Bombaként robbant 1997 februárjában a hír, hogy Ian Wilmut és munkatársai klónozással életre hívták Dollyt, a nősténybirkát. Idén, egy borongós novemberi napon pedig megszületett Klonilla, az első magyar klónegér. Dolly sikere felgyújtotta a mindig újat kutatók fantáziáját, és megindultak az ellenőrizetlen kísérletek. Kezdetben minden egyszerűnek látszott, ám a természet jól bebiztosította az élet integritását. Dolly elpusztult, mert számos olyan betegsége volt, ami megrövidítette életét. Ezután Wilmut professzor lett az élharcosa a felelőtlen kísérletezgetések elleni küzdelemnek. Mindeközben az áttörésként értékelt őssejtkutatás került az érdeklődés középpontjába, amelyet kezdetektől fogva viták kísértek.

A „klón” kifejezés a köztudatban valamilyen önálló, egyéni tulajdonságokkal nem rendelkező, kreatív gondolkodásra alig képes teremtményt jelöl. Köszönhetjük ezt azoknak a bugyuta filmeknek, amelyek elárasztják a világot. A klón egyben lesajnálást, a tinédzserek szótárában értéktelen, rabszolgamunkára való embert is jelent. Pedig klónok mindig is léteztek a biológiában. A klón nem más, mint genetikailag azonos szervezetek összessége. Számos esetben a klónozás a szaporodás természetes formája, csak nem ezt a divatos kifejezést használták rá. Például a baktériumok osztódásos szaporodása, a szőlő bujtása vagy mondjuk a csalánozók szaporodása. Az úgynevezett szűznemzés útján is klónok jönnek létre, például bizonyos vízibolháknál. Ha nagyon belegondolunk a klón fogalomba, amelyen „azonos másolatokat” értünk, akkor hamar kiderül, hogy ez nem is létezik a valóságban. Mert hiába rendelkezik két szervezet azonos génkészlettel, a fejlődésük során a környezet módosítja a gének tevékenységét, így nem pont azonos másolat készül. Kezdetben felrémlett, különösen laikusok körében, hogy emberi másolatokat fognak életre hívni, mondjuk egy újabb világhírű zeneszerzőt, tudóst vagy festőt – testének sejtjeiből. Aztán lelohadt a klónozási kedv, amikor kiderült, hogy nehéz a folyamatot végigvinni, és igen kis százalékban sikeresek az állatok klónozásai is. Emellett rádöbbent a világ, hogy bizonyos etikai határokat nem szabad túllépni, elsősorban az emberiség érdekében. Ugyanakkor paradigmaváltást jelenthet az orvostudományban a gyógyászati célú klónozás. Ennek során őssejteket próbálnak előállítani, amelyekkel súlyos, jelenleg akár gyógyíthatatlan betegséget is képesek lennének meggyógyítani. Ennél a módszernél az emberi petesejtből eltávolítják a sejtmagot (a genetikai anyag hordozóját), és a páciens testéből származó sejt magjával helyettesítik, vagyis beviszik a beteg ember genetikai állományát a mag nélküli petesejtbe. A petét ezután mesterségesen stimulálják, hogy az embrió tovább fejlődhessen, amiből majd őssejteket próbálnak kinyerni. Az őssejtek egyik lényeges tulajdonsága, hogy az emberi test bármely sejttípusává képesek fejlődni. Ian Wilmut, a Dolly bárány „atyja” 2005 februárjában kapott engedélyt arra, hogy emberi embriókat klónozhasson gyógyászati céllal. Nagy-Britanniában ez az első ilyen eset, hogy illetékes hatóságok erre engedélyt adtak. A Roslin Intézetben dolgozó Wilmut és Christopher Snow, a londoni pszichiátriai intézet kutatója azt tervezik, hogy az idegrendszert megtámadó súlyos betegségben, az amiotróf laterális szklerózisban szenvedő betegek sejtjeit klónozzák. A testi sejtekből kifejlesztett embriókon a kutatók azt vizsgálják majd, hogyan fejlődik ki a betegség. Ilyen kórban szenved például a világhírű fizikus, Stephen Hawking, aki évek óta mozgásképtelen, már beszélni sem tud, az agya viszont kitűnően működik, sorra írja a világegyetem keletkezéséről és fejlődéséről szóló elméleteit. Mi köze van a fenti reményekhez Klonillának, a magyar klónegérnek és miért jelent nagy sikert megszületése és életben maradása? A sikert Dinnyés András professzor könyvelheti el, akinek vezetésével a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutató Központban zajlott le a nagy esemény. Dinnyés András több mint húszfős csapatával három éve dolgozott a klónegér életre hívásán. A klónozás nem olcsó mulatság, a szakértelmen kívül jókora öszszeg is kell a kísérletekhez. Az FVM-hez tartozó intézetet európai uniós, továbbá a Welcome Trusttól származó pénzzel támogatták, de hazai pályázatokból is csurrant-cseppent a kísérlethez. Dinnyés professzor szerint igaz, hogy juhot vagy szarvasmarhát könynyebb klónozni, de – egyebek mellett – a genetikai hasonlóság miatt az egérklónozás sok humángyógyászati eredménnyel kecsegtet, emellett nagysága okán könnyebb a kutatóközpontot állatkórházában tartani. Miként hozták létre Klonillát? Az egérpetesejt magját egy másik egyed petesejtje körül található, úgynevezett kumulusz sejtből származó sejtmaggal helyettesítették, majd egy dajkaegér méhébe helyezték. Az igazság az, hogy nem Klonilla az első klónegér, elődje szeptember 26-án látott napvilágot, ám azt dajkája röviddel a születés után felfalta (állatoknál ez nem ritka). Így Klonilla a második klónozott egér, november 6-án este 7-kor császármetszéssel született meg. Az eredmény fontos lépés a mesterséges úton, sorozatban „gyártható” egerek, nyulak és más állatfajok előállításához szükséges technológiai rendszer kimunkálására. A klónozott állatok ugyanis segítségül szolgálhatnak az orvostudománynak a különféle betegségek gyógyítása érdekében végzett kutatásokhoz. Klonilla egy szép fekete kisegér, amin genetikai módosítás nem történt, tökéletes másolata az anyjának. A későbbiekben genetikailag módosított egerek is részt vesznek majd a kutatásban. A klónozott állatok sokaságánál egy-egy gén célzott megváltoztatásával a kutatók közelebb kerülhetnek a különféle betegségeket kiváltó genetikai okok jobb megismeréséhez. Több ezer meghatározott betegségmodell, többek között a cukorbetegség és más anyagcsere-rendellenességek léteznek a genetikában, amelyek zömét több gén működése is befolyásol. A kísérletekben használt állatfajok eltérő mértékben alkalmasak klón-kísérletekre. Dinnyés András szerint a következőkben további klónegereket hoznak létre, de ezúttal bőrszöveti és kötőszöveti sejtekből. Céljuk a sikeres nyúlklónozás, amely 2008-ig megtörténhet, de nincs kizárva a patkány, sertés vagy szarvasmarha klónozása sem. A módszer a veszélyeztetett fajok megmentése érdekében is szerepet játszhat. Sajnos Klonilla nem lesz hosszú életű. A klónozott emlősök gyakran szenvednek genetikai alapú elváltozásokban, például veseelégtelenségben. Az első klón emlős, Dolly is súlyos betegségekben szenvedett, mielőtt elpusztult. A magyar klónegér megszületésével hazánk is fölkerült a klónozás világtérképére, ami némi büszkeségre ad okot. Nagyobb, gazdagabb országok jóval megelőzték Magyarországot, de ez nem a hazai kutatók felkészültségén múlott, hanem a megfelelően fölszerelt laboratóriumon és a kísérlethez szükséges pénzeken. A klónozás nem cél, hanem eszköz, többek között ahhoz is, hogy a terápiás klónozáshoz ne használjanak se emberi petesejtet, se emberi embriót. Az embrionális őssejtek előállítása megoldaná azt a viták kereszttüzében álló kérdést, hogy szabad-e emberi embriót klónozni, akár gyógyászati céllal is. Az emberi klón előállításának hatékonysága mindössze 1 százalék lenne és biztos, hogy genetikai hibákkal jönne a világra. Ezért felelősen gondolkodó embriológusoknak ilyen eszébe sem jut. Ugyanakkor az őssejtekre szükség van és főleg szükség lesz, de nem mindegy, hogy honnan nyerik, és milyen sikerrel használhatók az emberi gyógyászatban. Jelenleg a világon öt olyan ország van, ahol eredményesen foglalkoznak a kérdéssel és jól előre rukkoltak az európai országokhoz képest. Főleg ázsiai országok sikeresek, mivel bizonyos etikai meggondolásokat másként értelmeznek. Kína az egyik éllovas ebben a tudományágban, például a Beike Biotechnology Vállalat. Nemrég hazánkban járt egy küldöttség Sean Hu professzor vezetésével, hogy kapcsolatot teremtsen a magyar szakemberekkel. Céljuk, hogy egy európai terápiás központot hozzanak létre, és erre Magyarországot látják a legmegfelelőbbnek, mind földrajzi helyzetét, mind felkészültségét illetően. Sean Hu szerint már eredetileg is sok beteg utazik hozzájuk Kínába gyógyulni. Együttműködnek nyugati egyetemekkel is, így az amerikai Stanford Universityvel és az angol Imperial College-dzsal. Elmondása szerint ők köldökzsinór vért használnak őssejtkinyerésre, amely nem sért etikai normákat. Az állatkísérletek után 2001-ben kezdték meg az őssejtterápiát embereken. Ha Magyarországon létrejöhetne egy terápiás központ, akkor a pácienseknek nem kellene Kínába utazni. Mindenütt népbetegség lett a cukorbetegség, amelynek következménye a keringési és az azt szabályozó idegrendszer sérülése. A végeredmény elfeketedett lábujjak, tályogok, fekélyek, amputált lábak. Őssejttermelés után a végtagban újraépül az érrendszer és megindul a sebek gyógyulása. Csodát nem lehet őssejtterápiával sem tenni, de az emberhez méltó élet reményét elhozhatja a betegnek. (hankó)