A szabadságharc is a Hegyaljáról indult: onnan, ahol egyszerű szőlőtermelő és borkészítő emberek éltek, akik egyszer csak felálltak és azt mondták, keressük meg a szabadságot! Nem ártana néhány hasonló ma sem: egy falusi ember, aki bekopogna a Parlament ajtaján, s végre megkérdezné, ki ül most e helyen, aki nem mond soha igazat? – nyilatkozta lapunknak dr. Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat, illetve a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke.

– A megyei önkormányzatok elnökeit nem hívták meg a nemrégiben a megyei jogú városok polgármesterei számára összehívott találkozóra. Kiderült azóta, ez miért történt? – Egyre inkább úgy tűnik, a miniszterelnök és munkatársai a megyét egyszerűen el akarják felejteni: nem beszélnek róla, szinte ki sem mondják ezt a szót. A találkozó előtt ezért átadtam a kormányfőnek az önkormányzati törvény egy másolatát, abból könnyen megtanulhatja, hogy az önkormányzati középszint nem más, mint a megyei önkormányzat. Remélem, azóta volt ideje tanulmányozni a törvényt. A találkozón arra is fel kellett hívni a figyelmet, hogy nem csupán az önkormányzati, de a választási törvényben, sőt az Alkotmányban is a megyékkel találkozhatunk, s ez akkor is így van, ha a jelenlegi hatalom ezt igyekszik elfeledtetni. Nem akarjuk persze túlértékelni a saját szerepünket, azonban azt sem hagyhatjuk, hogy a megyék érdekeit ne képviselje senki. – A találkozóra az előzmények ellenére elmentek, ám ön ezt követően azt nyilatkozta, nem kapott választ a kérdéseire. – Az önkormányzati rendszer egészére vonatkozóan komoly gondok vannak; nem csupán a 2007-es költségvetésben, de 2003-tól kezdődően minden egyes évben egyre szűkültek az önkormányzatok rendelkezésére álló források. A következő esztendőben megmagyarázatlan és megmagyarázhatatlan okból vonnak el tőlük tízmilliárd forintot. Az egyetlen lehetséges ok az, hogy az október 1-jei választások eredményeképpen ezentúl a Fidesz és szövetségeseinek képviselői látják el a megyei önkormányzatok vezetőinek szerepét. Ezt pedig nem mi kértük; a választók döntöttek így. Ezt a tízmilliárd forintos elvonást tehát a győzelem miatt ránk kivetett büntetőadónak tekinthetjük. – A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzatot immár másodszorra vezeti ön: először 1998 és 2002 között volt elnök. Mennyiben jelent másfajta kihívást ez a feladat most, mint nyolc évvel ezelőtt? – Pontosan annyiban, amekkora különbség az Orbán- és a Gyurcsány-kormányok között van. Ha a közgazdasági mutatókat tekintjük, a két kormány teljesítménye szinte összehasonlíthatatlan; gondoljunk csak az államadósság összegére vagy az össznemzeti termék mértékére. 1998 és 2002 között minden okunk megvolt arra, hogy optimistán tekintsünk a jövőbe, joggal gondolhattuk, hogy az elképzeléseinket támogatja majd a kormány; ma pedig azt tapasztaljuk, hogy a kormány ellenünk dolgozik, elveszi a pénzünket, nem hagyja, hogy annyi embert foglalkoztassunk, amennyire valóban szükség van a feladatok ellátásához, nem akarja, hogy megfelelő számú intézményt tartsunk fenn, vagyis nagyon erős szembeszélben kell dolgoznunk. Létezik egy csodaszó: a régió, ez azonban semmit nem old majd meg. A régiókhoz tolják az elosztandó forrásokat, s míg az uniós fejlesztési összegek egy részét valóban onnan kell elosztani, most úgy tűnik, a megyénél mindeközben semmit nem hagynak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében háromszázötvennyolc önkormányzat működik, s ezeknek a kis összegeket igénylő fejlesztéseihez szükséges pénzeket elszippantják a Megyei Területfejlesztési Tanácstól, s átviszik a Regionális Fejlesztési Tanácshoz. Már most megjósolható, hogy 2007-ben lényegében nem történik majd fejlesztés Magyarországon, hiszen az önkormányzatoknak nem lesz forrásuk járdaépítésre vagy éppen a temetők rendbehozatalára. Az uniós pénzek is elsősorban 2008-ban jelennek majd meg. A kormány szűkmarkúsága miatt pedig nem elég, hogy fejlesztésekre nem lesz lehetőség, de a megyei és városi fenntartású intézmények szolgáltatásának színvonala is eshet. Ismerjük a hivatkozási alapot: „nincs pénz”. Azt azonban mintha elfelejteni látszanának a kormánypárti politikusok, kinek az ötlete volt az a fajta politika, amelynek pénztelenség lett a következménye. Az Orbán-kormány idején olyan politikusok irányították az országot, akik megtalálták az összhangot a fejlesztések és az egyensúllyal kapcsolatos törekvések között. Ez mára teljesen megszűnt; a fejlesztések csak egy szűk körre vonatkoznak, az egyensúly pedig kétségbeejtő módon felborult. Az államháztartás alrendszereiben hatalmas problémák vannak, az elmúlt négy és fél esztendőben elértük teljesítőképességünk határát. Az alaptalan ígéretek és a hazugságok sorozata olyan helyzetbe hozott bennünket, hogy 2006 őszén akár polgármesterként, akár közgyűlési vezetőként azt kell mondani, nehezebb helyzetben vagyunk, mint négy éve, s jóval nehezebben, mint nyolc évvel ezelőtt. – Vannak-e olyan problémák, amelyek kifejezetten Borsod-Abaúj-Zemplén megye sajátjai? – A megyénk a lakosság számát és területét tekintve is a második legnagyobb az országban, így azok a gondok, amelyek nálunk megjelennek, rendszerint országosan is jellemzőek. Nógrád, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével egyetemben rendkívül magas munkanélküliségi rátával kell szembenéznünk; ez nálunk 55-60 ezer fő, ami 18 és 20 százalék közötti mutatót jelent. Ráadásul egyre nehezebbnek tűnik a helyzet, hiszen létezik már egy fiatal generáció, amelynek tagjai úgy nőttek fel, hogy a szüleik is munkanélküliek voltak. Másrészt – s ez hasonló gondokat okoz a Dél-Dunántúl egyes részein – egyelőre megoldatlan az aprófalvas térségek helyzete. Minden ellenünk dolgozik: a postabezárások, az iskolaleépítések, a tömegközlekedés gyengülése, a mezőgazdaság hanyatlása ezeket a területeket lényegében ellehetetlenítik. Mivel a munkahelyek elsősorban a nagyobb városokhoz köthetők, a nehézkes utazás és a magas utazási költségek miatt egy munkavállalónak gyakran annyi marad meg a fizetéséből, mintha segélyből élne, sőt, megesik, hogy ha egy állásinterjú során azt hallja a munkaadó, hogy valaki 40-50 kilométerre lakik, azonnal a kukában köt ki az önéletrajza. A megyében ráadásul nagyon magas a cigány lakosság aránya – a gyermekek arányáról nem is beszélve. Sok olyan iskolánk van, ahol 60 százalék feletti a cigány származású tanulók aránya. A velük való foglalkozás pedig a szokásosnál nagyobb odafigyelést igényel a pedagógusok részéről. – A Fidesz és szövetségeseinek október 1-jei, elsöprő győzelme után nyilvánosságra került Lamperth Mónika beszéde, a támogatásokat megkurtítják, az ország gazdasági mutatói is egyre elkeserítőbbek. Milyen valódi lehetőségeik, fegyvereik vannak ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben? – Nem szabad megfeledkeznünk a pozitívumokról. A megyében koncentrálódik a magyar vegyipar jelentős része, s az ezzel kapcsolatos mutatókkal lényegében elégedettek lehetünk még akkor is, ha már nem foglalkoztatnak annyi embert, mint húsz esztendővel ezelőtt, ám ez továbbra is alapvetően egy prosperáló iparág. A Hegyalján és a Bükkalján továbbra is jól működő bortermelés folyik, s azon dolgozunk, hogy még jobb legyen. A Hegyalja és az Aggteleki-karszt környéke is a világörökség részét képezi, így igen jó alanyai vagyunk az idegenforgalomnak, s ennek fejlesztéséért helyi szinten láthatóan mindenki megpróbál tenni valamit. A Bursa Hungarica rendkívül fontos elem az oktatásban, s az önkormányzatnak komoly felelőssége van abban, hogy valóban azok a gyerekek részesüljenek a támogatásból – a hátrányos helyzetben élő, de okos és tehetséges fiatalok -, akik ezt megérdemlik. A támogatás ránk eső mértékét megduplázzuk. Mindemellett arra kérjük fel a szocialista képviselőket, hogy ők is tegyenek meg mindent azért, hogy újabb fejlesztéseket csábítsunk a megyébe. Ha a Dunaújvárosnál épült gumigyár sokmilliárdnyi támogatást ért meg, talán a mi megyénkkel is érdemes lenne foglalkozni: az ipari parkok már állnak, kormányzati és önkormányzati összefogással pedig el lehet érni, hogy egy vállalkozás itt telepedjen meg, ne máshol. És újra meg kell említenünk a kórházakat, amelyek nem csupán a gyógyítás színterei, de nagyon komoly foglalkoztatók. Semmiképpen nem akarunk aktív ágyakat veszíteni, s egyértelműen elutasítjuk a kórházfejlesztési törvényt, ami nem eredményez mást, mint számos kórház tönkretételét, ez ellen pedig saját lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk. A Szent Erzsébet-év tiszteletére nagy ünnepségsorozatot szervezünk, amelyre magyarországi és németországi vendégeket is várunk. Ugyanakkor hadd említsem meg, hogy László atya az én választókörzetemben található, Aranyos nevű helységben hozta létre a Fradi megmentésére a Zöld Angyalok Alapítványt, ami országos jelentőségű, hiszen a Ferencváros megmaradása az egész magyar labdarúgás, ezen keresztül pedig az egész nemzet érdeke. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy idén ünnepeltük Rákóczi hamvai hazaszállításának századik évfordulóját, amely alkalomból Kassa városa gyönyörű ünnepséget szervezett. Ott volt a köztársasági elnök úr is, s a megjelentek reakcióiból érezhette a népszerűséget és a szeretetet. Mindez megerősíthette őt is, hogy az elmúlt hónapokban a nemzet és a jóérzésű emberek érdekében tett megnyilatkozásainak igenis volt értelme. Jövőre lesz az ónodi országgyűlés háromszázadik évfordulója, így hasznos és szép dolog lenne, ha felújíthatnánk a megyében azokat a várakat és kastélyokat, amelyek kötődnek a Rákóczi-családhoz. A szabadságharc is a Hegyaljáról indult: onnan, ahol egyszerű szőlőtermelő és borkészítő emberek éltek, akik egyszer csak felálltak és azt mondták, keressük meg a szabadságot! Nem ártana néhány hasonló ma sem: egy falusi ember, aki bekopogna a Parlament ajtaján, s végre megkérdezné, ki ül most e helyen, aki nem mond soha igazat? Valaki egy romlatlan világból, aki kimondaná, hogy ez így tovább nem mehet, fel kell állnunk és a becsületünket meg kell védenünk. Ami ugyanis manapság történik, kísértetiesen emlékeztet a Rákóczi-szabadságharcot megelőző időkre: zsarolják az embereket, megfosztják őket az értékeiktől és a szabadságuktól; akkor is olyan tarthatatlanok voltak a közállapotok, mint most. Ha pedig ez így van, akkor bizony volna miért megtalálnunk egy újabb Esze Tamást vagy Tokaji Ferencet. Somorjai Viktória