Annál, hogy ne rekesszünk ki semmiből embereket, sokkal fontosabb az, hogy soha ne adjuk fel az örökségbe kapott közös kincseket. Napjaink európai társadalmai az egymást kiegészítő keresztény és humanista értékek mentén élnek. Következetesnek kell lennünk abban, hogy bárki akarjon hozzánk csatlakozni, ezeket az értékeket nem veszélyeztetheti – mondta a Demokratának Camiel Eurlings, az Európai Parlament tagja, a EP holland delegációjának vezetője, az Európai Néppárt holland alelnöke, a budapesti Schuman Intézet elnöke, aki a december 7-én az Európai Néppárt Európai Parlamentben megtartott ülését vezette, ahol a budapesti rendőrrohamról adtak számot a szemtanúk.

– Mintha megfagyott volna valami az unióban. Terjed a közöny. Magyarországon – és ebben nem vagyunk egyedüli példa – a lakosság nagy része nem hisz sem az uniónak, sem a politikusoknak. Krízis van? – Az eddigi bővítések politikusokhoz kötődtek. El kell érjük, hogy Európa az emberek szívében egy közös, meleg, biztonságot sugárzó érzéssé váljon. Mi volt eddig? Kitűztünk egy kék-csillagos zászlót a nemzeti lobogó mellé és kész. Ettől azonban nem fog kialakulni az az odaadás és szeretet, amit Európa és közös értékeink megérdemelnének. Bürokraták ténykedései fémjelezték az egyesülési folyamatokat és ez sajnos kevés volt az emberek szívének megnyeréséhez. Magyarország sorsa engem személyesen is érint. A nagynéném, aki a második világháború után hagyta el Magyarországot, gyerekkoromban rengeteget mesélt a hazájáról. A szovjet megszállás végtelenül szomorúvá tette. Számtalan történetet hallottam tőle a magyarok csodálatos fővárosáról, a két partról, Budáról és Pestről, de emlékszem a fájdalomra, amely ilyenkor az arcára ült, mert tudta, hogy mivé vált Magyarország a szovjet megszállás alatt. Hollandiába menekült, ott élt és már soha nem tudott hazatérni. – Jó az unió? – Sokszor fel sem fogjuk, hogy micsoda eredmény az Európai Unió létrejötte. Nem vesszük észre, hogy micsoda lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy saját magunk tehetjük működővé nemzeteink szövetségét. Micsoda eredmény az, hogy a fiatalok szabadon léphetik át az államhatárokat, hogy tanulhatnak a nemzethatáraikon túl. Hiszen sokan emlékeznek még a vasfüggönyre. Olyan sokat tanulhatunk egymástól! A fiatalok odaadása és lelkesedése megérdemli Európa figyelmét, és ez az egyik oka annak, hogy személyesen is elköteleztem magam a Budapesten működő Schuman Intézethez, amikor elfogadtam az elnöki kinevezést múlt tavasszal. Nagyon fontosnak és szépnek tartom budapesti feladataimat. Célom, hogy elősegítsem a fiatalok egymásra találását. Meggyőződésem, hogy Európa fiatal generációi már kezdik felismerni az unió biztosította lehetőségeket és előnyöket. Együtt kell megvalósítanunk a nemzeteink szövetségében rejlő lehetőségeket. – Vannak szövetségesei? – Igen. Szerintem a mi pártunk, az Európai Néppárt komolyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Összehozni az embereket, nemcsak politikusoknak szervezni konferenciákat, hanem a polgárok találkozóit is megszervezni, ez különösen a fiatal generáció számára fontos. A fiatalok kezükbe kell vegyék a sorsukat és egyszer majd az irányítást ahhoz, hogy itt tényleg minden működjön. Az, hogy van egy nagyobb uniónk, az egy dolog, de ezt is kell, hogy valaki vezesse! Ahogyan én látom, van egy uniónk papíron, de nem vagyunk annyira egységesek, hogy azt a lakosság is megérezné. Budapesti látogatásaim alkalmával sokszor kérdik tőlem, hogy mit hozott az EU Magyarországnak. – És mit hozott? – Nem eleget. Meg kell erősödnünk, de olyan nemzeti politikusok is kellenek, akik hajlandóak ezért tenni. Ha egységes politikát folytatunk, akkor csodák történhetnek. Ezt az európai gondolatot és tüzet kell megerősítenünk. – Ön hisz az „európai álomban”? Egy régi álmot már ismerünk, az amerikai álmot, ami a XX. század elejének kivándorlóit csábította el. A szabadság, az anyagi boldogulás és a tehetség kibontakoztatásának álma volt ez. Milliók keltek útra érte. Európa is az álmok megvalósulásának világa lehet? – Hiszek egy olyan Európában, amely a számtalan különböző kulturális háttérre építve létrehoz egy hatalmas közös erőt. A jó dolgokat könnyű megszokni. A legfiatalabb testvérem tizenegy évvel fiatalabb nálam és már nem emlékszik arra, hogy voltak határok és határellenőrzések. Azt hiszi, az a természetes, hogy csak úgy átmehet a határon. Sőt az is teljesen normális, hogy bárhol tanulhat. A legfiatalabb unokatestvérem tizenöt évvel fiatalabb nálam és ő már arra sem emlékszik, hogy egykor saját pénzünk volt. Most már közös pénzzel, az euróval fizetünk. A jó dolgokat könnyen természetesnek vesszük, pedig nem szabadna elfelednünk, hogy mit értünk el eddig, mert ebből a felemelő érzésből meríthetjük az erőt a továbbhaladáshoz. Magyarországnak is vannak lehetőségei, és már nagy utat tett meg. Emlékezni kell erre. – Mi szívesen emlékezünk. Tudjuk, hogy Magyarország keresztény állam. Amerika is karakteresen keresztény államként jött létre, sőt az alkotmányában is mélyen benne foglaltatik az alapítók Istenbe vetett hite. Mit gondol az európai kereszténységről? Mint tudjuk, a Valéry Giscard d’Estaing nevével fémjelzett európai alkotmánytervezet, amely a kereszténységre való utalást koncepciózusan elkerülte, elbukott. Nem kellene Európának vállalni a gyökereit? Nem kellene ebben a mélyen szekularizálódott világban visszanyúlni az európai lét alapját képező keresztény értékekhez? – Mindenkinek tudnia kell, hogy az európai társadalmakban a kereszténység mindig is komoly szerepet játszott, és játszik ma is. Ez az oka annak, hogy az Európai Uniót inspiráló hagyományok alkotmányba foglalását mindig is támogattam. Annál, hogy ne rekesszünk ki semmiből embereket, sokkal fontosabb az, hogy soha ne adjuk fel az örökségbe kapott közös kincseket. Napjaink európai társadalmai az egymást kiegészítő keresztény és humanista értékek mentén élnek. Következetesnek kell lennünk abban, hogy bárki akarjon hozzánk csatlakozni, ezeket az értékeket nem veszélyeztetheti. Nem szabad megtagadnunk a gyökereinket, de legfőbbképpen nem engedhetjük, hogy bárki is veszélyeztesse azokat. Ezért is kell, hogy az unió állampolgárai tudják, az értékeikre vigyázunk. Erre példa az én országom, Hollandia, ahol egyes fundamentalisták az arab jog, a sharija bevezetéséért tüntetnek. Azonban egyetlen európai államban sem tolerálják a nők elleni erőszakot, a nők elnyomását. Nagy eredmény, hogy sikerült kialakítani az emberekben a toleranciára való készséget, de a tolerancia csak úgy érvényesül, ha vannak szabályok, amelyek mindenkire vonatkoznak. – Most karácsony idején mit üzen a magyaroknak? Azon keveseknek, akik még bíznak az unióban? – Higgyenek magukban! Magyarország óriási európai történelemmel rendelkezik, és történelmi-kulturális hatása messze átlépi az ország határait. Legyenek büszkék! Arra például, hogy oly sok más országgal voltak és vannak történelmi kapcsolataik, és éljenek ezekkel a kapcsolatokkal! Bátorítsák a fiatal generációkat, hogy tanuljanak nyelveket és lépjék át bátran és büszkén a határokat, és Magyarországból építsenek ismét egy erős európai államot, ahogy az hazájukat évszázadokig jellemezte. Ami a karácsonyt illeti, azt kívánom, hogy a következő esztendő a magyarok számára egy békésebb, igazságosabb év legyen és azok a dolgok, amiket most október 23-án láthattunk, soha többé ne forduljanak elő. Láttuk, mi történt Magyarországon az elmúlt évben – épp most beszéltünk a közös értékékről – és ez nagyon rossz fényt vet nemcsak Magyarországra, hanem az unió egészére is. – Miért? – Az önök miniszterelnöke hazudott Európának, amikor hamis adatokat szolgáltatott a magyar kormány az ország gazdasági állapotáról, majd hazudott az ország lakosságának, hogy megnyerje a választásokat. Egyszóval, megalázta őket. Ez azonban nem csak Magyarországnak rossz. Gondoljunk csak az én országomra. Ezek után hogyan nézzenek az emberek Európára? – Mire gondol? – Azt látják a tévében, azt hallják a rádióban, hogy a magyar miniszterelnök hazudott a választóknak és ezzel megnyerte a választásokat. Ekkor felteszik maguknak a kérdést: ez lenne Európa? Ezzé vált Európa? Majd kezdik kellemetlenül érezni magukat, bizonytalanul, hitetlenül. És itt vannak az 1956-os évforduló kapcsán tartott ünnepi megemlékezések. Emberek a földre verve, gumilövedékekkel meglőve. Ennek az erőszaknak a képei bejárták a világot. Kívánom önöknek, hogy jövőre félelem nélkül mondhassa ki minden magyar polgár a véleményét. Anélkül, hogy a rendőrségtől vagy a kormánytól és a politikusoktól kelljen rettegnie, függetlenül attól, hogy ezek a véleményével egyetértenek vagy sem. A magyarországi ’56-os megemlékezések nagyon rossz példát mutattak Európa nemzeteinek, ugyanis Európára és a büszke magyar történelemre egyaránt szégyent hoztak. Nem felejthetjük el, hogy az önök ősei évszázadokon keresztül harcoltak nemzetük szabadságáért és jövőjéért. Remélem, hogy az ilyen erőszak többet nem fordul elő. – Sokakat foglalkoztat Magyarországon, hogy önök mit tehetnek ennek érdekében… – Egy biztos, soha többé nem engedjük, hogy megosszanak bennünket. Hogy megosszák Európát. Bencsik Dávid