Ki ne emlékezne az évtizedekkel ezelőtt készült, nagy sikert arató tévéjáték-sorozatra, az Abigélre. Akkoriban az egész ország izgult Vitay Georgináért (és volt szerelmes az őt alakító Szerencsi Évába), találgatva, ki is az ő titokzatos védelmezője a szigorú apácaiskola zárt falai között.

A zseniális írónő, Szabó Magda regényéből készült sorozat egyike volt a számtalan tévéjátéknak, amelyek a magyar televízió számára magyar gyártásban és nem utolsósorban magyar színészekkel készültek, garantálva a közönségsikert és a magas nézőszámot. A 90-es évek ebben is változást hoztak. A „nyugati” kultúra kontrollálatlan beömlése, valamint az egyre szaporodó tévécsatornák ádáz harca miatt leáldozott a fenti műfaj. A brazil és amerikai sorozatok nézői a többséget képviselve kiszorították az egyre zsugorodó szellemi kisebbség igényeit. Mivel a gyártók nem remélhettek csúcsnézettséget, és így jelentős bevételt a magyar készítésű tévéfilmektől, az elmúlt évtizedben nem is vállalkoztak ezek forgatására. Most azonban megtörni látszik a jég. Ahogyan az elmúlt években egyre több hazai készítésű nagyjátékfilm született, úgy néhány bátor alkotó kedvet kapott tévésorozatok gyártásához is. A tervekből egy már meg is valósult, a szintén Szabó Magda által írt Régimódi történet hatrészes filmváltozatát karácsony és szilveszter közt vetíti majd az m1. A tervek szerint azonban az írónőt csúcsra repítő, az Ajtó című regényből készült tévésorozat forgatására is hamarosan sor kerül majd. Természetesen a gyártó FilmArt Kft. célja sem az, hogy átcsábítsa a lelkes karácsonyi vígjáték és Győzike ünnepi különkiadása rajongóit a konkurens csatornáktól, hanem valamiféle hiánypótlás a szabadságukat könynyed, de tartalmas szórakozással tölteni vágyók számára. Ennek tükrében telitalálat a műválasztás és a felvonultatott színészgárda is. Szabó Magdával ugyanis nehéz lenne melléfogni. Az írónő mindig is népszerű volt a magyar és újabban már a külföldi olvasók körében is. Mi sem lehetne jobb bizonyíték erre, mint hogy A nagy könyv nevezetű irodalmi valóságshow kapcsán négy könyve is bekerült a legjobb száz magyar alkotás közé. Ő a legtöbbet fordított hazai író, művei 42 nyelven jelentek meg, még akár a távoli India könyvesboltjaiban is találkozhatunk velük. Az igazi világsiker azonban sokáig váratott magára. Az 1917-ben született írónő 2003-ban, 86 éves korában kapta meg az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a százéves múltra visszatekintő Femina-díjat. A kizárólag nőből álló, szakavatott irodalmi zsűri minden évben egy hazai és egy külföldi alkotónak ítéli oda a kitüntetést, amelyben magyar alkotó rajta kívül még nem részesült. A francia irodalomkritika égbe repítette az írónőt, aki azóta szüntelenül járja a világot a rá jellemző töretlen energiával és életkedvvel. Nemcsak regényei népszerűek, hanem verseskötetei (Bárány, Vissza az emberig), színpadi művei (Szüret, Az órák és farkasok), és gyermekeknek szóló különös hangulatú okos történetei (Tündér Lala, Bárány Boldizsár) is. Óriási munkabírása és munkaszeretete, az adni tudás csodálatos képessége, az alkotás-írás belülről fakadó, póz nélküli őszintesége teszi oly kedvessé és közelivé az írónőt. Különleges atmoszférájú, önéletrajzi ihletésű regényiben (Ókút, Régimódi történet, Für Elise) észrevétlenül simul bele az olvasó a háború előtti debreceni provincializmus és joviális polgáriasság világába. Olyanok ezek a történetek, mint egy kényelmes fotel, ami ósdi és megszokott, de sehol nem esik jobb ülés, mint benne. Világa nosztalgiát ébreszt, elvarázsol, de nem kritika nélküli. A már gyermekként is tisztafejű és éleslátó írónő nem burkolja misztikus ködbe figuráit, sokkal józanabb annál. A szeretet sem fogja le kezét, őszintén és világosan ír családtagjairól, egymás közti szövevényes viszonyaikról, így szülei katasztrofális házasságáról is. Az önéletrajzi elemek szándékolt túlsúlya a fikcióval szemben mégsem teszi napló- vagy jegyzetszerűvé írásait, letehetetlen regényekkel állunk szemben némi korrajzzal kiegészítve. Hősei mindennapi emberek, akik félresiklott életük romjai fölött küzdenek a hétközna-pokkal és önmagukkal. Legtöbb alkotása középpontjában a nők állnak, akik erősek, tehetségesek és bármi álljon is érvényesülésük útjába, szilárdan végzik a rájuk szabott feladatokat. A Régimódi történet nagyívű családregény, annak terjedelmességétől és dagályosságától eltekintve. Az írónő nemcsak saját családja történetét foglalja írásba, hanem egyfajta korrajzot is készít egy, ma már letűnt világról. A mű egyes részei akár a lélektani regény kategóriájába is besorolhatók, vagy dokumentum pontosságú visszaemlékezésnek is tekinthetők. Az elsőként 1977-ben megjelent alkotást évekig tartó kutatás és lelki készülés előzte meg Szabó Magda számára. Senkinek sem könnyű őszintén szembenézni saját múltjával és elődeivel, akiknek örökségét magunkban hordozva romboljuk vagy építjük saját sorsunkat. Az alkotó ember számára ez különösen nehéz. A fantázia könnyed szárnyalása és az emlékek fakulása gyakran aláássa a tisztánlátást és teremt ily módon egy fals világot. Különösen igaz ez akkor, ha őseink nagy részét csak közvetett módon, családi legendák és elbeszélések alapján ismerjük. Nyomozómunkához hasonló kristálytiszta logika és bámulatos emlékezőtehetség szükséges az események hiteles rekonstruálásához. Ezeket használja Szabó Magda is, aki anyjának, Jablonczay Lenkének, valamint elődeinek, a Jablonczayaknak és a Gacsáryaknak állít emléket ezzel a művel. A szövevényes családtörténet a vesztes szabadságharctól az írónő születéséig tartó jó néhány évtizedet öleli fel. A regény központi szereplői nem meglepő módon a nők, különösen a keménykezű és kiábrándult nagymama, Rickl Mária, és a kitörni vágyó unoka, Jablonczay Lenke. A férfiak szerepe és súlya elhanyagolható ebben a világban, inkább akadályozói, mint elősegítői a családi boldogulásnak. Gyengék, esetlenek, jobb esetben karakterisztikus mellékfigurák csupán. A generációs ellentétek mellett nagy súllyal szerepel a műben a tehetség érvényre törésének problémája a maradi, konzervatív viszonyok között. A zenei zseni unoka kénytelen meghajtani fejét a családi erő előtt, és eltemetni álmait sikertelen házasságaiba és a vasárnapi családi zenélésbe menekülve. A provincionalizmus és modernitás csatájából majd csak a Für Elise Magdája jöhet ki győztesen, Lenke még csak sodródó, és nem cselekvő erő. A házasságait is csak elszenvedi, de nem talál benne örömöt. A férfiminta hiánya rányomja bélyegét az ő választásaira is. A pipogya apa és a felesége vagyonát elhazardírozó, örökké bűnhődő nagyapa játszótársak csupán, a férfiasság látszata nélkül. A kényszerből zsarnokká lett, férje iránti, egykor igaz érzelmeit eltemető nagymama nem tűr ellentmondást, és óvatosan bánik a szeretet adagolásával is. Az örökké simogatásra vágyó unokához akarattal sem találja a kulcsot, régi elveit képtelen feladni, s így a lányt is egy sikertelen életbe kényszeríti. Egy furcsa, különc anya és egy furcsa, különc apa sikertelen házasságának egyetlen tökéletes, bár kétségtelenül szokatlan gyümölcse lesz majd Magdolna, aki évtizedekkel később megírja ezt a történetet. Akárcsak az írónő legtöbb műve, a Régimódi történet is tökéletesen alkalmas a filmes feldolgozásra. Néhány évvel ezelőtt a Hunnia stúdió felkérésére az írónő már hozzákezdett a filmes forgatókönyv megírásához, de a munkát hirtelen abbahagyta, és szerződést bontott a filmgyárral. Az okok közt szerepelt a stúdió megváltozott munkaterve, hiszen a friss Nobel-díjas Sorstalanság filmre vitele minden mással szemben előnyt élvezett, így elsőként azt készítették el. Második menetben a FilmArt Kft. felügyeletével már létrejöhetett a viszonylag szűk költségvetésű sorozat. A hatrészes, egyenként ötvenperces tévéjáték rendezője, Bereményi Géza ráadásul szakavatottan nyúlt a témához, hiszen a színpadi adaptációt is ő készítette az egri Hevesi Sándor Színház számára. A nagy sikerű előadás szereplőinek egy része így részt vehetett a forgatásban is, bár az eltérő műfaj nyilvánvalóan más dramaturgiát kívánt. A rendező a filmes változatban kettős szereposztást alkalmazott. A fiatal és az idősödő főszereplők személye a történet fordulópontján, a család anyagi csődje után válik szét. A fiatal Rickl Máriát Gubás Gabi alakítja, időskori alteregóját pedig az az Egri Kati, aki egymagában vitte sikerre ezt a szerepet a színházi adaptációban. Férjét, Jablonczay Kálmánt fiatalkorában Nagy Ervin, később Cserhalmi György játssza. A további szereposztás is sztárparádét ígér, hogy csak Eperjes Károly, Básti Juli vagy Szirtes Ági nevét említsük. Van remény tehát arra, hogy újra magyar tévéjátékok készüljenek, és végre feléledjen ez a régen oly nagyon kedvelt s népszerű műfaj. Külön örömhír a gyermekes családok számára, hogy szintén közel egy évtizedes csönd után a kicsiknek is készült új játékfilm. A 2006 novemberében forgatott alkotás Jókai Mór közismert novelláját, a Melyiket a kilenc közül?-t dolgozza fel, igaz, nem elsőként. A Szabó Győző főszereplésével készült tévéjáték klaszszikus karácsonyi tanmese a család melegéről és a szeretet erejéről. Üzenet az anyagi világnak a szegények boldogságáról és a szív ajándékairól, amely többet ér a legnagyobb gazdagságnál is. A szívmelengető történetet 24-én délután szintén az m1 vetíti majd. Farkas Anita