Fejetlenségről, káoszról számoltak be a külföldi tudósítók a katasztrófa másnapján. Megjegyezték, hogy a látottak alapján Budapesten valószínűleg egy esetleges terrortámadás során sem tudnák, hogy ki az illetékes. Ám ami még ennél is megdöbbentőbb, az öt halálos áldozatot követelő tragédiának lapzártáig nincs valódi felelőse. Csak egy minisztériumi főosztályvezető, egy katasztrófavédelmi szakember és egy meteorológus felelősségét állapította meg a vizsgálatot lefolytató kancelláriaminiszter…

Elcsitult a vihar, néhány perccel azelőtt, hogy véget ért a tűzijáték. Frissebb lett a levegő, véget ért a nyár, a házak közé beszökött az ősz. A város lassan visszanyerte megszokott arculatát. Másnap már a megtépázott fákon, a földön heverő több tonna szeméten, a felborított plakátokon és a kidőlt oszlopokon kívül semmi sem emlékeztetett a katasztrófára. Az autók is épp oly türelmetlenül dudáltak az összetorlódott kocsisorokban, mint bármelyik hétfői nap reggelén. Ment minden tovább, mintha mi sem történt volna… Maradt minden a régiben. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az augusztus 20-ai katasztrófával kapcsolatban úgy döntött, nem indokolt a politikai felelősségre vonás, nem lesz politikai felelőse a történteknek, mivel szerinte a 120 kilométeres óránkénti sebességgel tomboló szél nem politikai ügy és nem is kampánytéma – mondta Danks Emese, ahogy megszokhattuk már, a kormány nevében. A családjával Balatonőszödön tartózkodó Gyurcsány Ferencet vasárnap este tíz óra körül, tájékoztatta a történtekről Szilvásy György kancelláriaminiszter, aki szintén nem volt Budapesten a rendezvény idején. Többen azonban nem nyugodtak bele a miniszterelnök döntésébe. A Fidesz sajnálattal állapította meg, hogy Szilvásy György és Gyurcsány Ferenc menekülnek a politikai felelősség elől. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, Szilvásy Györgynek lett volna idestova négy napja arra, hogy felajánlja lemondását. Navracsics Tibor úgy ítéli meg, a kancelláriaminiszter politikai felelősséggel tartozik a tragédiáért. Közben az ügyészségre és a Budapesti Rendőr-főkapitányságra is feljelentés érkezett az augusztus 20-ai budapesti szerencsétlenség kapcsán. Egy ügyvéd „halálos tömegszerencsétlenséget okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés” gyanújával ismeretlen tettest jelentett fel. Ketten tettek feljelentést a Legfőbb Ügyészségen halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt. Közben sietve lezárult a Miniszterelnöki Hivatal vizsgálata, amelynek eredménye, hogy politikai felelős hiányában leváltottak egy minisztériumi főosztályvezetőt, felmentették a katasztrófavédelem ügyeletesét és fegyelmi eljárást indítottak az ügyeletes – kötelességét mellesleg maradéktalanul teljesítő – meteorológus ellen. Demszky Gábor sem volt Budapesten. A főpolgármester, aki a Budapesti Védelmi Bizottság elnöke is egyben, mossa kezeit és a kormányra mutogat. – Az elejétől a végéig a kormány, a kormány szervei a felelősek az augusztus 20-i tűzijáték lebonyolításáért – jelentette ki. Szilvásy Györgynek azonban erről más a véleménye. A kancelláriaminiszter közölte, a tűzijáték leállítására Demszky Gábor főpolgármesternek, mint a fővárosi védelmi bizottság elnökének is lett volna lehetősége. Mellesleg efelől semmi kétség. A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. törvény alapján a megyei közgyűlés elnöke, a főpolgármester „felelős a főváros riasztási rendszerének működtetéséért, összehangolja a lakosság és az anyagi javak kitelepítését, kimenekítését, befogadását, ellátását, továbbá a helyi védekezés megszervezését”. Ehhez képest Demszky Gábor főpolgármester folyamatosan arra hivatkozik, hogy őt nem tájékoztatták semmiről. Valójában neki kellett volna tájékoztatnia a lakosságot és az illetékeseket… Van azonban egy szereplője a történteknek, akiről feltűnően kevés szó esik, pedig az ő esetében semmi kétség, súlyos mulasztás terheli, amiért akár bíróság elé is állíthatnák, ha jogállamban élnénk. Az ő kezében volt a vezérlőpult, ő volt közvetlenül abban a helyzetben, hogy a rakéták kilövését a pokoli viharban leállítsa. Ha valaki, ő aztán biztosan felelős. Ehhez képest a média mintha észre sem venné. A Nexus Reklámügynökségről és annak ügyvezetőjéről van szó, aki a jelek szerint kiváló nexusban lehet nemcsak a kormánnyal, de a fősodratú médiával is… Így semmi meglepő nincs abban, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, akárcsak eddig szinte minden alkalommal, az idén is a Nexus Reklámügynökséget bízta meg a Szent István-napi rendezvények szervezésével és lebonyolításával. Összesen négy cég pályázott a feladatra: a Nexuson kívül indult még az E-Novo Kft., a Mafilm Rt. és a Sensation Kft. is, ám az ő ajánlataikat érvénytelennek minősítette a pályázatot meghirdető Miniszterelnöki Hivatal, így a Nexus versenytárs nélkül nyerte el a 208 milliós üzletet. Nem először kapott állami ünnepség megrendelésére megbízást a Nexus. Az első a 2003-as augusztus huszadikai rendezvény volt. Akkor kigyulladt egy uszály felépítménye, több helyen lángra lobbant a Gellért-hegy és petárdák robbantak egy teherautó platóján.

– A Parlamenttel szemközt a vízen lehorgonyzott egy uszály, amelyről a tűzijáték rakétáinak egy részét lőtték fel. Az uszály a rendezvény félidejében gyulladt ki – emlékezik vissza a három évvel ezelőtti eseményekre az egyik szemtanú.

A balesetet akkor egy besült vetőcső okozta. A petárdák kilövését ellenőrző rendszer a tűzben tönkrement, a csövek irányítás nélkül lőtték ki a rakétákat. Az uszályt rövid idő alatt elborították a lángok… Az uszály és a kamion esetében is a visszahulló lövedékdarabok miatt robbantak fel a kilövésre váró pirotechnikai eszközök. A teherautó súlyos károkat okozott, mivel kétszáz méteres körzetben kitörtek az ablakok és megsérült a Gellért-hegyi víztároló is. A károk több millió forintra rúgtak. Simon Gábor, a tűzijátékot szervező Nexus Reklámügynökség Kft. ügyvezetője ekkor úgy nyilatkozott, a kigyulladt uszály ügyét „felfújta a sajtó”.

– Eddig is voltak bozóttüzek, eddig is gyulladt ki uszály – jelentette ki a magabiztos ügyvezető, aki szerint egyébként semmi rendkívüli nem történt. Maradt is minden a régiben. A Nexus nyerte el a 2004-es uniós csatlakozásunk alkalmából rendezett május elsejei rendezvény lebonyolításának jogát, csaknem 300 millió adóforintot költhetett a tavalyi március 15-i rendezvényekre, és közel ennyit a tavalyi augusztus 20-ai ünnepségsorozatra. Az idei március 15-i megbízást az augusztus 20-ai tűzijáték követte.

A közel tízéves Nexus Reklámügynökség árbevétele a sorozatos állami megrendelések előtt, 2002-ben nem érte el a 300 millió forintot. Most egyetlen állami megrendelés hoz annyit a konyhára, amennyit addig egy teljes év alatt tudott csak kiszámlázni. 2004-ben kivált a cégből az egyik alapító, Horváth Attila korábbi ügyvezető, akiről annyit lehet tudni, hogy Horváth Istvánnak, a Népszava főszerkesztő-helyettesének a fia és Horváth Nexus Kommunikáció néven külön céget alapított, amely azután összeolvadt Geszti Péter jól menő ügynökségével, és Akció-Nxs Kft. néven folytatja a tevékenységét. Így a Nexus Reklámügynökség képviseletét 2004 áprilisa óta Simon Gábor önállóan látja el. De vajon ki áll mögötte? Ki intézi el, hogy a botrányok ellenére ő kapjon megbízást az állami ünnepségek megrendezésére? Ráadásul egyedül, mert a többiek nem is maradnak versenyben. Simon Gábor cáfolta a sajtóban megjelent híreszteléseket, amelyek szerint cége számára a politikai hátszelet Horn Gábor SZDSZ-es politikus, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára jelentené. Akkor ki az ismeretlen jóakaró? Ahhoz ugyanis, hogy a Nexus átlagon felüli nexussal rendelkezik, a legújabb botrány után már aligha fér kétség… Mert a Nexus most hatalmasat hibázott. És erre nem mentség a hiányos szerződés, ha valaki autót kölcsönöz, nem írják bele a kölcsönszerződésébe, hogy tilos a zebrán gyalogost elgázolni, de ez nem jelenti azt, hogy ha mégis gyalogost gázol, akkor erre hivatkozhat. Simon Gábornak elég lett volna felnézni az égre és pontban kilenckor felfüggeszteni a tűzijátékot. S ha mégis elkezdi, abba kellett volna hagyni, amit meg is tett. És nem lett volna szabad újrakezdeni. Még akkor is, ha rossz a szerződés, amelyből kimaradt a lényeg… Amely miatt menesztették a minisztérium főosztályvezetőjét. Egy szerződés sem írja felül ugyanis soha a törvényt! A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény vállalkozásról szóló fejezete egyértelműen rendelkezik arról, hogy „a vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős. Ha a megrendelő (…) célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat.” A törvény szigorúan előírja, hogy „a vállalkozó a megrendelő utasítása szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne”. Most a vállalkozó, a Nexus elvégezte a munkát. Kilőtte az összes rakétát. Pedig nemcsak a jogszabály, hanem a polgári célú pirotechnikai tevékenységek felügyeletéről szóló 155/2003. (X. 1.) kormányrendelet 41. pontja is rögzíti, hogy „erős szélben (függetlenül attól, hogy milyen a szélirány) a pirotechnikai termékek felhasználásának lebonyolítását el kell halasztani, valamint amenynyiben elkezdték, úgy a felelős pirotechnikus állítsa le a működését, ha ez lehetséges”. Hogy lehetséges volt, arra épp a Nexus nyilatkozata szolgáltat bizonyítékot. Ugyanis állításuk szerint rövid időre szüneteltették az egyik helyszínen a rakéták kilövését. De vajon miért nem hagyták végleg abba? A szerződés miatt? A Miniszterelnöki Hivatal és a Nexus Reklámügynökség között létrejött szerződés szerint, „ha vis maior következik be, és a megrendelő írásban másként nem dönt, akkor az ésszerűség határán belül folytatni kell a tűzijátékot és a vállalkozónak (Nexus) olyan teljesítési feltételeket kell keresnie, amelyeket nem akadályoz a vis maior eseménye”. Vagyis lőni kell a rakétákat, de nem mindenképpen. A vállalkozó oldja meg a problémáit, ahogy tudja, de a vis major az vis major… Tagadhatatlanul szűk a kapu. A tömegcirkusznak menni kell: „Csak végső esetben jöhet szóba a rendezvénynek más időpontra történő áthelyezése” – áll a sajtó nyilvánossága előtt bemutatott dokumentumban. Vagyis történjen bármi, amíg nem szakad le egészen az ég, a tűzijátékot el kell kezdeni és amíg a mennykő és a jégverés nem csapdossa a nézősereget, végig kell játszani, mert ezt várja el a megrendelő… De most csapdosta. Ám a Nexus mégsem hagyta abba. Vagyis elkezdte, pedig nem lett volna szabad, abbahagyta, ahogy kellett, majd folytatta, holott tilos lett volna. A pánik hatására emberek sebesültek meg, többen meg is haltak. Hány marad ép, hány élhetne még, ha elmarad a pánik? És mégsincs felelős? Sólyom László köztársasági elnök lassan észlelni kezdi, hogy valami nagyon nincs rendben. Az elnök úr kezd rádöbbenni arra, amit több mint másfél millió vasárnap este óta tud, hogy csapdába csalták őket és ott is felejtették. Még szép, hogy a felelősöket meg kell találni. Erről a köztársasági elnök úr azt követően beszélt, hogy meglátogatta a katasztrófában megsérült embereket. Szavaiból kiderül, hogy őt sem tájékoztatták a vasárnapi tragédiáról. Bizonyára nem volt otthon. Mert ha kinéz a Sándor-palota ablakán, csuda dolgokat láthatott volna… Égszakadást, földindulást, pánikot, rémületet. Demszky Gábornak mint a fővárosi védelmi bizottság vezetőjének, tájékozódási, tájékoztatási és riasztási kötelezettségei vannak. Úgy tetszik, ő sem tartózkodott Budapesten. A cirkuszt megrendelő Miniszterelnöki Hivatalnak le kellett volna állítania a tűzijátékot még a kezdés előtt az erős szél miatt és hangszórón figyelmeztetnie kellett volna az embereket. Nem tette. Simon Gábor vállalkozónak be kellett volna tartania a törvény előírásait. Ő sem tette. Ehhez képest leváltottak egy főosztályvezetőt, felmentették a katasztrófavédelem ügyeletesét, és fegyelmi eljárást indítottak egy meteorológus ellen… Olyan ez, mintha a régi viccben a csalfaságon kapott feleség miatt a férj nemcsak a díványt, hanem a fogkefét és a cipőkanalat is kidobta volna… Kicsoda Simon Gábor? Miért nem vonatkozik rá a törvény? Ki felel háromszáz ember sebesüléséért, több mint másfél millió halálos rémületéért, öt ember haláláért? Még hány embernek kell meghalnia, hány embernek kell megsebesülnie, hány embernek kell sikoltozva menekülnie ahhoz, hogy a jognak asztalánál mindenki egyformán foglaljon helyet? Ön kimenne jövő nyáron augusztus huszadikán a Duna partjára Budapesten tűzijátékot nézni, Kedves Olvasó, ha megint a Nexus rendezné az ingyencirkuszt, ha még mindig Demszky Gábor lenne a főpolgármester és még mindig Szilvásy György hárítaná el magáról a felelősséget? Önnek volna kedve ismét játszani a tűzzel? Hernádi Zsuzsa

Menny és pokol

Van két fontos dolog, amely logikailag megkérdőjelezi a Miniszterelnöki Hivatal mentegetőzését, hogy későn kaptak jelzést a viharról. Az egyik a VIP-vendégeknek szétküldött sms, amely azt kéri tőlük, hozzanak magukkal esőkabátot a hajóra. Csak jóval a tűzijáték kezdete előtt van értelme ilyen üzenet kézbesítésének, hogy legyen idő indulás előtt esernyőt, esőkabátot vinni. A másik a Duna feletti egész napos légiparádé, ahol katonai, valamint sportrepülőgépek, valamint utasszállító repültek. A polgári és talán a katonai légiirányításnak a biztonságos bemutatóért folyamatosan figyelnie kellett a légköri viszonyok változását – mondta lapunknak Kocsis László gyártásvezető, rendezvényszervező.

– Kit terhel felelősség az augusztus 20-ai tragédiákért?

– Nem politikai felelősöket kell keresni, hanem azokat kell megnevezni, akik szakmailag, emberileg hibáztak. A rendezésnél súlyos szakmai hiányosságok voltak. Az egyik legsúlyosabb, ami eddig öt ember halálát és több száz ember sérülését okozta, hogy a tűzijátékot nem lett volna szabad megrendezni, vagy le kellett volna állítani. A döntést pedig a legfelsőbb szinten kellett volna meghozni, a Miniszterelnöki Hivatalban.

– A Nexus, a kancellária, valamint a főváros egymásra mutogat, egyikük sem vállalja a felelősséget.

– 2001 augusztusában a millenniumi év lezárását jelentő négy helyszínen megtartott tűzijáték közül Miskolcon voltam a lebonyolításért felelős cég kihelyezett gyártásvezetője. A Miniszterelnöki Hivataltól megbízólevelet kaptam, valamint egy hosszú telefonlistát. Ezen az első nyolc helyen a kancellária munkatársainak elérhetőségei, kilencedikként a tűzijátékért felelős cég szakemberének telefonszáma volt. Részletes listát kaptunk azokról az intézményekről – helyi polgármesteri hivatal, a miskolci rendőrség, tűzoltóság, mentők -, akik biztosították az eseményt. Rendkívüli esemény – tűz, baleset, haláleset – bekövetkeztekor a Miniszterelnöki Hivatalt kellett volna értesítenünk, hiszen egy magáncég megbízottja nem dönthet semmiről a megbízó tudta nélkül. Feltételezem, hogy ez ma is így működik, volt a megbízott cég, a megbízó és az összekötő személy, akik a szerződés értelmében kötelesek egymást mindenről tájékoztatni. A Nexus és a Miniszterelnöki Hivatal közötti megállapodáson kívül kell egy szerződésnek lennie a Főpolgármesteri Hivatal és a kancellária között, amelyben a Városháza meghatározott feltételekkel bérbe adta a területet a rendezvényhez.

– A legfrissebb hírek szerint a mentőautókat a rendezvényre a Nexus egyik alvállalkozója – egy MSZP-s politikus édesapjának cége – rendelte meg, de kevesebbet az előírtnál.

– 2001-ben a Miniszterelnöki Hivatal intézte a szakhatóságokat, és a kancellária tartotta a kapcsolatot a rendőrséggel, a mentőkkel, a tűzoltókkal és a katasztrófavédelemmel is. Nehéz elképzelni, hogy egy magáncég képviselője dirigáljon, szakszerűen adjon tanácsot a BRFK-nak vagy az Országos Mentőszolgálatnak.

– Önöknek volt válságtervük arra, mit kell tenni rendkívüli esemény esetén?

– A polgári törvénykönyv, valamint a kormányrendeletek, a Miniszterelnöki Hivatal és az illetékes polgármesteri hivatal közötti megállapodás részletesen szabályozzák, hogy mit kell tenni ilyen esetekben, mint amilyen a mostani volt. Mi bármilyen szabadtéri eseményt szerveztünk, vagy filmet forgattunk, mindig előzetesen lekértük Ferihegytől az időjárási előrejelzést. Három napra előre nagy pontossággal tudják, hogy milyen idő várható, egy nappal korábban pedig szinte száz százalékig megbízható a jelentésük.

– A kancellária szerint késve kapták a jelzést és nem volt elég pontos a Országos Meteorológiai Szolgálat tájékoztatása, mivel óránkénti 90 helyett 120 kilométeres szél fújt.

– Felháborít, hogy akarják elkenni a felelősséget az érintettek. Sem óránkénti 90, sem 120 kilométeres szélben nem lett volna szabad tűzijátékot tartani. Ezen túl van két fontos dolog, ami logikailag megkérdőjelezi a Miniszterelnöki Hivatal mentegetőzését, hogy későn kaptak jelzést a viharról. Az egyik a VIP-vendégeknek szétküldött sms, amely azt kéri tőlük, hozzanak magukkal esőkabátot a hajóra. Csak jóval a tűzijáték kezdete előtt van értelme ilyen üzenet kézbesítésének, hogy legyen idő indulás előtt esernyőt, esőkabátot vinni. A másik a Duna feletti egész napos légiparádé, ahol katonai, sportrepülőgépek, valamint utasszállítók repültek. A polgári és talán a katonai légiirányításnak a biztonságos bemutatóért folyamatosan figyelnie kellett a légköri viszonyok változását. A légiparádét, az augusztus 20-ai ünnepség betétprogramjanként hirdették, vagyis a rendezőnek nagy valószínűség szerint szintén kapcsolatban kellett lennie a Miniszterelnöki Hivatallal. A nagy állami ünnepek előtti stábértekezletre ugyanis minden érintettet meghívnak, hogy egyeztessék, ki mit csinál, milyen biztosításra, engedélyre van szüksége. Az előzetesen megadott program szerint a sportrepülők versenyében a döntőnek 19 óra 10 perckor kellett volna kezdődnie, ehelyett már 19 órakor a gépek a levegőben voltak. Miért hozták előbbre a döntőt? Ráadásul nemcsak ezek a gépek voltak a légtérben, hanem a rendőrség és az RTL Klub helikoptere is. Sok száz ezren nézték a partokról a versenyt, szinte kizárt dolog, hogy ne kapták volna folyamatosan az időjárási jelentéseket.

– Ha mégsem?

– Mi lett volna, ha elhúzódik a verseny és az óránkénti 360 kilométeres sebességgel repülő kisgépre csap le az óránkénti 120 kilométeres sebességű szél, miközben a zsúfolt rakpart felett repül? Vagy a nagy szenzációként hirdetett utasszállítógép átrepülése idején történik mindez? – A tv2 riportere háromnegyed kilenc előtt jelentkezett be, és arról beszélt, hogy a budai hegyek másik oldalán vihar tombol. Mit tud kezdeni közel egymillió ember húsz perc alatt, ha őszintén elmondják nekik, hogy a rossz idő miatt elhalasztják a tűzijátékot? – Valótlanságnak tartom, hogy ha bemondják, vihar közeledik, akkor pánik tör ki a nézők között. A rendőrség 20 óra 40 perckor értesítette a dunai hajósokat, hogy húzódjanak a part közelébe, mert veszélyes a nyílt vízen tartózkodni. Húsz perc elegendő idő ahhoz, hogy az emberek ne az emelvény vagy a fák alatt keressenek maguknak menedéket. Az a húsz perc és egyetlen felelős döntés, hogy a tűzijáték elmarad, öt ember életét menthette volna meg, és több mint 250-et megóvott volna a sokktól, a sérülésektől. Ha ezt valaki a legfelsőbb kormányzati szinten kimondta volna: „a tűzijáték elmarad”, a mennybe mehetne, most viszont a pokolra jut.

– Ön ott volt?

– A Vigadó előtti hajóállomáson voltam ikerlányaimmal és feleségemmel. Háromnegyed kilenckor azt javasoltam, hogy menjünk haza, mert az égre nézve azt láttam, hogy itt iszonyatosan nagy vihar lesz. A feleségem nem akart csalódást okozni a gyerekeknek, ráadásul előzetesen megbeszéltük a lányokkal, hogy ha megeszik a spenótot, megnézzük a tűzijátékot. Rajtunk volt a sor, hogy teljesítsük az ígéretünket. Maradtunk. De ha valaki akkor a hangosbemondón megerősíti a sejtésemet, elindultunk volna a kicsikkel haza és nem tettük volna ki őket ilyen traumának.

– Hová menekültek?

– Este kilenc után öt perccel leszakadt az ég, a gyerekekkel beszorultunk a 2-es villamos 10 négyzetméteres Vigadó előtti lejárójába. Néhány perc múlva elfogyott a levegő. Rajtunk kívül még legalább 200 ezer ember akart itt menedéket találni. Attól féltem, hogy összenyomnak bennünket gyerekeinkkel a karjainkban. Úgy döntöttünk, inkább kimenekülünk az aluljáróból. Beletettük a lányokat a babakocsikba, szereztünk két kukászsákot, amivel letakartuk őket és rohanni kezdtünk egészen a Margit hídig. Vigyáztak ránk odafentről, hogy nem zuhant ránk sem fa, sem tetődarab. Nemcsak szakemberként szeretném megtudni, hogy ki követett el mulasztást, hanem apaként is, aki átérzi azok fájdalmát, akik gyermeküket vesztették el azon az éjszakán. S. Cs.