Balpolitika Kormányunk csillagászati összegű ingatlanadót akar kivetni a társadalomra, tekintet nélkül a mára már nyomor szintjére süllyedő többség anyagi lehetőségeire. Az ingatlanra kivetett luxusadó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a balpolitikai „elit” szokásához híven hazudott ingatlana értékének bevallásakor, vagy amikor azt átjátszotta vállalkozásának tulajdonába. És ha már így történt, akkor fizessék a további sarcot a szegények, függetlenül attól, hogy a lakhatási jogot az alkotmány biztosítja, no meg attól is, hogy a lakását nagyon sokan már adózott jövedelméből, esetleg a haláladóval sújtott örökségéből vásárolta! Hogy is mondta a kormányfő? Ilyen böszmeséget máshol nem lehetett volna megcsinálni. Nálunk februártól újabb áramdíjemelést lehetett végrehajtani, mert a Kapolyi-féléknek nem elég az évi egymilliárd forint áramból származó jövedelem. Meg lehet vonni a gázártámogatást akkor, amikor a lakosság egyébként is klf. anyagokkal dúsított gázt kap fűtési energia címén, tehát eleve emelt díjat fizet a gázért. El lehet lopni erdőket, az erdőkért felelős erdőgazdaságok a fülük botját nem mozgatták azért, hogy megmentsenek akár egyetlen fát is. (Hangulatos volt az állampolgári engedetlenségi mozgalomként a Kossuth téri kerítés lebontása, de sokkal szebb és hasznosabb lenne egy olyan állampolgársági engedetlenségi mozgalom meghirdetése, amelynek hozadékaként a polgárok nyomorba taszításától vennék el a kormány kedvét! Az ellenzék aktívabban is végezhetné ellenzéki feladatát!) Sztipánovics Georgina, Pécs

Extrém – Halló! Maga, ott lenn! Figyeljen ide. A mentős doktor úr kérdezteti, van-e biztosítása valamelyik magánbiztosítónál? – Nem értem. – Van-e külön biztosítása veszélyes sportra? Ha van, akkor kiabálja fel a kötvényének a számát, hogy ellenőrizhessük. Mert ettől függ, hogy lemegyünk-e magáért abba a mocskos, nyirkos, sáros, hideg mélységbe, ahol maga sportol. – Én itt nem sportolok, csak megcsúszott a lábam és lezuhantam. Jöjjenek már, mozdulni sem tudok! – A kérdésre válaszoljon. De őszintén! – Nincs külön biztosításom, nem gondoltam, hogy szükségem lehet rá. – Nincs? Hát akkor nagyon sajnáljuk. De nem pocsékolhatjuk a tisztességes járulékfizetők pénzét ilyen bolondokra, mint maga. Mi gondol, maga csak úgy lezuhan, hogy aztán élvezhesse a szociális ellátórendszer előnyeit? Na, ez ma már nem megy! Gondolkozott volna előre! Miért kell magának ilyen hülye extrém sportot űznie, miért nem választott valami normálisat, mondjuk a síugrást? Akkor nyugodtan összetörhette volna kezét-lábát, semmi gond, már vígan robognánk is magával a kórházba. De így? No, Isten áldja odalenn! Keszthelyi István, Bp.

Nil nocere! Mit tegyek, tegyünk az egészségügy jelen kaotikus viszonyai között, hogy a beteg se károsodjon, a kórház sem és az orvosi hivatásunknak is eleget tegyünk? Hány, de hány beteg fog hátrányba kerülni amiatt, hogy nincs rendes közlekedés, nincs megfelelő betegszállítás, illetve nincs pénze, hogy megfizesse az ellátást (akár a 300 forintot is), kifizesse a gyógyszert stb? Hányan fognak elhanyagolt, kilátástalan helyzetben sürgősséggel bekerülni, amikor már igen nehezen, nagyobb költséggel és egyáltalán nem biztos végkimenetellel lehet csak meggyógyítani őket. Az én munkatársaim lelkiismerete nehezen viseli ezt a „hulljon a férgese!” reformot. Ha egy orvos rosszul ítéli meg a helyzetet, rossz döntést hoz, vagy téved, és annak a betegre nézve káros következményei lesznek, felelnie kell a felettesei vagy a törvény előtt, de legfőképpen a saját lelkiismerete előtt. Ha nem tud egymaga döntést hozni, kétségei vannak – konzíliumot kér. Kikéri tanultabb kollégái tanácsát. Vajon az egészségügy vezetőjének megszólalt-e a lelkiismerete, megszólalt-e azoknak a képviselőknek a lelkiismerete, akik orvosként megszavazták ezeket az intézkedéseket? Vajon önök miért nem hívtak össze konzíliumot? Nem feltételezem, hogy az egészségügy szándékos lerombolása vagy tönkretétele a cél, akkor viszont csak a teljes hozzá nem értés miatt hoznak ilyen népirtó intézkedéseket. S ha az egészségügy egyik alappillére, hogy a beteg üdve a legfőbb törvény, akkor a gyógyítók másik alaptörvényére is figyeljenek: Ez pedig: nil nocere – nem ártani! Ha már használni nem tudunk, legalább ne ártsunk. Ezért kérném dr. Molnár Lajost, mondjon le és vigye magával az államtitkárnőt! Dr. Sztankó Éva, Nyíregyháza

Szólás? Szabadság? Ezt a két szép magyar szót ma már csak kérdőjellel lehet leírni, mert élni vele nem lehet. Egy múltkori vasárnap esti A szólás szabadsága című műsorban mit láthattunk? Három idomított pitbullt ültettek oda meg egy szelídet. Ő okosan, intelligensen mondta volna el azt, amiért ott ültek. Igaz, szóhoz jutni nem engedték (a szólás szabadságát miért pont rajtuk kérnénk számon?), mégis, mi egyszerű tévénézők is megértettük Szájer József üzenetét. Kutyakomédia volt a javából három (négy) egy ellen, mert ugye Ibolykának nemcsak a kalapja csúszik mindig balra, a nyaka is arra merevedett már. Köszönet Szájer Józsefnek, hogy ebben a szánalmas komédiában méltósággal ember tudott maradni, a nép jogait képviselve, illetve harcolva értük, értünk. Isten adjon neki erőt, kitartás, őrizze meg becsületét. (Szerkesztő, műsorvezető urak! Nem lett volna tisztességesebb, ha mondjuk Szikinger István és Halmai alkotmányjogász urakat egyszerűen Szájer József mellé ültetik?) Sz. A., Kunszentmiklós

Bekékült Amióta csomagban adják a tévéadásokat, nálam csak az alapcsomag, a közszolgálati, a legolcsóbb fogható. Ebben volt az ARD német adó is. Szívesen néztem ezt az adást, mivel sokáig éltem az NSZK-ban és tudok németül. 2007. január elsejétől megszűnt a német adó Siklóson az alapcsomagban, helyébe az ATV-t tették. Régen, a kilencvenes években, amikor a Sajtóklubot megszüntették, nem is bántam, hogy nincs. És most újra megjelent az alapcsomagban, de megkékülve. Eltűnt az ATV piros-fehér-zöld jelzése és a Sajtóklub sem jött vissza. Helyette az újságíróklub van, Mészáros, Bolgár csúnya arcával és a még annál is rondább gondolataival. Vasárnap reggel, hogy ne zavarjak, a hasznosat a kellemessel összekötve kimegyek a műhelyembe Vasárnapi Újságot hallgatni és közben dolgozom. Egy idő óta nincs kedvem a vasárnap reggeli munkához és a Vasárnapi Újsághoz. Eltűnt Kondor Katalin, Lovas István, idegen hangok, nevek jelennek meg az adásban semmitmondó tartalommal. Mi ez, ha nem a nemzetben gondolkozó magyarok elleni támadás? Az az érzésem, hogy a Vasárnapi Újságot is a kék szín fogja beborítani, ha nem leszünk résen. Nagy Ágoston, Siklós

Kicsíráznak? Egypártjuk szabályos terrorszervezet. Az RMDSZ egyik befolyásos főmatadora, Verestóy Attila (egyesek szerint Gyilkos-tói), az RMDSZ parlamenti képviselők bukaresti együttes frakcióülésén azt mondta Tőkés László független EP-képviselőjelölti indulása kapcsán, hogy: „Ha Tőkésnek sikerül összegyűjtenie a százezer aláírást, az RMDSZ elveszett. Csírájában kell elfojtani a próbálkozást!” Na már most mire számítsanak azok az erdélyi magyar választópolgárok, akik az utóbbi 17 évben arra a megállapításra jutottak – mert az RMDSZ tevékenysége lényegében abban merült ki, hogy zengzetes szlogeneket gyártottak, amiket aztán menetrendszerűen elamnéziáztak a választások után -, hogy Tőkés Lászlónak írnak alá és rá szavaznak és nem az RMDSZ hivatalos képviselőlistáján előforduló egypártgazemberekre, mondván, hogy már történjen is valami, ne csak ámítás és szófosás? Ki lesznek rúgva, le lesznek váltva és csukva, el lesznek gázolva? Az RMDSZ már rég, minimum tíz éve, de azelőtt is úton-útfélen vicsorgatja a fogát azokra, akiknek elegük van a Milosevics-féle pártjukból. Módszereik, politikai töketlenségeik, üresjárataik miatt akár erdélyi magyar tömegmulasztóknak is lehetne titulálni őket. Nyugodt lelkiismerettel! TO., Mikháza

Kíváncsiság A Kossuth rádiót hallgattam 2007. február másodikán este. A műsor az erdőkben történő tiltott vágásokról, a fával kapcsolatos garázdálkodásról szólt. Leírták az állami és magánerdőkben uralkodó gyalázatos körülményeket, az erdészetek illetékes dolgozóinak kiszolgáltatottságát, a rendőrségi tehetetlenséget. Elhangzott a riportban, hogy egy körzeti megbízott intézkedését a felettese állította le, mert a vád nem biztos, hogy megállja a helyét, ha feljelentésre vagy perre kerül sor. Tény és való, hogy vigyázni kell, mert „jogállamban élünk”, és ennek az államnak egy-egy polgárát nem szabad csak úgy, mindenféle mondvacsinált ügyekkel zaklatni. Azért szeretném tudni, hogy az említett dunántúli város rendőrei közül hány fő volt kirendelve a 2006. szeptemberi és októberi időszakban Budapestre. Közülük hány fő intézkedett – sokkal kevesebb jogi háttérrel – a Kossuth téren, valamint a főváros egyéb helyszínein, az ünneplés ürügyén randalírozó „nacionalista, fasiszta, orbánista, fideszes és egyéb magyarkodó” csőcselékkel szemben? Bocsánatot kérek, hogy vénségemre ilyen túlzottan kíváncsi lettem. Szabó Sándor, Bp.

Kérdések Van néhány apró kérdés politikai életünkben, amelyekre képtelen vagyok választ találni. Kíváncsi lennék, hogy ha Petrétei elvtárs bíró maradt volna, ugyanolyan szellemben hozná-e ítéleteit, mint ahogyan a rendőrségét és a tavaly őszi atrocitásokat dicséri? Kíváncsi lennék, hogy Szekeres elvtárs emlékszik-e még illusztris elődjére, Veres Péterre, akit szintén ágyútalpra ültettek, így csinálva bohócot belőle, hiszen a Parasztpárt nem volt jelentősebb, mint Szekeres platformja az MSZP-ben. Remélem, közben nagy erőbedobással végzi esti tanfolyamon a Ludovikát. Dávid Ibolya tényleg hisz abban, amit mond? Elképzelhetetlen, hogy szereplése az antalli szellemben fogant. Egyáltalán, mi az az antalli örökség? És ha Antall most lenézne az égből, helyeselné utódja/imádója parolázását Gyurcsány Ferenccel? Ő is ezt tette volna? És mi az a sokat emlegetett középosztály? Csak nem azokat a felkapaszkodott újgazdagokat ajándékozza meg ezzel a kitüntető címmel, akik egy magasabb „adósáv” szerint tagadják le az adójuk nagy részét? Horn is megszólalt a Nagy Magyar Felfordulásban. Sok okosat nem mondott – önmagához híven -, de kijelentéseibe nem tudta beilleszteni védjegyét, a „na és?”-t. Gondolom szomorkodik is miatta! Sátory János, Tata

Állatmese Pamplonában zajlik az élet. A bikás üldözés október 24-re befejeződött. Győztek a bikák. Nem szarvval, de vérben forgó szemekkel. Ennyi látszott belőlük. Baromi „jók” voltak. Mondhatnám állatiak! Egy baszkföldi mondás szerint sok lúd disznót győz. Erre hivatkozva szervezkednek újabban szárnyas barátaink. A nagy disznó ellen. Ám a disznó csak egy irányba húzza a szekerét. A mocsárba. A sok lúd sok irányba húzná a baszkok kordéját, így az biz’ ott maradt, ahol van (volt? lesz?). Közben mind azt gágogja, hogy erre jobb, erre jobb! Ettől sokan kiborulnak, mint a sok felé húzott baszk taliga is. Közben a disznó eléri célját, a mocsarat, ahol kedvére dagonyázhat. Tovább. Sokáig. Sokáig? Aztán tavasszal majd újra jönnek a bikák. Mögöttük vezérük, a bikák legnagyobbika. Ő a baszkok országos Hazudozó Versenyének is a győztese. A nagy, a csodálatos. A legnagyobb torreádort is legyőző nemes Fletó el Curo. Éljen soká! (Ötvennégy négyzetméteren. Kádkőből.) Borbély József, Bicske