A Szent István-napi orkán nem egyedi eset

Az utóbbi években egyre gyakrabban kerül célkeresztbe a meteorológiai elôrejelzés, annak ellenére, hogy a mûholdas megfigyelések bevezetése óta nagyon sokat javult a megbízhatósága, különösen rövid távra. Ugyanakkor számtalan, sokszor ismeretlen tényezô összjátékától függôen változik az aktuális idôjárás. A meteorológia tudománya – fôleg az elôrejelzés terén – azonos egy valószínûségszámítással, így semmiképpen nem tekinthetô százszázalékosnak. Ennek ellenére az augusztus 20-ra jelzett idô tökéletesen bejött, ritkán olyan pontosan, mint most.

Bizonyára emlékeznek még olvasóink közül többen arra az idôre, amikor megrendelésre készült az idôjárás-jelentés. Különösen így volt ez, ha valamelyik állami ünnep – április 4., november 7., május elseje, az alkotmány ünnepe – vagy egyéb kötelezô fölvonulás esett a kérdéses napra. Akár fújt a szél, akár esett, a meteorológiai elôrejelzés szép, napos idôt jósolt állami megrendelésre. Jöhetett bármi, az idô a kommunizmus ünnepein csak szép lehetett, mint minden. Búcsút mondhatott az állásának az a kutató, amelyik bevallotta volna, hogy hideg, esôs, szeles idô várható a kierôszakolt ünnepre. Ezért egy pillanatig sem kell csodálkozni azon, hogy a mai kóros hatalommániában szenvedô miniszterelnök és társai úgy vélték, nem is kell ezzel a témával foglalkozni, bármit jelez a meteorológia, a Gyurcsány-kormány magát ünneplô parádéját mindenképpen megtartják; minél több emberrel – állítólag másfél millióan várták a tûzijátékot – és minél nagyobb csinnadrattával, annál jobb. A legfontosabb biztonsági intézkedéseket sem rendelték el, a tömeg nem tudta, merre van menekülési útvonal, a hajókat minden gond nélkül engedték kifutni a Dunára, holott már egész héten mondták a meteorológusok, hogy vasárnapra viharos szél és felhôszakadás várható. A vihar közvetlen kitörése elôtt pedig azt is megmondták, hogy szokatlanul erôs széllel jön a hidegfront. Arról nem szólva, hogy elôtte – ha nem is ilyen – de hatalmas vihar söpört végig 19 óra körül Veszprémben, elôtte pedig Balatonföldváron; utóbbitól mintegy 10 kilométerre, Balatonôszödön ünnepelt Gyurcsány Ferenc. Úgy látszik, nem tûnt föl semmi, illetve nem érdekelte, mi történik a fôvárosban, a lényeg, hogy eldurranjanak a Gyurcsány-rakéták. Az idén egyszer már raportra hívták a meteorológiai szolgálatot, mivel a nyár elején az hangzott el a televízióban, hogy hûvös, esôs nyarunk lesz. Utólag már látható, hogy nem így lett, de a szakemberek azt tették, amit jelenlegi legjobb tudásuk szerint a meteorológusok megtehettek. A téves elôrejelzés hosszú távra szólt, amirôl közismert, hogy bekövetkezésének esélye nem több 55-60 százaléknál. Az adatokat egyébként az Európai Középtávú Idôjárás-elôrejelzési Központból vették át, és ennek az információi ezt a bejelentést támasztották alá. Tehát garanciát ilyen távra nem vállalhat a meteorológiai szolgálat, mert az elôrejelzés még gyerekcipôben jár, kivéve talán a 10 napos, vagy a még rövidebb távra szóló elôrejelzést. Lásd augusztus 20-a, este 9 óra. Mi is történt 20-án este, mi volt a katasztrofális vihar meteorológiai háttere? Már a huszadikát megelôzô héten elhangzott, hogy Szent István napján, egy kánikulai nap végén érkezik meg a közeledô hidegfront a fôvárosba. Ezt az elôrejelzést minden idôjárással foglalkozó állomás tartotta. Vasárnap – 20-án – valóban egy hidegfront közelítette meg hazánkat, miközben a kánikula még tartotta magát, és a front elôtt meleg levegô áramlott a Kárpát-medencébe. Egy behullámzásnak köszönhetôen a hidegfront elég hosszan vesztegelt a nyugati határszélen, így az ország nagy részén még kánikulai meleg volt. Aztán a Dunántúlon késô délután elkezdôdött a hideg levegô beáramlása, ami azt eredményezte, hogy megélénkült a fôvárosban a délnyugati szél, vagyis a meleg tovább tartotta magát. Így csak naplemente után gyorsultak föl a légköri folyamatok, és a nyugati határszélen kialakult zivatarlánc megindult kelet felé. Hamarosan – 21 óra tájban – elérte a fôvárost, de mivel a hidegfront nyomási ereje nem volt túl markáns, a délnyugati áramlás még mindig fenn tudott maradni, így a zivatar egyre jobban benyomult a front elôtti meleg levegôbe. Este a fôváros hôszigetként is mûködött, amely tovább erôsítette a zivatar intenzitását. A csapadékképzôdésben szerepet játszó szennyezô anyagok mennyisége is több a fôvárosban, ami meggyorsítja az esôképzôdést, és az erôs felhôszakadást megelôzôen orkánszerû széllökések alakultak ki. Amit nem tudhattak elôre a meteorológusok, az a minden vihart erôsítô tényezôk együttes jelenléte volt; ezt pedig soha sem lehet elôre tudni, ezután sem. Az orkán erejû szél óránként 80-90 kilométeres sebességgel érkezett a fôvárosba, majd fölerôsödött óránként 120 kilométeres sebességûre, ami megfelel egy erôs trópusi viharénak. Hogyan mérhetô a szél sebessége és pusztító ereje? Francis Beaufort brit admirális 1806-ban létrehozott egy skálát – amit késôbb róla neveztek el Beaufort-skálának – 12 fokozattal, attól függôen, hogy a levegô mekkora sebességgel mozog. A kilencedik fokozat, amely óránként 72-86 kilométeres sebességnek felel meg, már károkat okoz a háztetôkben és a házakban; ezt nevezzük erôs viharnak. Ha a szél sebessége óránként 100 kilométer fölött van, akkor orkánról beszélünk. Az orkán útját mindenfelé pusztulás jelzi. Egy ilyen orkán csapott le a fôvárosra. Öt halálos áldozatot és több száz sebesültet követeltek a lehulló cserepek, üvegek, állványok, kidôlt fák és letört faágak. Csaknem úgy nézett ki a vihar tombolása után a terep, mint egy kisebb tornádó elvonulása után, mondjuk az amerikai Kansas államban. A viharból úgy alakul ki tornádó, hogy elkezd forogni a szél. Az egyik legsúlyosabb tornádókitörés 1974-ben volt, amikor 16 óra alatt 148 forgószél pusztított az úgynevezett „tornádófolyosón” Kansastól Oklahomán át Missouri államig. Ritkán ugyan, de hazánkban is elôfordult már forgószél, legutóbb az elmúlt év nyarán. A Kárpát-medence egyébként is úgy mûködik, mint egy katlan, így a jövôben tornádók kialakulására is van esély. Évente több hasonló erejû vihar vonul át hazánkon, mint az augusztus 20-i volt, de többnyire nem egy nagyváros szívében tombolnak, így a károk sem olyan látványosak. A szántóföldeken legföljebb a gabonát veri a földre a vihar, vagy néhány fát dönt ki. Ráadásul a meteorológus csak egy legalább 16-szor 16 kilométeres körzetbôl tud adatokat leolvasni, ez a vihar pedig legföljebb 5 kilométer átmérôjû lehetett. Belátható idôn belül a meteorológiának nem lesz olyan eszköze, módszere, amellyel egy ilyen viszonylag kis kiterjedésû, de extra erôsségû vihart elôre jelezzen. Csak az óvatosság, a gondosság és a fölkészülés segíthet, ami jelenleg elmaradt, de nem a meteorológia hibájából. Miért sûrûsödnek az orkánszerû szelek, a felhôszakadások, a hôségnapok, az árvizek, az aszályok a mi mérsékeltnek nevezett éghajlati övünkben? A válasz mára már megkérdôjelezhetetlen: változik az éghajlat. Mûholdas távérzékeléssel begyûjtött alsó légköri adatokat elemeztek amerikai kutatók 1979-tôl napjainkig. Az eredmény szerint Földünk troposzférájának átlaghômérséklete 0,1-0,2 Celsius-fokkal emelkedett évtizedenként. A globális felmelegedésrôl lehet vitázni, de tény, hogy 2005 az elmúlt száz év legmelegebb éve volt. A XXI. század kezdete óta évente dôlnek meg a hideg- és melegrekordok Európában. A szubtrópusi klímaövezet rányomul a mediterrán övezetre, Magyarország déli részén aszályok alakulnak ki. A csapadékos napok száma csökken ugyan, de ha esik, akkor a szokásos mennyiség többszöröse áztatja a földet. Az idôjárás szélsôségessége okán egyre gyakrabban jelentkeznek szokatlan erôsségû viharok, megnô a hôségnapok száma, illetve a másik végleten erôs hideg gyötri az embereket. Az éghajlatváltozás lehetséges hatásait hazánkban már megpróbálták elôre jelezni. Zágoni Miklós fizikus és éghajlatkutató a vezetôje egy öttagú magyar, amerikai, ausztrál, angol és német kutatókból álló csoportnak, akik a klímaváltozással foglalkoznak. Véleményük szerint nem a folyamat végén szembesülünk a rendkívüli természeti jelenségekkel. A változás már itt van, ezért sürgôsen nemzeti éghajlati programra s annak megvalósítására van szükség. Megszületett ugyan a VAHAVA-program (Változás-Hatás-Válaszok) végeredménye, a gyakorlati alkalmazás azonban várat magára. Ajánlásait legalább a második Nemzeti Fejlesztési Terv részévé kellene tenni, de ez még mindig nem elég, törvénynek kellene születni belôle. Amíg nem késô, mert túl sok idô nincs. Az éghajlatváltozás számos területet érint Magyarországon. Csak néhány, amivel már most szembe kellett nézni a 20-ai vihar után: építési szabályok módosítása (lásd a Sándor-palota tetôszerkezetét), a mezôgazdaság fölkészülése a száraz, meleg hónapokra, csapadékos idôszakokra (tárolókat építeni), gyakori áradások, ivóvízellátás biztosítása (fôleg a fôvárosban), panellakások szigetelése (hideg-meleg miatt) és mások. Fölvetôdött már korábban is, de a mostani vihar halálos áldozatokat követelô tombolása után sürgetôvé vált egy viharjelzô rendszer kiépítése a fôvárosban, magasan fekvô, jól látható épületekre, például a Halászbástyára, a Citadellára, a János-hegyre és más, erre alkalmas helyekre. A vihar kitörése elôtt most is figyelmeztethették volna az embereket, hogy közeleg egy erôs vihar, úgy, mint a Balatonon teszik. Akkor talán ki sem mentek volna a Duna partjára, vagy idôben fellazult volna a tömeg és nem alakul ki pánik. Sok mindent föl lehetne hozni még, hogy mi minden történhetett volna az óriási tömegben ilyen elôkészítetlen körülmények között. Egy dolog világosan kiderült: Magyarország nincs fölkészülve a váratlan és rendkívüli helyzetekre. Ami azért ijesztô, mert az éghajlatváltozás markáns jeleit látva ezentúl több lesz a „rendkívüli helyzet”, mint a megszokott. (hankó)