Korunk legnagyobb ellensége: a fehér cukor

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) komoly gondban van, hova kapjon, hiszen míg a világ egyik része éhezik és az alultápláltságból származó betegségekkel, a másik része éppen az elhízásból származó gondokkal küzd. Az WHO szerint a fejlett országokban a túlsúlyos és elhízott emberek aránya ötévente megduplázódik, aminek a mozgásszegény életmód mellett a magas cukor-, só- és zsírtartalmú élelmiszerek túlzott fogyasztása az oka. Ezenkívül rohamosan növekszik a diabétesz második típusához tartozó betegek száma, akiknél a nem megfelelő étkezési szokásokból és a testmozgás hiányából adódóan alakul ki a cukorbetegség. A WHO és az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szakértőinek előjelzése szerint, ha így megy tovább, a cukorbetegek száma 2025-re több mint két és félszeresére nő. Mind több szervezet és szakértő hívja fel arra a figyelmet, hogy míg a természetes cukor nélkülözhetetlen tápanyagunk, a finomított cukor – méreg. Viszont az üdítőital- és édességgyártó ipar nagy része a hozzáadott cukorra épül, így a multicégek egyre nemtelenebb eszközökhöz folyamodnak a fogyasztók meggyőzéséért.

Az ENSZ két szervezete, a WHO és a FAO már évekkel ezelőtt közzétette egy közös tanulmányban azt a megállapítást, hogy a mérsékeltebb cukorfogyasztással visszaszorítható lenne az elhízáshoz kapcsolódó betegségek kialakulása. Csakhogy minden dollárra, amit a WHO a táplálkozás javítására fordít, 500 olyan dollár esik, amit élelmiszer-ipari termékek reklámozására fordítanak a világon. Olyan cégek, amelyek energiadús, de tápértékszegény élelmiszereket gyártanak, mint például a Nestlé, általában úgy mutatják be ezeket a termékeiket, mint az egészséges, fitt életmód kellékeit, amelyeket gyakran kell fogyasztani. A WHO kutatását végző szakértők rámutattak, hogy e képzettársításoknak nincs alapjuk, és a hozzáadott cukrokat tartalmazó ételek fogyasztását olyan betegségekkel hozták kapcsolatba, mint a túlsúly, a II. típusú diabétesz, a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a rák.

A szakvélemény szerint a naponta elfogyasztott cukormennyiségnek – amibe a méz, a különböző szirupok és gyümölcslevek cukortartalma is beleértendő – nem szabad túllépnie a kalóriafogyasztás tíz százalékát. Egy átlagpolgár azonban ennél jóval többet fogyaszt.

Az élelmiszeripar-piac vezetői nem hagyják annyiban a cukor elleni támadásokat. Olyan, sokszor megtévesztő – egészségre utaló – nevű szervezeteket hoztak létre, amelyek általuk szponzorált kutatásokat végeznek. Például a Nemzetközi Élettudományi Intézetet 1978-ban a Heinz, a Coca-Cola, a Pepsi, a General Foods, a Kraft és a Procter&Gamble alapította, amit egyébként 1991-ig a Coca-Cola alelnöke irányított.

Cseppet sem gyanakodnánk, ha például egy ilyen nevű cég ajánlásával vásárolnánk termékeket. Az intézetről azonban mindent elmond, hogy egy korábbi, a cukorfogyasztás egészségügyi hatásairól szóló publikációjában kijelentette: „a cukorbevitel fordított kapcsolatban áll a túlsúlyosság előfordulásának gyakoriságával”. Vagyis egyél sok cukrot, hogy karcsúbb legyél. Életveszélyes diéta.

A legvérmesebb összeesküvés-elméletek bizonyultak igaznak, amikor a Sugar Association (Cukor Egyesület) – tagjai a Coca-Cola, a Pepsi és a General Foods – leveleket írt az Egészségügyi Világszervezetnek azzal fenyegetőzve, hogy az Egyesült Államok Kongresszusával visszavonatnak 406 millió dollárnyi, WHO-nak szánt támogatást. A WHO ugyanis a hozzáadott cukrot tartalmazó termékekre nézve negatív ajánlásokat adott ki.

A multicégek gyakran kutatók nevét vásárolják meg. Az amerikai tudományos közvéleményt egyre inkább aggasztják az úgynevezett szellemírók, akik különböző cégek megbízásából teljesen tudományosnak ható cikkeket gyártanak, amelyek egy ismert tudós nevével orvosi szaklapokban jelennek meg.

A másik aggasztó jelenség, hogy az élelmiszer-iparágon belüli egyre erősödő verseny során a cégek igen agresszív marketingtechnikákat fejlesztettek ki a fogyasztók meghódítására. A két legnagyobb versenyfutó a Coca-Cola és a Pepsi, amelyek Amerikában a középiskolákért folytatnak ádáz küzdelmet. A Pepsi például egy tankerületnek 43 millió dollár értékű tízéves szerződést ajánlott az exkluzív jogokért cserébe. A legelrettentőbb példa reklámok eredményességére a Zambiában történt eset. A reklámozás hatására az anyák üdítőitalokat kezdtek adni a kisbabáiknak étel helyett, és nemsokára egy „Fanta Babynek” gúnyolt, legyengüléssel járó alultápláltsági hullám söpört végig az országon.

A legagresszívabb cég egyébként a Nestlé, amely világszinten vezeti a marketingkódexek megsértőinek ranglistáját. Többször került össztűzbe a tudományos kutatási adatok meghamisításáért, és mert a bébiétellel való táplálás reklámozását folytatja a szoptatás rovására. Mivel e cég uralkodik a gyermektápszer világpiacának negyven százalékán, több mint tizennyolc országban hirdettek ellene bojkottot a Baby Milk Action (Anyatej Akció) keretében.

De nemcsak a távoli Egyesült Államokban ilyen erős a lobbitevékenység. Tavaly a 27 európai uniós ország 38 fogyasztóvédelmi civil szervezete szerette volna elérni, hogy azokon az élelmiszereken, amelyeknek magas a zsír-, cukor- vagy sótartalma, ne szerepelhessen olyan megtévesztő jelző, ami arra utal, hogy jót tesz az egészségnek. A közhidelemmel ellentétben ugyanis az élelmiszereken elhelyezett ajánlások többsége nem független szakemberek véleményét takarja, kizárólag a gyártók kitalációi. Az Európai Parlament képviselői azonban nem szavazták meg a javaslatot, illetve úgy döntöttek, hogy az előzetes engedélyeztetési eljárás helyett csak bejelentési kötelezettség terheli a gyártókat, ha ilyen állítást tüntetnek fel. Az Európai Tanács második olvasatra viszszautalta a rendeletet a parlament elé, de idén sem sikerült sikerült eredményt elérni. A fogyasztóvédelmisek számára azért is volt meglepetés a szavazás eredménytelensége, mert a tavalyi állásfoglalások szerint úgy tűnt, az unió kiemelt prioritásként kezeli a fogyasztók védelmét. A jelek szerint mégsem.

Tévedés ne essék, a természetben megtalálható cukor a szervezet rendkívül fontos tápanyaga. Több fajtája is van. A legédesebb a gyümölcscukor (fruktóz), utána következik a kristálycukorhoz felhasznált répacukor (szacharóz), majd a szőlőcukor (glukóz), a malátacukor (maltóz), ami csírázó gabonaszemekben található, és a tejcukor (laktóz). A szervezetünkbe jutott szénhidrátok az emésztés során glukózzá bomlanak, ami számunkra alapvető energiaforrás. Ha felesleg van belőle, részben glikogén formájában halmozódik fel az izmokban és a májban, részben zsírrá alakulva rakódik le a bőr alatti kötőszövetben. Testmozgás során aztán a glikogén lebomlik szőlőcukorrá, így nyújtva energiát. Ezért a glukóz hiánya jelentős zavart okoz a szervezetben. Sokan azzal érvelnek a finomított cukor mellett, hogy felszívódása sokkal gyorsabb, mint más szénhidrátokat tartalmazó tápanyagoké, ezért azonnal hozzáférhető energiaforrást jelent.

Csakhogy a szervezetnek jelentős tartalékai vannak, így erre nincs szükség, ezenkívül a friss vagy szárított gyümölcsökben – főleg a mazsolában – és édes zöldségekben található cukor vagy a méz szintén elég gyorsan juttatja energiához a szervezetet.

A cukorban gazdag táplálkozás ezenkívül élénkíti az intellektuális tevékenységet, mert elősegíti a tanulási és emlékezési folyamatokat, javítja a koncentrálóképességet. Gyermekeknél növeli figyelemkészségüket és csökkenti a reakcióidőt. Ezenkívül a laktóz segíti a kalcium felszívódását, míg a fruktóz a magnéziumét és a vasét. A cukor továbbá bizonyítottan örömforrás, depresszió esetén is segít, csökkenti az érzelmi ingadozásokat. Sokszor láthatjuk filmekben, hogy a lelki bajokkal küszködő leányzó édességgel vigasztalja magát, és ez az endorfintermelés miatt valóban segít az ilyesfajta problémákon, de természetesen nem csodaszer.

A finomított cukor azonban nemcsak felesleges kalóriabevitelt okoz, hanem méreg is. 99 százalékban szacharózból áll, és ilyen, a természetben sehol nem létező töménységgel a szervezet nehezen birkózik meg. Ezenkívül a finomítás során minden vitamin, ásványi só, nyomelem, enzim, telítetlen zsírsav, rostos anyag, valamint íz- és szaganyag eltűnik, csak a csupasz energia marad. Viszont a cukor megemésztéséhez szükség van ezekre az anyagokra, amelyek ilyenkor tartalékokból fogynak, ezért mondják, hogy a cukorevés valójában hiánytáplálkozás.

A túl sok cukor fogyasztása szinte minden szervünkre negatív hatással van. A májban glukóz halmozódik fel, amitől az megduzzad. Mikor már nem képes több cukrot tárolni, a felesleges glikogén visszakerül a vérbe zsírsavak formájában, ami a test kevésbé aktív helyein – has, fenék, csípő – rakódik le, majd az aktív helyeken is, mint például a vese vagy a szív. Másik hatása az alkoholképződés.

Sir Ch. Best, az inzulin egyik felfedezője hívta fel a figyelmet arra, hogy a cukor ugyanúgy hat a szervezetre, mint az alkohol. A szervezetbe jutva a nem megfelelően lebontott cukor magától kezd el bomlani, az erjedés során alkohol képződik, amely a májra és az idegsejtekre különösen rossz hatással van. Ezért lehetséges májmegnagyobbodás olyan embereknél, akik egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, viszont sok édességet esznek. A máj károsodása révén a látás és a bőr épsége is veszélybe kerül. A cukor egyébként a bőrbetegségek közül az akne és a dermatitisz kialakulásában és fenntartásában is komoly szerepet játszik. A szívkoszorúér-betegeknél pedig gyakran találnak magas vércukorszintet és a glukózanyagcsere zavarát. A szakértők szerint a cukorfogyasztás nagyban elősegíti a szívinfarktust, és a felmérések azt mutatják, hogy a szívbetegek az átlagnál több cukrot fogyasztanak.

A cukor az emésztőrendszer megbetegedéseivel is összefüggésben van, ugyanis tapasztalatok szerint az emésztési zavarok hatvan-hetven százaléka megszűnik, amikor az étrendből kivonjuk a cukrot. A tömény cukor az emésztőcsatornában haladva a fogakhoz hasonlóan támadja a nyelőcsövet, a garatot, a gyomorban fokozza a savkiválasztást, ezért hajlamosít a fekélyre. Gyakran okoz epehólyag-megbetegedéseket, gyomor- és nyombélgyulladást. A cukor hatására a káros bélbaktériumok száma jelentősen megnövekedik. A vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a csecsemők, akik cukros teát kapnak, hajlamosabbak a gyomor- és bélhurutra, és a székletükben több a rothasztó baktérium, mint a cukormentesen táplált babáknál.

Nem ért véget azonban a finomított cukor által okozott egészségi bajok sora. A cukor emésztése kálciumot és B1-vitamint von el a szervezettől, így csontritkulást és köszvényt okoz, ha pedig a B1-vitaminból emiatt kevesebb jut az agyba, az a viselkedés megváltozásához vezet. A finomított cukorban gazdag étrend bizonyítottan agresszív magatartáshoz és hiperaktivitáshoz vezet.

Egy, az 1980-as évek elején amerikai börtönökben végzett kísérlet szerint az antiszociális viselkedés jelentősen mérsékelődött azoknál a fiatalkorú elítélteknél, akiknek étrendjében csökkentették a finomított cukor mennyiségét.

A finomított cukorral kapcsolatos problémák közül a legtöbb szakértő a rákot emeli ki. Több kutatás irányult mellrákban szenvedő nők táplálkozási szokásaira, és egy vizsgálat például arra mutatott rá, hogy a rákosok közel háromszor több cukrozott üdítőt fogyasztanak, mint azok, akiknek nincs daganatuk. Egy másik kutatás pedig azt mutatta ki, hogy a sok cukrot fogyasztó nőknél a mellrák kialakulása 2,2-szer valószínűbb. Más vizsgálatok összefüggést mutattak a végbélrák, az emlőrák, a leukémia és a hasnyálmirigyrák keletkezése és a cukorfogyasztás között.

A jelenséget egyes kutatók úgy magyarázzák, hogy a ráksejtek nagy energiafogyasztók, és a fehér cukorral közvetlenül tápláljuk őket. Ha ebben nem is ért egyet minden kutató, abban igen, hogy minél nagyobb finomításon mennek keresztül az élelmiszerek, annál inkább növelik a rák kialakulásának kockázatát.

A finomított cukor másik nagy hátránya, hogy kimeríti a szervezet inzulint szabályozó rendszerét. Eleve öngerjesztő folyamat a cukorfogyasztás. Mivel töményen kerül a szervezetbe, hirtelen emelkedik meg a vércukorszint, ezért túl sok inzulin termelődik, hogy segítse a sejtek cukorfelvételét. Viszont a túl sok inzulin miatt hamar az eredeti alá esik a vércukorszint, ami újra kiváltja az édesség iránti vágyat. Ezt hívják cukorcsapdának. Még intenzívebb a jelenség, ha üres gyomorba kerül a cukor. A sok fehér cukor fogyasztása azonban idővel kimeríti az inzulinszabályozó rendszert. Megfigyelték azt is, hogy a glukóztolerancia minden ötödik felnőttnél csökkent, vagyis a szénhidrátokban gazdag ételek fogyasztása után a vércukorszint a kelleténél lassabban áll vissza a normális értékre. Ez a rendellenesség gyakran a cukorbetegség előjele.

Míg a gyerek- vagy fiatalkorban kialakuló inzulinfüggő cukorbetegség oka a hasnyálmirigy sérülése vagy a sejtpusztulás miatt megszűnő inzulintermelés, a nem inzulinfüggő, idősebb korban kialakuló második típusú cukorbetegség kialakulásában maga a cukor játszik főszerepet. Az éveken át tartósan magas kalóriabevitel evéskor egy hatalmas inzulinhullámot jelent a szervezet számára. A sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis ellenállnak az inzulin sejtfalnyitogató kísérleteinek. Ám a magas vércukorszint mindent tönkretesz, a szervezet ezt egyre nagyobb adag inzulinnal próbálja kivédeni, a sejtek meg egyre ingerültebben állnak ellen.

De mivel helyettesítsük? A fehér cukor legegészségesebb helyettesítője a méz. Negyedrészt vízből, nagyrészt gyümölcs- és szőlőcukorból áll, természetes módon tartalmaz ásványi anyagokat, valamint vitaminokat, így fogyasztása egészséges, és gyorsan lebomlik a szervezetben.

A répacukor eddigi rövid pályafutása során előbb a rabszolga-kereskedelem táplálását, a közelmúltban pedig erőszakos multicégek kialakulását szolgálta, és bizonyított egészségi problémákat okoz. Inkább a méz, amit az ókorban az istenek eledelének tartottak, hiszen valaha a mézhez is ritkán jutott az ember. Most könnyen istenek lehetnénk. De mi éhezünk a jólétben.

Fehérváry Krisztina-Szencz Dóra

Mesterséges édesítőszerek

Ma már egy átlagos ABC-ben is többpolcnyi diétás édességet, lekvárt, üdítőitalt vásárolhatunk, és szinte minden cukrászdában vannak diabetikus sütemények. Ezek a termékek sem egyértelműen egészségesek a bennük található cukorpótlók miatt. A vegyipar által kitermelt, élelmiszerek ízének és állagának feljavítására, tartósítására szolgáló mesterséges anyagok egészségre való hatása igencsak vitatott. Ajánlatos a dobozokat nagyítóval elolvasni. Az Egyesült Államokban egy édesítőtabletta dobozán elolvasható, hogy a termék rendszeresen fogyasztva rákkeltő hatású. Az egyes szerek veszélyességi fokát tízes skálán jelezzük, ahol 0 a veszélytelen fok.

Aszpartam (E-951) veszélyességi foka: 8 Az egyik legnépszerűbb édesítőszer, amelyet nemcsak light feliratú üdítőitalokban használnak. Nincs mellékíze, hőre azonban elbomlik, így főzésre nem használható. Fényre is bomlik, ezért írják az ilyen vegyületet tartalmazó termékekre – például a Sprite-ra -, hogy ne tegyük ki napfénynek. Az aszpartam szédülést, migrént, bőrérzéketlenséget, figyelemzavart, alvászavart, fülzúgást, látászavart, hasi fájdalmakat okoz, illetve hiperaktivitást, asztmát, epilepsziát, Alzheimer-kórt. Magas vérnyomás esetén súlyosbítja a tüneteket. Az aszpartamgyártók által szponzorált kísérletek ezt nem mutatták ki, független kutatások viszont nem folytak e kérdésben, így nem tekinthetőek hivatalosnak ezek a mellékhatások. De az Amerikai Élelmiszer és Gyógyszerellenőrző Hivatalnak beküldött, ártalmas hatást kiváltó adalékanyagokról készült jelentések 75 százalékát az aszpartam mellékhatásairól szóló jelentések teszik ki.

Szacharin (E-954) Veszélyességi foka: 0 A legrégebben ismert édesítőszer, a második világháború cukorhiányos éveiben vált népszerűvé. Háromszázszor édesebb a cukornál, de főzésre szintén nem használható. Mivel a többi édesítőszerrel szemben fémes mellékíze van, egyre kevésbé használják, pedig a mellette szóló egyik legnagyobb érv, hogy ötvenéves használata során nem bizonyult egészségkárosítónak.

Ciklamát (E-952) Veszélyességi foka: 10 Mellékízmentes, olcsó és a melegítésnek is ellenáll, de nagy adagban való alkalmazása esetén károsítja a húgyhólyagot, a heréket, és felhalmozódhat a méhlepényben is.

Aceszulfam-K (E-950) Szintén népszerű, mellékízmentes, szinte tökéletes cukorillúziót keltő édesítőszer, amely hőhatásra sem bomlik el, viszont drága. Mellékhatásai még nem ismertek.