Pótolhatatlan veszteség érte a magyar irodalmat és közéletet. Szombat este fél 11-kor hosszú és küzdelmes betegség után elhunyt Sütő András. Az író, aki sikeresen küzdött magyarságáért, a magyar nép megmaradásáért, a rákkal szemben elveszítette a harcot. Súlyos betegségének tudatában készült az útra, az utóbbi fél évben nem vállalt nyilvános szereplést, interjút sem adott. Nemcsak a hivatalos magyar irodalom, de egész Erdély is gyászolja.

Sütő András 1927-ben született az akkor már Romániához tartozó Pusztakamaráson, egy kis mezőségi faluban, ahol Kemény Zsigmond sírja is található. Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, majd a kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Kolozsvárott figyeltek fel írói tehetségére, s nemsokára a Világosság című városi lap munkatársa lett. Érettségi után a Színművészeti Főiskola rendezői szakát kezdte el, ám továbbra is tevékenykedett mint hírlapíró. Dolgozott a bukaresti Ifjú Munkásnak, majd a Falvak népe című lapnak. Többször lemondott főszerkesztői posztjáról, előbb mert szüleit kuláklistára tették, utóbb a cenzúrázott sajtókövetelmények miatt. 1954-ben végül Marosvásárhelyre költözött. Később az Új Élet című marosvásárhelyi képeslap főszerkesztője lett, és közben szépírói munkássága is egyre jelentősebbé vált. Novellát, regényt, színdarabot egyaránt írt, drámái közül a legsikerültebbeket – Csillag a máglyán, Káin és Ábel, Egy lócsiszár virágvasárnapja, A szuzai menyegző – a színházak újból és újból műsorukra tűzik és nagy sikerrel játsszák. Legsikeresebb könyve a meghatározhatatlan műfajú Anyám könnyű álmot ígér. A szociográfiát, emlékiratot, regényes elemeket tartalmazó mű az író személyes családi és baráti emlékeiből épül fel. A saját reflexiókon kívül mesteri módon villantja fel az 50-es, 60-as évek romániai magyar társadalmát, politikai és emberi vonatkozásait. A lírai ihletettségű „regény” legfőbb erénye az volt, hogy a határokon áttörve Magyarországra eljutva legitimizálta a határon túli magyar irodalmat. Sütő sikere nyitotta meg az utat az elcsatolt területek alkotói számára, hogy anyaországukban is végre megmutatkozhassanak. Esszéit, a világról alkotott gondolatait, tűnődéseit is kötetekben foglalta össze (Rigó és apostol, Istenek és falovacskák, Nagyenyedi fügevirág, Engedjétek hozzám jönni a szavakat). Nemcsak szépíróként és újságíróként tevékenykedett, hanem a romániai kulturális- és közéletben is próbálta hathatósan képviselni népe és a magyar irodalom érdekeit. Tagja volt a romániai nemzetgyűlésnek és egy ideig alelnöke a Romániai Írók Szövetségének is. 1980-tól nehéz idők jártak a Romániában élő magyarokra, így Sütőre is. A rettegett Ceausescu-rezsim betiltotta műveit, színdarabjait nem játszhatták többé. Családjával együtt folyamatos üldözésnek volt kitéve, a magyargyűlölő román titkosrendőrség, a hírhedt Securitate folytonosan zaklatta. Ennek oka, hogy a 70-es, 80-as években egyre határozottabban állt ki az anyanyelvi oktatás, a nemzetiségi jogok mellett. Ettől az évtől kezdve csak Magyarországon tudott publikálni, 1986. január 2-án a Nemzeti Színház mutatta be Advent a Hargitán című nagy politikai vihart kavaró színdarabját, amely jelentősen befolyásolta a határon túli magyarsággal kapcsolatos központi politikát. A dráma diadalmenetben vonult végig Európán, az író otthoni helyzete ezáltal viszont tovább súlyosbodott. Gyermekei Magyarországra menekültek, őt magát halállal fenyegették. Jelentős szerepet vállalt a diktatúra elleni felkelésben 1989-ben, az 1990. februári Marosvásárhelyen megtartott könyves-gyertyás tüntetés fő szervezője lett, ahol életveszélyesen megsebesítették és elveszítette fél szeme világát. Az enyhülés után, a 90-es évek elején a Magyarok Világszövetségének elnökévé választották. Naplójegyzeteit Szemet Szóért és Heródes napjai címmel a debreceni Csokonai Kiadó adta ki 1994-ben. A 90-es években még két drámája látott napvilágot, Az ugató madár és a Balkáni gerle, majd 2001-ben a csíkszeredai Neptun Könyvkiadó Száműzött Könyvek címmel megkezdte az addig kiadatlan Sütő-művek romániai terjesztését is. A zaklatott életű íróval kemény kézzel bánt a sors. Élete utolsó évében is küzdenie kellett, immáron a reá támadó szörnyű betegség ellen. 79 évesen rálépett hát az útra, hogy örökre könnyű legyen az álma. Farkas Anita