Kívül tágasabb!? Sok minden megtörtént már a szegény magyar néppel: tatárok hada dúlta, török ült a nyakunkon, volt itt Habsburg-uralom, vesztes háborúk, megalázták és megcsonkították országunkat a trianoni békekötéssel, s legutóbb itt állomásoztak a szovjet csapatok. Hosszan lehetne sorolni a népet kizsákmányolók, a népet nyúzók nevét, de még egyetlen olyan miniszterelnöke sem volt hazánknak, aki ajtót mutatott volna az itt élő embereknek. Hogyan teheti ezt egy olyan ember, akit a nép választott meg? Ez úgy látszik, a demokrácia (jogegyenlőség, a többség uralmának, az állampolgárok szabadságának és egyenjogúságának elismerése) MSZP-s módra! Egyetértenek a szavazóik és a parlamenti képviselőik ezzel a kijelentéssel? A jó indián a halott indián, szólt a mondás. A jó magyar a néma, mindent lenyelő, megalkuvó, hallgatag, birkatürelmű magyar? Arcul csapják, semmibe veszik már a népet. És eljön már a személyi kultusz ideje is. A kampány alatt már látható volt a 18 emeletes Gyurcsány-kép (s azóta is egyre jobban fölénk magasodik!). Egy ország, egy program, egy ember – ez a jelszó. Hát nagy árat fizetünk az ország felének a félreértelmezett MSZP-iránti hűségből történő szavazásért. Hacsak meg nem fogadjuk a jó tanácsot és nem keresünk másik országot magunknak. Ha már erre biztat bennünket a miniszterelnök. Dvihally Károlyné, Komárom

Ébresztő! Politikus hölgyek, urak! Rendületlenül és kitartóan játsszátok szerepeteket egy Demokrácia nevű színjátékban, és úgy vélitek, hogy színészek vagytok, pedig csak ripacskodtok. Komédiát játszotok, de nem vagytok igazi komédiások, csak műkedvelők. A közönség egy része még tapsol. De itt-ott már füttyszó hallik, a többség meg hallgat és figyel. Vigyázzatok! Az előadásotok a vége felé tart, a darab befejezése előtt ki fog törni a botrány. A váratlanul leengedett függöny mögött eszeveszetten fogtok menekülni a nézősereg haragja elől. A produkciótok alacsony színvonalához mérten igen drágák voltak a belépőjegyek, a közönség követelni fogja a jegyek árának visszafizetését, de ti a bevételt eltüntettétek. Szét fogják verni a színházat. Futni, rohanni fogtok. Egymást taposva, cserben hagyva akartok majd menekülni. De hova? Kínos lesz az eszmélésetek. A tűzzel játszotok és nem tudtok róla. Olvassatok sok Petőfit! Amíg nem késő. Keszthelyi István, Budapest

Becsaptak A legutóbbi választást követő irányváltást felfoghatjuk a kormányoldal csodával határos, villámgyors megvilágosodásának is, ám nagyobb a valószínűsége, hogy az nem volt más, mint egy sima átverőshow. Megszorító intézkedések, nadrágszíjhúzás (becenevükön kiigazítások, „reformok”). Most itt tartunk. A pannon puma hirtelen mozgássérült lett. Minden tiszteletem a nyugdíjasoké, végigdolgozták az egész életüket, de vajon a régi/új kormánypártokra szavazók valóban a recept- és vizitdíjat, a kórházbezárásokat, az áfaemeléssel járó élelmiszer- és gyógyszeráremelést akarták? A középkorúak, a gyermekeket nevelők, a bérből és fizetésből (leginkább máról holnapra) élők tényleg az energiaárak emelésére, a kedvezmények megvonására, esetleg az ingatlanadóra szavaztak? A vállalkozók, különösen a kényszervállalkozók szívrepesve várták az adók és járulékok mielőbbi emelkedését? A tanárok a heti óraszám emelését, az újabb elbocsátásokat követelnék? No és önök, tisztel fiatal barátaim, végzős középiskolá-sok, egyetemisták, első szavazók és mindazok, akik nem jöttek el szavazni áprilisban? Önök felfogták-e már – felfogják-e valaha? -, hogy távolmaradásukkal mintegy jóváhagyták a tandíj (férjezett nevén az utólagos képzési hozzájárulás) bevezetését? Én már csak egyetlen dologra lennék kíváncsi. Akad-e olyan szavazópolgár, aki a fejlemények után, vállalva a véleményét – esetleg éppen ezen újság hasábjain – képes lesz elmondani, bevallani: – Hölgyeim és uraim! A régi/új kormányra szavaztam, de tévedtem. Tévedtem, és ezért – legalábbis részben – felelős vagyok, mert hittem az ígéreteknek, amelyekből nem lesz semmi, félrevezettek, becsaptak! Már megint becsaptak. Rossz volt a döntésem! Kosik Dénes, Szeged

Dokumentumok Valódi demokráciában mindenről lehet beszélni, nincs kényes kérdés vagy tabutéma. Ám ahol a „sajtóegyensúly” aránya a szégyenteljes 90:10 körül mozoghat, ott az is lehetővé válik, hogy fontos tényekről „megfeledkezzenek”. Hogy agyonhallgassák a valóságot, hogy a hiteltelenek hiteleseknek látszódjanak. Az önkényes témaválasztás szerintem azonos a történelemhamisítással és azzal, ami ellen a csúsztatók kézzel-lábbal tiltakoznak – a hazaárulással is. A rendszerváltáskor zúzdába küldték vagy elégették a kompromittáló állampárti dokumentumokat, azért hogy a nép ne tudhassa meg az igazságot. Nem sokkal később központilag elrendelték a könyvtárakban tömegesen fellelhető marxista könyvek eltüntetését, más szóval a nagy vörös könyvégetést. Barbár tett a könyvégetés, de az elvtársaknak szükségük volt rá akkor, amikor a régi (szocialista) hitüket eldobva egy merőben ellentétes, kapitalista „vallásra” tértek át. Különben is már nagyon szégyellték azt a sok sületlenséget, amit e művekben, monopolhelyzetükben összehordhattak. Én most, visszaemlékezve az országszerte felgyulladó könyvmáglyákra, furcsállom, hogy a pánikszerű gondolateltüntetési akciót azóta is mért titkolják olyan kétségbeesetten az elvtársak. Mért nem siratják azt a tudományos értékű irodalmat, amit verejtékes munkával negyven kemény év alatt összeírtak, majd egy gyors mozdulattal suttyomban kidobtak a szemétdombra? Kövér Károly, Szeged

Vagy mik? Ott tartunk, hogy a „jogfolytonos” elvtársak (vagy mik?) ünneplik október 23-át. Mintha nem éppen ellenük, miattuk történtek volna az 56-os „sajnálatos események”. Az van írva a naptárban október 23-ára, hogy „nemzeti ünnep”, és mert ők vannak hatalmon, hát ki más nemzeti ünnepeljen, ha nem ők? Márpedig ez az ilyenfajta ünneplés nem egyéb, mint a legpofátlanabb kegyeletsértés, és ezzel együtt a magyarok szemközt köpése. Ha az elvtársaktól (vagy miktől?) valamit joggal elvárhatnánk, az minimum az lenne, hogy október 23-án ne mutatkozzanak még az utcán se. Magára valamit is adó kultúrember szégyenében így cselekedne. Aznap van Gyöngyi napja is, ünnepeljék meg azt az elvtársak (vagy mik?). Ne akarjanak emlékezni az elvtársak és a „jogutódjaik”, mert a kommunisták, bárhogy nevezzék is magukat, csakis a mocskos vonatkozás részesei. A tömegbe lövés, az akasztások, kínzások, bebörtönzés – ez az ő vonatkozásuk. A szemtől szembe harcnál, ahol vissza is lőttek, ott nemigen voltak túl sűrűn az elvtársak (vagy mik?). Ahol visz-sza is lőttek, ott oroszok voltak, nem ők. Inkább hát Gyöngyizzenek és tegyék el magukat november 4-re – az inkább a profiljukba vág, akkor törtek ránk ruszki haverjaik. Ne Nagy Imrézzetek, ne parcellázzatok, csak emlékezzetek. Emlékezzetek arra, hogy bújtatok, hogy tűntetek el 56 október 23-án! id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Korrupció Előbb-utóbb minden kiderül. Az eddigi legkevésbé korrupt román igazságügy-miniszter jogosan vádolta meg az RMDSZ-t (neptunost) azzal, hogy az fékezi Romániában a korrupció elleni harcot. Eddig a Markó féle egységpárt vagy kétszer szavazta le „demokratikusan” a román parlamentben a korrupcióellenes törvénytervezeteket. Nyilván ebből az következtethető, hogy az RMDSZ pont olyan romániai versenypárt, amely legalább annyira korrupt, mint a román pártok színe-java, s amelyet komoly érdekek fűznek a romániai korrupció minél további fenntartásához. Ha már erdélyi magyaroknak mondjuk magunkat, akkor legalább ne legyünk a román korrupció szervezett és „demokratikus” fenntartói. Nem tesz jót a Kárpát-medencében még meghagyott magyarságnak. TO., Mikháza

Fogyatkozunk Olvasom, hogy szociológusok is megállapították, a nyugdíjrendszer 10-15 éven belül öszszeomlik a jelenlegi családpolitika megváltoztatása nélkül. 2050-re a fiatalok aránya 12%-ra zsugorodik – egy AB-határozat még elő is segíti -, de eközben 38%-ra gyarapodik az idősek aránya. Persze nem mi, valódi nyugdíjasok hoztuk a korengedményes-előnyugdíjas rendeletet, ami most üt vissza (kb. 800 ezer fő). Ismeretes, hogy a magyar Alkotmánybíróság még novemberben alkotmányellenesnek nyilvánította (június 30-i hatállyal), megsemmisítette az egészségügyi törvény azon rendelkezését, amely szerint művi meddővé tétel családtervezési célból csak a 35. életévét betöltött és 3 vér szerinti gyereket nevelő nők esetében végezhető el. Most aztán szabad a vásár: újabb pofon a moralitásnak és a nemzetszaporulatnak. Hová lesz az erkölcsi értékrend? Talán még ismerős a bibliából: Szaporodjatok és sokasodjatok (Mózes I könyve 28.) Vajon a jogászok, akadémikusok, szociológusok, politikusok elgondolkoztak-e a nyugdíjasok és a sterilizáció összefüggésén? Minek sopánkodni a nyugdíjrendszeren, amikor szándékosan apadó lélekszámra ítélik hazánkat? Kinek az érdeke ez? Még kevesebb gyermek, még több idős, nyugdíjas, velük mi a szándéka a törvénykezőknek? Érdekes, az MTA illetékes osztályának nincs szava ehhez? Vajon miért nincs? Hiába, manapság megint az ember a legfőbb érték – papíron! Rosta Sándor, Zalaegerszeg

„Kárpótlás” Sajnos én csak a gázórára pisloghatok, pedig szívesen fizetnék luxusadót. 1951-ben kitelepítettek bennünket, 53-ban pedig nagyszüleim szép, régi bérházát elvették. 1953-ban elengedtek bennünket és 56-ban még Budapestre is visszajöhettünk volna, de nem volt hová. Az elkobzott házakba, lakásokba „betelepítették” az államapparátus, a párt tagjait, s a régi tulajdonosok ezeket a rendszerváltás után sem kaphattuk visz-sza, csak négyzetméterenkénti 1000 forintos kárpótlási jegyekre voltunk jogosultak. Ezért viszont csak a régi/új apparátus tagjai tudtak „bespájzolni” spontán privatizáció címén. A házért már nem járt kárpótlás, csak az elvett lakásért, ami bérlakásnak számított. Nagyszüleim 26 lakásos, több üzletes bérháza után három leszármazottnak 3×173 ezer forint kárpótlási jegy járt. Ilyen kisemmiző törvény nem született a többi szocialista országban. Az államosítás áldozatainak ott visszajár az elkobzott vagyon vagy teljes kártérítés. Az igazságtalan törvényt nálunk a rendszerváltás hajnalán az alkotmánybíróság akkori elnöke (Sólyom László) jogosnak találta. Most a március 15-én elmaradt ominózus kézfogásról viszont úgy nyilatkozott, hogy ma már kezet fogna. Erről hamar megváltozott a véleménye. Jó lenne, ha több mint egy évtized után arról is nyilatkozna, hogy ma is törvényesnek és jogszerűen tartja-e az említett törvényt. Demokráciában a tulajdon állítólag szent. Másodszori kifosztásunkat az alkotmánybíráink jogszerűnek tartották. Itt lenne az ideje erről is megváltoztatni a vélekedést és végre igazságot tenni! Özv. Kozma Gyuláné, Budapest