A magyarországi vígjátékgyártásban már bevett szokás lett, hogy ami jó, azt újraforgatják. Meseautó, Egy szoknya, egy nadrág, Egy bolond százat csinál, és ami a legrosszabb, a remake-ek hatalmas összegeket nyelnek el, ehhez képest nem aratnak nagy sikert, viszont az új ötletekre nem jut pénzt. Ugyanez a tévéműsorokra is jellemző, ahol csak a régi receptekre szánnak a költségvetésből.

Az újra kezdett Szeszélyes Évszakok, a Gálvölgyi Show már nem olyan hatású, mint a kilencvenes években volt, viszont azóta nemigen újult meg. Nemrég a Rém rendes család magyar változatára költött több mint egymilliárd forintot a TV2, hiába. Hogy pusztán az amerikai verzió fantáziátlan tükörfodítása-e a kudarc oka, mindenesetre Magyarországon nem aratnak olyan sikert a sitcom-ok, vagyis szituációs komédiák, mint Amerikában. A Csengetett Mylord, a Waczak szálló, a Halló, halló!, sőt a Rém rendes család is csak a nézők egy-egy rétegét fogták meg, bár ők szinte kultikusan ragaszkodnak ezekhez a kisebb csatornákon még ma is játszott sorozatokhoz. A magyar gyártásúak között pedig egyetlenként a Família Kft. árválkodik, pedig több tehetséges és sikeres alkotó is próbálkozott már. A szituációs komédia története Amerikából indult, az első az 1920-as években hangzott el egy chicagoi rádióban Sam and Henry címmel, majd az első tévésorozat 1951-ben indult I love Lucy címmel. A műfaj alapvetően egyetemes figurákkal, illetve azok kisebb vagy nagyobb mértékben eltúlzott jellemvonásaival dolgozik, alakjai gyarlóságukban hitelesek, egyszerre komikusak és szerethetők, akik részről részre egyszerű, megmosolyogni való problémákkal és ártalmatlan konfliktusokkal küzdenek meg, miközben a némelykor körülményként jelen levő valódi, drámai problémák, mint szegénység, háború, illetve boldogtalan párkapcsolat vagy családi élet jelentéktelen körülménynek tűnnek, sőt, néha derültséggel vesznek tudomást róluk a szereplők. S bár a jó sitcom mindig az ábrázolt korszak és társadalom jellegzetes sztereotípiáit mutatja be, a valójában időtlen, eredendő emberi gyarlóságot figurázza ki velük. A magyar gyártású szituációs komédiák egyetlen sikeres darabja a Família Kft. volt, amely bár az amerikai sorozatok mintájára készült, jellegzetesen magyar figurákat, magyar helyzeteket mutatott be, különös tekintettel a kilencvenes évek sajátosságaira. A sorozat inkább a Bill Cosby Showhoz hasonlított, az alakok nem voltak olyan eltúlzottak, mint az ironikus Rém rendesben, és sokkal rokonszenvesebbek, akikkel bárki azonosulhatott. Aztán ahogy a kilencvenes évek utolsó harmadában az amerikai sitcomok is megjelentek a hazai piacon, a sorozat újdonsága és egyedülállósága megszűnt, népszerűsége csökkent, végül 1999-ben lekerült a műsorról. Az azóta született magyar komédiasorozatok nagy része megbukott, pedig íróik már korábban bizonyítottak. Így például az elmúlt évek legjobb vígjátékfilmjei közül az Üvegtigris készítői a Limonádé című, a Valami Amerika alkotói pedig a Tea című sorozattal próbálkoztak, sikertelenül. A Rém rendes család magyar forgatókönyvírója pedig Divinyi Réka, aki a Csak szex és más semmi című nagy sikerű magyar filmet is jegyzi. A sorozat mégsem lett vicces, bár feltehetően a franchise megkötötte az író kezét, így végül nem lett belőle se amerikai, se magyar történet. A TV2 választása azért meglepő, mert a Rém rendes család eredeti változata is csak a nézők egy rétegét fogta meg, a kereskedelmi adók viszont nem arról híresek, hogy egy szűk, ám elszánt rétegből élnek meg. Ráadásul a több mint ötven országban eladott franchise-sorozat szinte mindenhol megbukott – kivéve Oroszországban és Argentínában. Hiszen mint minden ilyen remake-et, csak félig írják át a jelenre vagy az új helyszínre, amitől kilóg a lóláb. A részenként több millió (öszszességében csaknem százmillió) forintba kerülő sorozat elég hamar meg is bukott: bár még így is nézi egymillió néző (az alacsony iskolai végzettségű nézők közül 43,6 százalék, a 17 év alattiak közül 47,3 százalék választotta ezt az adót az utóbbi időben keddenként), viszont a 18 és 49 év közötti nézőknek csupán 14,5 százaléka volt rá kíváncsi. Mivel ezek arányok nem hoznak sok reklámbevételt, a sorozat jövő héttől kikerül a csúcsidőből. Magyarországon egyébként a külföldi sitcomok sem aratnak olyan fényes sikert, a Jóbarátok, a Will és Grace inkább csak egy réteget vagy annak is csak egy részét fogták meg. A titok nyitja valószínűleg az, hogy ami az egyiknek vicc, a másiknak nem annyira csattan. Így a társadalom egy másik szelete, a huszonévesek jártak rosszul, amikor a franciáktól átvett Szeret, nem szeret című sorozat került át az éjszakai adásba. Mondhatni, a humora is teszi az embert. Ráadásul a szélesebb közönségen kívül egy sorozat életben tartásához olyan életvitelű nézők is kellenek, akiket egy-egy program nem csábít el a televízió elől. Viszont a drámaibb szappanoperák a történetek nyújtásával, lezáratlanságával életben tartják a nézők érdeklődését. Jellemző különbség, hogy a szituációs komédiák epizódjai végén a problémák mindig megoldódnak, viszont egy szappanopera epizódja éppen a megoldás előtti pillanatban ér véget. A sitcom és a szappanopera műfaji harca azonban többek szerint inkább a nézői igény szintjén dől el. Míg a humor szórakoztat és megmozgatja értelmet, az érzelmekre nem hat, a dráma viszont mélyebben érinti meg a nézőt. Ezért arathat olyan nagy sikert az új műfaj, a dramedy, a komédia és dráma keveréke, mint például a Született feleségek. (fehérváry)