Válságosra fordult a helyzet hazánkban. Szinte nem múlik el hét úgy, hogy ne érkeznének hírek újabb és újabb brutális cigánytámadásokról. Az olaszliszkai lincselés óta több verekedésről, gyilkossági kísérletről kaptunk információt az ország különböző pontjairól, egy esetben pedig emberhalálhoz vezetett a kegyetlenkedés. Miközben a karhatalom kormányellenes tüntetőket üldöz gumilövedékekkel és könnygázgránátokkal, a bűnözők szabadon garázdálkodnak. Öcsödön egy magányos öregembert bántalmaztak olyan súlyosan, hogy belehalt sérüléseibe.

A brutális olaszliszkai lincselés sokkolta a közvéleményt. Egy hónappal ezelőtt szinte egyöntetű vélekedés volt, hogy a Bodrog-parti településen történtek vízválasztót jelentenek. A helyi cigány közösség is erősen megszeppent, olyannyira, hogy a korábbi években szinte menetrendszerű fa- és szőlőlopások az idén elmaradtak. Sőt, az elemi erejű felháborodást kiváltó gyilkosság után az olaszliszkai cigányok bosszútól tartottak, noha ilyesmire hazánkban nem volt példa. Most sem került sor népítéletre, bár a liberális sajtó bőrfejűek támadásával riogatott. A tiszavasvári tanár agyonverése mindenesetre olyan hangulatot teremtett Magyarországon, amely alapján joggal gondolhatta mindenki, hogy ilyesmi többé nem fordulhat elő. Sajnos, nem így történt. Verekedés, fosztogatás Október 20-án este Szolnokon támadtak magyarokra harcias cigányok. Egy söröző előtt duhaj cigánylegények pattantak ki egy csikorogva fékező BMW-ből és bevonultak a sörözőbe. A helyiségben provokatív beszólásokkal próbáltak belekötni a sörözgető magyarokba, akik azonban igyekeztek figyelmen kívül hagyni a békétlenkedőket. A harcias cigányok azonban nem azért jöttek, hogy „üres kézzel” távozzanak, ezért végül találtak ürügyet a verekedésre, az egyik vendég ugyanis egy nekik nem tetsző zeneszámot hallgatott. Ezután elszabadult a pokol, ököllel és sörösüveggel kezdték ütlegelni a söröző vendégeit. Egy nőt leütöttek, egy férfi fejét az asztalba verték, majd kirángatták az utcára, a földre verték és megrugdosták. Ezután, mint akik jól végezték dolgukat, elhajtottak. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rendőr-főkapitányságon nem tudtak felvilágosítást adni az ügy következményeiről, sőt, mint kiderült, a verekedésnek nincs is nyoma a rendőrségi jelentések között. A Heves megyei Átányban október 27-én egy menetrend szerinti távolsági autóbusz vezetőjére támadt rá egy körülbelül harmincfős cigány csoport. Az „ok” az volt, hogy a buszvezető rádudált az úttest közepén ácsorgó társaságra, mert nem tudott bekanyarodni miattuk a megállóba. A cigány csoport ezen mérhetetlenül felháborodott, egyikük egy sörösüveggel betörte a busz ablakát. A sofőr megállt, kinyitotta az ajtót és megkérdezte a dobálót, hogy mi értelme volt bezúzni az ablakot. Ekkor a csoportból négy-öt harcias cigány felugrott a buszra és ütlegelni kezdték a buszvezetőt, majd a rendőrök érkeztének hírére a csoport sietősen szétszéledt. Az ügyben a Hevesi Rendőrkapitányság nyomoz. A Tolna megyei Nak községben négy budapesti férfira támadtak rá helybeli cigányok vasvillával, baltával november 5-én. Egy huszonhét éves fővárosi fiatalembert baltával vágták fejbe, őt életveszélyes sérüléssel szállították kórházba. Három naki cigány férfit őrizetbe vett a rendőrség. A tettlegességig fajuló vita egy falubeli ház körül robbant ki. Az egyik budapesti férfi ugyanis törvényes örököse a Nak főutcáján álló háznak, amely egyébként egy éve üresen áll. Csakhogy az ingatlanra egy helybeli cigány család is szemet vetett és nem nézték jó szemmel, hogy az örökös szerzi meg azt. A hétszáz lelkes kis faluban mindössze négy cigány család él. Köztük az a rémhír terjedt el, hogy a Nakra érkező budapestiek bőrfejűek voltak, egyikük a pletyka szerint horogkeresztes medált hordott a nyakában. Mint kiderült, ezek a hírek légből kapottak voltak, a pesti örökös és barátai törvényes jogaikat érvényesíteni kívánó békés polgárok voltak. Ehelyett azonban egy életveszélyes és egy vasvilla által okozott nyolc napon belül gyógyuló sérülés lett a látogatás mérlege. Belehalt a verésbe Öcsödön ennél is súlyosabb bűncselekmény történt. A Szarvashoz közeli településen újabb emberéletet követelt a cigánybűnözés. A község az irodalomtörténetből ismert, igaz, úgy került bele, mint Pilátus a krédóba. József Attilát, amint arról Curriculum vitae-jében maga is beszámol, 1908-ban, hároméves korában öcsödi nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenchez és családjához adta az Országos Gyermekvédő Liga. A költő hétesztendős koráig élte itt a falusi gyerekek életét. Nevelőszülei a füle hallatára megállapították, hogy Attila név pedig nem létezik, s attól fogva Pistának hívták. Ilyenformán gyakorlatilag kétségbe vonták létezését. Öcsödön akkoriban nyolcezren éltek, ma háromezer-nyolcszáz lélek lakja a falut, ebből nyolcszáz cigány. Ez több mint húszszázalékos arány, mégsincs cigány kisebbségi önkormányzat a településen. Mint néhány helyi lakostól megtudtuk, sok baj van velük, néhányan közülük rendkívül agresszívek. A féktelenség október 7-én tragédiához vezetett. A 78 éves Kovács Sándor összeverve vonszolta magát haza az egyik helybéli kocsmából – vagy mások vonszolták haza, ez már sosem derül ki. Annyi bizonyos, hogy október 9-én holtan találták a saját házában. Mint a boncolás bebizonyította, a férfi brutális bántalmazás áldozata lett. Odaérkeztünk után gyorsan kiderítjük, hogy Kovács Sándor a Petőfi Sándor utcában lakott. Az utca sarkán letesszük az autót, gyalog sétálunk tovább, majd egy kerékpározó asszonytól megkérdezzük, melyik ház volt az idős férfié. Amikor megmutatja, nem akarunk hinni a szemünknek. Kidőlt-bedőlt fakerítés mögött vakolatát vesztett, szinte romos parasztház kornyadozik. Utcára néző ablakai bedeszkázva, az udvar felőliek némelyike betörve. A kertben egy kutya ugat – talán még haza várja a gazdáját. A néma nyomort látjuk. – Kit keresnek? – kiabál ránk valaki az utca túloldaláról, ahogy ott téblábolunk. Fejünket forgatva keressük, honnan jön a hang. Végül egy fa takarásában meglátunk egy asszonyt, aki házának ablakából gyanakodva méreget minket. Megnyugtatjuk, hogy nem besurranók vagyunk. Beszédbe elegyedünk. Az öcsödi aszszony nyelve hamar megered, közbekérdezni is alig tudunk, annyi mondandója van. Amolyan kofatípus. Kiderül, hogy nem járunk messze az igazságtól, hiszen valamikor zöldségesként dolgozott a faluban. – Ismerem én a cigányokat, bejártak hozzám is az üzletbe – mondja. – Volt bajom velük elég. – Milyen ember volt Kovács Sándor? – teszszük föl a kérdést. – Törékeny, madárcsontú kisöreg volt, magának való ember. Nem volt senkije, egyedül volt, mint az ujjam – meséli az asszony. – Szociális segélyből élt, azt pedig főként italra költötte. Délután négy körül mindennap elindult ide a közeli kocsmába, éjjel pedig hazajött, vagy hazahozták. Gyakran előfordult, hogy leült a kapuja előtti lépcsőre, mert nem tudott bemenni, olyan részeg volt. De soha nem bántott senkit, még csak nem is hangoskodott. Csöndes részeg volt – emlékszik vissza beszélgetőtársunk, aki a kezdeti gyanakvás után gyorsan belénk helyezte minden bizalmát. Mint kiderült, a zöldséges asszonyság az ablakból mindent lát, ami napközben a környéken történik. Talán ezért hívták át a szemközti házba hatósági tanúnak, amikor megtalálták Kovács Sándort. – A kisöreg a szobájában feküdt a földön, de olyan szabályosan, ahogy a koporsóba teszik a holttestet – mondja informátorunk. – Biztos vagyok benne, hogy így elrendezni csak mások tudták, vagyis valaki hazáig hozta akkor este. Bár Kovács Sándor halálának már több mint egy hónapja, a rendőrség még mindig sötétben tapogatózik. Mint a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályán megtudtuk, egyelőre csak annyit tudtak tényként megállapítani, hogy az idős férfi halálát idegenkezűség okozta. A hatóság halált okozó súlyos testi sértés gyanújával nyomoz. A lehetséges gyanúsítottak kilétéről a szóvivő nem árult el semmit, ám az beszédes tény, hogy a nyomozók azokat a cigány fiatalokat hallgatják ki, akik a férfi bántalmazásának idején, október 7-én 22 óra és 8-án hajnali 1 óra között a falu valamelyik szórakozóhelyén, kocsmájában tartózkodtak. Az öcsödiek is cigány elkövetőkről suttognak, noha neveket senki nem mond. Több, köztük rendőrségi forrásból származó információnk szerint azonban egyre bizonyosabb, hogy három kiskorú cigánygyerek verte és rugdosta össze Kovács Sándort a piactér melletti Lukács Sörözőnél. A hivatalos nyomozás azonban lassan halad, mert szemtanúkat és érdemi, százszázalékosan megalapozott bizonyítékokat eddig nem talált a rendőrség. Így egyelőre gyanúsított sincs. – Nagyon rossz a viszony a faluban a magyarok és a cigányok között. Egészen pontosan néhány cigány család fiataljairól van szó, akik nem tudnak viselkedni, és terrorizálják a magyarokat, főleg a gyerekeket és az időseket – mondja egy falubeli. – Gyakran előfordul, hogy az utcán szándékosan nekiütköznek annak, akit kinéznek maguknak, majd trágár szavakkal szidalmazzák, néha meg is verik. A magyarok pedig nem mernek tenni semmit. – Tudja, mi az érdekes? Korábban naphoszszat a piactéren bandáztak a cigány fiatalok, kártyáztak, ittak, hangoskodtak. A gyilkosság óta azonban kihalt a piactér. Hirtelen eltűntek onnan. Mintha megijedtek volna – gondolkodik hangosan egy öcsödi asszony. Az általános iskola a falu főutcájához közel található. Amint az épület felé tartunk, egy rendőrautóra leszünk figyelmesek, amint épp kigördül az épület elől. – Több gyereket, alsó és felső tagozatosokat is kihallgattak a nyomozók – mondja az iskola egyik tanára. – Az iskola tanulóinak harminc százaléka cigány, és ez az arány folyamatosan nő. Sok baj van velük, főleg ami a kulturáltságot és a fegyelmezettséget illeti. Mi is hallottuk, hogy az öreg Kovács Sándor bácsit gyerekek verték halálra, de annyit tudunk csak, amennyit a rendőrség közölt velünk – tájékoztat szűkszavúan a pedagógus. Az iskolából távozóban éppen kicsöngetnek. Lármás gyereksereg tódul ki az osztálytermekből. Valóban szemmel láthatóan sok cigány gyerek jár ide. Sokuk erősebb testalkatú, mint magyar társaik. Ezt ki is használják, kötekednek, szórakoznak a bátortalan magyar gyerekekkel. Persze ez itt most csak játék… Nem jó ez így A körzeti megbízott elhárítja érdeklődésünket, mondván, folyamatban lévő ügyben kizárólag a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivője illetékes nyilatkozni. Annyit azért megtudunk, hogy a megyei főkapitányság egyik munkatársa éppen kihallgat néhány cigány fiatalt. A rendőrség épülete előtt kocka Lada áll, benne rossz arcú cigány kamaszok ülnek. Lapos pillantásokkal méregetnek minket. Mint kiderül, őket is kihallgatásra rendelték be. A rendőrség érezhetően aktívan nyomoz, ám egyelőre kézzelfogható eredmény nélkül. – Régebben nem volt ilyen súlyos a helyzet. A rendőrök határozottan léptek fel a bűnözőkkel szemben, nem úgy, mint ma – kesereg egy öcsödi polgár. – A cigányokkal itt nagyon elszaladt a ló, túl sok mindent megengednek maguknak. És ha felelősségre vonják őket, betéve tudják a jogaikat. A kötelességeikről azonban nem nagyon akarnak tudni. Nem jól van ez így – csóválja a fejét, hozzátéve, maga is tart a cigányoktól, és attól fél, hogy szemtanúk híján a hetvennyolc éves férfi gyilkosai megúszszák a büntetést. A rendőrségnek egy hónap után sincs konkrét gyanúsítottja, csak azt tudják, milyen körben kell keresni a tetteseket. Az egyre több ilyen és hasonló eset nyomán ijesztő jövőkép rajzolódik ki előttünk. Kelet-Szlovákiában két és fél évvel ezelőtt már volt rá példa, hogy cigányok tömegei kezdtek randalírozni, fosztogatni. A több városra kiterjedő zavargásokat karhatalmi erővel ugyan sikerült megfékezni, de a szlovák állam továbbra is időzített bombán ül. Nincs ez másképp Magyarországon sem. Az erélytelenség, a megtorlatlan bűn további bűncselekmények melegágya. Ágoston Balázs