Jan Slota Szlovákiában börtönnel büntetné a Trianon-tagadást

A politikai uborkaszezon kellős közepén Malina Hedvig ügye és az autonómia mellett felrobbant az igazi politikai bomba Szlovákiában, amelynek neve: Benes-dekrétumok. A bomba robbanófejét nem most biztosították ki, hiszen a probléma nem új keletű a Felvidéken.

A szlovák történelemszemlélet egyik alapkövét éppen a szlovákiai magyarok kollektív bűnösségének elve és a Benes-dekrétumok képezik. Most a Magyar Koalíció Pártja bejelentette, hogy ősszel meg kívánja nyitni a Benes-dekrétumok kérdését, amely évek óta szerepel a párt programjában. Hogy hogyan kívánják rendezni az 1945 és 1948 közötti időszakban Magyarországra és Csehországba kitelepített, a Benes-dekrétumok által hátrányosan érintett felvidéki magyarok kárpótlását, azt ma még nem tudni, a párt erre vonatkozó konkrét elképzelései szeptemberre rajzolódnak ki. A téma megnyitása azonban a felvidéki magyarság egységes társadalmi és politikai igénye. Ezt támasztja alá az is, hogy három társadalmi szervezet, a révkomáromi Szüllő Géza Polgári Társulás, valamint egy kassai és egy szepsi illetőségű polgári társulás tűzte zászlajára a probléma orvoslását, amit most – úgy tűnik – az MKP határozottan vállal.

– Úgy vélem, hogy a szlovákiai magyarok kártérítése a szlovák politika mérföldköve lehet – nyilatkozta Csáky Pál, az MKP elnöke, majd hozzátette: – A szlovák kormány és a politikai pártok nem tehetnek úgy az idők végezetéig, mintha 1945 és 1948 között nem létezett volna szlovák vagy csehszlovák politika.

– Morális kötelességünk vitát kezdeményezni a Benes-dekrétumokról – mondta Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, aki szerint az MKP kárpótlást célzó törvénytervezetének szlovák parlamentbe történő beterjesztése a párt tagságának és a szlovákiai magyar választópolgárok közös igénye. Mielőtt azonban beterjesztik a törvényjavaslatot, a párt tárgyalni fog róla. Előzetesen tájékoztatják az ellenzéki Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus Uniót, valamint a Kereszténydemokrata Mozgalmat a kárpótlás tervezetéről, de Jan Slota pártját kivéve tárgyalni akarnak a jelenlegi szlovák kormánykoalíció pártjaival is. Az MKP tehát törvényes eszközökkel, legitim módszerekkel szeretné elérni célját a Benes-dekrétumok ügyében.

A szlovák pártok azonban már most jelezték, hogy nem támogatják a Benes-dekrétumok kérdéskörének megnyitását.

– A Benes-dekrétumok revíziója vagy a dekrétumok következményeinek bármilyen más tragikus történelmi eseménnyel való összehasonlítása számunkra elfogadhatatlan – jelentette ki Pavol Hrusovsky, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, aki elutasította a Benes-dekrétumok megnyitását.

Dzurindát különösképpen nem zavarja az ügy, mivel nem hisz a témakör parlamenti megnyitásban. A dekrétumok előhúzása azt jelzi, hogy az MKP-nak nincs jobb témája, mondta Dzurinda. A Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselőit mélyen felháborítja az MKP kezdeményezése, és egyértelműen elutasítják azt. A miniszterelnök, Robert Fico pártja is negatívan reagált, mondván, a kormányfő pártja a Benes-dekrétumok revízióját a második világháború utáni elrendezés kétségbevonásának tartja, az MKP kijelentéseit pedig ebben az összefüggésben nagyon veszélyesnek látja.

A legszélsőségesebben – szokásához híven – a nacionalista pártvezér, Jan Slota reagált, aki szerint az MKP követelése provokáció, és ellentmond a nemzetközi jognak.

– Veszélyes játék a tűzzel a második világháború utáni rendezés megkérdőjelezése – hangsúlyozta Slota. Ezúttal előállt azzal a képtelen ötlettel, hogy az elhurcolt magyarokat Magyarországnak kellene kárpótolnia, nem Szlovákiának, majd kifejtette, hogy pártja, a Szlovák Nemzeti Párt készen áll követelni azoknak a szlovákoknak a kárpótlását, akiket az 1938-as magyar bevonuláskor szerinte súlyos atrocitások értek a Horthy-hadsereg részéről.

– Szlovákia megszállása idején szlovákok ezreit mészárolták le, családokat irtottak ki, az öregasszonyokat magyar szomszédaik aggatták a lámpavasra – riogatta polgártársait Slota. És ez még nem minden. Büntetőjogi felelősségre vonással fenyegette meg Slota azt a magánszemélyt vagy pártot, aki, illetve amelyik kétségbe vonja a Benes-dekrétumokat és a trianoni békeszerződést.

A soviniszta pártvezér szerint, aki a második világháború utáni európai elrendezést kétségbe vonja, annak börtönben a helye. Ez az elv már szerepelne Slota pártjának legújabb – államvédelmi – törvénytervezetében, amelyet Slota az MKP kárpótlási törvényjavaslatával egy időben terjesztene be a szlovák parlamentbe, ősszel.

Szakértők szerint teljesen felesleges külön törvényt hozni az állam védelme érdekében, hiszen nincs olyan joghézag, ami indokoltá tenné Slota javaslatát. Szerintük a Szlovák Nemzeti Párt elnöke azért mond ilyeneket, hogy harcba hívja híveit és pártjának szimpatizánsait.

– Ezek amolyan kocsmai kijelentések, politikushoz méltatlanok, csak nevetségessé teszi magát – jelentette ki Miroslav Kusy politológus, aki azt mondta, badarság olyan törvényt hozni, amely megtiltja, hogy bármilyen témát megvitassunk, legyen az akár a Benes-dekrétumok ügye.

Persze az elmúlt időszakban nem minden szlovák, illetve cseh politikus gondolta úgy, hogy a felvidéki magyarok megérdemelték a kitelepítéseket, deportálásokat, s hogy ez akkor helyes döntés volt Benes részéről. Emlékezetes, 2005 júniusában Frantisek Miklosko szlovák parlamenti képviselő bocsánatot kért a felvidéki magyaroktól a Benes-dekrétumok miatt, miután Budapesten Mádl Ferenc köztársasági elnöktől átvette a Szent Adalbert-díjat.

– Legyenek akármilyenek is a bennünket ért sérelmek, a magam nevében azt szeretném mondani a Szlovákiában élő magyaroknak, hogy bocsássanak meg – nyilatkozta Miklosko, s ő az első szlovák politikus, aki így tett.

Amikor a kereszténydemokrata képviselő hazatért Pozsonyba, kijelentéséért meg is kapta a magáét. Nemcsak saját politikai mozgalmától, hanem Slotáéktól is.

– Undor fogott el Miklosko farizeus és hazaáruló magatartása miatt. Ő gyöngyöt dobott a disznók elé, és végzetes sebet ejtett a szlovákok lelkén – mondta ekkor Slota. A szlovák politikai elit sem osztotta Miklosko véleményét, mondván, a képviselő magánvéleménye nem azonos a szlovák állam álláspontjával.

Fél évvel később, 2006 januárjában Jiri Paroubek cseh miniszterelnök a csehországi Együttélés politikai mozgalom elnökéhez írt levelében kijelentette, a csehországi magyarokra is vonatkozik kormányának 2005-ös nyilatkozata, amelyben megkövette a csehországi német antifasisztákat az 1945 után őket ért jogsérelmekért. Persze gyorsan hozzátette, hogy a prágai kormány az ügyben nem tervez anyagi kárpótlást. Nem beszélve arról, hogy a cseh miniszterelnök jelenlétében fél évvel korábban Prágában felavatták Eduard Benes életnagyságú szobrát, illetve a cseh parlamentben törvényt akartak elfogadtatni a Benes érdemeiről.

A szlovák és cseh politikusok történelmi tudathasadása tehát ebben a témakörben egyértelmű. Pedig a történelmi tisztánlátást kellene reflektorfénybe állítani, Benes tetteit elítélni, a legmagasabb politikai szinten bocsánatot kérni a felvidéki magyarság egészétől mint politikai közösségtől, és törvényt alkotni a kassai kormányprogram és a Benes-dekrétumok áldozatainak és azok hozzátartozóinak kárpótlásáról.

Miért is? Mert Eduard Benes több mint százezer csehszlovákiai magyar és mintegy 3 millió szudétanémet kitelepítésért felelős. Benes 1945. május 14. és 1945. október 28. között 143 elnöki dekrétumot bocsátott ki, amelyekből 13 közvetlenül vonatkozott a magyar és a német kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalására. Az 1945. augusztus 2-án kiadott elnöki rendelet pedig csaknem minden csehszlovákiai magyart megfosztott csehszlovák állampolgárságától. A felvidéki magyarság számára ezek voltak a Janics Kálmán által megfogalmazott hontalanság évei. További dekrétum alapján munkatáborozás címén Csehországba deportáltak mintegy 44 ezer magyart, az intézkedés több halálos áldozatot követelt, magyar családok százai csonkultak meg. Az etnikai homogenizáció nevében 1944-1945 telén mintegy 30 ezer csehszlovákiai magyar polgári személyt deportáltak kényszermunkára a Szovjetunióba. További rendeletek értelmében több tízezer magyartól kobozták el vagyonát, teljes kártérítés nélkül. Benes dekrétumait teljes mértékben a potsdami konferencia szellemével és határozatával ellentétben adta ki, hiszen a konferencia nem hagyta jóvá a magyarok kitelepítését, csak a németekét.

Az 1945. április 5-én Kassán elfogadott, de Moszkvában megfogalmazott szlovák kormányprogram kifejtette a tiszta szláv állam megteremtését: „…legfőbb nemzeti programunk a homogén szláv nemzeti állam megteremtése. A mi államunk a csehek és a szlovákok közös állama lesz és senki másé…” Ezt az alapelvet Klement Gottwald csehszlovák kommunista vezető a következő kijelentéssel fejelte meg:

– Nincs messze az a pillanat, amikor megkezdődik hazánk megtisztítása a német és magyar söpredéktől.

A politikai és társadalmi szembenézést a benesi örökséggel nem lehet megkerülni, és nem maradhat el az áldozatok, valamint azok hozzátartozóinak megkövetése és anyagi kárpótlása sem. Ez mindenekelőtt Csehország és Szlovákia, valamint a két ország miniszterelnökének és törvényhozó testületének a feladata és felelőssége. Az Európai Uniónak sem a jogrendje, sem pedig filozófiája nem ismeri el a népek kollektív bűnösségének elvét. A felvidéki magyarság ennek ellenére mindmáig kollektív bűnös. Egy megtörtént genocídiumkísérletet az Európai Unióban nem lehet olcsó bocsánatkérésekkel, tartalom nélküli, farizeus nyilatkozatokkal, politikai színjátékkal elintézni.

Hogyan lehet? Példának okáért úgy, mint a most 71 éves Frantisek Oldrich Kinsky, aki 2001 óta százötvenhét pert indított a cseh állam ellen, mert a Benes-dekrétumok értelmében, mint náci kollaboránstól – akkor 9 éves volt – a cseh kormány mintegy 320 milliárd forint értékű vagyont vett el tőle. A hat nyelven beszélő arisztokrata már öt pert megnyert. Ha egy magánszemélynek ez sikerült, akkor a több mint félmilliós felvidéki magyarságnak – akár Magyarország segítségével – miért ne sikerülne?

Tarics Péter