Most bezzeg „A demokrácia szépségflastrom az ördög ábrázatán.” Ha jól emlékszem, Csaplár Vilmos az Igazságos Kádár szerzője írt ilyen címmel egy könyvet még a 90-es évek elején. Ha akkor a nagy rendszerváltási eufóriában sokan nem értették ezt a metaforát, mára teljesen világos. A parlamentáris demokrácia, amiről mondogatni szokás, hogy nem tökéletes, de jobbat még nem sikerült kitalálni, alkotmányos biztosítékok nélkül magában hordozza a demokráciával való visszaélés lehetőségét. Van egy mondat, amely talán a legjobban jellemzi az elmúlt 16 évet: „Erkölcstelen, de törvényes.” E mögé a mondás mögé bújtak cinikus mosollyal az ország leggyalázatosabb fosztogatói, köztük a miniszterelnökünk is. Most, amikor az MSZP az általa okozott erkölcsi, politikai és gazdasági válság, valamint Gyurcsány gyalázatos viselkedése miatt kutyaszorítóba került – most bezzeg a demokrácia intézményei mögé bújik. Folyamatosan az alkotmányra és a demokráciára hivatkoznak. Csakhogy az ördög hiába bújik a demokráciát jelképező korinthosi oszlop mögé, hol a szarva, hol a patája látszik ki! Soós Ferenc, Kercaszomor

Államforma

Lendvay Ildikó a választások után azt a kijelentést merte tenni, hogy Orbán Viktor politikájával veszélyezteti a demokráciát. Asszonyom, miféle demokráciáról beszél? 1. Jelenleg a rendőrség éppen úgy rúgja, veri, kínozza fiataljainkat, mint a fasizmus és a kommunizmus idején. 2. Milliárdjaikat a vadkapitalistákat is megszégyenítő módon rabolták össze. 3. A parlamentben az ország felének – jelenleg ennél sokkal több -, a választók véleményét képviselő ellenzéknek a javaslatait következetesen, teljes mértékben lesöprik. Ezek alapján az a véleményem, hogy a jelenlegi államformánk: fasiszta-kommunista-vadkapitalista parlamenti diktatúra. Jobb lenne, Lendvay Ildikó, ha hülyeségek állandó hangoztatása helyett visszavonulna a Budapesttől 70 km-re lévő luxuspalotájába addig, amíg békességgel megteheti. És ez nem fenyegetés, hanem egy hosszú élet tapasztalatain alapuló jó tanács. L. L., Budapest

Mosdató nővér

Van a baloldalnak egy mosdató nővérkéje. Először is saját magát próbálta tisztára mosni, amikor is azt mondta: választás előtt hitt abban, hogy nem lesz gázáremelés. És most elhiszi szegény, hogy ezt elhisszük neki. Szánalmas! Mosdatja ő a miniszterelnökét is az őszödi beszéd után, de mint jó nővérke, mosdatta Medgyessyt is. Most Mónika barátnője van soron. Azt próbálja belénk sulykolni hogy a csalási elképzelését az euró elosztásáról a Fidesszel is megbeszélte volna az önkormányzatokat felügyelő miniszterkéje. Sajnos ennek a mosdatásához még nem találták fel a tisztítószert. Szerencséje van viszont Szekeres Imrével, őt nem kell mosdatni. Szekeres vállalta a szavait, a szavait úgy kell érteni, ahogy mondta. Ritkaság az ilyen a baloldalon. Ha nem ármánykodna a jobboldal ellen, még tiszteletre méltó is lehetne. Viszont ő meg bemutatkozhatna Demszky Gábornak, mert ő nem tudja, ki az a Szekeres Imre. Remélem, Szekeres tudja, ki az a Demszky. Ha nem, akkor súgok: ő Budapest vakondoka. Czető Lászlóné, Bp.

Nem akadt…

A tettes beismerő vallomást tett. Megvan a bűntény áldozata is, vagyis a bizonyíték – Magyarország. S mert a csalással megtévesztéssel létrejött szerződés, legalábbis valódi jogállamban semmisnek minősül, az orvul szerzett javak is visszaszármaznak. Egyébként az „előadásban” az is bombasztikus volt, hogy egyetlen gerinces sem akadt a bagázsban, aki az asztalra csapott volna, mondván: hát ide figyelj, te paprikajancsi! Ez nemcsak az az ország, aminek van határa, hanem az is, amit például az én választóim laknak. Ezek pedig nem nyüvesek, meg kurvák, hanem emberek! A nevükben is kikérem magamnak ezt a hangnemet! Hát ilyen ember, ilyen elvtárs nem akadt, csak frakcióhű, embernek látszó képviselő. Mondhatni embernek látszó tárgy. Így kavarják a szart vagy hatvan éve ebben a „nyüves, kurva országban”. Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Ki-ki ünnepel

Ha 1956-ban nem lett volna „forradalom és szabadságharc”, „ellenforradalom”, „felkelés”, nem lettek volna „sajnálatos események”, akkor talán még mindig a különös anyagból gyúrt kommunisták keserítenék fél Európát. (Bár rájuk jellemző anyagátgyúrással és átnevezéssel sok helyütt eléggé megkapaszkodtak és meg is tollasodtak.) Megemlékezés, ünneplés, gyászünnep – ezeket a kifejezéseket használjuk az ötvenedik évfordulón. Mondhatunk akár örömünnepet is. Örülünk annak, hogy olyan bátran, példamutatóan viselkedtünk, hogy életünket áldoztuk a diktatúra, az idegen elnyomás elleni harcban a szabadságért. Erre lehetünk büszkék, ennek lehet és kell is örülnünk, ezt meg is kell ünnepelni. Ha ötven évvel ezelőtt valami csoda vagy isteni segítség folytán sikerült volna – ahogy a történelemkönyvekben áll – kivívni függetlenségünket, hát minden bizonynyal „tetszettünk volna” a pokol fenekére elzavarni a kommunistáinkat, s akkor most sehol sem lennének. És nem tudnák „megünnepelni” azt, amit szerintem sutytyomban ünnepelnek 1956 évfordulóján, hogy bejött a Vörös Hadsereg és megvédte apáikat és nagyapáikat, s ezzel megadta nekik azt az esélyt, hogy a mai napig vörös burzsujok lehessenek. Lehet hogy a Gyurcsány tavaszi násztánca tulajdonképpen örömtánc volt és éppen ebből fakadt. És ha már ilyen „gonoszat” feltételeztem, az is megeshet, hogy amikor Gyurcsány fél térdre ereszkedett, vagy amikor a Himnusz szólt a Kossuth téren, magában az Internacionálét énekelte. És nem a szívére, hanem a zakója zsebében a mi pénzünktől dagadó pénztárcájára szorította a kezét. Ő így ünnepelt. H. Cs. János, Szeged

Hazug Gyuri

A tolvaj tolvajt kiabál. Az illusztris szekus besúgó, Gigi Frunda, RMDSZ-szenátor, SZKT-elnök, európéer világszélhámos azt nyilatkozta: nem írt alá együttműködési nyilatkozatot, nem volt fedőneve, és nem adott jelentéseket az egykori szekuritáténak. Ugyanakkor azt is elmondta: pert indít azok ellen, akik azt nyilatkozták, hogy köze volt a szekuritátéhoz. Aztán lejjebb azt nyilatkozta: „Az viszont igaz, hogy a szekusok róla legkevesebb öt nevet használtak, akár ha a hálózati, akár ha a nyomozási dossziéjáról van szó.” Hát ha nem volt fedőneve, akkor miért volt legalább öt? Gigi 1995. február 1-jén azt állította egy egész oldalas interjúban, hogy: „Minden rágalmazót beperelek!”. Azóta se perelt be senkit, még Maries ezredest, a nyugalmazott Maros megyei szeku főnökét se, aki az 1990-es évek második felében azt mondta Gigiről, hogy szekus besúgó volt nála és talán ma is az. Se Ileana Sandu marosvásárhelyi Recursos újságírónőt, aki átvette az információt a szatmári médiából. Könyörgök Gigi Frundának, hogy pereljen be, hogy önthessünk tiszta vizet a pohárba. TO., Mikháza

A BU felé

Az Audi-konfliktusról nyilatkozó Sranger László, a Munkaadók és Gyáriparosok megyei elnöke mutatott rá napjaink legnagyobb gondjára. Kormányunk és politikai életünk vezetői a társadalmi és gazdasági életünk legelemibb szabályait sem ismerik, vagy nem veszik komolyan. A foxi-maxi szintű gazdaságpolitikai ismeretekhez társul egy hatalomból eredő arrogancia. Ezt se a munkaadók, se a munkavállalók nem hajlandók elfogadni és díjazni. A Bicska Maxi stílusú uralkodás egy több évtizedes, gazdasági-etikai alapokkal és szilárd jogrenddel rendelkező unióban nem illeszkedik az ott megismerttel és megszokottal. A nagyobb és sikeres cégek egy európai országba jöttek és nem számítottak banánköztársaság-beli körülményekre. Az állandó hitelvesztés kérdésessé teszi, hogy az EU-ban akarunk-e maradni vagy éllovasok leszünk egy BU (Balkáni Unió) létrehozásában. A kormány egyforma távolságra került a munkaadóktól és a munkavállalóktól. Mind a két távolság kezd fényévnyire növekedni. Az Audi konszernt ne tévesszék össze a Zaporozsec gyárral, ahol hallgató korukban esetleg gyakorlatot teljesítettek. A mai vezetők, sajnos, hasonlítanak Almási Miklós: Léghajó a Manhattan fölött c. könyvben leírt jyuppikhoz. Etikai értékükben és stílusukban. Ez az öreg Európában nem elfogadható. Kérem, fogadják meg Sranger László tanácsait. Ne kerüljön Győr Beregszász vagy Munkács sorsára! Hatvan évvel ezelőtt azok is szép és gazdag városok voltak. Ők egy másik unióhoz csatlakoztak. Ott a vezetés nem ismert lehetetlent, szabályokat és megegyezéseket. Meg is lett az eredménye! Szilágyi Ákos, Győr

Újra elmaradt

Mi járatban, bácsikám? – A forradalom ügyében jöttem. Az Antall Jóska mondta annak idején, hogy tetszettünk volna… No, hát ezért jöttem. Szeretném pótolni a mulasztást. – Forradalmat akar csinálni? Itt a minisztériumban? – Hogy pontosan hol, azt még nem tudom. De hisz azért jöttem, hogy megtudakoljam a lehetőségeket. Nem akarom hebehurgyán, összevissza csinálni, csak demokratikusan, ahogy egy jogállamban illik. Melyik irodában kaphatok eligazítást? – Hát nem is tudom, melyik osztályra küldjem. Talán a Népnyúzási, azaz a Humánerőforrás-gazdálkodási Főosztályra. De várjon csak, mi az ott a hátán? – Hát a géppisztolyom. Ötven évvel ezelőtt zsíroztam le, még most is ragad egy kicsit. – Megőrült!? Ezzel nem mehet be! – Enélkül viszont nem tudok forradalmat csinálni. Puszta kézzel nekem már nem megy. A Molotov-koktélhoz meg a kődobáláshoz már öreg vagyok. – Csak nem akar itt lövöldözni? – Még nem tudom, de épp azért jöttem, hogy milyen feltételek mellett lehet forradalmat csinálni. Mármint az előírások betartásával, mert törvénytisztelő, jogkövető ember vagyok. – Megáll az eszem! Hogy gondolja ezt? – Én komolyan gondolom. Úgy látszik, másként nem lehet tisztába tenni a dolgokat. – Mit is mondott, hányadik emelet? – Na ide figyeljen, bácsikám! Maga nem megy semelyik emeletre, mert nekem meg pisztolyom van, és az nem ötvenéves, mint a maga dobtárasa. És működik. Úgyhogy azonnal távozzon! (Korrekt felvilágosítás híján újra elmaradt a forradalom.) Keszthelyi István, Bp.

Szoc. hullámvasú

Hajdanán a szorgalmas ember egy élet munkájával próbált vagyonkát gyűjteni, házat, lakást építeni öreg korára támaszul. De jött Mátyás, az igazságos és átértelmezte a fogalmakat, a rossz ember a burzsuj, a kulák. Nem tud „szocializálódni”, mindenét el kell venni, házát, földjét, és Recsken át kell nevelni. És újból jött a változás, visszatérés a régi elvekhez, ha nem is tökéletes formában és erkölcsi magasságban (erkölcse csak 56-nak volt). Az emberek visszavásárolták a lakást, műhelyt, és szorgos munkával elkezdtek újra gyarapodni. Sőt, egyesek még az „ügyességet” sem vetették el. Újra lett lakás – ügyeseknek villa is a Rózsadombon -, nyaraló, kocsi. De újra jött a változás, a szocializmus kísértete visszatért és most nem rendelettel – á, ez egyszerű lenne! -, hanem furfangos adózással kell újra mindent elvenni. Jó ember az, aki nem adózik – vagy legalábbis eltagadja -, sőt a pimaszabbja még szociális segélyt is kér. A nincstelen proletár a jó ember. Rossz ember, aki dolgozik, vagyonkát akar gyűjteni öreg korára. Sokféle adóval el kéne tőle venni a kedvét. Lakást, házat szedegetett össze téglánként, most külön vagyonadóval kell sújtani. Ha kocsija van, külön benzinadó is dukál. Ahelyett, hogy Combino mesevillamossal közlekedne. Ha pedig még garázst is van pofája építeni – ahelyett hogy az úttestet foglalná -, még garázsadóval is kell sújtani. A régi ÁVO varázsigét most APEH-re változtatták. Középosztály, szorgalom, erkölcs, tisztesség, ezek régmúlt, ósdi fogalmak. A cél: milliárdos oligarchák és proletárok. Ez a boldogság titka. Egyeseknek. S. E., Budapest