Dubaiban mertek nagyot álmodni – Az emberi képzelôerônek és akaratnak nincsenek határai

{mosimage}

Hatalmas, pálmafa alakú mesterséges szigetek a tengeren, toronyházon forgó paloták, víz alatti városok, a világ egyik legnagyobb sícsarnoka a sivatag kellôs közepén… A mérnökök legvérmesebb álmai valósulnak meg egy apró emírségben, Dubaiban. Az arab világ egyik leggazdagabb országa alig száz éve még beduin törzsek és a gyöngyhalászok lakóhelye volt, de a kereskedelembôl és az olajból szerzett vagyonát visszaforgatta az idegenforgalomba, így most a világ felsô tízezrének egyik kedvenc üdülôhelyévé vált. A látványos és drága építészeti projektek egy határozott, hosszú távú stratégia részei, a térség olajforrásai 2016-ra ugyanis kiapadnak.

A királyság azóta elhunyt koronahercege, Maktum bin Rasíd al-Maktum sejk néhány éve elrendelte, hogy országa legyen a világ elsô luxus-turistaparadicsoma. Úgy lett. A világ akkor figyelt fel elôször az emirátusra, mikor megépült a vitorlás alakú hatalmas Burdzs Al-Arab hotel a világ legnagyobb átriumával, arannyal bevont elôcsarnokával, ami máig a világ legelegánsabb szállodája – nem mellékesen a legfelsô emeletén példátlan módon legális a kaszinózás, ugyanis az a tengeren, nem arab földön épült, így Allah szeme oda már nem lát el… A különleges szálloda csak az elsô lépés volt a koronaherceg nagyszabású álmai megvalósulásához. Az emirátus meg akarta duplázni ugyanis a Dubaiba látogató évi közel ötmillió turista számát, ám az elképzelésnek fizikai akadályai voltak, mivel a piciny ország mindössze 72 kilométer hosszú parttal rendelkezik, amelyen nem fér el sem a kívánt mennyiségû szálloda, sem a kellô számú bevásárlóközpont és szórakozóhely. A koronaherceg olyan megoldást talált ki, amitôl a legtapasztaltabb építészeknek is elakadt a szavuk. – Ha Isten akart volna pálma alakú szigetet, minden bizonnyal teremtett volna – Robert Berger, az építkezés vezetôje eleinte maga is döbbenten állt a gigantikus elképzelés elôtt, és a mû iránti alázata még ma, a végsô fázisban sem csökkent. Ilyet ugyanis ember még nem csinált. A koronaherceg által megálmodott parthosszabbítás ugyanis egy mesterséges sziget építése, ami önmagában nem nagy szó, ha azonban figyelembe vesszük, hogy a folyamatos hullámverésnek és viharoknak kitett sziget pálmafát formáz, már lehet némi fogalmunk a feladat nagyságáról. Ez a forma azonban – amellett, hogy esztétikai bravúr – 56 kilométerrel hosszabbította meg a partot, kilencszer annyival, mintha csak kör alakú lenne. Az azóta az újkori világ egyik csodájaként emlegetett nagyszabású vállalkozás igen merésznek számított, hiszen addig ilyen alakú, ekkora szigetet még soha senki nem épített teljesen természetes anyagokból – homokból és kôbôl -, amelyek a betonnal és az acéllal szemben a vízbe kerülésük pillanatától erôteljes eróziónak vannak kitéve. De sikerült, s ahol négy éve még puszta tenger volt, egy város épül, sôt idén novemberben négyezer lakó be is költözhet, 2010-re pedig teljesen kész lesz: több mint harminc szálloda, 220 bevásárlóközpont, valamint villák és apartmanok ezrei. A Palm Dzsumeriah sziget több mint százezer ember befogadására képes, és legalább tízezer embernek ad majd munkát. A merész terv megvalósítására a világ legjobb vízépítô mérnökeit, a hollandokat kérték fel, akik hasonló – bár nem ilyen látványos – módszerekkel 35 százalékkal növelték meg országuk területét. Dubaiban az építkezésekkel nem sokáig szöszmötölnek. Két és fél év alatt elkészült maga a sziget, és két éve épül rá a város, ami egyébként logisztikai bravúr, ugyanis egyszerre több mint ötven cég tizennégyezer építômunkása dolgozik a szigeten. A gyors építkezés természetesen nem jelenti a körültekintés hiányát. A Dzsumeriah Palmot egy szállodákkal szintén beépített védô hullámtörô veszi körül, amelynek tervezésekor finom egyensúlyt alakítottak ki. Egyrészt figyelembe vették a minden télen erôs szelet és kétméteres hullámokat hozó Samaj-viharok veszélyeit, a százévente beköszöntô nagy erejû viharokat, valamint a globális felmelegedés várható következményeit, másrészt nem zárták körül vele egészen a szigetet, hiszen ha az árapály nem tudja kellôképpen átmosni, csakhamar zöld, algás víz keletkezik, fôleg a pálmalevelek közti résekben. Így viszont a víz két hét alatt teljesen kicserélôdik. Bár azt gondolnánk, hogy egy sivatag mellett nem probléma 94 millió tonna homok elôteremtése, komoly kihívást jelentett a szigetet alkotó alapanyag beszerzése. A sivatagi homok túl finom szemû, elmosná a tenger, így az építkezés helyszínétôl nem messze, a tenger fenekérôl szedtek le egy méter mélységig durva, jól tapadó homokot, amit vízágyúval permeteztek a helyszínre, majd 12 méter mélységig tömörítettek össze, azzal is számolva, hogy ha egy földrengés epicentruma éppen Dubaiban lenne, azt is kibírja. A hullámtörôt alkotó 5 és fél millió köbméternyi sziklát pedig egyesével választották ki és rakták meghatározott helyére. Búvárok hada vizsgálta naponta minden egyes szikla pontos helyét, azt figyelve, nem mozdulnak-e el. A sziget formájának megalkotása is igen nehéz feladat volt, amit a mérnökök a világ egyetlen magántulajdonban lévô mûholdjának segítségével oldottak meg. Természetesen a mesterséges sziget fenntartása is drága mulatság, nem véletlenül nem létezik a természetben pálma alakú sziget, a forma révén kialakuló áramlatok egyes részeken szép lassan elhordják a homokot, míg más részeken felhalmozzák, így állandóan korrigálni kell a vonalakat, továbbá Dubai partjait is, mert az új sziget hatására évente öt-tíz méterrel csökkenhet egy-egy partszakasz. A térség ökológiai rendszerét persze árgus szemekkel figyelik a környezetvédôk, akik attól féltek, tönkremegy a helyi tengeri élôvilág, amivel egyébként a legcsábítóbb turistacsalogató, az azúrkék tengerszín is megváltozna. Így hathetente mérik a hal- és korallállományt, de a félelem eddig alaptalannak bizonyult, sôt kiderült, hogy a hullámtörô gát menedéket nyújt a halaknak és új fajokat csábít a térségbe.

A sokból még többet A vállalkozás nemcsak építészeti szempontból volt kockázatos és merész: az építkezés már elkezdôdött, amikor a szeptember 11-i támadás után úgy tûnt, befellegzett a közel-keleti turizmusnak. A koronaherceg azonban hajthatatlan volt. Neki lett igaza: egy évvel késôbb Dubai már egyfajta menedékké lépett elô a Közel-Keleten, és újra beindult az üzlet. A Palm Dzsumeriah házai magas áruk ellenére a meghirdetés után három nappal (!) elkeltek. A legnagyobb vásárlók a britek, így például az angol labdarúgó-válogatott tagjai, köztük David Beckham is. A hatalmas sikeren felbuzdulva a herceg még három sziget építésére adott utasítást. A szintén pálma alakú, de kétszer akkora Palm Deirán 500 ezer embernek jut majd szállóhely, s a herceg tiszteletére, a majdan középen álló házak felülrôl nézve egyik költeményének szövegét adják ki. Az építkezés jelenleg is folyik, de most már komolyabb gondot okoz ennyi alapanyag beszerzése, hiszen ezzel párhuzamosan elkezdôdött egy még merészebb terv megvalósítása is: egy bonyolult szigetegyüttesé, amely a Föld térképét rajzolja ki. Ezt a formát még a pálmánál is nehezebb megépíteni, hiszen a 223 sziget – „ország” – alakja és mérete egyenként más és más. Az építkezés azonban jól halad, a meghirdetett szigetek egyharmada már el is kelt, pedig az üres ingatlanok ára 6 és 36 millió dollár (egy és hatmilliárd forint) között mozog. Rod Stewart több mint 30 millió dollárért vette meg Angliát, de Madonna és Elton John is érdeklôdött kisebb szigetek iránt. Magyarország sziget sajnos nincs, túl kicsinek bizonyult, a térségbôl csak Lengyelország került fel a világtérképre. Megindultak az óriáspart, Jebel Ali építési munkálatai is, az iszlám félholdat és a csillagot kirajzoló hatalmas szigetcsoport már látszik az ûrbôl. Hihetetlen, de ezek a szigetek 72-rôl összesen 1500 kilométerre növelik Dubai tengerpartjainak hosszát, ami több mint húszszoros növekedést jelent. Dubaiban gyakorlatilag minden álom és ötlet megvalósul, hogy kisebb nüanszokat is említsünk, például az elsô pálmasziget mellett 2004 júniusában két vadászrepülôgép-roncsot dobtak a tengerbe, hogy a turistáknak az izgalmas búvárkirándulásokat se kelljen nélkülözniük. Dubai városállama 1833-ig a közeli Abu Dhabitól függött, ekkor azonban a Maktum család vezette, fôként gyöngyhalászokból álló Bani Yas törzs elhagyta Abu Dhabit és elfoglalta Dubai városát, ahol ma is a Maktum család uralkodik. Bár gyakran támadt konfliktusa korábbi uraival, Dubai ettôl kezdve erôs államnak számított, tengeri fegyverszünetet, majd megnemtámadási szerzôdést kötött Angliával, de az 1892-es kizárólagos megállapodás brit ellenôrzés alá vonta Dubai külkapcsolatait. Anglia csak 1971-ben hagyta el a Perzsa-öböl térségét, ekkor alakult meg az Egyesült Arab Emírség hét tartomány, köztük Abu Dhabi és Dubai részvételével. Dubai az 1930-as évekig igazgyöngyexportjáról volt híres, majd jó elhelyezkedése révén a nyugati iparcikk-behozatal legfôbb kikötôjévé vált, így húszezres lakosságának már akkor külföldi volt a negyede. Az emírség fejlôdése nem csak a szerencsén múlott. A merészség és a céltudatos befektetések hozták az egyre több pénzt. Az 1950-es években például folyója, valószínûleg a hajók egyre növekvô száma miatt, kezdett eliszaposodni, ezért az akkori uralkodó, Rasíd bin Szaid Al-Maktum kikotortatta a vízi utat, ami igen költséges projektnek számított, de bevált, mert egyre nagyobb rakományok mentek át Dubain, és az egyik legfôbb kereskedelmi központként tovább erôsödött a pozíciója. 1966-ban olajkoncessziót szerzett egy újonnan felfedezett tengeri olajmezôre, és bár a fekete arany csak egyhuszada annak, amellyel a szomszédos Abu Dhabi rendelkezik, Dubai jól sáfárkodott a könnyen jött haszonnal. Rasíd sejk Dubai infrastrukturális fejlesztésébe kezdett, iskolákat, kórházakat, utakat, korszerû szállodákat és egy nemzetközi repülôteret építetett, valamint létrehozott egy modern telekommunikációs hálózatot, nem beszélve a világ legnagyobb, ember által készített mély vizû kikötôjérôl, ami az ô nevét viseli. Az 1980-as években Dubai stratégiai döntést hozott, miszerint az egyik legnagyobb turistacélponttá épülnek ki. A határozott és távlati jövôképpel rendelkezô vezetés, az adómentesség, a kiépített infrastruktúra, a külföldbarát környezet meghozta gyümölcsét, 2000-ben már hárommillió turista látogatta meg Dubait. A hosszú távra szóló elképzelések helyességét igazolta, s új lendületet is adott nekik, amikor kiderült, hogy 2016-ra elfogy az ország olajkészlete. Márpedig a GDP 33 százaléka közvetlenül a kôolajtermeléshez kapcsolódik, ezért más módot kellett találni a jólét fenntartására. Az emírség így a korábbinál is lendületesebben kezdte megvalósítani azokat a nagyszabású terveket, amelyek a luxusturizmus központjává tették Dubait. Dubai így ma már fogalom, neve egyet jelent a fényûzéssel.

Ahol tényleg dübörög… Az emirátusban a hatalmas idegenforgalom és rengeteg építkezés révén rengeteg külföldi él és dolgozik – köztük magyarok is -, olyannyira, hogy lakossága a kilencvenes évek közepe óta megduplázódott, jelenleg több mint hárommillióan élnek helyi születésûként vagy átmenetileg Dubaiban. Az építôipar annyira meghatározó, hogy az ott élôk és dolgozók 80 százaléka férfi. Ebbôl azonban senki ne következtessen elnyomott nôk hadára, itt ugyanolyan jogokkal rendelkeznek a nôk, mint a férfiak, nemrég nevezték ki például az elsô miniszter asszonyt, Lubna Al Kásimint, s nem is akármilyen, hanem a gazdaságért felelôs posztra. Az Európából érkezô dolgozók nyelve mellett a hindi, az urdu, a tagalog, a malayalang, a farsi, a pastu és még sok más nyelv is hallható Dubaiban, ami szintén tükrözi kivételesen gazdag kultúráját. A különbözô nemzetiségek által hozott vallások – többek közt hindu és keresztény – és kultúrák mégsem teszik hatalmas olvasztótégellyé Dubait, mint valaha Amerikát, az emberek egymás mellett élnek, dolgoznak vagy pihennek, ki-ki a maga szokásait megtartva. Egy tudatosan turistaparadicsommá váló országban persze ez nem is lehetne másként, így az emirátus valóban a keleti és a nyugati kultúra találkozási pontjának mondható. A várost két részre osztja a Dubai-öböl, északon a központi rész, Deira, délen pedig a modern Bur Dubai található. Az ódon Bastakiya-negyed a régi Dubai, ahol megmaradtak a városra valaha jellemzô széltornyos házak, amelyeknek kecses szerkezete a hûtést szolgálta, mivel nyáron átlagosan negyvenöt fokig szökik fel a hômérô higanyszála. Jellemzô, hogy a nagyobb sugárutakat leszámítva nincsenek utcanevek, viszonyítási pontként parkot, látványosságot, mecsetet adnak meg, ha útbaigazításról van szó. Mint keleten mindenhol, itt is találhatóak hatalmas bazárok, amelyeket souq-nak neveznek, és amelyek külön specializálódtak fûszerekre, parfümökre, ékszerekre, ruhákra vagy elektronikus berendezésekre, és amelyek ugyanolyan magas látogatottsággal mûködnek, mint a modern bevásárlóközpontok. Az eltérô szabályokkal élô két világ találkozása érdekesen alakult. A városnézéshez illik konzervatívan öltözködni, hosszú nadrágba vagy szoknyába, hosszú felsô részbe, viszont a tengerparton csupa bikinis lányt látni. Nem illik azonban úgy ülni, hogy a talpunk valaki más felé mutat, ez sértésnek számít a muszlim világban. Az ételválasztékban a helyi, beduin fogások keverednek a nemzetközi konyhával, bár a sertéshús még így sem szerepel az étlapokon. Ramadan idején a nappali órákban nem illik muszlimok szeme láttára enni, inni vagy dohányozni. A szórakozóhelyeken egy turista természetesen könnyen alkoholhoz juthat, de a közterületen való fogyasztás, vagy az ittas állapotban közterületen való tartózkodás ôrizetbe vételt és börtönbüntetést vonhat maga után. Szintén börtönnel büntetik, ha az alkoholt a vásárlására jogosult továbbadja, illetve árusítja olyanoknak, akik arra nem jogosultak. Szintén az európainál szigorúbb törvény, hogy ha bármilyen személyi sérüléssel járó közúti baleset történik, a karambolban részes összes jármû vezetôjét ôrizetbe veszi a rendôrség a tényállás tisztázásáig. Lehet, hogy mindez riasztóan hat, ám ha belegondolunk, egy törvénytisztelô, felhôtlen kikapcsolódásra vágyó embert lényegében nem érintenek ezek a korlátozások, cserébe viszont az európai szintet messze meghaladó közbiztonságot kap: Dubai nemzetközi szinten is a világ elsô öt legbiztonságosabb városa közé tartozik. A jelentések szerint 2006 elsô felében Dubaiban ötezerhétszáz vállalkozói engedélyt adtak ki és 81 ezer jármûvet vettek újonnan nyilvántartásba, mintegy 1100 épületet adtak át, köztük 710 lakóházat. Eközben megközelítôleg 750 ezer magánlakás és üzleti célú létesítmény áll építés alatt, többek közt mintegy 120 toronyházban, és további befektetések indulnak a közeljövôben. 2006 elsô felében a Dubaiban mûködô több mint háromszáz hotel 2 millió 600 ezer vendéget fogadott, és a szállodai szobák kihasználtsága 71,1 százalékot ért el. A Dubai Nemzetközi Repülôtéren 116 ezer légijárat fordult meg az idei év elsô felében, melyek több mint 13 millió utast szállítottak. Egyébként az Egyesült Arab Emirátusok a világ tíz legforgalmasabb légi folyosóinak egyike, az Emirates Airlines-t három éve zsinórban a legjobb légitársaságnak választják. Dubai azonban e tekintetben sem ül a babérjain, már épül a világ legnagyobb reptere, a Dubai World Central, amelynek elsô kifutópályája egy év múlva készül el, s ez képes lesz az új generációt képviselô óriási Airbus 380-as gépek fogadására. Látványos és drága projektek valósulnak meg, a parányi állam rohamos léptékben fejlôdik: Dubai gazdaságának jelenleg az a legnagyobb problémája, hogy nincs elég nyersanyag, illetve megfelelôen képzett szakember, ezért az építôiparban már egy cég sem tud újabb szerzôdéseket vállalni. Ez a lakásépítés területén nem is baj, mert többen attól félnek, hogy bár egyelôre hiány van a lakásokból, a kereslet nemsokára többletbe fordulhat, mert mindenhol a felsô tízezer a célközönség. Tavaly 50 ezer lakás épült, idén pedig csak az egyik nagyobb cég, a Nakheel egyedül 60 ezer lakást készül átadni az év végéig, s ezek mind drága beruházások. Ugyanakkor lassan, de biztosan körvonalazódik az alacsonyabb áron vásárolható vagy bérelhetô ingatlanok létrehozása is. Dubaiban az életminôség kivételesen magas – az egy fôre jutó GDP becsült értéke 21 100 dollár (460 ezer forint) körül van -, s a bevételi forrásokat nem csak a közvetlen hasznot hajtó vállalkozásokba fektetik. Amellett, hogy ingyenes az orvosi ellátás – mellékesen 1,6 milliárd dollár értékben épül egy hatalmas egészségügyi központ -, alanyi jogon ingyenes az oktatás, és az állam sok diáknak fizet külföldi ösztöndíjat. Bôvül a Centre of Excellence for Applied Research and Training, az elsô arab szilícium-völgy, amelyben a világcégek mellett egyetemek is mûködnek. A hetekben pedig Hamdan bin Rasíd Al-Maktum herceg, ipari és gazdasági miniszter, a dubai önkormányzat elnöke kezdeményezésére 10 olcsó lakókomplexum építését kezdik meg, amelyben a szerényebb jövedelmû családok vásárolhatnak lakást. Ezek az olcsó lakások 3-4 szobából, cselédszobából és egy tárolóhelyiségbôl állnak majd, minden háztömbnek lesz saját játszótere és könyvtára, a közelben pedig egy mecset és egy üzletközpont is épül. Jó lesz itt szegénynek is lenni…

Verne álma Dubaiba nevezetes építészete és világszínvonalú szórakoztató, illetve sporteseményei vonzzák a pénzes nyaralók millióit, de a jövôben még látványosabb csodákra számíthat a világ. Már épül egy forgatható toronyház, tetején négy kisebb lakóépülettel és egy villával, mely utóbbira egy szaúdi koronaherceg már 25 millió dirhemes árajánlatot tett. A tizenöt emeletbôl öt lesz forgatható, a sebességet a lakók választhatják ki, egy teljes kör tetszés szerint 6, 12 és 24 órát vehet igénybe. Az ötlet Németországból származik, és a dubaiaknak jellemzôen annyira megtetszett, hogy jövôre már több helyszínen is megindul az építésük. Egy épület felhúzására 18 hónapot számolnak. Tipikusan dubai jelenség a Burj Dubai toronyház építése is. A heti két emelet gyorsasággal emelkedô létesítmény eredetileg 700 méter magas lett volna, a világ legmagasabb épületének tervezték. Építkezés közben azonban kiderült, hogy a világban számos más magasabb toronyházra készülnek, úgyhogy a hírek szerint a Burj Dubai építése nem áll meg ezer méterig. Dubai olykor még önmagát is meglepi. Az egyes vásárlási szezon végén vásárlófesztivált tartanak, azaz a plázák még a megszokottnál is nagyobb attrakciókkal, tûzijátékkal, gyermekprogramokkal várják a vevôket. A bevásárlóközpontok versengése generálta a nemrég felépült – mellesleg a világ legnagyobb és legmodernebb – fedett sípályája megépítését is. Ha a kedves turista megunta a meleget, a sivatagból fél perc alatt a mínusz 2 fokos hidegbe léphet. Bár nem ez a világ elsô fedett sípályája, nem Dubairól lenne szó, ha nem lenne benne valami mérnöki bravúr. Ellentétben ugyanis az eddig épült sícsarnokokkal, az épületet itt nem helyezhették el egy hegy oldalán. Ezért a mérnökök úgy gondolták, ha már úgyis acélszerkezet kell alá, miért ne hatvan méter magasan álljon a háromezer tonnás, 400 méter hosszú lejtô, hogy aláférhessen egy 7 ezer autót befogadó parkolóház. A gigantikus csarnokban egyszerre 1500-an síelhetnek a kinézetre és tapintásra alpesi minôségû havon, mínusz két fokban. Éjszakánként 30 tonna havat szórnak szét, ami húsz centit eredményez, és a tervezôk a hangulatra is gondoltak, így betonból mûvészek által kifaragott sziklák, valódi fenyôfák és kedves faházak teszik élethûvé a környezetet. A belépô ára korrektnek mondható, csúcsidôben két órára 8000 forintnak felel meg, a teljes sífelszerelés kölcsönzési díját is beleértve, elvégre Dubaiba ritkán visz sílécet a látogató. A legcsodálatosabb befektetés azonban a most kezdeti fázisban tartó Hydropolis, a parttól 500 méter távolságra, 30 méter mélyen a tengerben épülô luxusszálloda. Bár az Egyesült Államokban már mûködik egy Poseidon Hotel nevû víz alatti építmény a Bahamákon, valamint egy másik Floridában, amelyet egy kutatóállomás átalakításával hoztak létre, ezek a húszszobás hotelek csupán moteleknek tûnnek a Hydropolis mellett, amely egy valódi város lesz. Három fô részbôl áll majd. Még a szárazföldön lesz egy 30 ezer négyzetméteres elôcsarnok, amit egy tenger alatti gyorsvasutat rejtô csatorna köt össze a 220 lakosztályos, 75 ezer négyzetméteres vízi épülettel, amelyben lesznek víz alatti szobák, természetes fényû szobák és buborék alakú úgynevezett óceánvillák. A bálterembôl a tenger mélyére és az ég felé is kilátás nyílik, a szálloda fürdôje egy római fürdôre emlékeztet kristálykupolájával, a kültéri strandokat mesterséges ködfelhôkkel hûtik, amelyekre esténként színes képeket vetítenek, és itt lesz a világ elsô víz alatti múzeuma és vízi színpada is. Persze ha a világ elitjérôl van szó, nemcsak a kultúrára adnak: plasztikai sebészetre is sort keríthet a kedves vendég a szárazföldi részen. Maga az építkezés – egyelôre – félmilliárd dollárba kerül, amelyben 150 cég vesz részt. A siker máris biztosított, ugyanis két évre elôre lefoglalták az összes szobát. Egy szoba ára 3000-5000 dollár lesz egy éjszakára, így könnyen kiszámolható, milyen hamar megtérül a beruházás ára. A szálloda két-három év múlva lesz készen. Idén decemberben bocsátják a tenger fenekére azt az alapzatot, amelyen a fôépület áll majd. Ehhez egy külsô burkot hoznak létre, amely egymásra illeszkedô héjelemekbôl áll: ha ezek kiemelkednek a tengerbôl, kiszivattyúzzák belôle a vizet, így az óriási hengeren belül már a szabadban folytatódhatnak a munkálatok. A Hydropolis kitalálója és tervezôje Joachim Hauser, aki bár német, a Dubaiban töltött idô hatott rá, ugyanis még el sem kezdôdött Hydropolis alapozása, amikor már a tenger „kolonizációján” kezdte el törni a fejét… Dubai mer nagyot álmodni. A kicsiny, hányattatott sorsú városállam felismerve, hogy a mesés olajvagyon csak múló gazdagságot hoz, a jövôbe fektette pénzét és energiáit. Ma mesterséges szigetcsoport formájában az egész világ ott hever a kis állam partjainál. De nagyon úgy néz ki, hogy valójában is a lábainál hever. Fehérváry Krisztina