Pesti Hírlap, I. évfolyam 164. szám (1990. október 26., péntek, 9. oldal)

Tüntető taxik

Csütörtökön az esti órákban magántaxisok százai gyűltek össze Budapesten, a Hősök terén, hogy a néhány órával azelőtt bejelentett benzináremelés ellen tiltakozzanak. A hosszú gépkocsisor ezután a Kossuth Lajos térre, a Parlament elé hajtott. Siklós Csaba miniszter a Parlament épületéből kiment a tüntetőkhöz. A taxisok alkalmi szóvivője, Horváth Pál kifejtette: a benzinár emelésének ez a mértéke – úgy érzik – megélhetésüket fenyegeti immár, ezért arra kérik a kormányt, hogy vonja vissza az intézkedést. Siklós Csaba azzal válaszolt, hogy erre nincs mód, a kormány kényszerhelyzetben van. A miniszter elmondta, hogy az intézkedéssel egyben az is volt a cél, hogy az autósokat takarékosabb felhasználásra késztessék. A taxisok jelezték, hogy több ezer társukkal együtt tovább folytatják tiltakozó megmozdulásukat.

Pesti Hírlap, I. évfolyam 165. szám (1990. október 27., szombat, 5. oldal)

A hadsereget nem vethetik be

Az MTI értesülése szerint Göncz Árpád köztársasági elnök mint a hadsereg főparancsnoka még a kora délelőtti órákban határozott utasítást adott ki, hogy a hadsereget és annak eszközeit nem szabad bevonni a taxis demonstráció miatt kialakult konfliktus rendezésébe. A budapesti rendőrség nem fog erőszakot alkalmazni – jelentette ki Göncz Árpád köztársasági elnök dolgozószobájából kilépve Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány az MTI tudósítójának, pénteken 16 óra 45 perckor. Hozzátette, hogy a köztársasági elnököt is tájékoztatta e tényről. Elmondta továbbá: ami Budapesten ezekben az órákban történik, az nem rendőrségi és közlekedési, hanem politikai problémát jelez. A magántaxisok és fuvarozók demonstrációja ugyanis a kormány által hozott döntés megváltoztatását akarja kikényszeríteni. Igaz ugyan, hogy a megmozdulás túlnőtt az egyszerű közlekedési blokádon, ám a rendőrség továbbra is csupán az alapvető közlekedési lehetőségeket igyekszik biztosítani, továbbá azt, hogy a mentők, a tűzoltók, s a többi közszolgálati jármű eljusson céljához – hangoztatta a főkapitány.

Pesti Hírlap, I. évfolyam 165. szám (1990. október 27., szombat, 3. oldal)

Egyeztetés a BRFK-n

Egymással nincs bajuk

Budapest rendőr-főkapitánya kora délután tárgyalt Horváth Pállal és Barcsai Jenővel, a budapesti taxisok, valamint a magánfuvarozók országos képviselőjével. A dr. Barna Sándor rendőr tábornok kérésére létrejött találkozón megegyezés született abban, hogy a taxisokkal szemben nem lép fel erőszakosan a rendőrség. A főkapitány hangsúlyozta: amennyiben a tömegek elleni erőszakos fellépésre parancsot kap, úgy lemond tisztéről – tájékoztatták az MTI-t a megbeszélésről a BRFK illetékesei. (Mint ismeretes, a főkapitány kora reggel még nem zárta ki az erőszakos fellépés lehetőségét.) A taxisok képviselője, Horváth Pál, még a BRFK-ról intézkedett a Ferihegyi repülőtér, valamint a Mosonyi úti laktanyában lévő közrendvédelmi parancsnokság blokádjának feloldására, megegyeztek a további együttműködésben, valamint abban, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást. A tiltakozók képviselői jóindulatukról biztosították a rendőrséget, hangoztatták, hogy ez kizárólag gazdasági és nem politikai ügy. Amennyiben a kormányzattal meg tudnak egyezni, három órán belül „felszabadítják” az országot és helyreáll a rend.

Szentmihályi Szabó Péter

Az ötvenedik

Ahogy a rendőrök verték azt a férfit, (férfi volt talán), akár egy rongycsomót, – a tüntetőket bizony ritkán kímélik, rossz helyen s időben volt, hát meglakolt -, mint éhes ragadozók, úgy eltakarták, sisakos, fekete, baljós emberek, hogy ne kelljen már se mentő, se hordágy, hogy egész életére emlegesse meg! A rohamra indulók csak úgy, futtában rávertek, belérúgtak még kéjesen, most ők voltak a Hatalom és az Állam, s az Államnak nem lehet még bűne sem, ahogy a rendőrök verték azt a férfit, abban az erőszak jussa benne volt, csak rettegjenek, akik majd megnézik, úgyis sok a túlóra, kevés a zsold. A rúgások és ütések záporában ott rejtőzött a bosszú és a szégyen, felbujtóként vigyorgott a zsarnok állam, vért vágyott a bot a rendőrök kezében.

Ahogy a rendőrök verték azt a férfit, sisakos, fekete, baljós emberek, eszembe jut: ezt majd sokszor megnézik, s a régi film pereg, ugrál, recseg. Ahogy a rendőrök verték azt a férfit, az a kép örökre megmarad – a főhazug nevét is elfelejtik, de vádol és perel a régi pillanat.

2006. október