Hirdetés

Nem „menő” manapság a (sajtó)nyelvi igénytelenségen pufogni. Hogy is ne, aki a másik ember nyelvhasználatába beleköt, az az aktuális szabályok szerint elnyomó, nyelvi fasiszta, kirekesztő és messze űzte magától a korszellemet. Grétsy László is ha legutóbb még itt-ott még megszólalt, főleg mások bizonyítványát magyarázta. Én pedig a magamét, mert mégis szóvá tennék ezt-azt.

Példának okáért alig látni ma címet a neten, amiben ne fordulna elő legalább egy „mutatjuk”. Akkor is, ha az egész mondatot köréje kell tekerni, úgy is, ha sehogy nem akaródzik neki tekeredni, inkább csak reccsen nagyokat. Érdekli, milyen idő lesz a héten? Mutatjuk! Szeretné tudni, mit ajánlanak az orvosok erre a szörnyű kórra? Mutatjuk! És így tovább, sőt, leginkább tegezve, mert ma nyugdíjas koráig mindenki annyira, de annyira robbanékonyan fiatalos, fölötte meg már kit érdekel?

A másik a szavak orwelli pusztulása. Ma döntően nem újak képződnek, hanem meglévők tűnnek el. Mindig jön egy-egy divatszó, amely szinonimák sokaságát hivatott letarolni. Föltűnt? Nincs ma valamirevaló cikk „kialakít”, „rendelkezik”, „biztosít” és „fenntart” nélkül. Igazán megmondva valami persze csak akkor lesz, ha leíródik legalább egy „innováció”, és az sem árt, ha valakinek van valamiféle „víziója” a dolgokról.

Én pedig befejezem kesergésemet, mert még megkérdi valaki, alapból vagyok-e elégedetlen, vagy csak beleálltam a panaszkodásba (lám, mégiscsak képződnek jól sikerült, igényes új szavak).

Kapcsolódó cikkünk