Európa-díj? Aki már dolgozott a 70-es években, tudja, hogy a munkahelyeken „brigádélet” is folyt. Ennek meglétét a brigádnapló hitelesítette, amit a brigád legfiatalabb tagja vezetett. Kirándulásokról felvett fényképek, mozi-, színházlátogatást bizonyító jegyek stb. A nyolcvanas években lanyhult a mozgalom, eltűntek a naplók. Különféle brigádnaplók voltak, de egy dologban megegyeztek – látszatrendszer látszatélményeiről szóltak. Visszagondolva azokra az időkre, döbbenetes a felismerés: a regnáló kormány különböző programjai nagyon hasonlítanak a hajdanvolt brigádnaplókra. Hamis adatok, hazug beszámolók tömkelege. Ahogy a konvergenciaprogram is az, amit már kétszer visszadobott az EU. Ezek meg szemmel láthatólag nem értik, hogy ezt meg merik tenni velük, az unió meg azt üzeni, hogy arrafelé nem szokás hazudni. Persze nem tudjuk, meddig lesz ez így? Hírlik ugyanis, hogy az erkölcseire oly kényes Európa esetleg magas pozícióba ülteti a kommunista rendszert hűségesen kiszolgáló D-209-es ügynököt. Ha ez igaz lesz, akkor itt már minden megtörténhet! Még az is, hogy Fletó Feltonovics Furmanov Európa-díjat kap a magyar nép elszegényítése és kiszolgáltatottsága érdekében kifejtett munkájáért! Juhász Margit, Miskolc

Mindent értek „A magyar társadalom hajlamos értéktelennek tekinteni azt, amiért nem kell fizetni.” (Idézet egy MSZP-s honatyától a tandíjról.) Milyen igaz! És teljesen logikus is: minél többe kerül valami, annál többre becsüljük. Azt szeretjük, ha életünk feltételeinek megteremtése jó sokba kerül, azt viszont nagyon utáljuk, ha mindenhez olcsón jutunk hozzá. A magyar már csak ilyen. Az éles eszű kormányunk pedig csak ezt a furcsa magyar lelkületet ismerte fel és ezért tesz minket boldoggá ezzel a döglesztő csomagjával. Tudja, mi kell nekünk a jó közérzetünkhöz. Lehetőséget teremt nekünk arra, hogy a fennmaradásunkért folyó küzdelmünkben örömmel maradhassunk alul. Ilyen egyszerű az egész! Így most már értem a csomagot, a reformot, a programot, a fejlesztési tervet meg minden egyéb ránk, alattvalókra bocsátott csibészséget. A fényes tekintetűek csak a kellemes állapotba hozás miatt nyomorgatják a plebset. Tehát nagy bizakodással várhatjuk az újabb boldogító elképzeléseiket. (De azért nem kéne hangoztatniuk, hogy idióták társaságának néznek bennünket!) Keszthelyi István, Bp.

Hókuszpókusz Négy év posztkommunista kormányzás után néhány újabb hónap is eltelt, de még nem tudjuk, hogyan és mikor fogunk kilábalni a kátyúból, amelybe a D-209-es ügynök és a volt KISZ-funkcionárius vitték az országot. Nyugati független szaktekintélyek egyre riasztóbb nyilatkozatokat tesznek gazdasági hányattatásunkról, a szomszédos államok meg sorra előznek meg bennünket. A jövő a jelek szerint semmi jóval sem kecsegtet bennünket. Létszámban és fejlettségben is pusztuló nemzetté kezdünk válni. A II. Gyurcsány-kormány rosszul kezdett hozzá az országépítéshez. Munkahelyteremtés és a gazdaság megreformálása helyett az adóprés szorításában és a látszatok propagandájában keresi a megoldást. A semmit megpróbálják valaminek eladni, de a gazdasági és morális zuhanás ellen nem elég a hókuszpókusz! Az sem vezet célra, hogy a kormánypártok sokat foglalkoznak az ellenzék belügyeivel, Orbán Viktorral, közben meg múlik az idő. Szerintem a leggyászosabb bizonyítványt az állítja ki a kormányról, hogy az ellenzéktől kérdezi meg, mit tenne a helyében. A kormányfő több ízben is kérte, hogy a Fidesz tárja föl a lapjait – ebből úgy tűnik, semmilyen valódi, célravezető elképzelése sincs az ország megmentésére. Ez esetben csak egyet lehet ajánlani: a lemondást! Kövér Károly, Szeged

Hiteltelenek Lehetnek egy szoclib koalíciónak hiteles miniszterei? Bizonyára, hiszen ott sem mindenki ütődött. Kérdés azonban, hogy a mélyben munkálkodó politikai erők mikor és milyen megfontolásból kit löknek a felszínre. A miniszterelnökök? Eddig egy alkoholista vattakabátosra, egy beszédhibás titkos ügynökre és egy kelekótya pojácára futotta. (Ez utóbbival vigyázzunk! Kezdetben Hitler is nevetségesnek tűnt.) Miniszterek. Veres János – nehéz dolga van, eladni az eladhatatlant. Jelszava: hűség a pénzhez, hűség a párthoz. Lehet hogy drágán fog fizetni miattuk. Molnár Lajos – Ötlettelen rendelet-végrehajtó. Megbízható vezetője lehetne egy cipészszövetkezetnek. Kóka János – Állami díjas mocsárlecsapoló, a békák esküdt ellensége. Lampert Mónika – Nem hagyták leváltani, hivatalát kárpótlási minisztériumnak lehetne nevezni. Szilvásy György (Fletó-függő) – lehet hogy rátermett, de barátokat nem jó pozícióhoz juttatni. Szekeres Imre – a hajdú és a harangöntés tipikus esete. Civilnek nem civil, katonának nem katona. Szánalmas volt, ahogy az első díszszemléjén a kezét-lábát rakta. Korszerű, takarékos és hatékony hadsereget ígért, de fogalma sincs róla, hogyan. Isten óvja a hazánkat – Imre nem fogja. Göncz Kinga Árpi bácsi végkielégítése. Fésületlen háziasszony, rosszul szabott ruhában. A hiteltelenség csúcsa. Még Fico sem áll szóba vele. Ha a parlament szépasszonya, Kósáné Kovács Magda itthon lenne, azt mondaná: nem elég miniszternek lenni, annak is kell látszani! M. S., Miskolc

Hulljon… a férgese! Azt meg kell hagyni, a nemzet (ha erről még egyáltalán lehet beszélni!) megrogygyant jelene és jövője a nemzetstratégiai vonatkozásokat illetően eddig is a legjobb kezekben volt, és van továbbra is. Az ismert múlt kisebb-nagyobb „géniuszai”, úgymint Sztálin, Hitler, Göbbels, Berija, Rákosi, Péter Gábor, Farkas, Kádár, Mengele stb. egy cseppet sem alakítottak különbet, csak éppen másként, mint amit a magyarság kap immáron hatvan éve. Most ne taglaljuk a rákosi-kádári évtizedeket. Aki megélte és ép agyú, valamelyest normális moralitású maradt, annak nem kell mesketélni róla, a többinek meg minek? A száraztésztával megvehető proli (bocsánat a hajdani dolgos, becsületes „proletároktól”!) az nem minőség, hanem csőcselék, akire az országrabló maffiózók mindenkor számíthatnak, mert ha nem is egyenrangúak, de egyívásúak. Mi más véleménye alakulhatna ki az embernek, amikor azt (és hasonlókat) tapasztalja, hogy például négy évig nem buktatható meg a gyerek az iskolában, legfeljebb a hozzá hasonló intelligenciahányadosú szülőjének a hozzájárulásával. Ez a gyerek elérkezik majd az 5. osztályba, és ott nem tudnak vele mit kezdeni, hisz se írni, se olvasni, se számolni nem tud, legfeljebb rendet bontani. Nem ragozom, ez nem egyéb, mint a butának, a hülyének az állami szintű termelése. Aztán majd ezek szaporodnak ész nélkül, tartják el magukat és bizonygatják kézzel-lábbal, hogy ők bizony dolgoznának, de hát nincs munka. Nem elég, hogy ma már létező gond a funkcionális analfabetizmus is, most még állami (SZDSZ-es vezénylettel) nekifeküdtek a gyártásának is. A cél, nem leküzdeni, hanem termelni! Mi egyébnek lehet ezt nevezni, mint nemzetgyilkolásnak? Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Valutaügyek A múlt hónapban (Libi) Kóka gazdasági tenyérjós azzal bölcselkedett a képernyőn, hogy 2005-ben Magyarországra 5,4 milliárd eurónyi külföldi működőtőke gyűrűzött be. Na, de arról elfelejtett dübörögni és pumáskodni, hogy hány milliárd eurót szivatytyúzott ki Magyarországról a külföldi tőke! Nemrég olvastam a Romania Libera bukaresti napilapban, hogy az EU-ban pereskedő románok 2005-ben 4,3 milliárd eurót küldtek haza a Román Nemzeti Bankon keresztül. S mivel köztudomású az, hogy a parlagrománoknak fenntartásaik vannak a bankrendszerrel szemben, vajon a 4,3 milliárdon kívül mennyi euró áraszthatta el Romániát bugyikban, melltartókban meg egyéb bankon kívüli pénzátutaló eszközök segítségével 2005-ben? TO., Mikháza

Látnok vagyok? Már a kezdet kezdetén megmondtam, hogy Princzék ártatlanok. Ha megkérdeztek volna, nem indítottak volna pert ellenük, nem kellett volna szegény rendőrségnek és bíróságnak nyolc évig gondolkozni azon, hogyan bizonyítsák be az ártatlanságukat azoknak, akiknek keze között milliárdok tűntek el. Egy tanulság van ebből a perből is. Itt, Magyarországon az adót és a közműdíjakat tisztességesen fizető állampolgárok vonhatók felelősségre a legkisebb hibáért is. Most meg is kapják a kellő büntetésüket. Fizethetik az újra megemelt gáz-, villany- és gyógyszerárakat. Ha eddig még megélt valahogy a becsületesen dolgozó és munkája és életkora eredményeként nyugdíjba ment dolgozó, most elgondolkozhat, hogy miből él meg ezentúl, ha minden rezsit kifizet. Elkövetkezett országunkban az az állapot, hogy nem a rács mögött ülő ember a rab! Czető Lászlóné, Bp.

Szigetember Aki csak egyszer is látta, soha nem felejtette el. Mellkasára boruló hosszú, ősz szakálla tette jellegzetessé. No meg a járása. Horthysta katonatiszt volt – suttogták a háta mögött. Határozott léptek, jó mozgás és az a bizonyos szakáll. Az hírlett róla, hogy addig nem vágatja le a szakállát, amíg a ruszkik ki nem mennek. Évekig behordták kényszer-szakállvágásra. Aztán a hatalom stratégiát váltott, nem vitték be többet, és az emberek többsége néhány év alatt el is felejtette, hogy miért lobog az a hosszú, ősz szakáll. Járta a saját útját, kopottas, szegényes, de tiszta ruhában, olyan tartással, amilyet sem kádárista, sem NATO-tisztektől még megközelítőleg sem láttam. A magas, szikár ember elnézett a tömeg feje fölött. Azokén, akik megadták magukat, meghajtották a gerincüket. Nem haragudott rájuk, nem is törődött velük. Szakított ezzel a megalkuvó világgal. Kialakította a sajátját – mint egy magányos szigeten. Alkalmi munkát vállalt, legtöbbször hozzá hasonló szigetembereknél. Voltak még olyanok, akik létrehozták a saját kis világukat azon a másikon belül. A 80-as évek végére eltűnt. Máshová költözött. Csak remélni tudom, hogy megérte a ruszkik kivonulását. De vajon megérte-e az újabb, testvéri bevonulást? Szerintem nem. Hiányzik. Hiányzik, mert vele eltűnt a tartás, a gerinc. Vajon most hogyan lépkedne közöttünk? Azt hiszem, most is keresztülnézne rajtunk. Át a fejünk fölött. – Megadtátok magatokat! Valakinek mindig behódoltok – sugározna a tekintetéből. Csak járná az utcákat a szakálla pedig tovább nőne. Mészáros Károly, Nagyacsád

Szemfényvesztők Nemrégen olvastam a hírt, miszerint megbüntettek egy nagy áruházláncot, mert a cég több termékéről valótlan információkat közölt a reklámújságjában, és tette ezt már többszöri figyelmeztetés ellenére. Pár nap múlva újabb hírt tettek közzé, amelyben közölték, hogy az előbb említett cég kommunikációs vezetője lesz az új kormányszóvivő! Azért ez a tény is üzenetértékű… Áruházi szemfényvesztőből kormányszemfényvesztő! A lényeg ugyanaz: vásárlómegtévesztőből állampolgár-átverő lesz. Hiszen a balliberális demokráciában mindent lehet azoknak, akik a holdudvarhoz tartoznak. Ha valaki mégis feljelentené, színlelt bírósági tárgyaláson a szintén közéjük tartozó ügyvédek kimosdatják őket. Ez nem is összeesküvés-elmélet és nem is üldözési mánia részemről, hanem állandó hányinger és düh, ami emészt, ha az áldemokrácia eme álszent pojácáit figyelem. És ki tudja, meddig leszünk még kénytelenek elviselni őket? Szabó Melinda, Zalaegerszeg