Egy merőben új marketingstratégia van kibontakozóban Magyarországon. Lényege, hogy annyi megrendelésed lehet, amennyit akarsz, ha az éves árbevételed meghaladja egy közepes ország teljes költségvetését. Utakat akarsz építeni? Vasutat akarsz üzemeltetni? Ha betartod az alábbiakat, a siker garantált: keresd meg azt a vezető politikust, akinek számít a szava a közbeszerzések odaítélésében és „beszélj” vele. Ne sajnáld a pénzt. Busásan megtérül. Nem baj, ha kitudódik, még akkor sem, ha épp kampány van. Annál jobb, legalább még többen odafigyelnek. Egy botrány reklámhatása ezerszer akkora, mint egy hirdetésé. Biztos a siker: egy egész ország a megrendelőd…

Ha bárkinek kétségei támadnának a fentiek igazságtartalma felől, elég, ha az Ausztria legnagyobb építőipari óriáscége körül kirobbant botrányra gondol. Minden a fenti forgatókönyv szerint alakult. Nézzük sorra. Épp kampány volt, amikor kitört a botrány. Először burkolt párttámogatásokról érkeztek a hírek, majd az egyre terebélyesedő korrupciós botrány átlépte az osztrák-magyar határt és elérte a Szabad Demokraták Szövetségét. Pár nap múlva pedig Peter Martin osztrák EP-képviselő már azt állította, hogy az MSZP is kapott a Strabag-pénzekből. A magyarországi kormánypártok korrupciógyanúba keveredtek. Persze nem ok nélkül. A Strabag-konszern, a korábban liberális Haselsteiner cége elismerte, hogy 15,2 millió eurós nagyságrendű jutalékot utalt át egy ötéves időszakban végzett akvizíciós, tanácsadói, tervezési és oktatási tevékenységért Alexander Zach cégének, az Eurocontactnak. Alexander Zach ekkor az SPÖ-jelöltje, az osztrák Liberális Fórum elnöke. Martin vádjait Zach kezdetben cáfolta, még azt is tagadta, hogy cége magyarországi ügyleteihez valaha is köze lett volna… A fokozódó nyomás hatására azután anynyit elismert, hogy a Strabag-jutalék egy részét valóban továbbutalta az SZDSZ-nek. Ekkor már az ügyet azzal magyarázták, hogy a Strabag vezérigazgatójának kifejezett kérése volt, hogy az Eurocontact a honorárium egy részét a „magyar politikai demokrácia támogatására, pártközeli szervezeteknek és akadémiáknak utalja át.” (Demokrata X. évf. 39. szám). Ez pedig, Alexander Zach állítása szerint az Osztrák Liberális Intézet (Liberale Institut) közreműködésével történt, ami egy „független szervezet”, és feladata a politikai demokrácia támogatása… Így azután ez az intézet támogatta az Eurocontacttól kapott adományból a magyar liberális pártot… Semmi kétség afelől, hogy a pénz a Szabad Demokratákhoz meg is érkezett. A párt 2004. évi beszámolója 68 millió 680 ezer forint külföldi adományt tüntet fel, adományozóként pedig az Osztrák Liberális Intézetet jelöli meg. Eddig a botrány. Ám itt, ezen a ponton úgy tűnik, véget is ért. Kiderül, hogy tényleg volt külföldi párttámogatás, de rögtön hozzáfűzik az érintettek, hogy mindez teljesen törvényes. Hiszen feltüntették az adományozó nevét. Hogy miért támogat egy építőipari multicég egy kormánypártot, az valahogy egyre kevésbé érdekes… A Kereszténydemokrata Néppárt ennek ellenére bejelentette, az ügyészséghez fordul az osztrák liberális intézet által az SZDSZ-hez juttatott adomány ügyében. Válaszul a sajtóban olyan hírek jelentek meg, amelyek viszont a jobboldal esetleges érintettségét firtatták. S hogy ez mennyire jellemző, arra épp Gáti Péternek, az SZDSZ kabinetfőnökének a nyilatkozata világított rá. Az SZDSZ-es politikus a Demokratának elmondta, hogy minden szabályosan történt, és ezt az Állami Számvevőszék jelentése is alátámasztja. Az SZDSZ 2004. évi beszámolójában a törvényeknek megfelelően feltüntette az adományozó nevét. A kabinetfőnök szerint ebben az egész ügyben nincs semmi rendkívüli… Gáti Attila taktikusan hozzátette, hogy tudomása szerint a Fidelitas és a Lakitelek Alapítvány is kapott támogatást a Liberális Intézettől. Arra a kérdésünkre, hogy vajon miért támogatna egy liberális intézet konzervatív ifjúsági szervezeteket vagy alapítványokat, azt válaszolta, hogy a „támogatások a magyar politikai demokrácia felépítését hivatottak szolgálni”. Hogy vajon milyen is ez az új, éppen most épülő politikai demokrácia, arra sajnos hiába kerestük a választ. Ám egyre erősebb a gyanú, hogy valami olyasmi lehet, aminek lényegesen több köze van a politikához és a pénzhez, mint az általunk ismert demokrácia fogalmához. Nem mellékes, hogy a Fidelitas a Demokrata kérdésére határozottan cáfolta, hogy külföldi cégektől bárminemű adományt kapott volna. De mi is történt valójában? Hogy magukat tisztára mossák, a hírbe hozott, korrupcióval vádolt kormánypártok mindent elkövettek, hogy a másik oldalt is hírbe hozzák, azt a látszatot keltve, hogy ők is éppúgy részesedtek a kenőpénzekből… És ez a Lajtán túl sem történt másként. Az osztrák szociáldemokraták és a Zöldek is előhozakodtak egy újabb korrupció gyanújával: a hírek szerint az Osztrák Jövő Szövetsége (BZÖ) kampányirodája 240 ezer eurós nagyságrendű Strabag-pénzt kapott, egy PR-koncepció kidolgozásáért. A Zöldek képviselője, Werner Kogler rejtett pártfinanszírozást gyanít az ügy hátterében. Feltételezése szerint a BZÖ valójában az északi autópálya építéséért cserébe kapott honoráriumot a Strabagtól. Noha itt sem bizonyítható a közvetlen párttámogatás ténye, mégis azonnali számvevőszéki vizsgálatot követelt az osztrák baloldal. Így azután a Strabag ismét a médiafigyelem fókuszába került… És ekkor hirtelen néma csend lett. Elhallgattak a pártok és elhallgatott a sajtó. Mintegy varázsütésre… Látszólag kipukkadt a korábban hatalmasra felfújt Strabag-lufi. A néhány hétig tartó óriási botrányt néma csönd követte… Azután megint intett a láthatatlan karmester, és szinte egyszerre megjelentek a céget reklámozó hirdetések a média nagy részében, politikai irányultságtól függetlenül… Azóta reggeltől estig a Strabag-logóban gyönyörködik az olvasó és a néző. Ha pedig valamelyik internetes hírportált keresi fel, ott is a Strabaggal találja szembe magát. Nem fér hozzá semmi kétség, a botrány legnagyobb nyertese a Strabag. A cég néhány év alatt a teljes magyarországi infrastruktúra-hálózat legnagyobb beszállítójává nőtte ki magát. Míg teljesítménye 2003-ban nem érte el a 600 millió eurót, 2005-ben már 938 millió eurós forgalmat tudhatott magáénak. E cikk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy felsoroljuk mindazon projekteket, autópálya-, illetve metróberuházásokat, amelyekből a cég részesült. Bőséges információk állnak e témában rendelkezésre mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind a BKV Zrt. honlapján. A Strabag ráadásul ma már nem kizárólag út- és metróépítésben érdekelt. Az építőipari cégóriás új vállalkozásba kezdett: megvásárolta a német Eichholz céget és vasútépítésbe kezdett. A bejelentéssel szinte egy időben megjelent egy hazai magánvasút-társaság, Szentesi Vasútépítő Kft. néven. Az Európai Unió és ezen belül Magyarország vasúti hálózataira érvényes működési engedélyét november közepén adta ki a Magyar Vasúti Hivatal. A dél-alföldi társaság hazánk egyik legnagyobb vasútépítő cége, az áruszállítással tehát csak a meglévő tevékenységi körét bővítette. De miért érdekes mindez? Az új magánvasút-társaság talán nem véletlenül a Strabag Építő Zrt. 99,9 százalékos tulajdonában van. A vállalkozás egy kisebb vasúttársaság kapacitásával felérő állandó szállítási igénnyel van jelen a hazai vasúti áruszállítási piacon. A most megszerzett engedély birtokában a Szentesi Vasútépítő Kft. uniószerte megjelenhet. A Strabag tehát vasútépítéssel és magánvasút-üzemeltetéssel bővíti jelenlegi tevékenységi körét. Éppen akkor, amikor küszöbön áll a magyar vasút liberalizációja. Csakúgy, mint az európai uniós fejlesztési források elosztása, aminek kiemelt célja az infrastruktúra fejlesztése. A Strabag szépen piros-fehér-zöld csíkos trikót húz magára, belefúj a sípba, és mint magyar vállalkozás pályázik az uniós támogatásért – és ne kételkedjünk, meg is nyeri. Íme, egy sikeres vállalkozás! – mutat majd a Szentesi Vasútépítőre a kormány. És végül a minden jel szerint előre megtervezett botrány sajátos hozadéka: miközben a pártok kínos igyekezettel próbálták egymás érintettségét bizonyítani, a Strabag gyakorlatilag piacvezetővé vált a magyar infrastruktúra-fejlesztés valamennyi jelenős szegmensében. És mellesleg közismertté vált a magyar piacon. Néhány év múlva már senki nem fog emlékezni a hatalmas botrányra… Addigra azonban a teljes út- és vasútépítés külföldi kézben lesz, ezért azután az uniós források is oda vándorolnak majd… A Strabag pedig juttat majd belőle némi aprópénzt, ha a rengeteg megrendelés birtokában még mindig fontosnak tartja, hogy felépüljön Magyarországon a politikai demokrácia… Hernádi Zsuzsa