Öt kontinens, negyvenöt ország, háromszázhatvan nevezett alkotás: augusztus harmadikától négy napon keresztül csemegézhetett a hazai szakma, a több mint hetven külföldi vendég, valamint az igen kisszámú nézőközönség a 3. Busho Fesztiválon az Almássy téri Szabadidőközpontban.

Pedig nap mint nap koncertek kísérték a kisfilmes versenyt, ráadásképp az Európa moziban láthattunk egy-egy közelmúltbeli egész estés magyar mozit is, a megnyitón pedig egy Oscar-díjas animációt, a The Danish Poet (A dán költő) című művet, de még Torill Kove filmje sem vonzott nagy közönséget, akárcsak a fesztivál többi programja. Nem is csoda. A legtöbbször amatőr módon elkészített, és nem túl vonzó ötletekből kiinduló alkotásokkal, valamint az itthon alternatívnak minősülő kisfilmes válfajával szemben sokan értetlenül állnak.

Úgy tűnik, a kisfilm perifériaágazat. Pedig ugyanolyan, mint minden műfaj, kevés igazán jó van belőle, de azt megéri megnézni. Jó kérdés, hogy hol, hiszen a mozikban, csak művészfilmek kísérőjeként, mint egy rockkoncerten a főhősnél jóval kisebb kapacitással rendelkező előzenekart lehet megnézni, továbbá főműsoridő után az m1-en vagy a Duna Tv-n. Állítólag majdnem minden hazai profi kisfilmet leadnak, csak a néző nem tud róla. Újabban az internet pótolja ezt a hiányt, így láthattuk M. Tóth Géza filmjét, a Maestrót is, ami elől a fentebb említett dán költő vitte el az aranyszobrocskát.

A kanadai-norvég koprodukcióban készült animációs film a születés miértjére keresi a választ Liv Ulmannal a narrátori szerepben, és egy költővel a címszerepben, aki ihletet merítendő Norvégiába megy megkeresni Sigrid Udsetet, a híres írót. A film egyszerű képi világa remek ötleteket takar, Oscart persze nem adtunk volna neki, de jót derültünk rajta. Csakúgy, mint más rövidfilmeken, mert úgy tűnik, a műfaj markáns jellemzője a humor és a műfajparódia. A legjobbak legalábbis a legviccesebbek közül kerülnek ki. Jó példa erre a német Chinese Take Away (Kínai elvitelre) is, melynek története egy gyorsétteremben kezdődik, ahol egy német lány megmenti egy kínai férfi életét, aki aztán egészen addig követi és teszi pokollá mindennapjait áldatlan szolgálatával, míg a lány nem próbálja meggyilkolni, s így aztán a férfi legújabb megmentőjére száll át a nem kívánt segítség. Érzésünk, pontosan a tíz-tizenöt perces időtartam az, amely alatt a néző érdeklődését még valóban fent lehet tartani egy-egy ilyen ötlettel. Tehát arra, hogy a kisfilmből miért nem lesz nagyfilm, egyszerű a magyarázat, ritka az olyan igazán nagy ötlet, amiből egész estésre futná.

A kisfilmes szakma másik nagy kérdése a finanszírozásé. Ezzel persze nincsenek egyedül, hiszen ez manapság minden művészeti ágban égető probléma, az elvonás mindenhol felüti fejét, de akkor is igen furcsa támogatási metódussal rendelkezik a magyar film. Muhi András szerint – aki az egyik legnagyobb hazai kisjátékfilmes stúdió, az Inforg vezetője, amely létrehozta a sokdíjas, világjárt Before Dawnt is – legalább ötvenszázalékos finanszírozottsággal érdemes benyújtani a támogatási kérelmet a Magyar Mozgókép Közalapítványnak (MMKA), amely utolsóként száll be a játékfilmek finanszírozásába. Nyilvánvalóan visszás a helyzet, hiszen ez azt jelenti, hogy a magyar producerek úgy bocsátkoznak tárgyalásokba európai koprodukciós partnereikkel, hogy nem tudnak még semmilyen nemzeti támogatást felmutatni. Mindennek ellenére a magyar kisfilmek nagy sikereket aratnak a nemzetközi fesztiválokon az utóbbi években, így a legismertebb, már említett alkotásokon kívül érdemes szólni Nemes Jeles László Türelem című művéről, amely most szerepel a velencei fesztivál versenyprogramjában, vagy Szilágyi Andor Mansfeld című filmjéről vagy Fligeauf Benedek alkotásairól.

Lapzártánkig nem derült ki, kinek ítélte a szemle díjait Bollók Csaba filmrendező, Kis-Bocz Éva, a Duna Televízió filmfőszerkesztőségének vezetője, Jean-Pierre Sougy francia független filmes, Przemek Mlynczyk lengyel filmrendező, és a zsűri egyetlen állandó tagja, a német-magyar Wolfgang Leis.

(véka)