Szomorú karácsonyuk volt 2006-ban a soulzene rajongóinak, december 25-én ugyanis elhunyt James Brown. Az énekes, dalszerző, majd később zenei producer kitörölhetetlenül beírta magát a könnyűzene történelmébe, hiszen munkásságával hozzájárult, hogy a gospel és a rhythm ‘n’ blues összeolvadásából megszülessen a soul és a funk. Zenéje nagy hatással volt a jazzre és a hip-hopra is.

James Brown karrierje 1955-ben indult el, amikor csatlakozott barátja, Bobby Byrd zenekarához, a Famous Flameshez, s hamarosan lemezszerződést írtak alá a King Records kiadóval. Első kislemezük, a Please, Please, Please egy évvel később jelent meg, s mivel több millió példányban kelt el, a rhythm’n’blues listán rögtön az ötödik helyig juttatta őket. A siker azonban nem jött könnyedén: kilenc sikertelen kislemez után a King Records szerződést bontott a bandával, s Brown is egyre inkább érzett kedvet a szólókarrierhez. Első önálló dalai még egyértelműen gospel inspirálta rhythm’n’ blues szerzemények voltak, de már felfedezhetők voltak bennük azok a ritmusok és vokális sajátosságok, amelyek később a valódi sikereket hozták az énekesnek. Amikor a kor egyik legnagyobb sztárja, Little Richard elhagyta a popzene világát, hogy lelkész legyen, zenekarának korábbi tagjai csatlakoztak az újjáformálódó Famous Flameshez, amelynek énekese ismét Brown lett. Az egymásra találás olyannyira sikeres volt, hogy az 1958-ban közösen kiadott Try Me lett a zenész első listavezető slágere. Ekkortól fogva pedig már nem volt megállás. Az 1961-es Night Train már egyértelműen az első volt azoknak a slágereknek a végeláthatatlan sorában, amelyeket ma már a „James Brown-hangzás” jelzővel illetünk. 1970-re az eredeti zenekarának legtöbb tagja új lehetőségek után nézett, s Brown és Byrd olyan új bandát hoztak össze, amelyben többek közt Bootsy Collins, Phelps „Catfish” Collins és Fred Wesley is helyet kaptak. Brown időközben két rádióadót is megvásárolt, ám a hetvenes évek közepére csillaga már nem világított olyan fényesen, mint korábban. Nem csak néhány korábbi zenésztárs pártolt el tőle, de egymás után jelent még két olyan lemeze is, amelyekről egyetlen dal sem lett sláger. Bár a nyolcvanas évek végén még visszatért a rivaldafénybe, életét és karrierjét egyre több jogi és anyagi probléma nehezítette meg. 1988-ban egy autós üldözés után hat év börtönbüntetésre ítélték, amelyből aztán csupán hármat töltött rácsok mögött, ám élete hátralévő éveiben is számtalanszor tartóztatták le kábítószer-birtoklásért és családon belüli erőszakért. 2004-ben prosztatarákkal diagnosztizálták, ám legyőzte a betegséget, s 2006-ban még világkörüli turnén játszott. December 24-én egy fogorvosi vizsgálat során derült ki, hogy súlyos tüdőgyulladása van, s másnap – szóvivője nyilatkozata szerint – szívelégtelenség miatt hunyt el. Halála előtt állítólag azt mondta: „Ma éjjel távozom”. Somorjai Viktória