Magyar Taigetosz – Megszüntetnék a budai gyermekkórházat
„Mi a fontosabb, a pénz vagy a gyerekeink élete? Taigetosz helyett kórházbezárás? Most mi a fontos? A válasz pontos. Nekünk a gyerek, nektek a telek.” Ilyen és hasonló feliratú táblákat emeltek a magasba sokan azok közül, akik az elmúlt szombat délelőttön szülőként, nagyszülőként, orvosként vagy akár politikusként álltak ki, már nem először, a Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet megmaradása mellett.
A fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő, több milliárd forintot érő kórházat az egészségügyi reform megvalósítása részeként be akarják zárni. Tennék mindezt egy olyan kórházzal, amely Budapest XII. kerületének a kivételével a teljes budai oldal, valamint öt pilisi község, összességében évente háromezer fekvő- és 150 ezer járóbeteg gyermekének az ellátását végzi. Lovasberényben, ahol a kormányfő, az egészségügyi miniszter és több kormánypárti politikus is egyeztetett a kórházi kapacitásokról, felmerült a budai gyermekkórház bezárásának a lehetősége. – Értesüléseink szerint paktum született, mely szerint egy magánkézben lévő részvénytársaság, elsőként az országban, fizetős magángyermekkórházat szeretne itt működtetni – közölte nemrégiben Latorczai Csaba, a Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet Kht. felügyelő bizottságának elnöke. (Érdekesen alakulnak a dolgok, Molnár Lajos egészségügyi miniszter január 8-i hivatalos ajánlásában még nyolcvan aktív és negyven krónikus ágy szerepel.) A budai gyermekkórház, amely élen jár a gyermekek gyógyításában, a szakorvosképzésben és oktató kórházként is működik, a közelmúltban ünnepelte fennállásának 50 éves jubileumát. Az évfordulóra megjelentettek egy szép formátumú, tartalmas könyvet is, Gyermekbeteg-ellátás a Rózsadombon 1956-2006 között címmel. Szerkesztője, Péter Ferenc professzor, két évtizeden keresztül állt a kórház élén. A sokat látott, tapasztalt egykori főigazgató beszélgetésünk során azt idézte fel a Demokratának, hogy ezekben az előbb említett évtizedekben hány tényleges reform valósult meg a magyar egészségügyben, illetve a budai gyermekkórházban. – Nagy Imre miniszterelnök 1956 novemberének első napjaiban adott személyes utasítást arra, hogy a Rózsadombon lévő elhagyatott, kiürített ÁVH tulajdonában lévő épületeket minősítsék át Heine-Medin Utókezelő Kórházzá. A korábban villaként használt épületek átalakítását azonnal el is kezdték, akkoriban 226 ágyon gyógyítottak. Az utolsó nagy gyermekbénulás-járvány miatt létesített intézményt a Salk, majd a Sabin védőoltások bevezetése után nem sokkal, 1964. január 1-jétől területi gyermekkórházzá szervezték át. Az akkor aktuális egészségügyi kormányzat ugyanis követte azt a nemzetközi gyakorlatot, amelynek az volt a lényege, hogy a főváros méretéhez hasonló nagyvárosokban a gyermekbeteg-ellátást az általános nagykórházi gyermekosztályokról az úgynevezett szakosított gyermekkórházakba terelték át. Ekkor jelöltek ki a pesti oldalon három, a Madarász utcai, az Apáthy, ma Bethesda és a Heim Pál, a budain pedig egy kórházat arra a célra, hogy sokprofilú, szakosított gyermekkórházzá fejlődjenek. A következő évtizedekben sorra meg is szüntették az általános kórházi gyermekosztályokat a csepeli, a dél-pesti, az István, a MÁV, a Péterfi, a Rókus, a tiszti és újpesti kórházakban. Csak a László Kórház fertőzőgyermek-osztálya és, valamilyen eddig fel nem tárt okból, Budán a János Kórház gyermekosztálya maradt meg, bár az utóbbi jelentős ágyszámcsökkentés árán. Igazi reformmozgalom volt ez! Ettől kezdve teljes munkaidejükben gyermekeket gyógyító, gégész, kardiológus, pulmanológus, szemész- és ortopédorvosok, nem pedig a felnőtt osztályról konzíliumba áthívott, alapvetően felnőttekkel foglalkozó specialisták látták el a feladatokat. Ez a modell működött a környező régiókban, Pozsonyban, Prágában, Varsóban, Krakkóban, Bécsben vagy akár Ljubjanában. A budai gyermekkórházban a fekvő- és járóbeteg-ellátás szerkezetét 1982 és 1995 között, többnyire a kórház kezdeményezésére, jelentősen átalakították. Az ágyszámot 242-ről 130-ra csökkentették azért, hogy a fekvőbeteg-ellátás komfortosabbá váljék. (Az 1995-ös ágyszámcsökkentés, újabb 55 ágy, már csak részben az intézmény egyetértésével, nem a tényleges számszerűségek alapján történt.) A korábban néhány ezer főnyi ambuláns forgalom a kilencvenes évek elején már meghaladta az ötven-, később pedig a százezret. A korábbi néhány profil helyett fokozatosan kereken húszra emelkedett a speciális rendelések száma, az allergológiától, az audiológiától kezdve a pulmanológiáig, a szemészetig. Ezekhez két-három féle szakképesítéssel is rendelkező orvosok, szakasszisztensek munkacsoportjainak kialakítására volt szükség. A százezres nagyságrend ma is tartja magát. Megtörtént tehát az a reformlépés, amelyről manapság sokat hallhatunk, vagyis a fekvőbeteg-ellátás átrendeződése a járóbeteg-ellátás irányába. – A folyamatos országos idegentest-ügyelet biztosításában ma a budai gyermekkórházon kívül már csak két intézmény vesz részt. A kanülviselők gondozását, a gégetágító műtéteket szinte kizárólag a mi gégészeti osztályunkon végzik. A gyermekortopédia műtétes és konzervatív része együttesen ugyancsak alig található meg máshol. Meggyőző szám a 2006. évi 1734 gerincbeteg-vizsgálat, aminek kiemelkedő színvonalát az igen korszerű biomechanikai labor is biztosítja. A gyomor- és bélbetegségek közül a motilitási zavarok ellátására az ország szinte minden tájáról ehhez a munkacsoporthoz küldik a beteg gyerekeket, de a közel száz növekedési hormonkezeltjével az ország második legnagyobb centruma. A budai gyermekkórház kétszázötven cukorbeteg gondozottjával a harmadik legnagyobb központtá vált. Ide sorolható az érzelmileg súlyosan sérült gyermekeket, serdülőket évtizedek óta ellátó osztály, az Ali utcai részleg, és a közel két éve ide költözött, kiváló személyi összetételű és felszereltségű, Baba utcai Epilepszia Centrum. Ezen ellátási formák iránt az igény folyamatosan, úgy is mondhatnánk, hogy sajnos ijesztően növekszik – mondja dr. Péter Ferenc. Jó tíz évvel ezelőtt felvetődött a kórház bezárásának gondolata azzal az indokkal, hogy több utcában, villaépületekben működik, ami nem gazdaságos. A szakma, az érintett lakosság, az önkormányzatok egyértelmű kiállása a szakosított gyermekkórház továbbfejlesztése mellett oda vezetett, hogy 1997-98-ban megépült a főváros legújabb, gyermekbeteg-ellátás céljára tervezett, nívódíjjal elismert színvonalon megépített új központi épülete a Bolyai utcában, amely az elmúlt közel tíz év alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Évtizedek óta a szegedi gyermekklinikán és a budai gyermekkórházban történik az összes magyar újszülött veleszületett anyagcsere- és endokrinbetegségeinek szűrése, a kiszűrt babák gondozása. A szűrés bevezetése előtt súlyos szellemi és testi károsodást elszenvedett gyermekek helyett ma ezek a gyermekek, a szűrésnek és korai gondozásba vételnek köszönhetően a társadalom teljes értékű tagjaivá válnak. Erre az országos hatású, eredményes munkára méltán büszke az ötvenéves intézmény. Ma még. R. Papp Ágnes