Amilyen a gazda 2006. október 23-a nemzeti gyásznap. Erről a kormány gondoskodott. November 4-e ünnep. Ezt Gergényi Péter mondta a tévében. G. azt is mondta, hogy a rendőrök nem agresszívak, hanem bátrak voltak. Mint ahogy ezek után, ha egy rendőr a kihalt utcán egyedül megy végig, az nem meggondolatlan, hanem bátor. Szerintem ez fordítva igaz, ahogy Gergényi állítása is, de miért is mondana igazat, ugyanis amilyen a gazda, olyan a kutyája. Sokak szerint ezek után ahhoz is bátorság kell, hogy az útra kiálljon egy rendőr és leintsen egy autót. Ki tudja, nem egy megvert, megalázott ember-e a vezetője, vagy olyan, akinek a gyerekének törték a csontját? Mit lát egy ilyen ember egy igazoltatni kívánó rendőrben? Tettest vagy pszichikai bűnsegédet? A fékre vagy a gázra lép? A rendőrök aljas módon egy olyan ember védelmében vertek össze embereket, aki a kormány élén csődbe vitte az országot. Hallottam, hogy a Büntetés-végrehajtási Intézet állományát is ki akarták vezényelni a védelmére. De a parancsnok azt mondta, hogy nem mennek, de ha behozzák, szívesen vigyáznak rá. Ott is lenne a helye a rendőrség parancsnokaival és verőlegényeivel együtt. A törvények szerint az azonosítószám nélküli egyenruhás nem számít rendőrnek. (Felvetődik a kérdés, lehet-e hivatalos személy elleni erőszak miatt elítélni bárkit is, ha ez így van). Hogy lehet tétlenül nézni azt, hogy egy hazugsággal hatalomra jutott kormány hathatós közreműködésével hogyan sodródik az ország a tönk felé és a „demokrácia szabályai” nem engedik a békés változtatást? Németh István, Bp.

Kérem tisztelettel… mondogatja gyakran a főrendőr, annak ellenére, hogy a beosztottjai ebből a tiszteletből semmit sem mutatnak. Ezért újra „folyik a vér a pesti utcán”, ahogy a költő is írta. Micsoda „ellenforradalmat” sikerült neki megakadályozni az embereivel! Találtak krumplihámozó kést, sátorverő baltát, szakállas ágyúba illő vasgolyókat (még Dobó küldte Egerből), grillező faszenet, gázpalackot, sőt egy igazi csúzlit is (pedig Dávid parittyájára sem volt engedélyük a tüntetőknek). Viszont a rend halált megvető bátorságú őreinél csak néhány (ezer) könnygázgránát, néhány (ezer) kézi (könny-)gázpalack az alig hatásos, lejárt szavatosságú fajtából. Golyóálló mellény is csak a jólöltözöttség követelményei miatt volta fiúkon, buliba így illik menni még lovon is. A gumibot azonosító helyett volt náluk, önvédelemből. Vipera viszont nem (is egynél) volt, csak annak látszó rendőrbot, amit megszokásból viselnek otthon is, mint a maszkot, sisakot és pajzsot. Pizsama helyett. Azonosítót pedig azért nem viseltek, mert bár buli volt, de nem utcabál és nem ismerkedési est. Ugyanis a munka az munka. Ismerkedés csak kézfogással, -csavarással, megkapóan és lebilincselően. A műveleti területtel kapcsolatban: ha a megvert pap is holtig tanulhat, akkor a bátor rendőr mért ne művelhetne a kinti területen? Kérem tisztelettel, nézzék el nekünk, ha művelni akarunk – mondta G. P. bájmosollyal, amitől több tévénéző az infarktus állapotába került. Kérem tisztelettel… Borbély József, Bicske

Borzalom Régóta tudjuk: nálunk minden aljasság előfordulhat következmények nélkül. Példákat hosszan lehetne sorolni. Nemrég az őszödi „tényfeltáró” elfelejtett lemondani, sőt, a cinkosok szavazataikkal megerősítették hivatalában. Jöttek a tiltakozások, tüntetések, rendőrakciók. Mint a régi „szép” időkben. A mottó: „Szolgálunk és rúgunk-verünk” – a demokrácia nagyobb dicsőségére. Sajátos módon emlékeznek meg 1956 ötvenedik évfordulójára. Békés tüntetők provokálása, rendőrroham, brutalitás, vérző emberek. A Ku-Klux-Klanra emlékeztető, csuklya alá rejtőző rendőrök különös ösztöneiket kiélve „arányosan” intézkednek. Na és a csúcs: egy elkötött tank. Egészen véletlenül a téren parkoló üzemképes – slusszkulcs, sofőr, forgalmi, jogosítvány rendben -, tessék felszállni, jármű indul, első megálló az Astoria (helyett) a Király utca. Minő borzalom – mondja egy főrendőr (zéró tolerancia). Bizony, az. És mindezek, és sok egyéb után mindenki a helyén marad? Mika Miklós, Törökbálint

Kirakat Az évforduló előtt feszülten figyeltük, kitakarítják-e a Kossuth teret a rendőrök a magas rangú külföldiek miatt. A tüntetők azt akarták: lássa a világ a magyar társadalmi valóságot, a kormány: ne lássa a világ, rejtsünk, titkoljunk, hazudjunk, még az uniónak is, mert a hazugság korparancscsá vált Gyurcsány országában. A posztkommunisták-karrieristák most is az ötvenéves kirakatpolitikát folytatják: a Gyurcsány-diktatúrát kozmetikázzuk demokráciává. Nem az a legnagyobb baj, hogy a disznóságokat 90 évre titkosítják, inkább az, hogy elfogy a magyar, és a talpa alól kihúzzák utolsó kincsét, a földet. A szabad parasztból a saját hazájában idegen tulajdonosok cselédje lesz. A vagyoni különbségek szakadatlanul nőnek. Az újgazdagok tudatosan ömlesztik a népre a hazugságokat, a gagyit, mert a lumpent könnyebb kizsákmányolni, mint művelt, önérzetes embert. A Gyurcsány-klikk kirakatpolitikája látható romlást hoz az országra. Már a hiszékeny tömegek is érzik: a fényes kirakatok mögött bűzlik a valóság. Kövér Károly, Szeged

Megváltoznak Először is felhívnám a figyelmet arra, hogy amikor lebuktunk, elismertünk mindent. Nem tagadtunk konokul, mint ahogy az általában szokás. Mi nem! Bátran kitörtünk a hazugságspirálból. Büszkén elismertük, hogy pofára estünk. Erről a tisztelt bíróság is meggyőződetett a kihallgatási jegyzőkönyvekből. Nem zúgolódtunk, hogy miért pont mi… meg ilyenek. Holott hányan lopnak, csalnak, rabolnak büntetlenül ebben az országban. Hát, tudnánk mesélni… Ha azt mondtuk, elk…tuk, akkor elk…tuk. Spongyát reá! De most ünnepélyesen megígérhetjük, hogy ilyen böszmeséget többé nem csinálunk, megváltozunk, ezután a társadalom hasznos tagjai leszünk. És ezt komolyan gondoljuk. A zárkában már megegyeztünk erről a bandával, és örömmel közölhetem, hogy a fiúk is teljes mértékben osztják ezt az álláspontot. De ha nem hiszi a tisztelt bíróság, hát tessék! Fiúk, szavazzatok! Egyetértetek azzal, hogy ezentúl tisztességesek leszünk? No, látják? Tökéletes az egység. Pedig most nagyon lámpalázasak ám valamennyien. Nos hát, úgy gondolom, hogy ha már ilyen szépen tisztáztuk a dolgot, méltányosan le is zárhatnánk az ügyet. Talán mi mennénk is haza, akarom mondani a társadalomba, hasznos tagnak. Keszthelyi István, Bp.

Mértékegység Nagyon becsülöm a fizikusokat, vegyészeket, matematikusokat, ők mindent rendszereznek, a mennyiségeknek mértékegységet alkotnak, amelyeket általában egy nagy, az illető témában maradandót alkotóról neveznek el: Herz, Ampere, Volt stb. Ezek mintájára – talán néhol már használják is – javaslom, hogy a hazugság mértékegysége az egy Gyurcsány, vagy kurcsány (rövidítve ku) legyen. Meghatározása: 1 ku az a hazugságmennyiség, amivel egy hazugságok alapján megválasztott kormányfő egy perc alatt legalább 2 millió szavazót képes becsapni. A hétköznapi életben, mivel ez nagy mennyiségű hazudozással egyenértékű, csak lényegesen kisebb egységeit használjuk (milikurcsány – mku, mikrokurcsány – mkku, ez egy milliomodnyi hazugságot jelent, egy átlagember 1-2 év alatt tudja produkálni, nem számítva az MSZP és az SZDSZ tagjait. Egyébként szükség lenne még néhány új mértékegységre: például – pökhendiség = 1 Gergényi, nyalás = 1 Hiller, szemforgatás = 1 Lendvai stb. Jánosi György, Bp.

Téged pfujol 2006. október 23-a éjszakáján azt nyilatkozta Gyurcsány, hogy ő nem néz televíziót, neki nem az a dolga. Megkérdezném, hogy mi a dolga, de tartok tőle, hogy csak a betanult lózungjait mondaná. Mivel nem néz televíziót, valószínűleg újságot sem olvas. Mondja meg hát neki valaki, hogy te, Feri, a tömeg téged pfujol, a te lemondásodat követelik, mert nem tűrik tovább a hazudozásaidat. Hazudtad, hogy nagy a jólét, dübörög gazdaság, miközben a csőd szélére vitted az országot az elvtársaiddal együtt. Saját bevallásod szerint ezer apró trükkel állítottátok össze a konvergencia-programot, csaptátok be az Európai Uniót is. Hazudtatok reggel, éjjel és este, szavaiddal élve elkúrtátok. Ezt a magyar nép már nem tűri tovább. Bármennyire is jó a hatalom, ha figyelembe veszed milliók akaratát és lemondasz elvtársaiddal együtt, hidd el, nem fog fájni. De szóljon már neki valaki arról is, hogy a magyar ember a Himnusz hallatán vigyázz állásban áll és nem teszi jobb kezét a mellkasának bal oldalára. Ha már itt él, egyebek mellett tanulja meg ezt is! Czető Lászlóné, Bp.

Egyetlen barátunk A korábbi novembereken a „testvérek” ünnepéről emlékeztünk meg, de ők mostoha testvérek voltak, s ez most már nem ünnep. Emlékezzünk most a barátaink nemzeti ünnepére, a lengyelek Függetlenségi Napjára, amikor a másfél százados szétszakítottság utáni „feltámadást” ünneplik. Jozef Pilsudski, a hadsereget és később politikai vezetést szervező nagy hazafi megvalósította nagy álmukat, az önálló lengyel köztársaságot. A három eltérő felépítésű birodalomból kiszakított országrészből egy sikeres hazát épített szeretett népének. Őt is szerették és tisztelték honfitársai. A magyarok szállította fegyverrel és lőszerrel visszaverte 1920-ban Varsóig a Vörös Hadsereget. Ezt is megtorolta később a menekülő kommunista sereg komiszárja, Sztálin, a véreskezű diktátor. A most mélyponton lévő visegrádi kapcsolatok idején a Köztes-Európában egyetlen ezer éve baráti nép november 11-i ünnepén gondoljunk arra, hogy országaink virágzása idején mindig kapcsolatban voltunk – az Árpád-házi királyoktól 1848-on át 1990-ig. Két ország történelmében nincs máshol ennyi kapcsolat! Az ellenségeink is évszázadokon át azonosak voltak. A mai hatvanévesek nemzedéke fiatalon barátainkhoz járt. Ott éreztük a „táboron” belül a legjobban magunkat és ők voltak a példaképeink. Akkor nem ünnepelhettük a november 11-i ünnepet, de őket éreztük lelkileg a legfüggetlenebbeknek. Az egyetemi kluboktól a tengerparti fesztiválokig csodálatosan fogadtak bennünket, talán sokszor érdemtelenül is. Most az EU tagjaként messzebb kerültünk egymástól. Ezen kellene fiataljainknak változtatni, mert elveszítjük egyetlen barátunkat a régióban! Remélem, a következő években újra együtt isszuk borunkat – főként, hogy egy hazánkban végzett borász hölgyet küldtek Budapestre nagykövetnek! Szilágyi Ákos, Győr

Leltár Nyilvánvaló, hogy az, ami a mai Magyarországon zajlik, az nem jég és nem méltó a magyarokhoz. Magyarországról hiányzik az 1989-es forradalom, ott 1989-ben olyan mutyizás történt, ahol és amikor az „ellenzékiek” kenyérrel dobálták meg a kővel dobáló komcsikat. A magyar nemzet, ha van ilyen, túlságosan ráült 1956 babérjaira, mert azt hitte, hogy az az örökkévalóságig tart. Ha 1989-ben agyoncsapták volna a magyarok azokat, akiket agyon kellett volna csapni (most nem kezdek hétmérföldes felsorolásba), akkor ma már nem forogna fenn a magyarpusztító magyar helyzet a Kárpát-medencében. Az igazi antalli örökség: a mai magyarok hétköznapjai! A magyarok mindig hajlamosak voltak a sz…ból is aranyat csinálni (no meg fordítva is) és fals embereknek múltat és jövőt állítani, s ennek a levét isszák ma. Már olyan kevesen vagyunk, hogy az elmúlásunk is fölösleges, mert senki se veszi észre és komolyan. TO., Mikháza