Toda – Színház babáknak a Kolibri Színpadon

Buta arcú mesefigurák, rózsaszín giccsparádék nélkül is lehet érdekes és értékes programot kínálni a három év alatti gyermekeknek? A válasz igen. Ha elegünk van abból, amit a szórakoztatóipar zúdít az ekkora gyermekekre (is), látogassunk el a Kolibri Színház Toda című előadására, ahol a rajzfilmgyártók és a modern meseírók többsége biztosan elszégyellné magát, mert rájönne, produktumainál a gyerekek jóval többet érdemelnek. Példának okáért ezt az előadást.

Narancsos, meleg színek, puha textíliák a színpadon, színes párnák a nézőtéren, amelyről sokkal inkább egy kellemes játékkuckó, mintsem színházi nézőtér jut az ember eszébe. A gyermekzsivaj közepette felcsendül egy gitár hangja, s a gyerekdalok, mondókák dallamaira megérkeznek a színészek. Színes szivacsokkal, puha formákkal játszadozva alakítanak ki egy-egy jelenetet, s ez a színpadi játék vezeti el a közönséget a gyermekek világába. Egy különleges színházi előadás történései ezek, amelyben a színdarab főszereplője nem a történet, hanem a néző. E darab esetében azonban a közönség nem tekinthető gyakorlott látogatónak Thalia világában, az átlagéletkor ugyanis nem több két-három évesnél. S mielőtt valaki rémülten felkiáltana, hogyan lehet ennyi idős gyerekekkel színházba menni, a válasz az, egy ilyen előadásra minden további nélkül. A Kolibri Színház Toda – Csoda gyermeknyelven című előadásán ugyanis minden alkalommal megszületik a csoda. Az előadás húsz-harminc perces, pontosan annyi, amennyi időre egy ekkorka gyermek képes a figyelmét összpontosítani. S bár a történet hiányzik, az improvizatív, kedves jelenetek sora adja a cselekményt, melyeken keresztül a babák átélhetik a világ (újra) felfedezésének örömét. Az önfeledt játék ideje ez, ismerkedés a világgal – és ami igazán különleges az előadásban – a gyermek szemüvegén keresztül. E csecsemőszínházi előadásban a gyermekekre mint egyenrangú félre tekintenek, s ez szemléletváltást jelent a túlzottan szájbarágós, felnőttek világát lebutítva, mesének tálaló modern gyermekszórakoztatás világában. A Toda telitalálat, csak dicséret illeti az előadás létrehozóit, hiszen nincs nehezebb annál, mint a szaladgáló, izgő-mozgó apróságoknak felkelteni az érdeklődését, és megtartani azt. Ez a korosztály őszinte, még nem fertőződött meg az udvariaskodás álszent gesztusával. Őszintén megmutatja, ha valami nem köti le a figyelmét. Éppen ezért hiteles az előadás. A nézőtéren nincsenek síró-rívó, fészkelődő babák, inkább nyugodtak, érdeklődők, a legtöbb gyerek édesanyja öléből figyeli a színpadi eseményeket. Ám valószínűleg a Toda sem született volna meg, ha Glitterbird (vagyis Fénymadár) címen Ivar Selmer Olsen norvég gyermekkultúra-kutató, egyetemi tanár nem indítja el útjára programját. A kezdeményezés nyomán csecsemőszínházi produkciók szerveződtek az eddig kulturálisan elhanyagolt 0-3 évig terjedő korosztályt tekintve célközönségnek. Az, hogy hazánk Norvégia, Dánia, Franciaország, Finnország után 2003-ban csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, elsősorban a Kolibri Színház igazgatójának, Novák Jánosnak az érdeme. – Fontos, hogy a művészet eszközeivel egy barátságos világba invitáljuk a gyermekeket, mely felnőtt életük során is összekapcsolja őket embertársaikkal. Vonzó világot kell teremtenünk a színházban is, ami megedzi őket, erősíti önbizalmukat, segíti pozitív énképük kialakulását – vallja Novák János, s ha „csupán” ennyi a cél, s nem a magasztos művészi ambíciók, már akkor is bőven megérte. -ana-