A tavalyi év a fájdalmas veszteségek esztendeje volt. Számos nagyszerű művész és egyben kivételes ember távozott közülünk. Zenthe Ferenc, Sütő András, Gregor József után, meg sem várva a karácsonyi gyertyagyújtás örök csodáját, elment a nagy mesemondó, Lázár Ervin is. Az író, elbeszélő, meseíró, mindannyiunk gyermekkorának kedves ismerőse december 22-én hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Különös hangulatú, bravúros nyelvi játékokkal teli történetei generációk számára hozták közel a csodát arról, hogy a bennünk élő gyermek sosem szunnyad el igazán.

„A szeretet olyan, mint a varázslat” – mondta Lázár Ervin, de nem volt teljesen igaza. Ő maga volt a szeretet és a varázslat, ahogyan személyiségével alkotásain keresztül rabul ejtette olvasóit. Az 1936-ban született író gyermekkorát egy kicsi, azóta már eltűnt-elfeledett Tolna megyei faluban, Alsó-Rácegrespusztán töltötte, közel ahhoz a helyhez, ahol Illyés Gyula is felnőtt. Későbbi pályafutását erősen meghatározta az a kicsi, zárt közeg, amely korai eszmélésének helyszíne volt. Az ismerős közösség táncai és meséi biztosították azt a szilárd alapot, amire később egyedi és varázslatos világát ráépíthette. A szekszárdi Garay János Gimnázium elvégzése után Budapesten lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem újságíró szakos hallgatója, majd kis kitérővel ugyanitt szerzett magyartanári diplomát 1961-ben. Közben folyamatosan publikált. 1958-ban jelent meg első novellája a Jelenkorban, és dolgozott a Pécsi Naplónál is. Később számos újság munkatársaként tevékenykedett, írt a Dunántúli Naplónak, a Jelenkornak, az Élet és Irodalomnak. A rendszerváltás után is részt vett a közéletben, az induló Pesti Hírlap olvasószerkesztője volt, majd alapító tagja lett a Magyar Fórumnak, publikált többek között a Magyar Nemzetben és a Hitelben. Mesedarabjainak köszönhetően azonban soha nem függött senkitől, így már a hetvenes évektől kezdve szabadúszó író volt. Legnagyobb sikereit gyermekeknek szóló elbeszéléseivel és meseregényeivel aratta, amelyek azonban a felnőttek számára is örök igazságokat és tanulságokat hordoznak. Már 1964-ben megjelent első meseregénye, A kisfiú meg az oroszlánok nagy sikert aratott, a könyv illusztrátora, Réber László kiváló érzékkel jelenítette meg Lázár Ervin varázslatos világát. Onnantól kezdve állandóan együtt dolgoztak. Később nagy sikerű tévéfilm is készült ebből a műből, Feleki Kamill és Dajka Margit főszereplésével. Legnépszerűbb műve lett A Hétfejű Tündér című mesegyűjtemény, amely több kiadást ért meg, de említhetnénk még a Berzsián és Dideki című művét, amelyért 1982-ben megkapta a nemzetközi Andersen-diplomát, vagy az 1985-ben, illetve 1989-ben az Év Könyvének választott A négyszögletű kerek erdőt és Bab Berci kalandjait is. Ezen kötetek írásakor születtek gyermekei (Fruzsina, Zsófia és Zsigmond) Vathy Zsuzsa írónőtől, akik új ihletet és látásmódot csempésztek alkotásaiba. Gyermekei szolgáltak új ötletekkel és elnevezésekkel, amelyeken keresztül érthetővé vált zseniálisan egyértelmű, ugyanakkor csodákkal teli világuk. Ismert mesekötetei még a Szegény Dzsoni és Árnika (1981), a Hapci király (1998) és a legújabb gyűjtemény, Az aranyifjítószóló madár. Ez utóbbi egy analfabéta cigányember, Árni Lajos összegyűjtött meséinek feldolgozása gyermekek számára. Bár a széles olvasóközönség Lázár Ervint főként meseíróként ismeri, több műve jelent meg felnőttek számára is. Főleg elbeszélésköteteket adott ki (Csonkacsütörtök, Egy lapát szén Nellikének, Buddha szomorú), de ezek a történetek sem választhatók el a mese világától. A valóság és a fantasztikum határán álló novellák abszurd, groteszk látásmódja főként az emberi kapcsolatok konfliktusait és a modern életformába belekényszerülő világ apró tragédiáit és buktatóit veszik górcső alá. Az 1996-ban megjelent, szintén az Év Könyvének választott Csillagmajor című elbeszéléskötetet gyermekkora helyszíne ihlette. A kötetben Rácpácegresként szereplő Rácegrespuszta elfeledett világát a mesés és valósághű elemek keverésével jeleníti meg, mint egy álomszerű látomást a gyermekkor boldogságáról. Egyetlen regényt írt Fehér tigris címmel, amelyben az emberi hatalom természete és korlátai jelennek meg morális kérdésként szintén meseszerű elemekkel tarkítva. Önálló kötetei mellett készített hangjátékokat a Magyar Rádió számára, állított színpadra meséket az Állami Bábszínház dramaturgjaként. Számtalan kitüntetésben és elismerésben részesült, megkapta a József Attila-díjat (1974), a Kossuth-díjat (1996), és a legjobbaknak járó Prima Primissima-díjat (2005) is. Sohasem osztotta meg sem a közönséget, sem az írótársadalmat. Egyöntetű szeretet övezte a belőle áradó mélyen gyermeki, és így igaz bölcsességet és derűt, amelynek hiteles tolmácsolója volt egész életében. Műveivel bebizonyította, hogy nincs élesen kettéválasztható gyermek- és felnőttirodalom, és így egyike volt azoknak, akik a magyar meseírást újból hosszú évekre felemelték és pályára állították. „Lázár Ervin olyan, mint aki egy Lázár Ervin meséből lépett ki” – mondta róla Békés Pál író, és igaza volt. Bruckner Szigfrid, Mikkamakka, Dömdödöm és a többiek mind saját részei voltak. A Négyszögletű kerek erdő örökké üres lesz nélküle. Farkas Anita