Szájer József a veszélybe sodort demokráciáról

Azt vallom, hogy a szólásszabadság, a gyülekezés szabadsága magasabb rendű, mint a budapesti rendőrfőkapitány alapvető jogokat sértő intézkedése. Amit tettem, azt soha nem fogom szégyellni, sőt büszke leszek rá életem végéig – mondta a Demokratának Szájer József, a Fidesz EP-képviselője.

– Úgy tűnik, bizonyos szempontból nincs nagy különbség a hazai és a nyugat-európai szocialisták között. Az osztrák Hannes Swoboda, az EP szocialista frakciójának alelnöke azt nyilatkozta a múlt héten, hogy a Fidesz képviselői a kordonbontással, ami „valószínűleg törvénysértő” volt, rossz példát mutattak. Mit gondol erről? – Szerintem az lenne a helyes, ha Swoboda úr nem kettős mércével mérne. Néhány évvel ezelőtt, amikor minden csütörtökön bejelentés nélküli tüntetéseket rendeztek a bécsi Burgtheater és az osztrák parlament épülete között az aktuális kormány ellen, Swoboda úr is részt vett ezeken a demonstrációkon, a pártja ezt támogatta, és az Európai Parlamentben is rendszeresen azt mondták, hogy van létjogosultságuk ezeknek a be nem jelentett megmozdulásoknak. Ha ő akkor úgy vélte, minden osztrák polgárt megillet az a jog, hogy a számára nem szimpatikus kormány ellen tiltakozzon, akkor sem erkölcsi, pedig sem politikai alapja nincs arra, hogy ugyanezt a jogot a magyar emberektől elvitassa. – Nem mentegetve Swoboda urat – nem lehet, hogy félretájékoztatták a hazai szocialisták? – De, minden bizonnyal arról van szó, hogy az EP szocialista frakciójának tagjait megvezették. Erre utal, hogy azok a politikustársaim – köztük liberálisok és szocialisták -, akikkel személyesen beszéltem az elmúlt napokban Brüsszelben, nagyon megdöbbentek a Kossuth tér, a magyar parlament előtti terület lezárásán, mert ez ellentétes az európai gyakorlattal. Nagy felháborodást váltottak ki azok a felvételek is, amelyeken az látszik, hogy idős hölgyeket, tolókocsis embereket szorítanak ki a pajzsos, felfegyverkezett rendőrök – nem csupán a kordontól, hanem még a környező utcákból is. Nem értik, mitől lehetnek olyan veszélyesek ezek az emberek, hogy ilyen erővel kellett fellépni ellenük. Ez botrány, európai botrány, sokan nem hitték el, hogy a XXI. században, az Európai Unió területén ilyesmi lehetséges. – Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke viszont támogatásáról biztosította a Fideszt, és a koppenhágai kritériumok, illetve a szabadságjogok tiszteletben tartására szólított fel. Elképzelhető, hogy végre nemcsak néhány képviselő szólal meg, hanem az unió tesz is azért, hogy Magyarországon 17 évvel a rendszerváltoztatás után teljes demokrácia legyen? – Éppen Martens úr nyilatkozata mutatja, hogy nem csak magánbeszélgetéseket folytattunk Brüsszelben. Az EP legnagyobb frakcióját adó néppárti képviselőcsoport kiállt a polgári engedetlenségi akciónk mellett, és az ellen, hogy az ebben résztvevőkkel szemben eljárást indít a magyar rendőrség. Erről beszélt az elmúlt napokban Martens úr mellett például a francia Joseph Daul, a néppárti frakció vezetője is. Többen felvetették a képviselőtársaim közül azt is, hogy valóban, a történteknek további következménye kellene hogy legyen. Az EP Jogi Bizottsága mindenképpen foglalkozik majd az üggyel, hiszen mentelmi kérdésekben ők foglalnak állást. A bizottság elnöke, Giuseppe Gargani úr egyébként már megkeresett, hogy tájékozódjon a részletekről. Személyesen számoltam be a történtekről José Manuel Durao Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének, Hans-Gert Pötteringnek, az Európai Parlament elnökének és több biztosnak, így például Franco Frattininek is. Nem az a célunk, hogy rossz színben tüntessük fel az országot, hanem az, hogy a jövőben ne korlátozhassa a kormány a szabadságjogokat. Megjegyzem, nem is az járatja le Magyarországot, aki külföldön beszámol ezekről a törvénytelenségekről, hanem aki elköveti őket. A gyülekezési jog bizonyos mértékű korlátozására van mód az unióban is, de csak nagyon súlyos indokkal, ilyet itthon még nem hallottunk. – A balliberális sajtóban igyekeztek elbagatellizálni a kordonbontást. Elhangzott például, hogy ez csupán egy Orbán Viktor melletti hűségakció volt a képviselők részéről. Mi a véleménye erről? – Szögezzük le: a kordon lebontása nem a politikusok dolga kellene hogy legyen. Ezt a rácsot már régen szét kellett volna vernie a sajtó és a közvélemény nyomásának. A Kossuth téren felállított kordon szimbóluma a leépülő jogállamiságnak, szimbóluma annak, hogy a kormányzat egyre kevésbé tiszteli az alapvető demokratikus szabályokat. Az elmúlt években láthattuk, hogyan támadják a független intézmények vezetőit Szász Károlytól Járai Zsigmondig, s tanúi lehettünk annak is, hogyan használja a hatalom saját céljaira a rendőrséget és a titkosszolgálatokat. Október óta pedig indokolatlanul korlátozzák a polgárok gyülekezési jogát is. A balliberális sajtó reakciója nem lepett meg, mert a médiumok jelentős része – tisztelet a kivételnek – korábban sem emelte fel a szavát a demokrácia elleni támadásokkal szemben. Mi mindenestre valóban azért léptünk fel, mert hiszünk a demokráciában, a szólásszabadságban. A kordon lebontása tehát erkölcsi kötelességünk volt. Ha megsértettünk bármifajta szabályt, akkor vállaljuk a következményeket, bár úgy gondolom, semmilyen törvénybe ütköző tettet nem követtünk el. Azt vallom, hogy a szólásszabadság, a gyülekezés szabadsága magasabb rendű, mint a budapesti rendőrfőkapitány alapvető jogokat sértő intézkedése. Amit tettem, azt soha nem fogom szégyellni, sőt büszke leszek rá életem végéig. Már csak azért is, mert sajnos az elmúlt években elkövettünk egy nagy hibát: elsősorban a gazdasági válság jeleire összpontosítottunk, és nem figyeltünk oda kellően a demokratikus alapjogok elleni támadásokra. – Azt mondta, nem figyeltünk oda. Kit takar a többes szám első személy? A Fideszt? A jobboldali sajtót? Vagy általában a nemzeti oldalt? – Az egész polgári oldalt. Nem hallgathatom el, ezen belül a Fideszt sem. Mi mindig is olyan országban akartunk élni, ahol az emberek szabadon kinyilváníthatják a véleményüket, ahol politikai hovatartozása, vallása miatt senkit sem érhet alaptalan támadás. Ám egyre inkább úgy látszik, a demokrácia sokkal inkább veszélyben van, mint hittük. Rosszul mértük fel a helyzetet. De a magyarországi sajtó állapota sem kedvező. A médiumok túlnyomó része nem elvek mentén tevékenykedik, hanem gátlástalanul kiszolgálja a kormányzatot, nincs meg az az ellenőrző szerep, ami megakadályozhatná a hatalom túlzott terjeszkedését, túlkapásait. A jobboldal néhány erős orgánuma pedig időnként egymásnak esik, pedig most vállvetve kellene küzdeni a közös cél érdekében. – A közelmúltban Orbán Viktorral közösen felavatták Bibó István portréját az Európai Parlamentben. Manapság, amikor kordonokkal zárják el az embereket a Kossuth tértől, megveretnek békés emlékezőket a nemzeti ünnepen, különösen aktuális Bibó talán legismertebb gondolata. „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől…” – Tényleg különös aktualitásuk van ezeknek a szavaknak. Idéznék még egy nagyon jelentős hatású személyiséget, II. János Pál pápát, aki a beiktatásakor még a kommunista Lengyelország szülötteként a Biblia egyik mondatával üzent híveinek: „Ne féljetek!” A demokráciát csak akkor tudjuk megvédeni, ha vállaljuk az ezzel járó kockázatokat. Ha kell a pénzbüntetést, ha kell, az elzárást, ha kell, akkor a nyilvánosság előtti legaljasabb támadásokat. Orbán Viktor is elmondta, hogy aki nem áll ki semmiért, az elveszíthet mindent. Én hiszek abban, hogy azok, akik fontosnak tartják a demokráciát, nem riadnak meg a félelemkeltéstől. Aki tehát arra számít, hogy kormányzati irányítású megfélemlítő hadjárattal elcsendesítheti az embereket, az nagyon téved. Sőt azt gondolom, ezek a provokatív intézkedések, nyilatkozatok csak erősebbé, elszántabbá és egységesebbé tesznek bennünket. Bándy Péter