Bús düledékek
Bármerre is utazunk, kirándulunk hazánk tájain, szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb belebotlunk egy-egy elhagyatott kastélyba, kastélyromba. Óriási felkiáltójelek ezek a sorsukra hagyott épületek, hiszen mindegyikük egy szebb napokat látott nemesi vagy főúri család történetét, velük együtt pedig Magyarország XX. századi tragédiáját meséli el.
A mára romos kastélyok építése szinte kivétel nélkül a XVIII. század folyamán kezdődött, pusztulásuk pedig a világháborúkra, illetve az azokat követő ideológiai rombolásra vezethető vissza. Sorsuk szinte azonos, hiszen ha egyik-másik meg is menekült a háborús pusztítástól, a távozni kényszerülő tulajdonosok csak a legritkább esetben tudták kimenteni értékeiket. 1944–45-ben előbb a németek, majd a bevonuló szovjet hadsereg katonái pakolták fel teherautóra a mozdítható ingóságokat, vagy rosszabb esetben ott helyben használták fel a bútorokat és a parkettát tüzelőként. Ami utánuk véletlenül még megmaradt, a helyiek hordták szét.
A magyarországi kastélyok zöme a II. világháborút követően állami tulajdonba került, falaik közé általában valamilyen közintézmény (óvoda, iskola, kórház, gyermekotthon) költözött. És ez volt a jobbik eset. Ha az üresen maradt épületben sem az állam, sem pedig az adott település nem látott fantáziát, a szebb napokat látott főúri rezidenciát egyszerűen sorsára hagyták. Az őrzés nélküli épület így hamar közprédává vált: a lakosság építőanyagként hordott el onnan minden mozdítható követ és téglát, ajtót és ablakot. A természet pedig szép lassan befejezte a munkát.
Bár a rendszerváltáskor felcsillant a remény, hogy az eredeti tulajdonosok visszakaphatják egykori kastélyaikat, jellemzően nem így történt. Az épületek többsége megmaradt állami, önkormányzati tulajdonban, más részüket pedig magánszemélyek privatizálták. Ezek az új tulajdonosok sokszor azonban nem tudtak megfelelni a szigorú műemlékvédelmi előírásoknak, így a felújítás nemegyszer el sem kezdődött vagy abbamaradt.
Szellemkastély a patak partján
Ez utóbbira jó példa a Zala és Vas megye határán fekvő Mikosszéplak eldugott erdejében, a Csörgető-patak mentén árválkodó Mikos-kastély. A hatalmas épület omladozó falai ellenére eleganciát sugároz, és még romjaiban is hirdeti építtetője, Mikos Ede báró egykori gazdagságát. Az 1860-as években, a Tudor-kastélyok stílusában épült, 63 szobás főnemesi rezidenciának fénykorában saját áramfejlesztő telepe volt, parkjában vízeséssel táplált tóban, szökőkútban és fürdőmedencében is gyönyörködhettek a meghívott vendégek. Köztük feltehetően Jókai Mór is, akit – legalábbis a helyiek emlékezete szerint – a kastély ihlette A névtelen vár című regénye megírására, miután Mikosszéplakra látogatott.
A kastély pusztulása a II. világháború után kezdődött, amikor a környékbeliek az épületet kifosztották, téglakerítését lebontották, tégláit elhordták. A kommunizmus évei alatt falai közt SZOT-gyermeküdülő működött, majd a privatizáció során egy német vállalkozó tulajdonába került. Ő ugyan a melléképületeket felújította, és elkészítette a kastély rekonstrukciójának tervét is, ahhoz azonban már hozzá sem fogott. A szellemkastélynak azóta sok gazdája volt, de érdemi munkát senki sem végzett. Egészen mostanáig. A legújabb hírek szerint a jelenlegi tulajdonos most elkezdte a felújítást, és ha minden jól megy, néhány éven belül a kastély visszanyeri eredeti pompáját.
Termelőszövetkezet a kastélyban
Biztatóak a Balaton déli partján fekvő Lengyeltóti központjában épült, évtizedekig üresen álló Zichy-kastély kilátásai is. A kastélyt a XIX. század elején a Lengyel család építtette, ám többszöri tulajdonosváltást követően végül a Zichyek birtokába került, akik a XX. század elején modernizálták az épületet: bevezették a villanyt, korszerűsítették a fűtést, felújították a belső tereket, új ablakokat és ajtókat készíttettek. Aztán jött az I. világháború, majd a Tanácsköztársaság, és Zichy Béla lengyeltóti uradalmából az országban elsők között alakítottak szocialista termelőszövetkezetet. A gróf ugyan a Tanácsköztársaság bukása után visszakapta kastélyát, ám soha nem tért vissza ide. A II. világháború alatt az épületben előbb lengyel katonai menekülttábort rendeztek be, majd 1944-ben szükségkórházat. A háború okozta károk kijavítását követően falai között tüdőkórház kezdte meg működését, amely 2006 nyarán zárta be végleg kapuit. A kastély magánkézbe került, új tulajdonosai terveztek bele többek között wellness-szállodát, de pezsgőpincészetet és borászatot is. Ezekből aztán persze semmi sem lett. A Lengyeltóti Városi Önkormányzat végül 2014. augusztus 5-én vásárolta meg az épületet a hozzá tartozó melléképületekkel és parkkal együtt.
– A kastélynak azóta új tulajdonosa van, aki hozzákezdett a park rendbetételéhez és a kastély állagmegóvása érdekében azonnali beavatkozást igénylő munkálatokhoz. Első ütemben az úgynevezett B épület felújításával kezdi a szociális intézménynek szánt épületegyüttes revitalizációját. Mindeközben folyik az önkormányzat tulajdonában maradó volt istálló felújítása is, ebben a jövőben a kistérségi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, valamint a szociális alapszolgáltatási intézmények működnek majd – mondja Zsombok Lajos, Lengyeltóti polgármestere, hozzátéve, hogy a romos melléképületeket saját pénzből újította fel az önkormányzat. Bennük jelenleg a városüzemeltetést szolgáló raktárak, garázsok és műhelyek találhatók.
Jobb híján állagvédelem
A magyarországi kastélyok, köztük az elhagyatott, felújításra váró épületek számáról nincsenek pontos adataink, már csak azért sem, mert maga a „kastély” szó definíciója sem tisztázott, jelentése időről időre változott. A szó eredetileg a főurak, jómódú személyek lakhelyének megjelölésére szolgált, később azonban már a lakóépülethez kapcsolódó melléképítményeket, valamint kastélyparkot is magában foglalta. A 2000-es évek tájékán az akkori Országos Műemlékvédelmi Hivatal 2000 körülire becsülte a kastélyok számát, ami nagyságrendileg megegyezik dr. Virág Zsoltnak, a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram végrehajtásáért felelős miniszteri biztosának, a Magyar Kastélylexikon sorozat szerzőjének felmérésével, aki könyvében elsőként vette számba és dolgozta fel lexikális tömörséggel Magyarország valamennyi kastélyát és kúriáját. Műemléki védettséggel a kastélyok közül mintegy 500 rendelkezik, amelyek a védettségnek köszönhetően nagyobb figyelmet kapnak, ám sokszor még ez sem elegendő ahhoz, hogy megmeneküljenek a pusztulástól.
A kastélyok közül kétségtelenül a legjobb helyzetben a megfelelő funkcióval ma is működő épületek vannak. Idesorolhatók Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogramba bekerült, kiemelkedő örökségi értékeik miatt állami tulajdonból ki nem adható együttesek. A NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. a program megvalósítójaként több fejlesztett helyszín vagyonkezelését és üzemeltetését is ellátja. A társaság vagyonkezelésében 59 helyszín van, túlnyomó többségük kastélyegyüttes, de akadnak köztük egyéb műemléki helyszínek, várak és kisebb romok is.
– Ezek közül a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram során 14 saját helyszínt állítottak helyre, amit további egyéb szervezetekkel – például önkormányzatokkal – közösen megvalósított fejlesztés egészít ki. Így összesen mintegy 30 helyszínen történt örökségi értékekre épülő beruházás – mondja Szabadics Anita, a NÖF Műemlékkezelési és Műemlékfejlesztési Igazgatóság műemlékfejlesztési főosztályvezetője. – Természetesen van jó pár ma még fejlesztésre váró helyszínünk, amely a maga térségében szintén kiemelkedő értéket képvisel. Amíg átfogó felújításukra nincs elég pénz, addig is meg kell oldani ezen együttesek állagvédelmét, hogy a meglévő értékek tovább ne pusztuljanak. Mindez persze jelentős költséggel jár, hiszen évtizedek óta elhanyagolt, sok esetben azóta üresen álló műemlékegyüttesekről beszélünk.
Mindezek fényében nem lehet kétségünk, hogy egy új iskolát, szállodát, kulturális létesítményt felépíteni feltehetően olcsóbb, mint felújítani egy összedőlés határára jutott évszázados kastélyépületet. A történelmi emlékezet ezen mementóit megmenteni azonban erkölcsi kötelességünk. Feltérképezésükre számos Facebook-csoportok is alakult, amelyeknek tagjai sorra járják és fotózzák le a magukra hagyott, omladozó épületeket. Csak bízhatunk benne, hogy mielőtt sorsuk végleg megpecsételődik, megmentőre találnak.
Mi legyen a kastélyokkal? – Fenntartható, méltó hasznosítás a cél
Többféle tulajdonviszony, eltérő funkciók jellemzik a hazai kastélyokat. A felújított állami tulajdonú épületek térségi központokká válhatnak, a már elkészült és átadott kastélyokkal kapcsolatos első tapasztalatok biztatók.
A mai Magyarország területén egykor 6500 kastély és kúria állt – tudtuk meg Virág Zsolttól, a Magyar Kastélyprogram Nonprofit Kft. igazgatójától. A Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányok folyóirat 2017. márciusi számában a Miskolci Egyetem két kutatója, Lipták Katalin és Péter Zsolt Kastélyok turisztikai célú hasznosítása Magyarországon, különös tekintettel az észak-magyarországi régióra című tanulmánya az 1945 utáni évtizedeket áttekintve emlékeztet rá, hogy az államosított kastélyokban az eredeti funkciótól eltérően például óvodákat, iskolákat, gyermekotthonokat rendeztek be. Az 1960-as évektől néhány kiemelt műemléki jelentőségű kastélyt felújítottak, de alapvető szemléletváltás csak az 1980-as években történt, a turizmus ekkor kezdett előtérbe kerülni. A rendszerváltozás után a lendületes magánosítással párhuzamosan felújítást ösztönző programok indultak. A műemléki védettségű kastélyok száma a tanulmány szerzői szerint nagyjából 700-ra tehető.
Virág Zsolt arról tájékoztatott, hogy ma nagyjából 5300 műemléki védettségű, helyi védettségű, illetve védelem alatt nem álló kastély és kúria áll még, ezeknek nagyobb része, 80 százaléka kúria. Nagyjából a kúriák kétharmadát részben-egészben felújították a rendszerváltozás óta.
A legnagyobb, művészettörténeti szempontból legértékesebb kastélyok és kúriák állami tulajdonban vannak, ez mintegy 200 épületet jelent. Az állomány nagyjából 35 százaléka önkormányzati vagyon, nagyobbik része, vagyis az összes ilyen épület többsége, hozzávetőleg 60 százaléka magántulajdonban van, ideértve a céges tulajdonúakat is.
Hasznosításuk változatos képet mutat. Az öt-hat szobás kúriák döntő többsége a rendszerváltozás után visszanyerte lakófunkcióját, a kisebb, négy-öt szobás épületekben jellemzően családok élnek, a nagyobbak – ebből van több – valamilyen közcélt szolgál. A kenderesi Horthy-kastélyban például kollégium működik. A nagyobb kastélyok gyakran szállóként üzemelnek, ma már több tucat ilyen van hazánkban.
A Nemzeti Kastélyprogram keretében – a legnagyobb kastélyok következő üteme mellett – a tartós állami tulajdonban lévő közepes méretű kastélyok összetett műemléki felújítása kezdődött meg, illetve egyes esetekben már be is fejeződött. A program nem szorítkozik az építészeti rekonstrukcióra, a Nemzeti Örökségvédelmi és Fejlesztési Nonprofit Kft. (NÖF) feladata az is, hogy élővé tegye a megszépült épületeket.
Ennek érdekében interaktív kiállítások, látogatóbarát szolgáltatások várják majd a turistákat. Kávézók, ajándékboltok nyíltak és nyílnak a jövőben a korábban rossz állapotú, mára megújult vagy megújulóban lévő épületekben, a kastélyparkok kulturált kikapcsolódási lehetőségeket nyújtanak a családoknak, gyermekprogramok és múzeumpedagógiai foglalkozások várják az érdeklődőket. Ily módon a megújított kastélyok szellemi, kulturális központtá válhatnak az adott térségben, emellett munkahelyek jönnek létre, és a közösségépítő hatás is fontos.
A turizmus fellendítését szolgálja a különböző kedvezményeket nyújtó kastélykártyaprogram, amihez rendszeres hírlevél-szolgáltatás is társul. A látogatói élményről a legkorszerűbb eszközök, XXI. századi bemutatási módok gondoskodnak, például kézbe vehető, kipróbálható használati tárgyak, kisfilmek, multimédiás vezetés. Népszerűnek bizonyult az okostelefonra letölthető többnyelvű, úgynevezett visual guide alkalmazás, amely részletesen bemutatja az adott kastélynak és eredeti tulajdonosainak történetét, a legérdekesebb kiállítási elemeket.
A már átadott fejlesztések az eddigi tapasztalatok alapján népszerűek; mint a NÖF-től megtudtuk, nyáron rekordszámú látogatója volt a füzérradványi Károlyi-, a szabadkígyósi Wenckheim- és a nádasdladányi Nádasdy-kastélynak is. Mindez előmozdítja a hosszú távon fenntartható rentábilis üzemeltetést, ami azért is fontos, mert jelenleg nagyjából három tucat olyan kastély és vár áll hazánkban, amely nemcsak műemlékhez méltóan fest, hanem a műemlékek szellemiségéhez illeszkedő lehetőségeket maximálisan kihasználva nyereségesen működik. Hosszabb távon az önkormányzatok szemléletváltása is fontos lehet a tulajdonukban álló kastélyok jobb üzemeltetése érdekében, ami alatt főleg korszerű, informatív marketing, a települések arculatának a kastélyokhoz méltóvá formálása és felkészült turisztikai szakemberek alkalmazása értendő.
A Kastélyok kora összeállítás további cikkei ide kattintva olvashatók.
