Könyvek, könyvecskék Az augusztus 20-i tömegkatasztrófa kapcsán fájhat a feje az egészségügyi miniszternek, hogy hányszor 200 forinttól esett el a költségvetés. És mivel a kórházak és orvosok közül nem voltak sokan ügyeletesek, most számon kell kérni, hogy „milyen jogon” látták el a hozzájuk nem tartozó betegeket. Emberség? Hivatástudat? Áldozatkészség? A liberális szótárban ezek röhejes fogalmak – a hazaszeretettel együtt. Hiszen semmi pénzt nem hoznak a konyhára… Itt az ideje tehát, hogy újra elôvegyék az orvosokat… Nemcsak a vagyonôr és a rendôr használhatja jogtalanul a fegyverét, az orvos is jogtalanul nyúl a nem hozzá tartozó beteghez. Márpedig ez büntetendô cselekedet! Köztudott, hogy a tervezett 200 forintokat nem az orvosok, hanem a költségvetés kapná, csak a velejáró adminisztráció lenne számukra „jogszerûen” kötelezô, ez mégis újabb csócsálnivaló lehet a lakáj média számára. Így a különben tehetséges Gálvölgyi nyaralás után már ezzel a témával kezdheti az alkohollal, nikotinnal, sok falással 80 IQ alá süllyedt hallgatóinak röhögtetését. Bár terebélyesedését látva, amit silány vicceinek busás jövedelme segített elô, azt hiszem, neki is szüksége lesz az orvosokra. A „tehetséges pénzcsináló” Havas ebben nagy segítségére lesz, mert ugye volt pofájuk az orvosoknak éjszaka felkelni, és számtalan sérültet „fekete munkában” ellátni, hiszen az eü. miniszter a fehér könyvben nem szól errôl. A nem jogszerûen dolgozók most megnézhetik magukat! Hogy emberéleteket mentettek meg, az nem érdekes. A havi 120-160 ezer forintos havi fizetésbôl úgysem tudnak sztárügyvédet fogadni. Jó lenne, ha a konvergenciaprogram mellé egy hasonlóan nehezen kimondható programot is tennének az ügyben, illetve a zöld könyv mellé csatolnák a régi piros tagkönyveket, és máris befogná a száját mindenki! Dr. Székesi Margit, Bp.

Százalék vagy ember? Vannak akik még meg sem születnek, és máris számokká válnak. A különbözô vizsgálatok során százalékban fejezik ki, mennyi az esély, hogy a születendô csecsemô beteg lesz-e. Jól gondolják meg a szülôk, hogy érdemes-e világra hozni a gyermeküket. A folyamat folytatódik az iskolába iratkozáskor. Az iskolák bezárásakor arra hivatkoznak, hogy alacsony a létszám. Nem az számít, hogy mi a jó a gyerekeknek, hanem hogy mennyit lehet takarékoskodni rajtuk. A megszüntetendô vasútvonalak során sem a lakosság helyzetét, életlehetôségeit veszik figyelembe, csak a megspórolható pénz mennyisége a fontos. Százalékok, számok mindenütt, milliárdok röpködnek a levegôben. Nem is csoda, a milliárdos vezetôink csak a nagy számok világát ismerik. A szegények matematikája nekik „magas”. Osztani, kivonni, hogy a kevéske jövedelmükbôl hogyan lehessen megélni. Az éhenhaláshoz sok, a normális megélhetéshez kevés. Kormányunknak csak bevételi források vagyunk, és a százalékokban mérhetô megtakarítások megteremtôi. Közben sokan teljesen tönkremennek, földönfutókká válnak. Vezetôinknek az lesz a jó, mert aki „alamizsnára” szorul, az könnyebben engedelmessé válik. Dvihally Károlyné, Komárom

Figyelmesebben A kommunisták és utódaik mindenkirôl tudják, hogy ki mikor született, hol és minek – ha nem baloldali -, valamint, hogy mikor oltották újra és mi ellen. A jobboldal képtelen tájékozódni még fontos ügyekben is, mert mindenki iránt túlzottan jóindulatú, jóhiszemû. Ez azzal magyarázható, hogy ki mint él, úgy ítél. Ôk becsületesek, feltételezésük szerint mások is azok. Sok Fideszbe nem való tagjuk volt és sajnos van is, csak résen kéne lenni, oda kéne figyelni ezek magukat eláruló nyilatkozataira. Hogy örültünk a köztársasági elnök megválasztásakor, hogy végre felfigyeltek a csalásra és megakadályozták a nómenklatúrás Szili Katalin közjogi méltósággá választását. De mint utólag kiderült, ez esetben sem voltak figyelmesek, jóhiszemûségük áldozatai lettek. Véleményem szerint valakinek emlékeznie kellett volna arra, hogy Sólyom László alkotmánybíró állásfoglalása esetenként megkérdôjelezhetô volt, kissé balra húzott. A természet szeretete és védelme nincs arányban a nemzet védelmével. A Zengô megvédése szép cselekedet volt, de a méltatlan emberek kitüntetése, valamint az elôször helyes magatartás megbánása nem vall stabil jellemre és az ország védelmére. Ezután már szava se lesz az érdemtelenek kitüntetése ellen és kezet is fog velük szorítani? Czetô Lászlóné, Bp.

Ilyen egyszerû Rajtunk kívül mindannyian mernek nagyok lenni. Nagy „megdöbbenéssel” olvastam azt a hírt, kedves magyar elvtársak, miszerint: „A montenegrói szerbek és a szerbiai montenegróiak kettôs állampolgárságot fognak kapni.” És képzeljétek el, feleim, hogy ezért nem futottak a Velencei Bizottsághoz engedélyért, nem népszavazkodtak, azaz nem tökölôdtek. Bejelentették és kész! Ez ilyen egyszerû délszlávul ! Halljátok ezt, magyar fejesek? TO., Mikháza

Szervezés Az augusztus 20-án bekövetkezett tragédiát sajnos a mi korosztályunk könnyebben érti meg, hiszen sok hasonló „szervezésben” volt korábban része. Most, két négyéves ciklus kihagyása után a régi módszerek és „vezetési” stílus jön vissza. Családi örökség, hiszen a famíliákban hagyományként öröklôdött ez a kommunista-dzsentroid stílus. Köztes-Európában erre 45 és 90 között felkészítést kaptak a marxista képzés mellett. Két emlékem talán megvilágítja a nyilatkozók történelmi megalapozottságát. Keszthelyen 1960-ban közös munkásôr és ifjúgárdista lôgyakorlatot tartottak a kastély parkjában. Az egyik nyilvánvalóan részeg munkásôrnek a dobtáras géppisztolya a lôállásban csôdöt mondott. Ott helyben elkezdte a késével javítani, majd utána kipróbálni. A mellette lévô lôállásokban befejezték a lövészetet és a fedezékbôl kiugró elemzô alól az „elvtárs” rövid sorozattal elkaszálta a lábát. Az esetet elhallgatták és nem volt felelôs. A mai vezetôk az apparátusban kezdtek, így ezt a kivizsgálási stílust tanulták. A másik élményem a hetvenes években a Veszprém környékén lezajlott Bakony fedônevû hadgyakorlatról van. A záró díszszemlét a 8-as úton rendezték. Köd ülte meg a vidéket. Cinege tábornok-miniszter ragaszkodott a repülôk szerepeltetéséhez. A hazaiak helyett Pápáról a szovjetek repültek. Az elsô szereplésük a hangok alapján sikerült, majd a Szuhoj-kötelék Herend felett, a Hajag csúcsa alatt földbe fúródott. Navigációs hiba miatt két kiképzett ûrhajóst vesztettek el. A hatvanas-hetvenes évek szintjét tehát szervezésben már elértük. Ki tudja „mire leszünk még képesek”? Szilágyi Ákos, Gyôr

Süllyedés Cinikus és visszataszító, hogy egyesek és kettesek október 23. 50. évfordulóját meg akarják ünnepelni. A megemlékezés kifejezés helytállóbb, mert napjainkban a forradalom leverôi, a pufajkások és leszármazottaik a kormányrúdnál ülnek, ilyen-olyan módon megszerzett villákban fittelináznak és azt akarják elhitetni, hogy a forradalom az élhetô szocializmusért tört ki. A besúgóhálózat kiötlôi és mûködtetôi ma is lehallgatnak és megfigyelnek. A lehallgatottak és megfigyeltek a médiamogulok által lenézett emberek lettek, a megfigyelôk pedig koronázatlan királyokká váltak. Az ország a külföldi befektetôk által elveszti az arcát. A liberós iskolákban a tizenévesek még nem lövöldöznek, amúgy tiszta Amerika. A végrehajtást egy Magyar nevû ember tökéletesítette. El lehet menni az országból! – mondja a miniszterelnök. Indoklásként felhozza, hogy a bolgár fiatalok már akkor útra keltek, amikor az ô kedves felesége Magyarországra érkezett. Arról nem beszél, hogy Klára asszony a KGST megszûnése miatt hazaköltözô anyukájával jött. Elhallgatásokkal, mesékkel, hazudozásokkal terelgetik el a nép figyelmét a többszörös, luxusprofitos energiaárakról és gazemberségekrôl. Fletó egy 1988-as KISZ-brosúra szerint még úgy nyilatkozott, hogy az édesapja olyan megátalkodott, hogy még mindig forradalomnak mondja az 56-os ellenforradalmat. És ô fogja mondani Európa nagyjai elôtt (akik 56-ban háttal álltak) az „ünnepségen” a beszédet a Csizma téren a 2006 cölöp elôtt! Lehet ennél mélyebbre süllyedni? Forgó Irén, Békéscsaba

Megemlékezés A többség (?) által megválasztott lángelméjû miniszterelnökünk agyából kipattant a szikra. Kitalálta, hogy az eddig hagyományosan augusztus 20-án kiosztandó állami kitüntetéseket nem akkor adja át, hanem október 23-án. Talán azért, hogy egy hagyományt megszüntessen? Szerintem nem. Úgy hiszem e szándékának hátterében egészen más áll. Az hogy valami módon kisajátíthassa (a mi, a még élô) 56-osok ünnepét, a megemlékezésünket. Nem akarom, nem áll szándékomban lebecsülni azokat, akik majd kitüntetést fognak kapni, de néhány, ilyen alkalommal kitüntetett személyt már ismerünk! Október 23-a a mi ünnepünk – azaz gyászolunk és emlékezünk. Gyászoljuk azokat a bajtársainkat, akik véres, példa nélküli megtorlások áldoztai lettek. Nincs ott helye sem a mostani miniszterelnöknek, egyetlen kormánytagnak, egyetlen ma pozícióban lévô elvtársnak sem! Wittner Mária a Magyar Demokratában, Rátz Sándor a Magyar Nemzetben már tiltakoztak a közös megemlékezés ellen. Arról még nincs hír, hogy elkészül-e idôben az egyesek által emlékmûnek titulált förmedvény, ami ellen már többen tiltakoztunk -, de ha igen, akkor most arra kérem a bajtársaimat és minden jó ízlésû embert, hogy az átadásra ne menjen el! Az a monstrum nem a mi hôseinkre emlékeztet, hanem a minket leverô, vérfürdôt rendezô szovjet hadseregre! Karakas Károly, Dunabogdány

Együttmûködés A lap augusztus 17-én megjelent 33. számában olvastam a Honfoglalás 2000 Egyesület és a Munkáspárt közötti egyeztetésrôl szóló cikket. A magam részérôl örömmel nyugtázom a két szervezet együttmûködését, mert ahogy Répássy képviselô mondta, ennek az együttmûködésnek az üzenete a Gyurcsány-kormánynak szól. Kár hogy Szûrös Mátyás és Tóth Gy. László fanyalog a dolog miatt, ugyanis véleményem szerint a széles körû összefogás az egyetlen lehetôség arra, hogy gátat vessünk a szoclib kormány gazdasági és erkölcsi válságot elôidézô tevékenységének. Ugyanakkor megtévesztônek tartom a politikai palettának mereven jobb- és baloldalra történô felosztását, mert az élet ennél sokkal összetettebb. A politikai erôknek ez a tudatos kettéosztása annak a törpe liberális csoportnak kedvez, amely sikertelenül ugyan, de a mérleg nyelve akar lenni. Nem kell szélsôségesnek nevezni minden olyan nézetet, amely alapjában nem fogadja el a fennálló viszonyokat és gyökeres változást hirdet. A szélsôségesség ugyanis elsôsorban az alkalmazni kívánt módszerektôl függ. A cikk szerzôje negatív történelmi párhuzamokat von. Nem helyénvaló emlegetni a két diktatórikus hatalom zsákmányszerzô egyezkedését, a Molotov-Ribbentrop-paktumot, vagy a hetvenes években terrorcselekményeket végrehajtó olasz szélsôjobb és szélsôbal kapcsolatát. Az pedig egyenesen tévedés, hogy 32-ben a német kommunista párt arra szólította volna fel a támogatóit, hogy a nácikra szavazzanak. A kommunisták a választáson külön indultak és viszonylag jelentôs eredményeket értek el. Éppen az ellenkezôje történt: felettes szervük, a Komintern nem engedte a német kommunistáknak, hogy a szocdemekkel együtt induljanak, mert ez utóbbiakat árulóknak tartották, és ellenük szintén harcot folytattak. Ellenfeleink hibáiból is levonhatjuk a tanulságot: a többfrontos háború könnyen vereséghez vezethet. Dr. Jáky Miklós, Bp.