„Aki magyar, velünk tart!” – ez volt a jelszava az Egyesült Magyar Ifjúság és az Erdélyi Magyar Ifjak közös táborának, amelyet már másodszor rendeztek meg a Gyergyószentmiklós melletti Négyes Motel területén. Tavaly a szervezők joggal könyvelték el sikernek, hogy az első alkalommal ezernél is többen látogattak ki. Idén ez a szám meghaladta a kétezer-ötszázat, vagyis látványos a rendezvény izmosodása, annak ellenére, hogy az első két nap hideg és eső fogadta a résztvevőket.

Öncélú szórakozás helyett itt a felelős és tudatos közös gondolkodás jellemezte a résztvevőket, s az előadókban is érezhetően közös volt az alázatos ügyszolgálat. Jellemző jelenet volt például, amikor az egyik meghívott, Vincze Gábor történész egy bogrács fölött guggolva krumplit hámozott a moldvai csángó gyermekeknek készülő ebédhez. A deszki történész egyébként az 1945 és 1990 közti magyar-román kapcsolatokról rántotta le a leplet előadásában, részletesen bebizonyítva, mennyire szolgalelkű és meghunyászkodó volt a kádári diplomácia. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető alelnöke ritka politikusi erényről tett tanúbizonyságot, amikor kendőzetlenül őszintén, személyes felelősségét sem mentegetve számolt be a felvidéki magyarság elmúlt tizenhat évéről. Elmondása szerint az MKP egyes vezetői alaposan meggazdagodtak, ám ennek ára a közösségi érdekek feladása, elárulása volt. Kérdésre válaszolva úgy vélte, az európai uniós csatlakozásból a felvidéki magyarság politikailag semmit sem profitált, s haszna legfeljebb csak anyagi téren lehet belőle – esetleg. Törvényszerűnek nevezte, hogy a megfelelési kényszer elmúltával ismét föllángolt a magyarellenesség, és úgy vélte, ha százszázalékos biztonsággal nem is, de nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy Erdélyben is ugyanez fog bekövetkezni. Hantz Péter és Kovács Lehel, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatói az önálló magyar Bolyai Egyetem visszaszerzéséért vívott harcukról számoltak be, biztosítva hallgatóságukat, hogy a közeljövőben az eddiginél is harcosabb eszközöket vonultatnak fel az ügy érdekében. Eva Maria Barki nemzetközi jogász a dél-tiroli autonómiához vezető utat mutatta be, kiemelve, hogy annak megvalósulását erőszakos cselekmények, többek között stratégiai objektumok, felrobbantása előzte meg. Maurer Oszkár, az Egyesült Magyar Ifjúság elnöke a délvidéki magyarság helyzetét tárta az erdélyi közönség elé, hangsúlyozva, hogy semmiféle jogegyenlőséget és jogbiztonságot nem élvez az ottani nemzetrész. Ugyanakkor hozzátette, a magyaroknak tudni kell megvédeni magukat, mert nem futhatunk egész életünkben az idegenek elől. Lay Imre, az egykori Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége volt titkára és Ferencz Ervin atya 1956 erdélyi vonatkozásairól beszéltek, elmesélve, hogy a Securitate a csonka-magyarországi felkeléssel való legcsekélyebb szimpátia kifejezését is brutálisan megtorolta. Ugyancsak az ötvenhatos fölkelésről beszélt Wittner Mária egykori halálraítélt, országgyűlési képviselő és Rácz Sándor, a Nagybudapesti Munkástanács volt elnöke, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke is, akik megerősítették, hogy soha nem fognak közösen emlékezni a gyilkosokkal és utódaikkal. Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár a globalizációs zsákutcából kivezető útról szólt. Előadásában a maga valóságában mutatta be az Európai Uniót, ami szerinte nem egyéb piaci érdekektől vezérelt hatalmi kartellnél. Számadatokkal bizonyította, hogy az unió pusztán piacnak tekinti a nemrég csatlakozott országokat, és ugyanezt látja a következő bővítési körben bekerülő államokban. Az előadó fölhívta a figyelmet arra az abszurditásra, hogy a budapesti kormány az egyetlen, amely következetesen az idegen tőke térnyerését és minél nagyobb hasznát szolgálja, miközben a magyar termelőket és vállalkozókat példátlanul magas járulékokkal, adóterhekkel sújtja. Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, európai jogi szakjogász a Nemzeti Jogvédő Alapítványról szólva elmondta, a nonprofit alapon működő szervezet célja határozottan föllépni minden olyan esetben, amikor valakit a magyarsága vagy a nemzetéért hozott áldozat miatt jogi eszközökkel vesznek űzőbe. Az alapítvány folyamatosan építi ki szakmai kapcsolatait a Kárpát-medence magyar jogászaival, bevonva őket a nemzeti érdekvédelem munkájába. Izgalmas, nyílt beszédet eredményező program volt az autonómiavita, melynek résztvevője volt Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke, Szilágyi Zsolt, az EMNT másik alelnöke, Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke és Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke. Utóbbi úgy vélte, rosszul politizál az erdélyi magyarság, amikor csak önrendelkezést követel. Ehelyett kezdettől határmódosítást kellett volna kérni azért, hogy legalább az autonómiát megadja Bukarest. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az önrendelkezés a minimálprogram. A sajtókerekasztal során Csép Sándor, az alakulófélben lévő erdélyi magyar televízió vezetője csalódásának adott hangot, amiért az RMDSZ-hez köthető pénzosztó körök máig nem valósították meg az összmagyar adót. Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője arról számolt be, hogy az RMDSZ vezetői személyesen kerestek meg nagy román cégeket, hogy ne hirdessenek lapjában. Ágoston Balázs, lapunk főmunkatársa úgy vélte, a markáns hangvétel nem tabudöntögetés vagy radikalizmus, hanem a történelmi tényeknek a fejük tetejéről a talpukra állítása, a normalitás védelmezése, amire éppúgy szükség van, mint a visszafogottabb stílusra is, hiszen ezek jó esetben kiegészítik egymást. A tábor legfontosabb előadása az a nemzetpolitikai kerekasztal volt, amelynek résztvevője Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége stratégiai bizottságának vezetője, Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke, Molnár Tamás, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke, Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke és Gergely István csíksomlyói plébános volt. Az előadók megegyeztek abban, hogy a rendszerváltozás félresiklott, és azt be kell teljesíteni. Mikola István úgy vélte, szükség van egy jó adag radikális nemzeti fellépésre, a tömegdemokráciával kapcsolatban pedig azt mondta, nem nagyon tetszik neki. Borbély Imre fölolvasta a rózsadombi paktum néven ismert szöveget, mely szerint a rendszerváltozás forgatókönyve előre megterveztetett. Hangsúlyozta, nem biztos, hogy a paktum a maga valóságában létezett, ám tényként állapítható meg, hogy annak lényege megvalósult. Borbély Imre szerint ma nem létezik magyar állam, ezért azt meg kell teremteni. Lezsák Sándor hozzátette, a magyar államnak kereszténynek kell lenni. Az EMI-tábor adott helyet az első erdélyi íjásztalálkozónak is, amelyből egy íjászszövetség nőtt ki. Természetesen esténként koncertek zárták a napot. Föllépett Vesztergám Miklós tárogatóművész, a Kővirág, a Dobogó Kő, a Kryolit (utóbbi együttes első koncertjét adta), a Role, az Ismerős Arcok, a TransylMania, a Romantikus Erőszak, a Misztrál és a Kárpátia. A zenekarok mondanivalója erőteljesen alátámasztotta az EMI Wass Alberttől vett jelmondatát: „töretlen hittel ember és magyar”. Ahogy az a nemzeti rendezvényeken lassan hagyomány, a közönség borkóstolókon is részt vehetett. A kínálatban ezúttal Bott Frigyes felvidéki, Maurer Oszkár délvidéki, Balla Géza arad-hegyaljai, Tiffán Zsolt villányi és Csávossy György erdély-hegyaljai borai szerepeltek. Volt filmsátor is, ahol többek között a Michael Collins című filmet tekinthették meg az érdeklődők. Az Ír Köztársasági Hadsereg életre hívójáról szóló alkotás legfőbb üzenete az, hogy a „brit birodalmat csak akkor győzhetjük le, ha semmibe vesszük, és nem teljesítünk semmilyen parancsot, amit nem mi adtunk”. E gondolat jegyében lobogtak a piros-fehér-zöld, az Árpád-sávos és a piros-fekete székely zászlók a tábor bejáratánál, míg a megszálló állam törvényei által előírt román zászlót a székely szél véletlenül fölcsavarta a zászlórúdra, és ennek jegyében indul az Eva Maria Barki által kezdeményezett aláírásgyűjtés, amelynek célja, hogy Székelyföld polgárai ezzel nyomatékosítsák autonómia-követelésüket. Ez, mint a táborban elhangzott, a minimális követelés. Erdély magyarsága már türelmetlen. Gy. Á.