Szóljanak neki! Szili Katalin újra megszólalt, és mint oly sokszor, most is fölöslegesen. Mondhatnám, hogy hülyeséget mondott, de nem akarom megsérteni. Szerinte felül kell vizsgálni, hogy szükség van-e ennyi kétharmados törvényre. Lassabban a tettel, Szili! Vége van az egypártrendszernek. Nem vette észre? Az adófizetők által eltartott országgyűlésben a jobboldali akaratnak is érvényesülnie kell, a nemzeti oldalról is választottak képviselőket, és nem azért, hogy az egoista Gyurcsány eszement elképzeléseit, népellenes javaslatait tapsolva megszavazzák. Nemhogy csökkenteni, de éppen emelni kell a kétharmados törvények számát, hiszen ha igaz, amit mondanak, hogy demokráciában élünk, akkor ez úgy demokratikus, ha a jobboldal is érvényesítheti az akaratát. Tudom, kedves Szili, egyszerűbb volt Kádár idejében, amikor is a nép akaratát elfojtották Marosán György elhíresült mondásával: „nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy!” Ehhez hasonlóval már próbálkozott Gyurcsány is, amikor felszólította Orbán Viktort, hogy ha a költségvetésről van szó, fogja be a száját. Szóljon valaki Szilinek! Ne próbálkozzanak a diktatúra visszaállításával! Az már nem fog menni, még akkor sem, ha fájni fog a baloldalnak, a bal oldalon. Czető Lászlóné, Bp.

Mindentudók Szavamra, irigy vagyok, hogy az orvosi egyetemekről polihisztorok kerülnek ki. Csak két példa: Kóka és Molnár. Ezek ketten mindent tudnak – kivéve a tanult szakmájukat. De ez, szerteágazó tudásukhoz képest, ugyebár elhanyagolható semmiség. Kóka nyilatkozik a tévében: „Nézegettem a hidak terveit, és tudom, hogyan lehet olcsóbb autópályát építeni.” Azért felhívnám a figyelmét, hogy mielőtt döntene, tanulmányozza át a tervezési előírásokat, mert a végén még összekeveri az autópályát a dűlőúttal. Az egyik elődje is belekotnyeleskedett a témába, és ezért lett az M0-sból M-hullás. Különben elárulom a legbiztosabb árcsökkentési módszert. Pofonegyszerű. Nem kellene a kivitelezőket kötelezni arra, hogy megbízóiknak a zsebébe visszadugdosson egy csomó pénzt! Molnár: Ha jól tudom, eddig három kórházat vágott haza, de azokból szerencsére nem tudták kirúgni. Most az összes kórház az övé. Tobzódik is eléggé. Figyeljen ide, Molnár! Be kellene vezetnie a napi 24 órás műszakot és a plusz egy óra adminisztrálást (karbantartást). Igaz, ez napi 25 óra, de kicsire ne adjon. Nem kritizálom én önt, de ha látom, mindig úgy érzem, ráférne egy jó kis kórházi kezelés. Remélem (sürgősség ide vagy oda), azért írásban nyilatkozik előtte, hogy úgy bánjanak önnel, mint egy fizetésképtelen kisnyugdíjassal. Kónya Béla, Bp.

Lázadás Megdöbbentő esemény történt a Szivárvány Szanatóriumban: fellázadtak az ápoltak, átvették a tébolyda irányítását és ünnepélyesen deklarálták a rendszerváltást. Az orvosokat, szakszemélyzetet az illemhelyekbe zárták és a sikeres akció után megalakították a kormányukat. Kormányfővé XIV. Lajost, a Napkirályt választották, a kabinet tagja lett Néró és Napóleon, II. Miklós, minden oroszok cárja, Matuska Szilveszter magánzó és Zrínyi Ilona. Sikerült a biztonsági őrző-védőket maguk mellé állítani, így a rendőrség vette körül a szanatórium kertjét. A túszoknak a gyarmatokra történő száműzetésével fenyegetőző XIV. Lajos a déli harangszó után a tévében ismertette kormánya elképzeléseit. A mintegy hatperces beszédben vázolta az Új Hárshegy című programot. A kormány jelenleg is ülésezik a részletek kidolgozása céljából. Állítólag forradalmian új elgondolásaik vannak a sikeres, győztes, boldog jövőről, amelynek elérése érdekében először nagyvonalú reformokat fognak bevezetni. Kiszivárgott, próbaképpen törvényt hoznak arról, hogy ezentúl tilos lesz a háziállatok etetése, a teheneket csak fejni szabad, a birkákat csak nyírni, a lovak pedig csak kocsit húzhatnak, de enni nem kapnak. Ha a módszer beválik, azt kiterjesztenék az alattvalókra is, és ettől óriási költségvetési megtakarítást remélnek. Itt tartunk most! Keszthelyi István, Bp.

Azt fogjuk mondani… A mai különböző felmérések azt mutatják, felnőtt egy nemzedék, amelyik semmit nem mond el az utódainak abból, hogy mi volt 56-ban. A mai fiatalok, tizen- és huszonévesek alig tudnak hát valamit a forradalmunkról. Eszembe jut egy konferencia története 1992-ből. Az oktatási miniszter politikai államtitkára nyitotta meg az értekezletet, majd átadta a szót neves történészünknek, a volt miniszternek. Az értekezletet a történelem szakos tanárok részére rendezték, vagy 500 férőhely volt, és az előadó megjegyezte, hogy ezek szerint az ország majd minden történelem szakos tanára jelen van. Rövid bevezető után rátért mondandójára, hogy a zajló politikai változások, a rendszerváltás milyen hatással van a tanárokra, mert a felnövekvő generációra ők vannak a legnagyobb befolyással. Nem mindegy, hogy mit tanítanak az előző rendszer történetéről. Aztán az alábbiakat mondta: „Eddig azt tanítottuk 1956-ról, hogy akkor ellenforradalom volt, most azt fogjuk mondani, hogy forradalom volt.” (!!!) Miután a jelenlévő oktatási minisztérium politikai államtitkára nem tett semmiféle észrevételt, felálltam és eljöttem a fejtágításról, de feltételezem, hogy végig ebben a szellemben folyt. Az akkor – 1992-ben – így tájékoztatott történelem szakos tanárok nagy része tanít, tanítja az ifjúságnak 1956 történelmét! Karalyos-Szénási Gyula, Budapest

Ne háborgassák! A már meghalt, börtönben agyonvert vagy kivégzett 56-os társaim emlékét tagadnám meg, ha együtt ünnepelném az 50. évfordulót azokkal az MSZP-sekkel, akiknek a Köztársaság téri pártházában a fegyvertelen emberekre lövőknek dicsőségtáblája van, akik Mansfeld Pétert és Tóth Ilonát közbűntényesnek nevezik, akik Pongrátz Gergelyt bilincsbe veretik, akik Magyarország élére pufajkás keretlegényt, ávós besúgó szovjetbérencet vagy zsidóktól ellopott villát bitorló KISZ-trógert tesznek meg miniszterelnöknek, és az államapparátust olyan levitézlett párt- és KISZ-tagokkal töltik fel, akik 56-ot 1990-ig ellenforradalomnak, minket pedig a mind máig nemzeti érzelmű emberekkel együtt fasisztának, antiszemitának, csürhének stb. neveznek, akiknek a Szent Korona svájci sapka, a Szent Jobb véres húscafat, akik a határon túli magyarok állampolgárságának megadása ellen uszítottak. Kérem tehát a Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány-, Mécs-, Göncz-, Kuncze-féléket és a Princz meg a Kulcsár VIP-listásait, ne jelenjenek meg az 56-os emlékhelyen az 50. évfordulón való megemlékezésen, jelenlétükkel ne háborgassák a 301-es parcellában nyugvókat. Bizonyítsák be, nincs igaza Fritz Tamásnak, hogy a nagy nemzeti ünnepünkön a pofátlanságnak is van határa. Petry Ödön, Pilisvörösvár

Karaván A románoknak megint jó napjuk volt. Gönczova, a magyar külügy díszpintye, Bukarestben csevegett magyarul Markó Bélával, a román miniszterelnök-helyettessel – civilben erdélyi magyaráruló – arról, hogy a romániai kisebbségi törvény elfogadása garancia lenne arra, hogy ne lehessen visszalépni a helyi magyarságot érintő eredmények (?) terén. Ezt Gönczovának nem a román-magyar Bélával kellett volna megbeszélnie, hanem a román-román főmuftikkal. Egyébként a mai Erdély Ma-n olvashatjuk: „Bukhat a kisebbségi törvény.” Bukni fog! Ortodox offenzívát indítottak újból a románok a Gozsdu Közalapítvány ellen. Az első sepsiszentgyörgyi román iskolaként számon tartott műemlék épületből kilakoltatták a benne lakó cigányokat. Figyelem, magyarok: a kilakoltattak számára egy hét leforgása alatt épített ikerházat a Hargita-Kovászna megyei ortodox püspökség. Az építést ortodox apácák és szerzetesek közmunkával végezték. A románoknak van nemzeti egyházuk, nekünk nincs! Nem elég az, hogy a románok ügyesen gátolják az erdélyi magyar állami oktatás lehetőségeit, most dörzsölhetik örömükben a tenyerüket, mert a „magyar kormány” megszünteti a magyarországi Márton Áron Szakkollégiumot. A kutya magyarok ugatnak, a román karaván pedig vidáman halad tovább. TO., Mikháza

Képtelen hírek A fővárosban üzembe helyezték az első Demszkynó villamosokat. Több SZDSZ, kevesebb mentő. Jövőre október 23. április 4-re esik, közölte a kormány. Megtalálták a jövő évi tűzijáték felelőseit. Ételmérgezés gyanújával kórházba szállítottak egy éhségsztrájkot folytató képviselőt. Gyurcsány Ferenc ma teljes mértékben feltárta az igazságot. Mától a rászorulók ingyen juthatnak ígéretekhez. Az őszödi üdülőben a jövőben nem kormányüléseket tartanak, hanem úttörőket nyaraltatnak. A honvédelmi miniszter november hetedike alkalmából tartalékos honvéddé léptette elő Szekeres Imrét. A leningrádi Kalasnyikov géppisztolygyár élenjáró szocialista brigádja Molnár Lajos egészségügyi miniszter nevét vette fel. Juhász Ferenc exminiszter négyévi kormányzás után megdöbbenve vette tudomásul, hogy milyen rossz a helyzet. Lendvai Ildikót árkalkulátorként alkalmazták a Fővárosi Gázműveknél. Kuncze Gábor maradék erejét összeszedve tagadta, hogy elfáradt volna. Kovács László közölte, hazajönne Brüsszelből, ha meg tudnák fizetni. A kormány benyújtotta kompetenciaprogramját. A hitelesség a legfontosabb, hazudta újságírói kérdésre a miniszterelnök. M. S., Miskolc

Háború a baloldalon Nagykanizsa, 2006 majdnem ősze, önkormányzati választások előestéje, bolsevik- mensevik nyílt színi összecsapás. Nagykanizsán nem volt rendszerváltás. 1989-ből éppúgy csúsztunk át 1990-be, mint korábban évekkel, évtizedekkel ezelőtt. A politikai, gazdasági hatalom ugyanannak a baloldali garnitúrának a kezében maradt, mint amelyik évtizedeken keresztül a diktatúra trónján ült. A különbség csupán annyi: ma már a gyerekek, unokák zsebei telnek-telnek… 16 éve a rendszerváltás jelszava mögé bújva s azt meghazudtolva megújulva folyik a rablás és a semmittevés. „Régen nincs szó elvekről, elkötelezettségről, pusztán egyéni érdekekről.” „…hatalmon maradni mindenáron jelszavával elárulták és elhagyták a Szocialista Pártot.” „Növekvő munkanélküliség…egyre mélyülő hátrányos szociális helyzet.” A szomorú jövőnket előrevetítő idézetek alátámasztják a pár sorral feljebb megfogalmazott véleményt. Ez a néhány magvas gondolat az MSZP nagykanizsai szervezetének szórólapján jelent meg, kemény vádakkal illetve a koalíciós partner SZDSZ-t és a szakadár MSZDP-t. Nagykanizsán kitört a háború. A baloldal háborúja. Kicsi már a konc, mindkét fél a magáénak akarja. Dobálják a sarat, ássák az árkot. A baloldalon, úgy tűnik, elindult egy folyamat, amely lassú lesz ugyan, de remélhetőleg a kimúláshoz vezet. Lengyel Miklós, Nagykanizsa