Magyar alelnöke van az ENSZ Világűrbizottságának

A világűr békés hasznosításával foglalkozó szervezet, az ENSZ Világűrbizottsága a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatóját, Both Elődöt választotta meg első alelnökének. Ez komoly elismerést jelent a hazai űrkutatásnak, amely némileg kárpótol azért, hogy az utóbbi években elsősorban a pénzmegvonások okán szinte minden területen sereghajtó lett az ország. Napjainkra világossá vált, hogy a világűrre irányuló kutatások és fejlesztések nem holmi „bogaras” kutatók szellemi játéka, hanem eredményeik húzószerepet töltenek be az egyes országok iparában. Kaleidoszkópunkban néhány újdonságot teszünk közkinccsé a világűrkutatás eredményeiből.

Magyar szakember először tölt be ilyen magas tisztséget a Világűrbizottságban. A nemrég tartott ülésszakon a küldöttek tájékoztatást adtak országunk legfontosabb eredményeiről. Hazánknak elsősorban azokon a területeken van lehetősége kutatni, ahol nemzetközi együttműködésre van kilátás. Az utóbbi időkben az Európai Unió is önálló űrprogramokkal jelentkezik az űrkutatásban, így nem csak Amerika és Oroszország uralja majd ezt a nagyon fontos területet. A jövő évben induló 7. kutatás-fejlesztési keretprogramban az űrkutatás önálló fejezetként szerepel. A rendelkezésre álló költségvetés jelentős részét a „Globális környezet és biztonság” (GMES)-programra szánják, amely a távérzékelés környezetvédelmi és biztonsági alkalmazásaira helyezi a hangsúlyt. Az EU az Európai Űrügynökséggel (ESA) együtt folytatja a Galileo műholdas navigációs rendszer kiépítését is. Ebben a jelentős programban magyar szakemberek is részt vesznek felhasználóként, különböző alkalmazások ötletével, fejlesztésével. A részvétel pályázathoz kötött, így ha nem pályáznak vagy nem jól szerepelnek a magyarok a pályázati kiírásokon, akkor a támogatás elvész. A ’90-es évek legelején Magyarország volt az első a térségben, amely 1991-ben Pungor Ernő professzor, az OMFB akkori elnökének kezdeményezésére általános együttműködési megállapodást kötött az Európai Űrügynökséggel. Elsőként csatlakozott hazánk az ESA Prodex programjához, és 2003-ban elsők voltunk az ESA Európai Együttműködő Állama nevű kezdeményezésben. Ebben az évben pedig Magyarország jelezte először, hogy szeretné megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Űrügynökséggel a tagsággá válás érdekében. Az ESA az év elején hirdetett meg egy programot az EU-10 és az EU-tagjelölt országok kutatói és mérnökei számára. A sikeresen pályázók az unió anyagi támogatásával kísérleteket küldhetnek a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A pályázónak csak a kísérleti berendezés előállítását kell fizetni, a bázisra való szállítást az ESA végzi. A pályázaton térségünkből Magyarország és Románia 9-9, a bolgárok 6, a csehek 3 pályázatot nyújtottak be, két másik új EU-tagállamból és három ESA-tagországból 1-1 témával jelentkeztek. A kiértékelés szeptemberben lesz, akkor eldől, mennyire sikeresek a magyar kutatók az űrkutatásban. A Világűrbizottság idei ülésszaka azért is volt fontos, mert javaslatot tett az ENSZ közgyűlésének egy koordinációs program létrehozására, amely segítene összehangolni a katasztrófahelyzetek kezelésében az űrtechnika eredményeit, lehetőségeit felhasználó szervezetek működését. A globális felmelegedés környezeti következményei újabb veszélyforrásokkal fenyegetik az embereket, az ezeket jelző vagy a már bekövetkezett természeti csapást fölmérő munkálatokban lassan kulcsszerepet játszanak az űrtechnika eredményei. Földrengés, vulkánkitörés, cunami, árvizek, erdőtüzek, aszályok, növénykártevők okozta károk felmérésében, emberek mentésében, a növényzet megvédésében az űrtechnika első helyen áll. A katasztrófák előrejelzése és a riasztás ma még a fejlett országokban sem megoldott feladat. Klasszikus módszerekkel már évtizedek, sőt évszázadok óta próbálkoznak természettudósok, de a sok apró megfigyelés egy-egy természeti katasztrófát megelőzően még nem ad biztos támpontot a legfontosabb kérdésre: az esemény hol és mikor következik be? A meteorológiai előrejelzések sokat változtak a hatvanas évek óta, amikor felküldték az első meteorológiai műholdat. A szélsőséges időjárási jelenségek időben történő jelzése esélyt ad egy-egy nagy árvíz, jégeső, hőség, erdőtűz, aszály okozta pusztítás kivédésére. Különösen jól működnek a hurrikánokat, tájfunokat előrejelző műholdak, így lényegesen kevesebb áldozattal „ússzák meg” azok a földrészek, ahol néha heti gyakorisággal jelentkeznek pusztító trópusi viharok. A távérzékelés terén a hetvenes években jelentek meg a Landsat műholdak az Egyesült Államokban, amelyek nagy fejlődést hoztak, érzékeny műszereikkel állandóan pásztázva a földfelszínt, kép formájában rögzítve a mért adatokat. A meteorológiai műholdak egy-egy területről mintegy félóránként küldenek adatokat a Földre, de az újabb mesterséges égitestek már negyedóránként teszik meg ugyanezt. A műholdképek felbontásának nagysága legalább olyan fontos, mint a fizikai jellemzők ismerete. Ha kicsi a felbontása a műholdképnek, nyilvánvaló, hogy az apróbb, néhány óra alatt megváltozott részleteket nem rögzíti a műhold. A legáltalánosabb, 25 négyzetkilométeres felbontású képen nem jelenhet meg az igen veszélyes hegyi patakok áradása, pedig nagy pusztításra képesek. A pontosabb, egy kilométeres felbontású képeken már sok részletet látni, ezek a műholdak naponta négy-hat alkalommal haladnak el fölöttünk. A száz négyzetméteres felbontású precíz műholdak már hosszabb időközönként, így eredményeit is legföljebb kéthetente kapják meg a szakemberek. Ezeken a képeken jól látszanak az erdőtüzek, legutóbb a londoni olajtároló égése. A füst és a tűz, valamint bizonyos kéntartalmú gázok regisztrálásával pedig sok esetben előre jelezhető a veszélyes vulkáni tevékenység is, ami igen gyakran földmozgással párosul. A műholdaknak köszönhető, hogy fölfedezték a Földet védő ózonpajzs vékonyodását és ennek hatását a globális fölmelegedésre. Azonnal megindulhattak a kutatások annak kiderítésére, hogy mi okozhatja az ózonréteg pusztulását. Megindultak azok a szabályozások, amelyek a káros anyagokat igyekeznek kivonni a használatból, illetve csökkenteni mennyiségüket. Műholdakkal pontosan bemérhető a sarki jég olvadása, amely napjainkban olyan méreteket öltött, hogy földrésznyi darabok válnak le a jégvilágból, elolvadva emelik a tenger vízszintjét, megzavarják a tengeráramlatokat, veszélyt jelentenek a tengeri hajózás számára. Ugyancsak jól regisztrálható az űrből a gleccserek olvadása, amelyek eltűnésével sok helyen az ivóvízkészlet kerülhet veszélybe, nem szólva a sajátos, magashegyi élővilágról. A közelmúltban többször is előforduló hatalmas szökőár sok ezer ember életét oltotta ki Délkelet-Ázsiában. A cunami mindig egy erősebb földrengés után keletkezik, tehát ha a földrengés helyét és idejét pontosan bemérik, sokszor marad annyi idő a szökőár partot éréséig, hogy az embereket magasabb helyre menekíthetik. Előfordulhat, hogy hoszszan tartó hőségtől völgyzáró gátak repednek meg, amit ha nem fedeznek föl időben, súlyos természeti csapás követheti, mert átszakadhat a gát. Ugyancsak a tartós hőség számlájára írható, hogy vízhiány miatt néha le kell állítani atomerőműveket, vagy csökkentett áramtermeléssel tudják csak működtetni. Ez történt 2004-ben Franciaországban, és ez folyik most Nyugat-Európában. A hetek óta tartó hőség annyira fölmelegítette a hűtővizet szolgáltató folyókat, hogy vagy leapadtak, vagy a fölmelegedett víz nem alkalmas hűtésre. Arról nem szólva, hogy az erőmű is fölmelegedett vizet juttat vissza a folyóba. Emiatt az idén Spanyolországban egy atomerőművet már leállítottak, Németország és Franciaország még küszködik a hőséggel. Az űrkutatás – ha belegondolunk a fentiekbe – a harmadik évezred elejének húzóágazata lehetne. Sajnos ezek a kutatások és fejlesztések a nagy haszon mellett nagy befektetést is igényelnek. Az Egyesült Államok ezt már korábban fölismerte és Bush elnök elődeinél sokkal többet fordít az űrkutatásra. Európa is lassan fölébred és kezdi fölépíteni saját űrkutatását. Hazánkban az űrkutatás az előző kormányzati ciklusban az informatikai minisztériumhoz tartozott és a 2006-os évre 180 millió forintot irányoztak elő finanszírozásra az állami költségvetésből. Az űrkutatás alultámogatott, aminek az lehet a hátulütője, hogy mint sok mindenben, lemaradunk a környező országokhoz képest és az európai űrügynökségi tagságunk is 2010 utánra tolódhat. Sokat számít, ha az egyes országok igénybe veszik a műholdfelvételeket természeti katasztrófák okozta károk felméréséhez. A világ nagy űrügynökségei felajánlották, hogy katasztrófaegyezmény keretében a légi felvételeket ingyen adják a szerencsétlenül járt országoknak. Problémát okoz, hogy több ország nem él a lehetőséggel, pedig ezzel lényegesen több kártalanításhoz juthatnának. Szlovákiában a Tátrában pusztító óriási szélvihar után a szlovákok nem kértek kárfelmérési segítséget, pedig ha valahol, akkor ott indokolt lett volna. A nagy árvizek idején Magyarország sem kért felvételt a katasztrófaegyezmény-programtól. Hogy miért, az máig nem derült ki. Mindezek azt bizonyítják, hogy az űrtechnika lehetőségeivel élni kell. Ehhez pedig az egész társadalom bizonyos szintű műszaki műveltsége szükséges, mert enélkül nemcsak a katasztrófáknak köszönhetik az országok kárukat, hanem tudatlanságuknak is. (hankó)