A múlt hónapban tartotta harmadik ülését a litvániai Vilniusban az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete. Az ülés után tíz új hellyel gyarapodott a világörökség-lista. Sajnálatos módon Magyarország 2003 óta nem jelölt újabb helyszínt, így legközelebb csak 2008-ban kerülhet magyar kulturális vagy természeti közkincs a listára. Mindeközben a világban egyre újabb kulturális értékek kerülnek felszínre, másokat az enyészet vagy a szándékos emberi brutalitás töröl el a föld színéről.

A világörökség-bizottság huszonegy tagja 1972. november 16-a óta évente dönt arról, hogy mely helyek kerüljenek az egész emberi kultúra féltett kincseit tartalmazó lajstromba. Nemcsak az épített környezet, a természeti értékek is védettséget élvezhetnek, ha kérik és megszavazzák. Hazánkból Budapest Duna-parti látképe a budai Várnegyeddel és az Andrássy úttal, Hollókő-Ófalu, az Aggteleki-karszt és a szlovák karszt barlangjai, a pannonhalmi főapátság, a Hortobágyi Nemzeti Park a pusztával, a pécsi ókeresztény sírkamrák, a Fertő-Neusiedlersee kultúrtáj, illetve a tokaji történelmi borvidék szerepel a listán. Sajnos 2003 óta nem jelölt új helyszínt Magyarország, így legközelebb csak 2008-ban lehet újabb világörökség hazánkból. Az anyagi okokon kívül – a felterjesztési dokumentáció elkészíttetése 8-10 millió forintba kerül – szakmai szempontból nem találtak (?) olyan helyszínt hazánkban, amelyet nagy eséllyel jelölhettek volna. A szabályok szerint minden év február elejéig terjeszthető elő a kiválasztott helyszín. A következő a komáromi erődrendszer lesz, de ezt már csak a jövő év elején javasolhatja a magyar és a szlovák kormány, így legközelebb 2008-ban születhet döntés. A vilniusi tanácskozáson bejelentették, hogy újabb helyszínekkel gazdagodott a világörökség-lista: gazdag növény- és állatvilágával a kolumbiai Melpalo-sziget és a környező tenger, az ötezerhatszáz szigetből álló finnországi Kvarken-szigetcsoport, a közép-kínai Wolong pandarezervátum, a malavi, a tanzániai, a szenegáli és a gambiai őskori kőszobrok, a Tequila vulkán és a Rio Grande folyó határolta terület Mexikóban (itt termesztik az agavét, a tequila alapanyagát a XVI. század óta), nyolcvankét mecsetével az etiópiai Harrar Jugol város, illetve Mauritius Port Louis kikötője. Az új helyek között szerepel az épített környezetből az ősi perzsa kereskedelmi utak mentén lévő Búszutún iráni falu, több mint 2500 éves sziklavéseteivel, Regensburg óvárosa, két bányavidék Nagy-Britanniában, egy ősi öntözőmű Ománban, a lengyelországi Wroclawban épült Bauhaus építészet szép példája a Népcsarnok, a bilbaói Vizcaya-híd, Jin Hszü, a Sang-dinasztia egykori fővárosa és a Szaladin citadella Szíriában. Nemcsak fölkerülni lehet a listára, le is lehet kerülni onnan, ha olyan átalakítást végeznek a védelmet élvező helyen, amely rontja az eredeti képet. Igaz, ez eddig még nem fordult elő, de lehetséges, hogy 2007-től az Elba-völgy drezdai szakasza már nem lesz a világörökség része, mivel egy hidat terveztek a folyóra, ami nem felel meg a régi látképnek. Jelenleg 830 az ENSZ védelmét élvező helyek száma, bár léteznek államok, amelyeket ez egy cseppet sem tart vissza a rombolástól. Izrael jelenleg is pusztítja a dél-libanoni Kánát, az amerikai csapatok pedig Irak egyedülálló műemlékeiben, múzeumaiban tettek helyrehozhatatlan kárt az iraki háború alatt és azóta is. Mindeközben új és új csodák kerülnek napvilágra a régészek ásói nyomán. Idén nyáron újra szakemberek dolgoznak a Küklád-szigetcsoport Kérosz szigetén. A szigetlakók Kr. e. 3200-200 között élték fénykorukat. Eddig kevéssé értékelt, gyakorlatilag barbár népek primitív alkotásainak tekintették azokat a különböző méretű, többségében meztelen női szobrokat, amelyeket öszszetörve találtak már korábban a szigeten. Mostanság úgy vélik, hogy Görögország legősibb szertartási központja lehetett Kérosz. A szobrokat eleve összetörve temethették el, valamely rituális szertartás részeként. Talán egy-két éven belül sikerül választ kapni a kéroszi márványszobrok rejtélyére is. Biztató hírek érkeztek az 1962-ben, Thesszalonikitől néhány kilométerre fekvő Derveniben talált sír mellékleteiről. Ókori görög nemes sírjából került elő egy Kr. e. V-IV. századira keltezett írás, amelyet tulajdonosával együtt égettek el a halotti máglyán, így gyakorlatilag olvashatatlanná vált. Egy új technológiával, úgy látszik, mégis sikerül elolvasni a szöveget, amely igen fontos információkat tartalmazhat a kereszténység kialakulásával kapcsolatban is. A tekercs Orfeusz történetét meséli el, a mitikus zenész az Orfeusz-kultusz központi figurája volt, aki leszállt az alvilágba is, hogy halott szerelmét – Euridikét – visszakapja. Az Oxford Egyetemen 2007-re ígérnek megfejtést. Olasz régészek röpítették világgá azt a szenzációt, hogy megtalálták Augustus császár szülőházát. A Palatinus-domb alatt folytatott feltárás közben találtak rá egy ősi arisztokrata ház maradványaira és egy hosszú folyosó részletére. A Kr. e. 63-ban született római császárnak már ismerték az egyik házát, amelynek két szobáját gyönyörű freskók díszítik. Ez a ház is a Palatinuson áll. Az ásatást vezető régésznő szerint a két ház közül az egyiket Augustus szülőhelyeként tartották nyilván. Úgy tűnik, megtalálták Indiában azt a rejtélyes ókori kikötőt, amely a helyi királyságok és a Róma közötti kereskedelem központja lehetett. A rómaiak által Muzirisnak nevezett kikötőre indiai régészek bukkantak rá Pattanam közelében, India délnyugati partján. A hely már korábban is gyanús volt római kapcsolatáról, mert a környékén sok római érmét és cserépdarabot találtak. Korábban azt gondolták, hogy az elveszett város a Periyar folyó torkolatánál lehetett, de a most napvilágra hozott több száz ókori mediterrán cserépdarab Pattanamra terelte a kutatók figyelmét. Ősi indiai szövegek is segítették megtalálni a kikötő pontos helyét, ahol több utalás van arannyal megrakott hajók érkezésére és „fekete aranynyal” – borssal – megrakott hajók távozására. Muziris az ókor egyik legnagyobb kikötője lehetett, ahol India és a rómaiak kereskedelme Nagy Sándor koráig nyúlik vissza. Még mindig Rómában maradva, a katakombák restaurálása közben rendhagyó temetőt találtak a szakemberek. Az egyik festett fal mögött egy nagy teremre, majd több kisebb, hasonló méretű szobára leltek. A halottak nem a szokásos, galériás vagy fülkés módon voltak eltemetve, hanem arany hímzéses ruhákban öltöztetve, lepedőkbe csavarva, mésszel leöntve feküdtek a földön. Némelyik tetemnél balzsamozás maradványai is látszottak. A tömegsírok korát a II. századra tették, amely idő jóval a katakombák építése előttről való. Feltételezések szerint keresztényeket temethettek oda, akik vagy járvány, vagy valami természeti katasztrófa áldozatai voltak, de lehet, hogy egy tömeges keresztény kivégzés halottaira bukkantak. A feleletet majd a végső vizsgálat után kapjuk meg. Távolabbi vidékeken is előkerültek titokzatos kultúrák nyomai. Közép-Amerika történelme fejlett civilizációival ma sem tisztázott minden részletében. A maják, a toltékok, az aztékok elődjeinek tekintik az olmék kultúrát, utóbbiak Kr. e. 1300 és 400 között ellenőrzésük alatt tartották részben Közép-Amerikát, részben Mexikót. Az utóbbi fővárosától mintegy 900 kilométerre egy 8 méter hosszú, 4 méter magas és 40 cm vastag kőtömböt hoztak felszínre. A monolitot három emberi alak, ismeretlen írásjelek és egyéb szimbólumok díszítik. A kutatók egy fejlett civilizáció üzenetének tartják a kőtömböt, már csak azért is, mert körülötte feltártak egy vízellátó rendszert és egy csatornahálózatot is. Az eddigi vélemények szerint vagy olmék eredetű, és akkor azt bizonyítja, hogy az olmékok sokkal északabbra is éltek, mint eddig vélték, vagy azték eredetű, és akkor át kell értékelni azt az eddigi elméletet, hogy az aztékok a tenger felől népesítették be lakóhelyüket, ugyanis központjuk a szárazföld belsejében volt. Az őskori európai művészet egyik galériája a franciaországi Lascaux-barlangban van, falon lévő festmények formájában. A műremekeket, az emberi kultúra e kezdetei hírnökeit 1940-ben találták meg, véletlenül. A következő évtizedekben turisták tízezrei látogattak el a barlangba, aminek egyenes következménye lett, hogy a képek pusztulásnak indultak. Az állandó légmozgás, az emberi leheletből származó szén-dioxid hatására gombatelepek jelentek meg a festményeken, eltakarva a kecskéket, bölényeket, lovakat. Ezért bezárták a barlangot és felfüggesztették a látogatást. A hetvenes évektől – ahogy a helyzet normalizálódott – korlátozott számban fogadtak látogatókat 1983-ig. Ekkor megóvásként kialakították a barlang két termének pontos másolatát, de a turisták csalódottságukat fejezték ki, és az eredeti, 17 ezer éves festményeket szerették volna látni. A barlang légkondicionálását végző műszaki berendezés 2000-ben elromlott, helyére új klímaberendezést építettek. Nemsokára – nyilván a megváltozott légviszonyok okán – újra megindult a gombásodás és hófehér penész lepte el a falakat. A barlang jelenleg sem látogatható. A szakemberek több módszerrel próbálkoztak helyreállítani a klimatikus egyensúlyt, de eddig nem sok sikerrel jártak. Végül most visszatértek az egyszerű, kézi eljáráshoz, néhány hónapja kapargatják le a falról a penészt. A régi eljárás olyan hatékonynak tűnik, hogy a vezetőség 2007-re tervezi a barlang újbóli megnyitását. Egyiptomban naponta találnak szenzációsnak számító leleteket, de a Luxor melletti Királyok völgyében új sírt – Tutanhamon 1922-ben fellelt sírja óta – nem tártak föl. Ezért váltott ki nagy izgalmat az a temetkezőhely, amelyet egy memphiszi kutatócsoport talált meg. Mivel a sír Tutanhamonétól nem meszsze van, abban reménykedtek, hogy felesége vagy anyja fekszik a sírban. Sajnos csalódniuk kellett. A 4×4 méteres alapterületű teremben hét szarkofágot találtak, hat üres volt, a hetedikben száraz virágokat, tartósításhoz használt eszközöket és ékszereket leltek, múmia egy sem volt. Az amerikai kutatók úgy vélik, hogy a XVIII. dinasztia idejéből származik a sír és valamilyen összefüggésben lehetett a fáraó családjával, de a sírrablók mindent elpusztítottak. (hankó)