Furcsának tűnhet Bár furcsának tűnhet, az önkormányzati választásokat meg fogjuk nyerni, mondta Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke az Észak-Magyarországban. Szóval hogy is van ez? Valaki megsúgta Juhásznak a „tutit”, vagy már előre le van „vajazva” az egész? Nem tudom, érzi-e Juhász Ferenc, hogy mennyi mindent elmondott ezzel az egy mondattal? Mindenekelőtt, szavaiból ordít a hatalmi arrogancia, pedig vigyáznia kéne az ilyen mondatokkal, mert nagyon magasból nagyon nagyot lehet esni. Aztán meg tényleg elgondolkodik a polgár azon: biztos hogy mi választunk? Na és persze, nem mellékesen, van ebben a mondatban arcátlan beismerés is, miszerint, tudjuk, hogy mit művelünk, de veletek úgyis mindent meg lehet tenni! Na, ez az, ami nem biztos, Juhász úr! Egyébként érezvén, hogy túllőtt a célon, a következő mondattal próbált magyarázkodni: „…mert amelyik településen pártosodás van, ott ez a legtöbb helyen bal felé tolódik. És egyébként is bíznak a polgármesterükben, mert rászolgált a bizalmukra. Tehát a lokálpatriotizmus fog nyerni!” Mint látszik, Juhász úr önbizalma már-már az eget veri, ugyanakkor a mondat utolsó részével egyet lehet érteni. Remélem, az alelnök úr ebbéli meggyőződését elmondta koalíciós partnerüknek is, és már hűtik is be a pezsgőt a várható diadal megünneplésére. A cseppet sem lokálpatrióta Demszky Gábor nemsokára már csak egy rossz emlék lesz Budapest életében. Furcsának tűnhet, ugye? Juhász Margit, Miskolc

Menthetetlen Először és utoljára belenéztem egy pöcecsatornába. ATV-nek hívják. Nyugdíjasok telefonálgattak be hosszú percekig, „igen, helyeseljük a megszorító intézkedéseket”, „amikor adták a 19 ezer forintot, milyen jó volt!”, „kellenek az áremelések” stb. Azt mondtam, nekem ebből ennyi egy életre elég volt! A sokkoló szövegek után megpróbáltam elképzelni ezeket a szerencsétlen fehérjehalmazokat (Bayer Zsolt után). Merre jártak, járhattak a világban? Mikor voltak utoljára étteremben? Mennyit esznek, hogyan ruházkodnak a nyugdíjukból? Szerintük normális az, hogy kivénhedt KISZ-haverok 30 milliós luxuskocsival, helikopterrel, százezres öltönyökben, milliós órákkal egzotikus helyeken nyaralnak? Kóka, Gyurcsány, Medgyessy havonta annyit keres mint ők egész életükben (se)! Amíg ezek a szerencsétlenek lesznek többségben, ez az ország menthetetlen! Paksa Tibor, Lenti

Osztályharc Az osztályharc a bolsevikok lételeme. Általa léteznek, így elemi érdekük, hogy legyenek osztályok. Nagy tanítójuk, Marx ránézett a kusza világra, mint számtantanár a bonyolult egyenletre és úgy döntött: leegyszerűsíti. Sikerült neki. Az egyik oldalon a proletárok tömegei maradtak, akik tőke, saját termelőeszköz és elképzelés híján kénytelenek a Moszkva téren áruba bocsátani munkaerejüket, a másikon a tőkések, hogy kizsákmányolják őket. Harcban áll egymással a két osztály: harcuk maga a történelem. Amikor a küzdelem a világ egyhatodán eldőlni látszott, megmutatkoztak a leegyszerűsített képlet hiányosságai. Ellenség híján nem lehet harcolni, ezért nemzetközivé kellett szélesíteni az osztályharcot, illetve meg kellett keresni az ellenség belső rétegeit. Az ingadozó parasztságot előbb földönfutóvá kellett tenni, majd kolhozokba terelni, hogy szövetségessé válhasson. Az okoskodó értelmiséget le kellett cserélni a saját, mosott agyú elitre. Aztán leszámolni az „egyebekkel” (Gulág, Hortobágy, Recsk stb.). Miről jutott mindez eszembe? Újhelyi elvtárstól a tévében, majd az öreg róka Szekerestől is hallottam a „politikai osztály” kifejezést. Megállt bennem az ütő: új osztály született! Hát mégsem állt meg a történelem! A kép ugyan még kissé zavaros, de majd letisztul. Mert ugye ha osztályról beszélünk, tudnunk kell, hogy kizsákmányolóval vagy kizsákmányolttal állunk szemben. Ha valakinek van még egy szemernyi kétsége, vessen egy pillantást a zászlóshajóra! Aztán, véreim, magyar proletárok, előre! Osztályharcra fel! M. S., Miskolc

Biztatásul Az egyik múlt havi számukban Mágoriné, a makói polgári kör vezetője levelet írt, amelyből tanácstalanság áradt a polgári körök hasznosságát illetően. Neki szól ez a levél biztatásul. Tisztelt Mágoriné! Az öntudatára ébredő polgári Magyarországnak szüksége van egy bázisra, egy fix pontra: az önszerveződő, öntudatos emberekből áll polgári körökre. Őket nem lehet leszavazni, hiszen ők a nép nem elhanyagolható része. Legyenek is pártfüggetlenek, és csak az a párt kapja meg a bizalmukat, amelyik megérdemli. Kedves asszonyom! Legyen büszke arra, amit eddig tett a mozgalomért és a nemzetért! Ezután se tegyen másként! Ne várjon egyetlen politikustól sem útmutatást, hiszen a „biztosat tudja”: gyermekeink, unokáink sorsa mindennél fontosabb! Üdvözlettel: Tóth József, Kunszentmárton

Pártatlanul Nagy az agysorvadás a kobakokban. Habsburg Ottó mondta a minap: „nem vagyok barátja a területi autonómiának”. Ez a kékvérű volt díszpinty véleménye az erdélyi magyarok autonómiájáról, akinek román filiációs rokonai „visszakapták” a Törcsvári kastélyt, amelyet Brassó egykori lakói saját erejükből építettek fel. Csak az engedélyt kapták a Habsburgoktól a brassói polgárok, pénzt meg építőanyagot nem! Tabajdi Csaba, a vörös vérű EU-s parlamenter, volt és jelen lenini megmondóember a minap azt mondta: „hozzák létre az Őshonos Kisebbségek Európai Parlamentjét”. Nos, mindez megtörtént egymásután az Erdély ma (hihi) hírportálon is 2006 májusában. S akkor én, mikházi tarka magyar, bamba, eltévedett atyánkfia kinek higgyek? Az egyik elnyomónak vagy a másiknak? Vagy mikor hogy? Ez esetben az Erdély ma hírportál pártatlanul teljesítette és közvetítette kilátástalanságunkat. TO., Mikháza

A fővárosért Hihetetlen számomra, hogy Tarlós Istvánnal szemben Demszky Gábor 15%-os előnyben van. Kik akkor Budapest szavazópolgárai? Szándékosan nem lakosokat írok, mert akik Budapesten élnek, nem szavazhatnak Demszkyre. Akik itt élnek, nem nézhetik közönyösen ezeket a kaotikus állapotokat. Nem hiszem, hogy az itt élők közül örömmel töltene el bárkit is a gidres-gödrös, bokát ficamító járda, az utcákon a maffiának kolduló idős vagy fejkendővel idősnek álcázott nők serege, a sok hajléktalan, a fertőző kutya- és emberi ürülék stb. Akik tehették, elmenekültek ebből a fertőből, de valószínűleg megmaradt a választójoguk és nem törődnek azzal, hogy ezt a hajdanvolt gyönyörű várost tönkretette és eladósította az ugyancsak nem budapesti Demszky Gábor. Minden szavazópolgár gondoljon arra, hogy valaha megénekelték a gyönyörű Budapestet. Mindenki segítse Tarlós Istvánt a szavazatával, hogy fővárosunk ténylegesen és ne csak szavakban lehessen igazi világváros. Küldjük haza Demszkyt Budakeszire, persze nem polgármesternek, mert akkor pár év múlva az is lerohad. Czető Lászlóné, Bp.

Semmi hazudozás – Tudja, biztos akarok lenni abban, hogy megbízható ember lesz a vőm. Ön nagyon szimpatikus fiatalember, de szeretném jobban megismerni. Engedje meg, hogy egy-két kérdést feltegyek önnek. – Tessék csak nyugodtan kérdezni. – Szokott lóversenyezni? – Mit csinálni? Azt se tudom, mi az! – Az egy csúnya szenvedély. Az itallal hogy áll? – Csak tejet iszom. Az alkoholra rá se tudok nézni. – Jól van, derék! Kiruccanások, ifjú hölgyek, barátnők? – Isten őrizzen! Csak a kedves lánya! – Kártya, egyéb káros hobbi? – Dehogyis. Maximum a sakk, azt is ritkán és csak otthon. Inkább olvasgatni szeretek. – Bulizás, kimaradás a haverokkal: – Ugyan már! Soha! – No, jól gondoltam. Maga rendes, jó férj lesz. Beleegyezzem a házasságotokba, fiam! – Kedves bátyám! Azt azért be kell vallanom, hogy én sem vagyok teljesen hibátlan, egy pici rossz szokásom azért nekem is van: nem mindig bontom ki az igazság minden részletét! Keszthelyi István, Bp.

Fejőstehén Teljesen érthetetlen, hogy egy úgynevezett nyugdíjas érdekvédelmi szervezet vezetője hogyan képes szinte kikövetelni ezt a népnyúzó megszorító csomagot. Ez a bizonyos élcsapat – micsoda véletlen! – éppen a volt MSZMP székházában (ma MSZP a csúfneve!) rakott fészket. Így mindjárt érthető a buzgóságuk. Nyilván a hely szelleme teszi, hogy veszik a bátorságot és nyilatkoznak a havi 30-40-50 ezer forintos „álomnyugdíjat bitorló” nyugdíjasok nevében. Nagy kérdés, hogy mindezt mennyiért teszik? Enyhén szólva undorító, hogy olyanok hátsóját nyalják, akik ezt a dübörgő csődhelyzetet, „nagy jólétet” létrehozták. Jó részük milliárdos, csak az évi osztalékuk veri a 100 milliárdot. Van köztük, aki nyíltan vallja: Az ő vállalkozása Magyarország. Hűségnyilatkozatukat – kenyéradó gazdáikon kívül – kevesen értékelik. Sokan inkább felháborodnak, hogyan lehet ilyen mélyre süllyedni! A fővárosban sok helyen elhelyezett ún. „művészi alkotások” jól jellemzik a sorsunkat – a nyugdíjasokét is -: fejőstehenek voltunk, vagyunk és leszünk! Mika Miklós, Törökbálint

Hol a határ? Hosszú ideje foglalkoztat a gondolat, hogy a választók becsapásával újra hatalomra került társaság milyen jogon folytathatja az ország, a magyar népesség tönkretételét? Ismereteim, tapasztalataim szerint minden köztisztviselői, közalkalmazotti állás elnyeréséhez, de gyakran még vállalati alkalmazás esetén is megkívánják az állampolgároktól az erkölcsi, esetleg a feddhetetlenségi bizonyítvány meglétét, beszerzését. A kérdésem: a közjogi méltóságok esetében is fennáll-e ez a kötelezettség? (És ha igen, meg lehet-e vásárolni azt a bizonyítványt?) A kérdésem: ha valaki nagy nyilvánosság előtt az állampolgárok nagy tömegét megtévesztette – nyilvánvalóan egyéni vagy csoportérdekből -, megilleti-e az erkölcsi bizonyítvány? Vagy azt csupán a „köznéptől” követelik meg? Tízezer forint eltulajdonítása bűncselekmény, 35 milliárd eltüntetését viszont már el lehet nézni? Dr. File Jenőné, Budapest

Mért nem… A minap átlátogattunk Szlovéniába. Az utcák, járdák, épületek rendezettek, tiszták voltak. Jól karbantartott traktorok, munkagépek dolgoztak a határban. A benzin náluk literenként 60 forinttal olcsóbb. (A múlt hónapban is ennyi volt! Úgy látszik, itt nem érezteti hatását a háború, amivel nálunk az egekbe szökő benzinárat magyarázzák.) Az emberek békésen sétálnak, teszik a dolgukat, nem idegeskednek – akarva-akaratlanul is átvettük a nyugodtságukat. A fagylaltos nem csalt le az adagból, sőt még hozzá is tett, mosolygott és legalább háromszor megköszönte, hogy betértünk hozzá. A templomok közelében egy szem műtehén sem volt, de volt Szent István-szobor nemzeti szalaggal. Nem hivalkodott senki sem a magyarságával, de nem is szégyellte. (Magyar lakta vidéken is jártunk.) Mért nem lehet így nálunk is? Szabó Melinda, Zalaegerszeg