Dámosy Zsolt klubelnök a Ferencváros válságáról

Négy héttel ezelőtt új elnökséget választott a Ferencvárosi Torna Club. A megújulást jelzi, hogy a csődközeli helyzetben lévő egyesület vezetésébe az előző elnökséggel nagy harcban lévő Ferencváros Szurkolók Szövetsége is delegált tagot. Az új elnök pedig Dámosy Zsolt lett, akit a sportszerető közvélemény többek között Kovács „Kokó” István, Erdei Zsolt és Kovács Ágnes úszónő menedzsereként ismert meg, és akinek közismert fradista kötődése.

– Korábban az volt a jellemző, hogy ha valaki felbukkant a Fradinál, akkor rögtön százmilliókat, milliárdokat ígért. Önt azonban úgy választották elnökké, hogy nem tett ilyen ígéreteket.

– A történet úgy teljes, hogy idén januárban játszottam el először a gondolattal, esetleg szerepet vállalnék a Ferencvárosnál. Németországi kapcsolataim révén voltak is olyan üzletemberek, akik adott esetben hajlandóak lettek volna befektetni a labdarúgásba, néhány tárgyalás után azonban világossá vált, olyan rossz helyzetben van a klub, hogy a csapat akkori állapotában üzleti szempontból nem volt érdemes pénzt fordítani az FTC-re. Szinte menthetetlennek tűnt a klub és a labdarúgó zrt. is. Az egyesületnek már akkor nagyjából 700 millió forint tartozása volt, bevétele pedig szinte semmi. A labdarúgó zrt.-nek is volt ezen felül nagyjából 500-600 millió forintos tartozása, és az sem volt jó ajánlólevél, hogy amikor Várszegi Gábor kiszállt a Ferencvárosból, akkor megkapta a nagyon értékes kereskedelmi jogokat is. Abban bíztam, hogy a választások után így vagy úgy, de valahogy megoldódik a helyzet, ám a választások alakultak, ahogy alakultak, a Fradi pedig, ha lehet, még mélyebbre került.

– Azt mondja, miután januárban tájékozódott a helyzetről, letett arról, hogy szerepet vállaljon a Ferencvárosnál. Mi történt azóta, ami meghozta a kedvét? Hiszen az NB I-ből való kizárással a Fradi 107 éves története legnagyobb válságába került.

– Az év elején az anyagi helyzeten túl elkeserítő volt látni azt is, hogy úgy tűnt, kihalt a fradizmus. Többen jártak itt meccsre, mint más csapatoknál, de a hangulat korántsem volt olyan, mint akár tíz évvel ezelőtt. Na, ez változott meg azóta. A csődközeli helyzet és a másodosztályba sorolás azt eredményezte, hogy ismét összetartó lett a Fradi család. A nézőszámunk szinte minden mérkőzésen tízezer fölött van, vidéki meccseinkre is több ezer szurkoló kíséri el a csapatot. Ez nagy érték. Amikor láttam, hogy most már tényleg óriási a baj, és láttam azt is, hogy a szurkolók egy emberként álltak a csapat mellé, úgy éreztem, nekem is kötelességem mindent megtenni a válságból való kilábalásért.

– Tehát eldöntötte, hogy elnök lesz.

– Nem egészen… Azt hittem, ha én jelentkezem, akkor jönnek más jelentkezők is, komoly üzletemberek, akik azt mondják, szép-szép, hogy ez a Dámosy elnök akar lenni, de nekem pénzem is van, válasszanak engem. Nem jöttek, így maradtam én.

– Ha valakinek megjönne a kedve a befektetéshez, mennyi pénzt hozzon, hogy rendbe lehessen tenni a ferencvárosi labdarúgást?

– Körülbelül két és fél milliárd forintot. Ennyi kellene ahhoz, hogy nullára kerüljünk.

– Ez pontosan mit jelent? Mire menne el ez az irdatlan összeg?

– Nagyjából 500 millió forint tartozása van a labdarúgócsapatot működtető zrt.-nek, illetve ezen felül a Ferencvárosi Torna Club – szintén a labdarúgócsapat részére – felvett egy 300 millió forintos hitelt is az OTP-től. Ezen a 800 millió forinton kívül 1,7-1,8 milliárd forint kellene ahhoz, hogy a Várszegi Gábor-féle Fotextől vissza lehessen venni a részleges kereskedelmi jogokat.

– Magyarul ennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy a különböző kereskedelmi forgalomba kerülő és nem kis bevételt hozó termékeken – például Fradi sör stb. – az FTC legyen jogosult használni a Ferencváros nevet és ne a Fotex.

– Így van. Ez az 1,7-1,8 milliárd forint persze csak egy feltételezett összeg, nyilván a Fotexszel való megegyezés kérdése, hogy pontosan mennyi lenne az ár.

– Az anyagi gondokon túl más probléma is van. Miután ugyanis a Magyar Labdarúgó Szövetség kizárta az első osztályból a Fradit, az FTC polgári pert indított és nyert is első fokon az MLSZ ellen. Csakhogy a szövetség fegyelmi eljárást indított az egyesület ellen arra hivatkozva, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) szabályzata szerint polgári bíróságon nem lehet megtámadni a döntéseit. Feloldhatatlannak tűnő ellentét.

– Valóban nem könnyű a helyzet. Éppen ezért pár hete le is ültem beszélgetni Kisteleki Istvánnal, az MLSZ elnökével, hogy közösen találjunk megoldást. Sokkal okosabb sajnos nem lettem, nem sikerült megegyezésre jutnunk. A korábbi vezetéssel együtt magam is úgy gondolom ugyanis, hogy sportegyesületként jogunk van a magyar törvények szerint polgári bírósághoz fordulni. Nem csupán sportszakmai és erkölcsi szempontból veszítettünk azzal a döntéssel, hogy idén a másodosztályban szerepelünk, hanem anyagi szempontból is. Hogy mást ne említsek, a T-Mobile százmillió forinttal csökkentette a támogatásunkat az NB II-re. Efölött pedig nem hunyhatunk szemet.

– A fegyelmi bizottság első fokon úgy döntött: mivel az FTC polgári bírósághoz fordult, ezért jövő nyárig minden nemzetközi mérkőzéstől eltiltották a csapatot, és 25 millió forintos pénzbüntetést róttak ki rá. Utóbbi határozat – figyelembe véve az anyagi helyzetüket – sokak szerint halálos ítélettel ér fel…

– Úgy gondoljuk, hogy jogellenes döntés született. Mint már említettem, mi próbáltunk megegyezni, egyelőre nemigen tapasztaltunk erre fogadókészséget. Nincs más lehetőségünk, mint fellebbezni, ami halasztó hatállyal bír, ha pedig másodfokon is elmarasztalnak bennünket, akkor a sport állandó választott bíróságához fordulunk majd.

– A nemzetközi mérkőzésektől való eltiltás pedig azt jelenti, hogy azok a tervek, miszerint a Fradi túrákat szervezne a határon túli magyarlakta településekre, kútba eshetnek.

– Ez valóban így van. Ám még egyszer mondom, minden fórumon harcolni fogunk az igazunkért. Bízom abban, hogy szurkolóink, akik eddig is mellettünk álltak, ebben is támogatnak majd bennünket, amit úgy tudnak leginkább kifejezni, ha legalább az eddigiekhez hasonlóan nagy számban, esetleg még többen jönnek ki a mérkőzéseinkre.

– Az elnökséggel együtt négy hónapra kapott mandátumot. Ez az idő mire lehet elég?

– Jól hangzana, ha azt mondanám, négy hónap múlva itt minden rendben lesz, de ilyesmit nem ígértem és nem is ígérhetek. Folyamatosan tárgyalunk és megoldást keresünk a gondokra. Olyan helyzetet akarunk teremteni, olyan jövőképet szeretnénk felvázolni, hogy érdemes legyen ide pénzt hozni. Meg kell próbálni befektetőt keresni a stadionra és a hozzá tartozó területekre – természetesen úgy, hogy a Ferencváros stadionjának itt kell maradnia -, ezzel párhuzamosan pedig a labdarúgócsapatot működtető zrt. részvényeire is. Utóbbival kapcsolatban azt szeretném, hogy az előző vezetés elképzeléseivel ellentétben ne az összes részvényt kelljen eladni, hanem az egyesületnek maradjon ellenőrzési lehetősége a focicsapat felett. Ha egy mondatban kell válaszolnom a kérdésre, akkor azt mondhatom, hogy ez a négy hónap kevés ahhoz, hogy célhoz érjünk, de arra elég, hogy elinduljunk a helyes úton.

– A labdarúgócsapat veretlenül vezeti a másodosztályú bajnokságot. Mi lesz, ha jövő nyáron bajnokok lesznek, és ezzel megszerzik az első osztályú indulás jogát, de az anyagi gondok miatt az MLSZ ismét nem engedi az élvonalban rajthoz állni a Fradit?

– Ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha ugyanis nem sikerül kezelni a problémáinkat, akkor nagyjából másfél-két hónapon belül lehúzhatjuk a rolót, és nem érjük meg a bajnokság végét. De ha jövő nyáron bajnoki címet nyer a csapat, abban az esetben nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy utána el is indulhatunk az élvonalban.

– Két hónap múlva vége lehet mindennek? Nem túl vidám jövőkép…

– Ez a legrosszabb eset. Ha azonban nem hinnék abban, hogy van remény a helyzet javulására, akkor elhiheti mindenki, hogy nem jelentkeztem volna a Ferencváros elnöki posztjára. Egyébként én úgy tervezek, hogy négy hónap múlva a közgyűlés meghosszabbítja a mandátumunkat. Ez ugyanis azt jelentené, hogy elkezdtünk kimászni a gödörből. Feladtam a vállalkozásaimat is erre az időszakra, úgyhogy túlzás nélkül mondhatom, minden energiámmal ezen dolgozom.

Bándy Péter