A nemzeti akaratot gúzsba kötő politikai pacifizmus semmibe vétele, a tiszta beszéd, az önmagáért való, önsorsrontó demokrácia drasztikus megkérdőjelezése jellemezte a harmadik gyergyószentmiklósi EMI-tábort. Az erdélyi nemzetpolitikai műhely dinamikusan fejlődik, idén már több mint ötezren vettek részt a rendezvényen. Az előadásokból és a háttérbeszélgetésekből az derült ki, ismét történelmi esély van a kárpát-medencei magyarság mindennapjait meghatározó viszonyokban bekövetkező paradigmaváltásra.

– Itt az ideje az új honfoglalásnak! – kiabálta két fel-alá futkosó kisgyermek a harmadik EMI-táborban, miközben piros-fehér-zöld és Árpád-sávos lobogókat lengettek. A csöppségek talán nem tudatos lelkesedése esszenciálisan foglalta össze az erdélyi rendezvény lényegi mondanivalóját. A sok gyermek máskülönben az egyik jellemzője volt a gyergyószentmiklósi rendezvénynek, amelynek több mint ötezer résztvevője volt a Kárpát-medence minden szegletéből, Kárpátaljától Délvidékig, Erdélytől Felvidékig, s persze Csonka-Magyarországról, sőt a tengerentúlról, az Egyesült Államokból is érkeztek nemzettársaink.

Az Erdélyi Magyar Ifjak és testvérszervezete, az Egyesült Magyar Ifjúság által immár harmadik alkalommal megrendezett erdélyi tábor évről évre több látogatót vonz. Ez azt bizonyítja, hogy minden ellenkező híreszteléssel ellentétben igenis széles társadalmi igény van az őszinte, kertelés nélküli beszédre, a felelős együttgondolkodásra. Az EMI-tábor legfőbb jellemzője ugyanis az, hogy a gyergyói hegyek között üdítően tiszta a levegő – a szó közvetlen és átvitt értelmében egyaránt.

Az idei összejövetel mottójául gróf Széchenyi István gondolatát választották a szervezők: „Tőlünk függ minden, csak akarjunk!” E lelkületnek megfelelően az előadások mentesek voltak a szűkebb értelemben vett politikai taktikázásoktól. A meghívottak szokatlanul bátran, időnként önkritikusan és legfőképpen szenvedélyesen elemezték a magyarság általános állapotát. A tábor kiemelt témája volt a küszöbön álló, ősszel sorra kerülő romániai európai parlamenti választás. A beszélgetés résztvevői, bár egyazon oldalon állnak, szikrázó szellemi párbajt vívtak azon kérdés kapcsán, hogy Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ragaszkodjon-e egyéni jelöltségéhez, avagy fogadja el a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ajánlatát, mely szerint a Markó Béla vezette párt listáján befutó helyen induljon a megmérettetésen. Ez kétségtelenül nagy dilemma, hiszen a püspök egyéni indulása esetén a valamivel kevesebb mint kétmillió erdélyi magyar szétszavaz, s így előfordulhat, hogy nem lesz erdélyi magyar képviselő Brüsszelben. Másrészt viszont az RMDSZ-szel való kiegyezés megtagadása volna azoknak az embereknek, akik a püspök önálló jelöltségét támogatták aláírásukkal, ráadásul az RMDSZ folyamatos köpönyegforgatásának ismeretében nem biztos, hogy ésszerű elfogadni a Markó-párt bármely csábító ajánlatát. Tőkés László erősen tépelődik, de úgy tűnik, megmarad azon elhatározása mellett, hogy egyedül méretteti meg magát. A beszélgetés során Toró T. Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselője arról szólt, hogy az európai parlamenti választás, bár nem jelentéktelen, de igazából jó alkalom az erdélyi magyarság belső problémáinak tisztázására. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke úgy vélte, a romániai belpolitikában az utóbbi időben olyan rések támadtak, amelyek a korábbinál nagyobb mozgásteret biztosítanak az önrendelkezési küzdelemhez. Mint mondta, az erdélyi nemzeti oldal megkerülhetetlen tényezővé vált azáltal, hogy Tőkés László minden gáncsoskodás ellenére hivatalos jelöltté tudott válni. Ez ugyanakkor azok érvrendszerét erősíti, akik szerint abban a történelmi helyzetben, amelyben az RMDSZ kétségbeesetten fut az események után, nem szabad mentőövet dobni az erdélyi magyar nemzeti érdeket folyamatosan megfúró szervezetnek.

Izgalmas beszélgetés kerekedett az úgynevezett Tismaneanu-jelentés kapcsán. A Traian Basescu román államelnök által a kommunista diktatúra időszakának feldolgozására fölkért történészbizottság magyar szempontból is figyelemre méltó megállapításokat rögzített. Ezek közül talán legjelentősebb, hogy végre egy hivatalos dokumentum rögzítette a moldvai csángók erőszakos elrománosítását. Ez hivatkozási alap a moldvai magyar nyelvű oktatásért és szentmiséért küzdőknek.

Rendkívül izgalmas hipotézist vázolt fel Hegedűs Tamás közgazdász. A gazdasági szakember szerint a fehér, keresztény Európa átfogó – gazdasági, népesedési, gazdasági, erkölcsi, politikai – válságban van, amely egyre erőteljesebben érezhető. Mindezek miatt az előadó szerint Magyarországnak a Japán, Kína, Indonézia által fémjelzett távol-keleti térség felé kéne nyitni egyrészt a régióba mutató őstörténeti kapcsolatok, másrészt az ott rejlő gazdasági potenciál miatt. Erdélyi táborról lévén szó, terítékre került az elszakított magyaroknak visszajáró magyar állampolgárság kérdése is. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szerint Csonka-Magyarországot csakis a leszakított országrészek magyarságának a belpolitikába való bevonása mentheti meg.

A tábor egyik kiemelkedően érdekfeszítő beszélgetése a csonka-magyarországi rendszerváltozás félresiklásáról szólt. Für Lajos, az Antall-kormány honvédelmi minisztere bevezetőjében diagnosztizálta a csonka-magyarországi állapotokat. Mint mondta, a magyarság önismerete ijesztően hiányos, öntudatában megroppant, és fenyegető gazdasági válság elé néz. A megrendítő helyzetjelentés után hozzátette, e gondolatok az 1987-es Lakiteleki Nyilatkozatból valók, s mint a hallgatóság reakciója is igazolta, a helyzet nemhogy nem javult, de inkább romlott az elmúlt húsz évben. A volt miniszter drámai erejű, önkritikus kijelentése szerint 1990-ben a kommunista diktatúrát egy nemzeti érdeket képviselő diktatúrával kellett volna felváltani, s Horn Gyula nem szabadon választott miniszterelnök, hanem börtönlakó kellett volna legyen.

Für Lajos paradigmatikus kijelentésére ráerősített Varga Csaba, az Antall-kormány egykori tanácsadója. A jogász szerint az első szabadon választott kormány a jogállamot és a demokráciát mindenek fölött állónak tekintette, s ennek oltárán gyakorlatilag feláldozta a nemzeti érdeket. Történelmi párhuzamként a weimari köztársaságot említette, amely önmagát megbénítva a diktatúrába torkollott.

Boros Bánk Levente politológus szerint a rendszerváltozás időszakában az Egyesült Államok moderáló, fékező szerepet töltött be, s ennek köszönhetően Magyarországon a kommunista diktatúra apparátusa elkerülhette a felelősségre vonást. Für Lajos szerint ennek az volt az oka, hogy az amerikai-orosz nagyhatalmi szembenállás a rivalizálás mellett egyensúlyt, vagyis egyfajta partneri viszonyt, status quót is jelentett, s ezt a Nyugat sem kívánta felrúgni.

Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége stratégiai bizottságának elnöke lángoló szenvedéllyel tette hozzá, hogy a politikában a politikai akaratnak kell dominálni, nem pedig absztrakt dogmáknak, esetleges formáknak, mint például a jogállam. A temesvári politológus a magyar alávetettség egyik legfőbb okaként azt jelölte meg, hogy Antall József kormánya az idegen államok felé fönnálló adósságot magántulajdonú bankoknak való tartozássá konvertálta, s ezzel jelentősen leszűkítette a mozgásteret. Borbély Imre hangot adott azon meggyőződésének, hogy ma magyar államról nem lehet beszélni, mivel az államapparátusban a legszélesebb értelemben véve magyarellenes reflexek működnek. A politikai elemző szokatlanul keményen fogalmazott a politikai árkok kapcsán is. Szerinte az árkokat – képtelesen – a legyőzött ellenség holttesteivel kell betemetni, hiszen nincs miről tárgyalni, s ezért minden egyéb megalkuvásnak minősül.

Kiemelt meghívott volt Gergely István is. A csíksomlyói plébános, akit Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a hívek felháborodása és tiltakozása ellenére a Kolozs megyei Jegenyére helyezett át, előadásában úgy fogalmazott, hogy az Istentől üzenetet kapó prófétáknak kell legyen bátorságuk továbbadni azt. A hívek által Tisztiként tisztelt pap szerint mindannyiunknak magunkba – vagy ahogy hangsúlyozta, mag-unkba – kell szállni, és termést hozni. Hozzátette, amennyiben egy zsellérré vált nép újra rátalál történelmi feladatára, újjászületik. Gergely István szerint az önazonosság megőrzése Istentől kapott feladat. Mint mondta, megrendülés és az abból fakadó élmény nélkül nem lehet hiteles, értékes politikát folytatni, hiszen – ahogy fogalmazott – vértől ázott ruhát visel, aki az igét hordozza. A csíksomlyói plébános szerint ugyanakkor nem fölösleges áldozatokat követelő forradalmat kell csinálni, hanem szerves, építő folyamatokat kell elindítani.

A harmadik EMI-táborban persze a sorskérdéseinket őszintén kibeszélő előadások mellett idén is találhattak számos könnyedebb programot a résztvevők. A gyermekeket játékok és kézműves foglalkozások várták, a felnőttek a balatonboglári Légli Ottó, a tokaji Bárdos Sarolta, az egri Kaló Imre, a villányi Tiffán Zsolt, valamint a felvidéki Geönczeöl Attila, a délvidéki Maurer Oszkár és az arad-hegyaljai Balla Géza borain keresztül ismerkedhettek meg a Kárpát-medence üzenetével.

A harmadik EMI-táborban idén is neves zenekarok szórakoztatták a nagyérdeműt. A Pokolgép együttes különleges, akusztikusra hangszerelt koncertet adott, a Kárpátia pedig megszokott formáját hozva nézőcsúcsot eredményezett. Föllépett még a kolozsvári Backdoor, a gyergyószentmiklósi Neuronkillers, a csíkszeredai Role, a csonka-magyarországi Romantikus Erőszak, a felvidéki Magyarock Dalszínház, a budapesti Ismerős Arcok, a kolozsvári Konock Out, a baróti TransylMania, és a sepsiszentgyörgyi Kopor-Show. Utóbbi zenekar meglepően magabiztos hangszeres tudással és színpadi profizmussal adta elő műsorát.

Öröm volt látni a harmadik EMI-táborban a sátorrengeteget, a Kárpát-medence minden szegletéből érkezett magyar fiatalok felszabadultságát, melynek következtében idén is számos barátság szövődött a gyergyói hegyek között. Az EMI-tábor mára az erdélyi magyar közélet legjelentősebb, lényegre törő nemzetpolitikai műhelyévé nőtte ki magát. Az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság két éve, az első alkalommal igen magasra tette önmagának a lécet, de úgy tűnik, a két testvérszervezet évről évre megfelel az önmaguk állította mércének. Az EMI-tábor legfőbb erénye a másutt oly ritka egyenes beszéd. Ez az első lépés a Kárpát-medence magyarságának újjászületése felé.

Ágoston Balázs