Konzervatív reneszánsz
Rossz lapjárásra panaszkodott egy éve Orbán Viktor, mikor újságírók a Fidesz nemzetközi szövetségeseinek sorozatos kudarcairól kérdezték. Úgy tűnik azonban, hogy minden megváltozik. Olaszországban és Svédországban jobboldali fordulat következett be, és a közvélemény-kutatások máshol is biztatók. Ha a jó lapjárás folytatódik, a Fidesz akár új családra is találhat az Európai Parlamentben.
Az olasz–magyar barátság megható momentuma volt, amikor a magyar és az olasz szurkolók megtapsolták egymás himnuszát a Nemzetek Ligája mérkőzés kezdetén. Annál is inkább, mert előtte az olasz balliberális sajtó az ottani választási kampányban heteken át mocskolta a magyar kormányt, így támadva közvetve a győzelemre esélyes jobbközép koalíciót. Úgy tűnik, a mindez ellentétes hatást ért el: az egyik legnagyobb európai gazdaságban, a közösség alapító államában konzervatív kormány alakul, amelynek tagjai, a Giorgia Meloni által vezetett Itália Testvérei, a Matteo Salvini-féle Liga és Silvio Berlusconi Forza Italiája egyaránt jó kapcsolatot ápol a magyar vezetéssel.
Új utakon
Orbán Viktor a néppárti időkben többször javasolta, hogy a pártcsalád nyisson jobbra, inkább a szuverenista erőkkel keresse a kapcsolatot, mintsem a balliberális pártcsaládokkal, de az EPP-s mainstream már hosszú évek óta jócskán elmozdult balra a centrumtól.
A Fidesznek az Európai Néppártból való 2021-es kilépése óta nincs pártcsaládja. Noha az Európai Konzervatívok és Reformisták, valamint az Identitás és Demokrácia csoportokhoz tartozó európai erők már a kilépés előtt is jobbjukat nyújtották a Fidesznek, és az európai parlamenti viták során is rendre kiálltak az Orbán-kormány mellett, a magyar kormánypárt eddig még nem kötelezte el magát.
A kilépést követően előbb felgyorsultak, majd lelassultak az események. Már a következő hónapban Budapestre jött Matteo Salvini és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő, Orbán Viktorral közösen meghirdetve egy új, demokratikus jobboldali szövetség, az „európai reneszánsz” létrehozását. Tavaly júliusban tizenhat európai párt közös nyilatkozatot fogadott el, köztük volt az Itália Testvérei, a francia Nemzeti Tömörülés, az Osztrák Szabadságpárt és a spanyol Vox is. Tavaly októberben Orbán Viktor először fogadta Budapesten Marine Le Pen francia államfőjelöltet, a Nemzeti Tömörülés elnökét. Decemberben Varsóban, idén januárban pedig Madridban tartottak csúcstalálkozót az európai konzervatív pártok.
A formálódó összefogás folyamatos támadás alatt áll, a nyugati liberális sajtó hosszú évek óta sulykolja – ahogy már Le Penék előző európai parlamenti frakciója, a Nemzetek és Szabadság Európája esetében –, hogy a nemzeti pártok európai szintű összefogása eleve lehetetlen vállalkozás, hiszen mindenki a maga érdekei mellett akar kiállni. Ez a kijelentés persze többet mond el magáról a liberális sajtóról és politikáról, mintsem a konzervatívokról: a nemzeti érdekekért való kiállás számukra kizárólag az önzés egyik formája, míg az európai politizálás egyetlen üdvözítő módja a nagy, közös Európa-projektben való feloldódás.
Véleménykülönbségek persze valóban vannak a konzervatív pártok között is, és bár még januárban sikerült megállapodniuk, hogy ha nem értenek egyet a külpolitikai kérdésekben, akkor ezeket félreteszik, az orosz–ukrán háború kitörésével ez minden eddiginél nehezebbé vált. Ennek megnyilvánulását láthatjuk abban, hogy egy időre meglazult a magyar–lengyel barátság köteléke is, azóta viszont már maga Mateusz Morawiecki korábbi miniszterelnök is újra közeledik hazánkhoz. Ez vélhetően abból a felismerésből is fakad, hogy bár átmenetileg a szankciók és a háború ügyében egy platformra került Brüsszel és Varsó, az uniós intézmények szemernyit sem engedtek a nyomásból és nem tettek le a konzervatív lengyel kormány megtöréséről. A helyzetet itt is nehezítette, hogy a lengyel ellenzék a háborús dobpergés közepette folyamatosan számonkérte a konzervatív kormányon a háborúellenes magyarokkal való barátságot.
A lengyel–magyar viszony azonban csak egy szál a sokból. Az elmúlt másfél évben rengeteget hallhattuk a konzervatív összefogáson dolgozó politikusoktól, hogy a következő lépésekkel megvárják egyik vagy másik választás eredményét. Az áprilisi magyar parlamenti választás kimenetelével kapcsolatban ugyan aligha fogalmazódtak meg komoly aggályok – bár nem példátlan, hogy a vágyvezérelt nyugati liberális újságírás barátainkat is megtéveszti –, a francia elnökválasztásra okkal vártak. Bár szoros volt az eredmény, Marine Le Pen végül alulmaradt Emmanuel Macronnal szemben. Ez ugyan nem törte meg az összefogásra való törekvést, de tagadhatatlan, hogy a francia hatalomváltás alapvető változást hozott volna az európai politikai status quó-ba. A francia helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Nemzeti Tömörülés mellett létrejött egy újabb, gyakran radikálisabb hangot megütő jobboldali erő, az Éric Zemmour-féle Visszafoglalás.
Óvatos optimizmus
De hogy állnak szövetségeseink más nyugati országokban?
Svédországban szeptemberben győzött a jobbközép szövetség, ami okot ad optimizmusra, még ha óvatosra is. Ugyan a harmadik legerősebb pártként befutó Mérsékeltek a korábbinál erősebb hangot ütött meg a bevándorlás témájában, és ledöntötte a tőlük jobbra álló, második legerősebb pártnak választott Svéd Demokraták köré húzott cordon sanitaire-t is, a svéd politika oly mértékben tolódott balra napjainkra, hogy még a jövő zenéje, mire lehet tőlük számítani.
Az Osztrák Szabadságpárt egyre jobban szerepel a közvélemény-kutatásokon, már megelőzték a Sebastian Kurz visszavonulásával támogatottsága jó részét elvesztő Néppártot is. A Magyarországot támadó EP-jelentés után az FPÖ-s Harald Vilimsky is részt vett a Fidesz mellett kiálló képviselők sajtótájékoztatóján, a minap pedig Herbert Kickl elnök a nemzeti konzultációból inspirálódva népszavazás kiírását kezdte követelni az Oroszország elleni szankciókról.
A spanyol Vox stabil szövetségesnek bizonyul. A hazájában már harmadik erővé felnőtt jobboldali párt előtt hosszú út áll, de felfelé tart. Választások legközelebb jövő májusban lesznek.
Orbán Viktor kormányfő nem olyan rég borús összegzést tett, amikor arról beszélt, hogy Izraelben és az Egyesült Államokban is alulmaradt legutóbb a jobboldal, ami két fontos szövetséges elvesztését jelenti. A tendencia most változni látszik: a Benjamin Netanjahu-féle Likud újra vezeti a közvélemény-kutatásokat, a republikánusok pedig jó eredményre készülnek az őszi félidős választásokon. Ráadásul Donald Trump hatására a republikánus párt fősodra a magyar jobboldalhoz hasonló irányba fordult.
Új lendület
Visszatérve az olasz választásra, az elmúlt másfél évben az európai jobboldali és bevándorlásellenes pártok összefogását az olasz politikai erők egymáshoz való viszonya, véleménykülönbségei, adott esetben versengése is bonyolította. Ismét felmerül hát a kérdés, hogyan alakítja Giorgia Meloni győzelme az európai összefogást, mire számíthat tőle a magyar kormány, és mi az oka annak, hogy jócskán meggyengült a korábban még első Liga.
Francesco Giubilei olasz politikai elemző, a Nazione Futura alapítvány elnöke lapunknak úgy fogalmazott, egy új olasz jobboldali kormány változást hozhat az európai politikába, például az illegális migráció kezelése terén. Arra számít, hogy az új kormány erősebben lép fel a nemzeti identitás, a hagyományos európai értékek védelmében. Emlékeztetett rá, a magyar és az olasz nép viszonya hagyományosan jó és baráti, a kormányok közt is egészen biztosan erősebb lesz a jövőben az együttműködés. Az olasz fordulat a nemzetközi konzervatív összefogásnak is új lendületet adhat.
Az olasz jobboldalon belüli átrendeződéssel kapcsolatban Giubilei megjegyezte, hogy a Liga a gyengébb eredménye ellenére továbbra is nagy párt, hiszen sok parlamenti képviselője van, és kormányzója is az északi régióban. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az Itália Testvérei lesz a majdani koalíció fő ereje.
Az európai konzervatív összefogást a liberális sajtó már számtalanszor eltemette, valójában azonban nem késtek le semmiről. A jövő év döntő lesz, kulcskérdés ugyanis, hogy a 2024-es európai parlamenti választáson már szövetségként tudjanak elindulni. Ugyanabban az évben pedig a republikánusok is új esélyt kapnak az amerikai elnökválasztáson.
