Levéltárba menekített diktatúra

A kommunista Kádár-rezsim regnálása alatt, évtizedeken át ajánlatos volt minden olyan családi iratot, okmányt, fényképet és dokumentumot rejtegetni, dugdosni, amely sértette, netán kétségbe vonta, beárnyékolta a hatalom ideológiai alapvetéseit, a vezetői hatalmat, főként pedig a marxizmus-leninizmus örök érvényű tanításait. Ugyanilyen, börtönbüntetéssel is fenyegető volt a helyzet a baráti körök, a Bokor-közösségek, a titokban szerveződő kisebb csoportok birtokába került, listára vett kiadványokkal, könyvekkel, külföldön magyar nyelven megjelent szamizdatokkal, politikai tartalmú röplapokkal, levelezésekkel, magnó- és videófelvételekkel.

Alig egy emberöltővel az 1990-es rendszerváltoztatás után sokak, főként a fiatalok számára mindez már elképzelhetetlen, sőt távoli történelem csupán, ami egyértelműen sürgetővé tette ezeknek a nagy részben magántulajdonban őrzött anyagoknak, kordokumentumoknak archívumi körülmények között történő összegyűjtését, feldolgozását, amely körülmény tízéves szakmai és jogászi munkát követően szeptember 28-val megváltozott, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet archívuma szintet lépett, és nyilvános magánlevéltári besorolást, rangot kapott.

Az ebből az alkalomból tartott lakiteleki ünnepségen a Magyar Demokrata a térség országgyűlési képviselőjét, az Országgyűlés alelnökét, egyben pedig a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumi elnökét, Lezsák Sándort arról kérdezte, milyen érzés olyan embernek irányítani a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetet, aki annak idején az egyik legtöbbet tett érte.

– A legtermészetesebb érzésnek tartom és a jó Isten ajándékának – válaszolta mosolyogva – annak ellenére is, hogy sokan a politikai ellenoldalon nem tartják annak, sőt ellenszenvet éreznek iránta. Annak idején a feleségemmel, Gabikával, a kuratórium elnökségi tagjával évtizedeken át rejtegettük pincében, padláson, kertben, távoli ismerősöknél azokat a dokumentumokat, amelyek most már levéltári anyagként állhatnak a kutatók rendelkezésére. Nyugatról becsempészett magyar emigránsok cikkeitől, tanulmányaitól kezdve a szomszédos országokból, azok határain át lopott tiltott szövegeken át a szintén betiltott könyvekig mindent mentettünk, miközben másoltuk és terjesztettük, amit lehetett. Abban az időben tíz- és tízezrek nemcsak kávét, életmentő gyógyszereket, hanem a magyar lélek táplálékait is igyekeztek átcsempészni a határokon.

Lezsákné Gabika asszony, a „tettestárs” mesélte – aki szintén részt vett a tájékoztatón és aki éppen Pozsgay Imre lányának, Csillának köszönte meg édesapja intézetnek átadott irathagyatékát, hogy a rendszerváltást kutató intézet ötletét annak idején „Sándor és Bíró Zoli közösen találták ki és menedzselték a 2013. évi megalakulásáig, melynek első főigazgatója Bíró Zoltán volt.” Az intézet élén őt követő ügyvezető igazgató, Nyári Gábor mindehhez annyit tett hozzá, hogy nem véletlen az esemény időzítése, hiszen 1987. szeptember 27-én, azaz pontosan 35 esztendeje állították fel a Lezsák házaspár kertjében azt az elhíresült lakiteleki sátrat, amelynek ponyvája alatt ez egyszer nem lakodalmas népek ették a töltött káposztát, hanem nemzeti érzelmű politikusok, művészek, újságírók alakították meg a Magyar Demokrata Fórumot, a rendszerváltó pártot.

A jövőre tíz esztendős intézet 2021. január elsejével került az Emberi Erőforrások Minisztériuma irányítása alól egy, a Lakitelken működő Népfőiskola Alapítvány tulajdonát képező nonprofit kft. kezelésébe, miközben eszközállománya és vagyonelemei a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kerültek. A most levéltári rangra emelkedett intézmény épülete műszaki felszereltség, klimatizálás és a kutatási feltételek tekintetében is a lehető legkorszerűbb, hiszen eleve erre a funkcióra tervezték és építették. Azért fontos kritérium ez, mert amint Nyári Gábor fogalmazott, a levéltár szerepe kiemelkedő jelentőségű a történelmi kutatás során csakúgy, mint azoknak a lelkiismeretes gyűjtőknek vagy aktív szereplőknek az összegyűjtött anyagai, amelyeket az intézet rendelkezésére bocsátottak.

Az esemény befejezéseként a levéltárat közvetlenül irányító Riba András László beszédében úgy fogalmazott: ahogy az embernek, úgy egy országnak, népnek, nemzetnek is lehet rövid és hosszú távú memóriája, emlékezete. A rendszerváltás olyan meghatározó esemény Magyarország életében, amely a nemzet hosszú távú emlékezetében foglal helyet.