Petíció Remélem és elvárom a jelenlegi koalíciós kormánytól, hogy törvénybe iktassa: amennyiben bárki a saját érvényesülése, haszna érdekében hazudik, lop, csal, környezetét, illetve a hivatalokat, hatóságokat tudatosan megtéveszti, annak bántódása ne eshessen! Ha bármi ilyesmi kiderül, abból kára ne származzon, sőt felmagasztaltasson, példának állíttasson annak érdekében, hogy kicsiny országunk jövője biztosítva legyen! Ez lesz az igazi demokrácia – demokrato-bolsevismus alternans! Dr. Angyaláti Enikő, Tapolca

Kisebbségpolitika Fél évszázados folyamat eredményeképpen aljanéppé váltunk (előbb internacionalista, világpolgár, majd kapitalista, az aranyborjú imádója, akinek a haza csupán azért van, hogy legyen mit eladni vagy árulni), s velünk már bármit meg lehet tenni, anélkül hogy szankciókkal kéne számolnia. A magyar kommunista fészekalj sosem papolt egyebet, mint hogy a szomszéd, no meg a másság mindenekfeletti, tehát a magyarnak a lábtörlő szerep marad. Erre föl persze elszemtelenedtek a kedvezményezettek (határon kívül és belül). A nemzetileg impotens politika csak erősíti a szomszédok tenyerének viszketését, ha a magyarokról, főként a kisebbségi magyarokról van szó. Persze ha kissé merészebben (és sajnos irreálisabban) nézzük a dolgot, lenne módja a dolgok elintézésének. Ha az ájulásig magasztalt EU úgy akarná, hogy valóban rend legyen ezen a téren, akkor például mért nem áll ki a vitás kérdésekben? Ha valamelyik szomszéd, pláne EU-tagállam nem úgy viselkedik a területén élő magyarokkal, ahogy Európában már igen sok helyen megteszik, akkor például megfenyegetné az illető országot, hogy újratárgyalás tárgyává teszi a trianoni diktátumot. Abban a pillanatban, amikor ilyen fenyegetés érné bármelyik szomszédunkat, azonnal kirázná a hideg és menten tudna „együtt élni”. Nem kéne elhatárolódást óbégatni, kérés nélkül, maga Fico verné ki a Slota valamennyi fogát. Na de az elvtársi politika hol van ettől a nívótól? És hol az EU? Az az átjárható határú? Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Jelek Amikor Gyurcsány miniszterelnök lett, kérte barátait, szóljanak, ha úgy látják, kezd meghülyülni. Úgy látom, a barátai már elteltek a pozíciókkal, nem mernek szólni. Nekem nem tartozik a barátai körömbe, azokat mindig megválogattam, rokona se vagyok, nem kell miatta szégyenkeznem, de azért szólok, hogy a tünet, amitől félt, már régen megjelent. Néhány idézet tőle, válogatás nélkül: – Lehet hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni. – Orbán Viktor inkább fogja be a száját, ha a költségvetésről van szó. – Magyarország nem akarja Erdélyt, mert tudatában van a jelenlegi politikai realitásoknak. – El lehet menni Magyarországról… Tessék, lehet menni! – Kevesebb nemzetieskedésre, kevesebb politikára és több patriotizmusra van szükség a mezőgazdaságban. – A magyarok értéktelennek tekintik az ingyenes dolgokat. (Megjegyzésem: Vissza lehetne adni a hajdanán ingyen kapott ingatlanokat!) Kóborkutyáknak nevezte a másként gondolkodókat, dübörgő gazdaságról beszélt, majd különböző adók bevezetésével bombázta a népet Nem fog fájni! felkiáltással. Aki ilyeneket mond, és nem tudja, hogy nincs külön politikai és külön hétköznapi erkölcs – annál már erősen látszanak a betegség jelei. Mikor nyílik már ki az emberek szeme? A kiskutya már nyolc nap múlva figyelmesen tekint a világra, a magyarok 86 év múltán sem? Czető Lászlóné, Bp.

Kis nagykörúti számtan A téma az utcán hever… jelen esetben Demszky Gábor és haverjai 16 éves pótcselekvéseinek következményeként szétrohadt nagykörúti villamoskábelt tartó oszlopok formájában. Nagy megnyugvással tölt el mindenesetre, hogy legalább van valaki, akin nem fog az idő vasfoga. Szóval a tartóoszlopok. Munkába jövet-menet lettem figyelmes a Petőfi híd budai hídfőjénél ezüstösen csillogó új tartóoszlopokra, amelyek elrozsdásodott társaik mellett virítanak. Őszinte szívvel remélem, hogy a város hercege megtisztel majd bennünket, egyszerű adófizető polgárokat azzal, hogy mihamarabb a nyilvánosság elé tárja legújabb pr-beruházásának a kényszerű oszlopcserékhez hasonló egyéb költségnövelő tételeit is. A célból, hogy a közpénzekből eltapsikolt újabb összeg a számtanban kevéssé járatos honfitársaink számára is érthető legyen, viszonzásként elküldöm Demszky Gábornak a Budakeszihez legközelebb eső lélegeztetőgép (copyright by MSZP)-bolt címét, ahol az aktuális árakról érdeklődhet. Utóirat: keserédes örömmel látjuk, hogy a soha rendszeres forgalomba nem álló, több tízmilliárd forintba kerülő Siemens-villamosok helyett a jó öreg GANZ-járművek futnak a körút teljes hoszszában. Mi több, a szerelvényekről eltűntek a graffitik és újonnan szép sárgára lettek festve. Végül egy ingyenes tanács Demszky Gábor pr-csapatának: talán még nem késő a villamosok átfestését még az októberi választások előtt Combino Plusz Project fedőnéven a budapesti választók agyába mosni! Szinnyai Attila, Bp.

Román öröm Gönczova, a magyar külügy díszpintye Bukarestben csevegett magyarul Markó Bélával, a román miniszterelnök-helyettessel – civilben erdélyi magyaráruló – arról, hogy a romániai kisebbségi törvény elfogadása garancia lenne arra, hogy ne lehessen visszalépni a helyi magyarságot érintő eredmények (?) terén. Ezt Gönczovának nem a román-magyar Bélával kellett volna megbeszélnie, hanem a román-román főmuftikkal. Egyébként az Erdély Ma-n olvashatjuk: „Bukhat a kisebbségi törvény.” Bukni fog! Ortodox offenzívát indítottak újból a románok a Gozsdu Közalapítvány ellen. Az első sepsiszentgyörgyi román iskolaként számon tartott műemlék épületből kilakoltatták a benne lakó cigányokat. Figyelem magyarok: a kilakoltattak számára egy hét leforgása alatt épített ikerházat a Hargita-Kovászna megyei ortodox püspökség. Az építést ortodox apácák és szerzetesek közmunkával végezték. A románoknak van nemzeti egyházuk, nekünk nincs! Nem elég az, hogy a románok ügyesen gátolják az erdélyi magyar állami oktatás lehetőségeit, most dörzsölhetik örömükben a tenyerüket, mert a „magyar kormány” megszünteti a magyarországi Márton Áron Szakkollégiumot. A kutya magyarok ugatnak, a román karaván pedig vidáman halad tovább. TO., Mikháza

Színvonal Tisztelt nyíregyházi polgárok! Önök egy csodálatos kincsnek a birtokosai. Nyíregyházán él és dolgozik, tanul a világhírű Cantemus kóruscsalád, amely közel ötven nemzetközi díj és négy kórusolimpia nyertese. Ők a BBC Ezüstrózsa kelyhének birtokosai, ami a világon a legrangosabb díj a kóruséneklésben. 2004-től a Magyar Örökség-díj büszke tulajdonosai. Karnagyuk, Szabó Dénes Nyíregyháza díszpolgára, Kossuth-díjas művész. A kórust a világ sok-sok helyén jól ismerik, csak a saját városuk, Nyíregyháza még nem eléggé! Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát! A kórus öt csodálatos előadására szóló bérlete még kapható a Kodály Zoltán Általános Iskolában. Szeretettel várunk minden nyíregyházi és környékbeli, sőt távolabb élő zeneszerető, szépre vágyó barátunkat is. Találkozzunk a Kodályban! A Budapesti Cantemus-rajongók baráti köre

Megvan a felelős! Drága Virág elvtárs! Már megint mért pont én? – Tudja, Pelikán, hogy időnként szoktunk kérni valamit magától. Amikor szükségünk van a képességire, a segítségére. Most éppen ilyen helyzet van. – És mi lenne az, amiben tudnék segíteni? – Magának nem kerül semmibe. Elvállalja és kész. Mért ódzkodik? – Mert mindig olyan balul szoktak elsülni a dolgok. – Ugyan, ne legyen kishitű! – Na jó, de mit kellene csinálnom? – Egyszerű. Csak azt kell nyilatkoznia, hogy maga nem értesítette a katasztrófavédelmiseket, a rendőrséget, a tűzoltóságot és a Miniszterelnöki Hivatalt – a miniszter urat meg különösen nem – arról, hogy augusztus 20-án este baromi nagy szél lesz. – Aztán nem lesz valami bajom ebből? – Dehogy, már hogy lenne? Sőt elintézzük, hogy forradalmi érdemeire való tekintettel október 23-án valamilyen állami kitüntetést kapjon. Képzelje el, hogy az egész falu milyen büszke lesz majd magára. – Igen, de van egy kis probléma. Hisz én is csak a rádióban hallottam, hogy estére nagy vihar lesz. – Igen, de maga hallotta leginkább, és maga nem szólt leginkább senkinek. Hát mért nem érti meg, hogy nem hagyhat cserben minket? Az egész ország hálás lesz magának, hogy végre lezárhatjuk az ügyet. – Hát legyen. De csak úgy vállalom, ha a kitüntetést nem az október 23-i nagygyűlésen kell átvennem. Hátha akkor is vihar lesz! Keszthelyi István, Bp.

Milka Hadd dedósodjak én is vissza: megtaláltam a tehénügy első számú felelősét. Nem ő kezdte lilára festeni a teheneket? Erről az okosabbak arra következtettek, hogy minden megtalálható a csokijukban, csak tej nem. Legfeljebb olyan tej, amit lila tehénből fejnek. Igazuk is van, szegény városi gyerekek nem is jutnak igazi tejhez, és rábámulnak a tehénszínű tehénre: ezt ők nem így ismerik. Könnyű lenyomni ezek után a városban a tehénkiállítást. Egyetlen szempont: műtehenek legyenek és ne rondítsanak az aszfaltra, még büdös lesz (mi másmilyen bűzhöz szoktunk). Megérjük még, a génsebészek jóvoltából élő teheneket láthatunk a városban, amelyek piros-fehér-kékek, nem kérnek enni, nem büdösek, igaz, tejük sincs. De szeretjük őket, mert olyan jópofák. Molnár Miklós, Debrecen

Őszintén, nyíltan! Többpárti demokráciában élünk. Nem kötelező mindenről egyformán gondolkodnunk. Még az amerikai tornyok porba hullásáról sem. Úgy tűnik, azért a Pentagont meg a WTC-t támadták meg a terroristák, mert az USA a világkereskedelemmel meg a katonai erejével sarcolja, szipolyozza a világot. Attól ilyen gazdag. Az egykor dicsőített amerikai szabadságszobor ma lesüti a szemét, mert szándékosan amnéziába esett a világ. Elfelejtik, ki gyártja a legtöbb tömegpusztító fegyvert, ki dobta le az első atombombákat. Elfelejtik, egykor hány amerikai koporsóját kellett hazaszállítani Vietnámból, míg végre belátták, sok ezer kilométerre hazájuktól semmi keresnivalójuk sincs. Elfelejtették, milyen morális különbség van a pénzért idegenben gyilkoló zsoldos katona, és az igazságos háborút folytató „honvéd” között. Elfelejtették, mit mond a nemzetközi jog a népek önrendelkezéséről. Hogy milyen otromba dolog bombákkal demokráciát terjeszteni. És a magyar értelmiség? Ők is elfelejtették, hogyan szidták egykor fuldokolva a terjeszkedő, kizsákmányoló, imperialista Amerikát? Hányszor írta a Szabad Nép „Amy, go home!” Negyven év átka, hogy automatikus reflexszé vált nálunk a hűbéri bólogatás, a törleszkedés, a szolgalelkűség. Igazodtunk a nagyhatalmakhoz, akkor is, ha nem kérték. Ebből ered, hogy szemet hunyunk a nemkívánatos dolgok láttán. A félelem és a kényelem tesz a szánkra lakatot. Mindkettő szégyenletes dolog és rettentő károkat okoz! Kövér Károly, Szeged