovét és Vonnegutét, mellettük a legjelentősebb magyar sci-fi-írókét, úgy mint Szentmihályi Szabó Péterét, és több alkalommal jelentek meg benne Nagy László, Weöres Sándor és Örkény István művei is. Mind az írók, mind az olvasók érdeklődését növelte, hogy lehetőséget nyújtott a rejtett rendszerkritikára, mert a cenzorok nem tartották ideológiailag veszélyesnek a tudományos fantasztikum által felvázolt utópiákat. A minőséget és az irodalmi értékeket a középpontba helyezve a Galaktika elérte, hogy a közvélemény szemében is szépirodalmi szintre emelte a sci-fi műfaját, nem beszélve a mesebelinek tűnő 94 ezres példányszámról – az Egyesült Államok lakosságára ugyanekkora eladott példány jutott az ottani hasonló kiadványból. A nagy kérdés, hogy a tavaly újraindított lap képes-e újra ilyen minőséget nyújtani, és elismert, nagy sikerű íróknak műhelyt teremteni. A szombat este már a díjátadás izgalmában telt, érdemes többet is megtudni e műfaj díjainak névadóiról. Preyer Hugo amellett, hogy írt, a fiatal szerzők felkarolásában és a sci-fi hazai népszerűsítésében játszott szerepet, míg Zsoldos Péter elsősorban nagy sikerű, nemzetközileg elismert író volt, legjelentősebb művei az Ellenpont és a Távoli tűz – e kötetben szerepel az Avana nevű város, az egyesület névadója. A Preyer Hugóról elnevezett díj az utánpótlásé, az idei nyertes Lovasi Lajos Agydobás című műve, míg a Zsoldos Péter-díj a legalább ötszáz példányban megjelent kötetekből szemezget. Egy körasztalos beszélgetés során fény derült a fantasztikus világok megalkotóinak kulisszatitkaira is. Az igazán jó sci-fiben felmerül a túl gyors ütemben fejlődő világunk és az ehhez képest lassan alkalmazkodó emberi erkölcs kettősége is, tudhattuk meg. – A sci-fi nem egy irodalmi műfaj, hanem egy tematika, melyben az írók a sci-fire jellemző vonások által egy utópisztikus világot hoznak létre – mondja Szélesi Sándor, a kétszeres Zsoldos Péter-díjas író. – Témájukat az emberiséget foglalkoztató jelenségekből merítik, így a környezetszennyezés, a génterápia vagy akár a politika hétköznapi témáiból. Az író szabadon engedi a fantáziáját, s a már jelenben is kétes eseményeket felerősíti a végletekig, így egy megrettentő jövőképpel hívja fel a figyelmünket az esetleges negatív következményekre. A sci-fi-írók, akár a többi író, az emberiség lelkiismeretének szószólói, de közben élményt nyújtani, szórakoztatni is akarnak. Budai Richárd