Kép a jövőből Bülbülszavú belépett az ülésterembe. A padsorokban a jobboldal helyeinek nagy részét a baloldal foglalta el. Bejött 10-15 ellenzéki, a teljes létszám, ki-ki mankóval (külföldön vették, mert itthon túl nagy a térítés díja), szomorúan leültek a helyükre. – Elvtársak – szólt fennkölten -, tűrhetetlen, hogy az utcai zavargások megbontják a főváros életét, ezért úgy határoztam, határoztunk, hogy békés utcai nagygyűléseket engedélyezünk – ezzel egyetért Geörény elvtárs is -, de csak akkor, ha négykézláb mennek el a demonstrációra. Ennek számos előnye van. Először is a távolabb lakók és a betegek nem mennek el, másrészt ebben a helyzetben nehéz felszólalni, harmadsorban pedig a rendőrségnek kevés a lova. Ha zavargás támadna, a rendőrök egyszerűen ráülnek az ellenzékiek hátára (mint a lóra), rávernek a fejükre és elhajtják őket. Szavazzunk erről. A vitában volt egy-két aggályos hozzászóló, egy hölgy azért aggodalmaskodott, hogy négykézláb nem tudja majd a fejére rakni a kalapját. De sebaj, tette hozzá, ha Orbán Viktor is négykézláb fog szónokolni, akkor megteszi ő is. Gondolkodott… Vagy talán mégsem? Inkább áthúzódom a baloldalra és akkor a kalapom mellé még egy szegfűt is tűzhetek. A lényeg az, hogy ne legyek hátrányos helyzetben. A táblán megjelent a szokásos eredmény – a dübörgő többség elfogadta a javaslatot. Dr. Bartos Dénes, Balassagyarmat

Bolondok a csúcson VIII. Henrik angol király Vérengző zsarnok. Lefejeztette Mórus Tamást és a rochesteri püspököt. Hat felesége közül kettőt kivégeztetett, míg másik kettőtől elvált. Rettegett Iván cár Kegyetlenül elbánt saját elitjével, a bojárokkal, országát idegen telepesekkel szervezte újjá. I. Bolond Ferenc magyar miniszterelnök Ámokfutó. Ha rájön a roham, lendületesen beint: „Gyerünk, csináljunk egy jobb Magyarországot!” – majd hosszú léptekkel elsiet. Azt hiszi, az ország népe követi, pedig csak az ápolói loholnak utána. Kedves szocialisták! Az Eötvös cirkusz bohócának mindig volt egy másik. Az nem lehet, hogy önöknek nincs! Nektek pedig, honfitársaim, ha nem tartanék tőle, hogy a szavaimat kiforgatják, azt üzenném: „Kitartás!” M. S., Miskolc

Jószolgálat Jószolgálati követként Csintalan Sándor meglátogatta a Nap TV-ben Verebes Istvánt, bizonyítandó, hogy lehetséges és kell is párbeszéd a két oldal között. A beszélgetés témája természetesen a Fidesz Nap TV elleni bojkottja volt. Csintalan azt mondta, nincs annál jobb szituáció, mint amikor „szívatják” az embert. Elviekben talán igaza van, bár nagy kérdés, meddig számít „szívatásnak” , és mikortól megalázás. Persze – mondaná Csintalan Sándor – vissza lehet, sőt, vissza is kell vágni. Különös bája volt annak is, amikor Verebes azt bizonygatta, hogy az embereket nem lehet manipulálni. Azért ez egy színházi rendező szájából, akinek a munkája a hatásvadászatra épül, elég abszurd állítás. A társalgás legnagyobb tanulsága azonban mégiscsak az volt, amikor Verebes – igazolva, hogy tényleg nem riporter – azt találta mondani, hogy ez így unalmas. Aztán persze gyorsan hozzátette, hogy akkor is ezt mondaná, ha a jobboldal menne el és a baloldal nem. Ócska duma ez, Verebes úr. Viszont, bár nem ez volt a szándék, Verebes mégis csak kimondta az igazat. Szánalmas lett a műsor, mert demokratikus és szabad sajtóhoz méltatlan módon a Nap TV riporterei nem a kormányt, hanem az ellenzéket bírálják. De mivel ők nem mennek el, a talpnyalás pedig nem szórakoztató, a műsorfolyam érdektelenné vált. Ezért aztán Gyárfás Tamásnak is el kellene gondolkodnia azon, hogy nem attól pártos a Nap TV, hogy melyik politikai oldal hányszor szerepelt benne, hanem attól, hogy a megalakulásuk óta egyetlen nemzeti érzelmű műsorvezetője sem volt! Juhász Margit, Miskolc

Kutyából szalonna Akinek volt akkora „szerencséje”, hogy megélte az ÁVO (boldoggá verlek, ha beledöglesz is!) világát, majd a Gyurcsány- Gergényi huszárok lovas attakját, annak módja van érdekes összefüggések észrevételére. Annak idején, az „ellenforradalmi” időkben miket is hallottunk a regnáló hatalom ellen hőzöngőkről? Olyasmiket, hogy huligánok, randalírozók, csőcselék stb. Voltak előkelőbb besorolások is: a nép ellensége, kulák meg ilyesmi, csak akkor nem orbánoztak veszélyforrásként, hanem a piszok, mocskos imperialistákat, kapitalistákat szidták-okolták. Fordult a világ kereke meg a mozgalmi köpenyeg. Ami módi volt, már nem aktuális: Van helyette az Orbán meg a Csurka, nyilas zászló, turulmadár stb. Az elvtársak meg effélék mindig megtalálták a köpködnivalót. Életelemük! Aztán eltelik fél évszázad és mit hall az ember? Hát azt, hogy huligánok, randalírozók, csőcselék… mintha mi sem változott volna. Hát nem érdekes? Ugyanúgy szól a nóta, mint régen: Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ezt tudja csak igazán fújni ma is a kórus, merthogy ugyanabba a zenedébe jártak valahányan. És milyen érdekes a ledér Iustitia! A vérbírák is az „alkotmányos rend” nevében ítélkeztek, akárcsak a mai inkarnációik is. Egyik se azzal indokol, hogy randalírozók – mert nem tetszett az elvtársak pofája – hát kapnak, amit kapnak, hanem mert rendet bontott, követ dobott és szidta a „törvényeseket”. (Nem pedig azért, mert közönségeset bűnözött.) És így lettek tele 56 után a börtönök meg a parcellák. „Köztörvényes bűnözőkkel”, akiket most 23-án mindenáron meg akart ünnepelni valamennyi hóhéruk. Ebben vonatkozásban mégiscsak jó, hogy eltörölték a halálbüntetést. id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Álom marad Hogy kik és hány év alatt adósították el országunkat, azt most ne feszegessük, mert megcsíp minket is a „vipera”. Tény, hogy államunknak lassan már semmi eladnivalója nem lesz. Amit nagy megszorultságunkban sürgősen adtunk el, az nem üzlet, hanem kótyavetylés. Elgondolkoztató, hogy hazánkban csak az állam meg a kisvállalkozók jutnak csődbe. A multik sosem. Az „idegen szívű” „nagy magyarok” sem. És itt megállok. Tabu téma nálunk firtatni a külföldiek szerencséjét és a belföldiek szerencsétlenségét. Bírálat helyett ilyenkor (mint az átkosban) öncenzúrát kell alkalmaznunk. Pedig hányszor tettünk szent fogadalmat: soha többé cenzúra, soha többé véleménydiktatúra. Csak a „vegytiszta” sajtószabadság! Mindenki elmondhatja a véleményét, nem lesz bántódása. Ismét úgy tűnik, mindez már csak álom marad: a szegények és a tiszták álma. Nálunk ugyanis nem eladósodás, hanem eladósítás folyik. Berendezkedését, struktúráját és céljait világosan látjuk. Kell az eladósítás, mert aki tartozik, az elkötelezett, azt lehet gúnyolni, fojtogatni, kizsákmányolni az extraprofit érdekében. Az eladósítás a legjobb módja a megalázásnak. Melegen ajánlom. (Hidegen már nem fogom.) Kövér Károly, Szeged

Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Demokrata rendszeres olvasójaként külön öröm számomra, hogy a főszerkesztő is foglalkozik a pécsi állatkert sorsával. Sajnálatos, hogy idáig jutottunk, és mint sokszor, most is a nyilvánosságot kell segítségül hívnunk, hogy valamit el tudjunk érni. Kíváncsi leszek, hogy végül milyen megoldást látnak célravezetőnek városatyáink a probléma megoldásához. Addig is rengeteget kell dolgoznunk, hogy működtetni tudjuk az intézményt, amelyet szélsőséges esetben a bezárás réme fenyeget. De ha kórházakat be lehet zárni, akkor egy állatkert mit számít…? Köszönöm még egyszer az önök felhívását és egyben közlöm az állatkert számlaszámát, ha akadna még olvasó, vagy a 100 leggazdagabb közül valaki, aki adakozik. 11731001-20665319 Üdvözlettel: Szatyor Miklós ügyvezető igazgató

Segítség Isztriai Demszky Gábor elvtárs, Mao legjobb tanítványa, valamint a Siemens üzletfele a főváros legdrágábban megépített parkját vaskerítéssel zárta el a pihenni vágyók, illetve a szólásszabadságot gyakorolni kívánók elől életveszélyre hivatkozva. Tekintettel arra, hogy az önkormányzati választások óta eltelt két hónap rövidnek bizonyult a koalíciós szerződés megkötésére, így a Fővárosi Önkormányzat munkájának megkezdésére, az életveszély elhárítására sem kerülhetett sor. Nekem azonban vasárnap délután van tíz perc szabad időm, ezért ezúton ajánlom fel a főpolgármester úrnak, hogy ezalatt társadalmi munkában elhárítom az „Életveszély”-t a liberálisok parkjában. Sajnos Demszky elvtárs életveszélyes hazugságainak elhárítására nem áll módomban vállalkozni. Németh Andor, Bp.

Isten vele! 1967 szeptemberében vasutas turistacsoport tagjaként feleségemmel Taskentbe, Szamarkandba, tehát Közép-Ázsiába, Üzbegisztánba utaztunk. Moszkvából a Volga és az Urál folyókon átkelve a Hindukusz hegység lábáig a kazah pusztán át az utunk három napig tartott. A korábbi gőzvontatás miatt kialakított, úgynevezett „vízállomásokon”, kb. 100-150 kilométerenként állt meg a vonatunk. Ezek érkezése a helyi lakosságnak nagy eseménye, mert az utasoknak sok zöldséget (paradicsomot, uborkát) és gyümölcsként az általunk is jól ismert turkesztáni sárgadinnyét és görögdinnyét tudtak eladni. A helyi lakosság több állomáson is megkérdezte tőlünk: Honnan jöttök? Budapestről – válaszoltuk. Vengrijából. Erre jó hangosan kiáltozni kezdtek: Puskás, Puskás… Nagy meglepetés volt ez számunkra, hogy itt az „Isten háta mögötti” nagy pusztaságban, hazánktól mintegy ötezer kilométerre is tudnak rólunk, s íme milyen népszerű világszerte Puskás Ferenc, a későbbi Öcsi bácsi. Isten vele, nyugodjék békében! Hábel György, Bp.