Bravó, Giorgia!

A Demokrata szeptember 28-i számában megjelent írás.

Magabiztos jobboldali győzelem született a vasárnapi olaszországi parlamenti választásokon. A hétfői adatok szerint 44,04 százalékot szerzett a jobbközép koalíció, valamint a választás legerősebb pártja is ehhez a térfélhez tartozik: a Gior­gia Meloni vezette Itália Testvérei (FdI) 26,07 százalékot gyűjtött össze. A Matteo Salvini-féle Liga (Lega) 8,88, Silvio Berlusconi Hajrá, Olaszország! (Forza Italia) pártja pedig 8,28 százalékot kapott, míg a Mi, Mérsékeltek (NM) 0,89-ot.

A vasárnapi eredmények alapján Olaszország második legerősebb pártja a szociáldemokrata Demokrata Párt (PD), amely 18,97 százalékot szerzett, ezzel a három, néhány százalékos párttal kiegészített, összesen 26,02 százalék által támogatott balközép szövetség fő ereje is.

Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) önállóan indult és 15,51 százalékot kapott – ezt leginkább a déli szavazóknak köszönheti –, míg a liberális Akció (Azione) és Olaszország Él (IV) pártok együtt 7,74 százalékot.

A legutóbbi, 2018-as választások eredményével összevetve egyértelműen megmutatkozik az olasz politika és azon belül a jobboldal erőviszonyainak átrendeződése. Négy évvel ezelőtt az FdI mindössze 4,35 százalékot szerzett, a legerősebb a Lega volt 17,35-dal, és őket követte a Forza Italia 14-gyel. Noha ekkor is a jobbközép szövetség volt a legerősebb, a pártok versenyét az M5S nyerte 32 százalékkal, az összbaloldal pedig mintegy 23 százalékot szerzett. A választásokat követően a Lega az M5S-sel alakított kormányt, Matteo Salvini belügyminiszterként szigorúan korlátozta a bevándorlást, kivívva ezzel az olasz NGO-szféra, a bíróságok és persze az ezzel átfedésben lévő politikai baloldal haragját.

A pártfüggetlen Giuseppe Conte által vezetett kormány 2019 őszéig bírta együtt. A Lega és az M5S támogatottsága ekkorra lényegében megfordult, ám Salviniék kilépése után Sergio Mattarella baloldali államfő nem írt ki előre hozott választást, hanem elfogadta a korábbi támogatottságának megfelelően még sok mandátummal bíró M5S és a baloldal alkotta új többséget. Ezt az új kormányt is Conte vezette, egészen 2021. februári bukásáig, amikor is megalakult Mario Draghi vezetésével az új egységkormány. Illetve csak majdnem egységkormány, kisebb formációk mellett ugyanis kimaradt belőle az akkora már jelentős népszerűségre szert tevő Itália Testvérei. A vasárnapi eredmények fényében Meloni jól választott.

Rómából Budapest

Az olasz baloldali sajtó és politika támadási felületet látott abban, hogy a jobbközép koalíció minden pártja jó viszonyt ápol Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel és a Fidesszel. Ennek megfelelően a kampány elmúlt heteiben napi rendszerességgel jelentek meg hisztérikus hangvételű írások és tévényilatkozatok arról, milyen veszélyes lehet Olaszországra, sőt egész Európára nézve Giorgia Meloni győzelme.

A jobbközép szövetség pártjait folyamatosan kérdőre vonták a magyar kormány politikája miatt. A szociáldemokrata Enrico Letta sommásan például úgy fogalmazott: Meloniék Magyarországot csinálnának Olaszországból. A volt olasz miniszterelnök egészen odáig ment, hogy a magyar kormány demokratikus legitimitását megkérdőjelezve azt mondta: Mussolini is megnyerte a választásokat. A sajtóban nem mulasztották el emlékeztetni a baloldali politikust, hogy alternatív történelemtudásával szemben az olasz fasiszták nem választáson jutottak hatalomra. Kampányzáróján egyébként Letta azt hirdette, a baloldal Berlint választja, a jobboldal pedig Budapestet. Az eseményhez Dobrev Klára is csatlakozott egy videóüzenettel: arra kérte az olaszokat, ne támogassák Orbán Viktor barátait.

Ki a valódi ellenség?

Központi témává vált például a szívhangtörvény is. Giorgia Meloni úgy reagált, lehetőséget kell adni azoknak a nőknek, akik azt gondolják, az abortusz az egyetlen választásuk, hogy másképp is dönthessenek. Szerinte ez nem kevesebb, hanem éppen több jogot jelent.

A Magyarország elleni uniós eljárások ügyében Giorgia Meloni azt nyilatkozta, hogy nem a konzervatív kormányok Euró­pa ellenségei, hanem azok, amelyek a háború árnyékában sem az egységre törekednek, hanem kipécéznek egyes tagállamokat. A politikus szerint ezzel nem tesznek mást, mint hogy „Putyin karjaiba lökik” Magyarországot.

Giorgia Meloni tehát a kampányban megvédte a magyar kormányt a támadásoktól, egyúttal azonban törekedett arra is, hogy eltávolítsa saját magát attól a hamis képtől, amit az Orbán-kormány háborúval kapcsolatos álláspontjáról festett az olasz balliberális sajtó és politika. A diplomatikus nyilatkozatok üzenete összefoglalva az, hogy a magyar kormány egyrészt nem áll annyira közel Moszkvához, mint állítják róla – de ha közelebb került, az az EU hibája is –, másrészt pedig ő maga inkább a lengyel, mintsem a magyar állásponthoz húz a háború ügyében.

Egymást érték a szélsőséges nyilatkozatok Magyarország irányában. Carlo Calenda, az Azione politikusa például egyenesen arról beszélt, hogy az „oroszbarát” Magyarországot ki kell zárni az unióból.

Nagy visszhangot kapott az is, miként szavaztak a jobbközép koalíció tagjai – akik egyébként három különböző európai frakcióhoz tartoznak – az Európai Parlamentben a Magyarországot elítélő Delbos-Corfield-jelentésről. Míg a Giorgia Meloni által elnököt Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakcióhoz tartozó Itália Testvérei képviselői, valamint az Identitás és Demokrácia (ID) csoportot erősítő legások nemmel szavaztak, Berlusconi pártja, összhangban az Európai Néppárt (EPP) fősodrával, támogatta a jelentést (egy képviselőjük tartózkodott). Az olasz sajtóban azt a következtetést vonták le a Lega és az FdI döntéséből, hogy konfliktusokra készülhetnek Brüsszellel.

A Forza Italia döntése összhangban van azzal, hogy Silvio Berlusconi a kampányban igyekezett önálló arcot adni pártjának Matteo Salvinihoz és Giorgia Melonihoz képest, ezért sűrűn hangsúlyozta, hogy ők Európa-pártiak, atlantisták, az Európai Néppárt irányvonalát követik, nem olyan Európát akarnak, mint Orbán Viktor. A választási eredmény fényében nyilvánvalóan nem ez volt az elsöprő siker receptje.

Brüsszel fenyegetése

„Ha Olaszország a parlamenti választások után »nehéz helyzetbe« kerül, megvannak az eszközeink, mint Lengyelország és Magyarország esetében” – Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének mondatai bombaként robbantak Olaszországban, éppen a kampány utolsó napjaiban. Ma már tudjuk, a német politikus figyelmeztetése nem gyengítette a jobboldalt, ellenben széles körben felháborodást váltott ki.

Sorra álltak ki Meloni és Salvini mellett külföldi szövetségeseik, de nem csak őket döbbentette meg Von der Leyen arroganciája. Glenn Greenwald amerikai újságíró például – aki az Edward Snowden által kiszivárogtatott információk feldolgozásával vált ismertté – a Twitteren autoriternek, leereszkedőnek és arrogánsnak nevezte Von der Leyent és a brüsszeli bürokráciát. Megjegyezte, az ilyen megnyilvánulások miatt vetik meg sokan joggal az Európai Uniót.

Távolról sem Von der Leyen volt az egyetlen, aki Olaszországon kívülről bírálta Giorgia Meloniékat. A nyugat-európai és az amerikai mainstream sajtó heteken keresztül, a legnagyobb természetességgel nevezte posztfasisztának Giorgia Melonit. Katarina Barley, az Európai Parlament szociáldemokrata alelnöke a választás másnapján például azt mondta a Die Welt szerint, hogy katasztrofális hír Európának az olasz jobboldal sikere. Barley nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, korábban ugyanis Magyarország és Lengyelország „kiéheztetéséről” beszélt.

Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján Giorgia Meloni bizonyos véleménykülönbségek ellenére is szövetségesnek tekinti a magyar kormányt. Láthatóan nem ért egyet azzal, hogy a jogállamisági eljárással, a források megvonásával akarják Magyarországot rákényszeríteni, hogy Brüsszel akaratának rendelje alá magát. Orbán Viktor kormányfő hétfő reggel a Facebookon úgy reagált szövetségese sikerére: „Bravó, Giorgia! Több mit megérdemelt győzelem.”

Az elmúlt hetek sajtóhíreiből az is kiderül, hogy Giorgia Meloninak minden valószínűség szerint nem kell számítania arra, hogy ki fogják rekeszteni az európai politikából. Természetesen az borítékolható, hogy hisztérikus felszólalások hangzanak majd el az Európai Parlamentben, de a tagállamok szintjén más a helyzet. Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök nem akarják, hogy Róma a visegrádi négyekkel szövetkezzen az európai ügyeket meghatározó Berlin–Párizs-tengellyel szemben.

„Nagy győzelmet aratott a jobbközép koalíció, egyértelműen ők tudhatják mögött az emberek többségének támogatását” – mutatott rá lapunknak Marco Gombacci olasz politikai elemző. Mint mondta, hatástalannak bizonyult a baloldal „nonszensz fenyegetőzése” arról, hogy Meloniékkal „visszatér a fasizmus”. „Az olaszokat nem sikerült átverni a baloldal rettenetes választási kampányával” – hangsúlyozta. Gombacci szerint a nemzetközi sajtónak is ideje lenne felismernie, a győztes koalíció jobbközép irányultságú, nem pedig radikális vagy szélsőjobboldali, mint ahogyan gyakran írják.