Kovács Ákos új albumáról és a hazugságokról

– „Tiszta voltál, büszke, vad / Nem adtad egykönnyen magad / Rólad beszélni sem szabad / 1956 / A tévé kékes bársonyával / Kibélelt világ / Nem érti, hogy miért kéne / Emlékezzen rád” – énekli többek között 1956 című dalában. Nem fél, hogy A bosszú népe kapcsán indított támadásokat folytatják majd egyes „elfogulatlan” kritikusai?

– Elképzelhető, hogy lesz ilyen, de csak arról tudok énekelni, ami valóban foglalkoztat. Aki tiszta szándékkal hallgatja meg ezt a tiszta szándékú dalt, az semmi olyat nem fog találni benne, ami megütközést kelthet. Aki ott is botrányt keres, ahol nincs, azon nehéz segíteni. Tudjuk, hogy léteznek jól bejáratott pánikkeltési technikák, emlékszünk a 23 millió romános riogatásra, a köteles beszéd elferdítésére. Most meg azt olvashatjuk a jelenleg hivatalban lévő miniszterelnökkel készült riportkötetben, hogy mindezek csak manipulatív trükkök voltak. Olyan hazugságok, amelyeket büszkén vállalnak a szerzők. Aki nézetei miatt bármilyen támadást kap Magyarországon, mostantól kezdve nyugodtan gondolhat arra, hogy ez is csak trükközés. Kifejezetten sajnálom azokat, akik bedőltek ezeknek a szólamoknak, és szomorú arccal, kötéllel a nyakukban tüntettek. Most éppen az árpádsávos zászlót kell utálniuk, jövőre meg majd erről is kiderül, hogy az orruknál fogva vezették őket. Bízom abban, hogy a megtévesztett emberek előbb-utóbb kiszeretnek a manipulátorokból.

– Mivel rögtön az elején a belpolitika irányába tévedtünk, kihagyhatatlan kérdés, mi a véleménye arról, hogy a betegesen hazug miniszterelnök távozását szeretné az ország nagyobb része, ő mégis görcsösen ragaszkodik hatalmához?

– Három gyermekem van, féltem Magyarországot. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a miniszterelnöknek mennie kell. Két út van előttünk: vagy meghallják végre a józanul gondolkodók szavát a hazugságra építő politikusok, vagy előbb-utóbb kataklizma jön.

– Mindenesetre talán soha ennyire nem értettük meg ’56 szellemét, mint manapság…

– Az új albumon szereplő 1956 című dalt másfél éve kezdtem írni, s magam sem gondoltam, hogy a megjelenéskor ennyire aktuális lesz.

– Visszatérve a zenére: a rajongók már nagyon várták az új albumát. Miért volt a négyesztendős szünet a két lemez között? Hisz eddig az volt a jellemző önre, hogy szinte minden évben előrukkolt valami újjal.

– 2003-ban a Nemzeti Színház produkciójának vendége voltam, ugyanebben az évben zajlott az Andante-turné, ezeken az előadásokon akusztikus átiratokat adtunk elő hatalmas sikerrel, az anyag dupla koncertlemezen jelent meg. A produkció MAHASZ-, Emerton- és Artisjus-díjat is kapott, tehát az összes létező szakmai elismerést elnyertük vele. A következő évben indult Az utolsó hangos dal koncertsorozat, a nyitókoncert 2004 májusában hároméves nézőcsúcsot döntött meg a Kisstadionban, végül 15 hónap alatt 30 előadást ért meg és 135 ezer nézőt vonzott a turné. Ebből megjelent egy dupla koncertalbum, egy dupla DVD, 2005-ben pedig a ráadáskoncertekről egy tripla DVD is, amely két korábbi koncertfilm addig kiadatlan felvételét is tartalmazta. Szintén tavaly jelent meg az X+I, amely tíz albumom díszdobozos, összefoglaló kiadása volt, illetve az Andante Extra című lemezt is magában foglalta ráadásként. Tavaly ősszel közreműködtem A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő sorozatában is: az 1984 című regényből készült kisfilm forgatókönyvének társszerzője, a film főszereplője és zeneszerzője is voltam. Sikernek tartom, hogy Orwell regénye negyedik lett, hiszen jobb helyen csak kötelező olvasmány, diákirodalom végzett. Mindezek mellett kiadtam egy kottásalbumot, megírtam a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum kísérőzenéjét, valamint megnyílt az Andante Borpatika is, úgyhogy nem ültem ölbe tett kézzel négy évig.

– Akkor másképpen kell feltenni a kérdést – ennyi különböző feladat közepette hogyan volt ideje megírni, hangszerelni, felvenni egy új lemezt?

– A dalok többségének alapötlete 2003-ban született, akkoriban akusztikus gitárral keltem és feküdtem. Ezeket az alapokat hosszan gyurmáztam, finomítgattam, mígnem idén jórészt a saját stúdiónkban, kisebbrészt a Magyar Rádió 22-es stúdiójában rögzítettük a dalokat, a hangzást tökéletesítő masterelés pedig Belgiumban készült.

– Két évvel ezelőtt megjelent egy új száma, a koncertsorozat nevét is adó Az utolsó hangos dal. Ennek fényében most egy nyugodtabb, csendesebb lemezre számítsanak, akik megveszik a Még közelebb című albumot?

– Ezen a lemezen is vannak tempósabb számok, például a Gépszabadság, vagy a Tű a vénán. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy érettebb lemez, mint a korábbiak: ha minden igaz, magam is felnőttebb lettem 2002 óta. Úgy vettem észre, Magyarországon kevesen csinálnak lemezeket a harmincas-negyvenes korosztálynak. A szakma „nagy öregjei” máig népszerű stílusukban jórészt a mai ötvenes-hatvanas generációnak zenélnek, a fiatal előadók a tiniket célozzák be. A Még közelebb viszont egy felnőtt férfi albuma felnőtteknek – azoknak, akik nem csupán izzadni járnak a koncertekre.

– Ha már koncert: mikor lesz a lemezbemutató?

– December másodikán hallhatják először élőben az új album 12 dalát a rajongóink, Debrecenben, a Főnix-csarnokban lesz a lemezbemutató. Az új számokon kívül számos áthangszerelt régi dal is bekerül a repertoárba. December 8-án Győrben, az Egyetemi Városi Sportcsarnokban, 14-én Szegeden, a Városi Sportcsarnokban, december 16-án pedig Székesfehérvárott, a Videoton Oktatási Központban lépünk fel.

– Még közelebb – ez a címe az új albumnak. Mihez került még közelebb?

– Régen rossz, ha egy számot magyarázni kell. Gondolkodó embereknek készült a lemez, és abban bízom, hogy az első hallgatás után mindenkinek egyértelmű lesz a válasz.

Bándy Péter