Új év elején minden ember fejében megfordul az a gondolat, hogy milyen jó lenne tudni, milyen lesz az életünk tíz, húsz vagy ötven év múlva. Az egyik tekintélyes tudományos hetilap, a New Scientist az idén lesz ötvenéves, ezért neves szakértőket kértek föl, hogy mondják el véleményüket: meddig jut el a tudomány az elkövetkező félszáz év alatt? Milyen területeken várhatók nagyobb áttörések, mire lesznek képesek utódaink ötven év múlva?

Érdekes volt a megkérdezettek reagálása. A hetilap kérdésére nyolcvanan adtak választ, közöttük minden tudományterület képviselője megtalálható. Nobel-díjasok, neves egyetemek emeritus és aktív professzorai; nemes egyszerűséggel a lap „briliáns elméknek” titulálja őket. A válaszokat rendezés nélkül, egymás után közölték, egy fizikus, egy biológus, majd egy agykutató után egy paleontológus mondott véleményt és így tovább. Többen aggodalmukat fejezték ki, hogy ez a „jóslás” korábban sem sikerült, például a csillagászat és a fizika területén az elmúlt évtizedekben tett legnagyobb felfedezések közül ötven évvel ezelőtt egyre sem számítottak; a pulzárok, a kvazárok, a mikrohullámú háttérsugárzás, a sötét energia felfedezése senkinek sem fordult meg a fejében. Éppen úgy, ahogy politikusok sem jósolták meg a vasfüggöny leomlását, vagy neves természettudósok az ipari fejlődés hatását a klímára. Pedig mindkettő gyökeres változást okozott a világban. Az előrelátásban kétkedő kozmológus John D. Barrow szerint még szerencse, hogy így van, mert akkor a legjobb elméket nem vonzaná a tudomány. Egyetlen forradalmi felfedezést sem jósoltak még meg soha, ez teszi ezeket forradalmivá. Többen attól is tartottak a megkérdezettek közül, hogy nevetségessé válnak elképzeléseikkel az utókor előtt. Egyetlen megkérdezett – Steven Parker – utasította vissza a válaszadást az előbbiek miatt, és csak öt-tíz évre volt hajlandó előretekinteni. Egyik válaszadó víziójában a mai tudományos butaságokon szórakozó távoli utódok szerepeltek, ha egyáltalán megéri az emberiség az elkövetkezendő ötven évet. Az egyes tudományágak közül érthető módon azok szerepeltek az előrejelzésben, amelyek gyökeresen megváltoztathatják az életet a földön. Sokan foglalkoztak a világűr megismerésével. Barrow szerint észlelni fogják a sötét anyagot és a gravitációs hullámokat, és így jobban megismerik az univerzum korai szerkezetét. A sötét energia természetének megismerésével eldönthető lesz, van-e a térnek háromnál több dimenziója, lehetséges-e az oly sokszor megidézett időutazás. Edward Witten reméli, hogy a fizikusok megtalálják a régen keresett Higgs-részecskéket, és ezzel teljessé válik a részecskék világát leíró standard modell. Ha viszont nem léteznek Higgs-részecskék, akkor a fizika új aranykora kezdődhet el, mert teljesen új irányba kell keresni a megfigyelések értelmezését. Sokan reménykednek a kvantumgravitáció törvényeinek megértésében, és abban is, hogy sikerül megalkotni a négy alapvető kölcsönhatás – elektromágneses, erős, gyenge, gravitációs – egységes elméletét. Az utóbbi elmélet megszületése előbbre vinné a világegyetem történetének megértését is. Ugyanakkor többen úgy vélték, hogy ilyen elmélet nem létezhet – ezért lenne forradalmi áttörés, ha mégis megszületne. A világegyetem történetének legelső pillanatait ma még nem tudják leírni, a kezdeti, feltehetően végtelen hőmérséklet és sűrűség kezelhetetlen. Ha megértjük az első pillanatot, akkor már van remény az ősrobbanást megelőző történések végiggondolására is – vélik a megkérdezettek. Legalább ilyen izgalmas a kozmoszban most zajló folyamatok megértése. Az ott lévő anyagnak csak kis része bocsát ki számunkra észlelhető sugárzásokat, így csak ezekről vannak ismereteink. Ugyanakkor jóval több olyan anyag van az űrben, amelyről nem sokat tudunk, mert nem sugárzó; ez a sötét anyag, amelynek alkotórészeit, összetevőit egyelőre csak találgatják a kutatók. Néhány éve derült ki az is, hogy a világegyetem tágulása gyorsul. Okozójának a sötét energiát tartják, de ennek mibenléte ismeretlen. Erre is választ várnak az elkövetkező fél évszázadban. Többen a sötét energiát tartják a fizika legnagyobb rejtélyének. Miközben saját világegyetemünk megismerésén fáradoznak fizikusok, az is tisztázódhat, hogy vannak-e velünk párhuzamosan létező további univerzumok. Újabb elméletek szerint több univerzum is létezhet, mint ahány atom van a látható galaxisokban. Az is kérdés, hogy ugyanazok-e a fizika törvényei a párhuzamosan létező többi világegyetemben, mint a mi világunkban. Mindenkit izgató kérdés: csak a Földön született meg az élet? Egyedül vagyunk a világegyetemben? Egy idegen életforma felfedezése a legnagyobb áttörés lenne az asztrofizikában, biológiában, filozófiában, kultúrában, vallásban. Közelebb juthatunk a megoldáshoz, ha más bolygón is életre bukkannának. Néhány vélemény azt feltételezi, hogy az élőlények többségét kitevő mikrobák között már most is vannak „idegenek”, itt élnek velünk. Ennek tisztázásához jobban meg kellene ismerni őket. A tudomány legnagyobb misztériuma máig is az élet keletkezése. Néhány kutató a lakható világok nagy száma alapján az élet elterjedt voltára számít. Többen a marsi életnyomokra számítanak, csak kérdéses, hogy ez mennyire független a földi élettől. Nem az egyik bolygóról került az élet a másikra? Az élet kialakulására lehetséges helyszínnek tartják még a Szaturnusz Enceladus holdját, a Jupiter Európa holdját és a Szaturnusz Titán holdját. A megoldandó kérdések nagy többsége a biológiában és az orvostudományban a genetikához kötődik. A Humán Genom Programot irányító Francis Collins egy feladatot tűzött ki: az egyes emberek génállományának feltérképezéséhez ezerdolláros vagy még olcsóbb módszer létrehozását. Ezzel az egyes emberek szintjén is feltárhatók lesznek a betegségekre hajlamosító genetikai hibák, ami a személyre szabott gyógyítást tenné lehetővé. Feltárulnak a genetikai hajlamosító faktorok és a környezeti hatások közötti bonyolult összefüggések, így csökkenteni lehetne az egyes betegségek kockázati tényezőit. A következő ötven év nem a tüneti, hanem az oki terápiák időszaka lesz, amelynek köszönhetően rutinszerűen lehet gyógyítani számos, ma még igen sok áldozatot szedő betegséget. Áttörés várható egy igen nehéz területen, a pszichiátriai kórképek genetikai-genomikai alapjainak feltárásával. Megszülethet egy új tudományág, a preventív pszichiátria. Ez napjainkban rendkívül fontos terület, mert egyre több a társadalmi-gazdasági változások következtében kialakuló pszichiátriai megbetegedés. A genomikára és az agyról készített felvételekre alapozott gyógyítás már egyénre szabott lehetne. Feltárulhat az egyes sejtek, hálózatok és gének szerepe a memória működésében. Kiderülhet, hogyan hat a társadalom és a kultúra a memóriára. Van, aki attól tart, hogy megszerezzük az emberek memóriájának megváltoztatására való képességet. Elisabeth Loftus attól tart, hogy 2048-ban George Orwell egyik leszármazottja 2084 címmel könyvet ír egy ellenőrzésre szoruló totalitárius társadalomról (utalás Orwell 1984 című sikerkönyvére). A memória a szabadsághoz hasonlóan törékeny dolog. Ötven év múlva az lehet a kérdés, hogy milyen korlátokat kell szabni a memóriánkhoz való hozzáférés tekintetében a politikusok, ügyvédek és hirdetők számára. Izgalmas kérdés, hogy meddig élhet egy ember? A merész fantáziájú Francis Collins genetikus szerint ötven év múlva már az lesz a kérdés, hogy meddig akarunk élni. Ötven év múlva a százévesek olyan erőteljesek és produktívak lehetnek, mint a mai hatvanasok. Többen az öregedés lassítására számítanak, ehhez azonban először föl kell tárni a DNS-sérüléseket javító folyamatokat. Csak ezek után van remény az öregedést lassító gyógyszerek kifejlesztésére. Az életkor meghosszabbítását eredményezheti a szervek kicserélhetősége. Néhány válaszadó szerint ötven év múlva az agy kivételével minden szervünk pótolható lesz. Egyesek az állatokban emberi sejtekből növesztett szervekben látják a korlátlan szervátültetés jövőjét, mások az őssejtek alkalmazásában bíznak. Utóbbi módszert nagyon közelinek jósolják többen is, csupán néhány biztonsági és etikai problémát látnak megoldandónak. Univerzális donorsejteket jósolnak, amelyek a sérülés helyére vándorolnak és kijavítják a szöveteket. Az optimista Elen Herber-Katz szerint közeli az idő, amikor elérhető lesz a súlyosan sérült gerincvelő gyógyítása, a szív regenerálása vagy az elveszett végtag újranövesztése. Sőt, ötven év múlva rutintevékenységgé válik az egész test kicserélése – fantáziál a neves kutató. Egyetlen kutató volt a nyolcvan közül, aki katasztrófa bekövetkeztét sem zárja ki ötven éven belül. Bár szerinte azután is lesz túlélő. A természet veszi át az uralmat, és újraindul az evolúció, mert a kulturális evolúció csődöt mondott. Sydnes Brenner megdöbbentő véleményét korrigálta Richard Gott, aki szerint önfenntartó kolóniát kell létrehozni a Marson; ez lenne az „életbiztosítás” arra az esetre, ha valóban valamilyen katasztrófa következne be. Bármilyen szomorú, de Brennernek igaza lehet, mert az emberiség lassan letér arról az útról, amely a fennmaradását biztosította volna. Pedig meglehetősen egyszerű lett volna ragaszkodni azokhoz a törvényekhez, amelyeket időben megkapott az emberiség. A várt „szép, új világ” nem a javunkat fogja szolgálni. (hankó)