Megbénulhat a főváros

Miközben a bérek, a munkakörülmények és az üzembiztonság színvonala egyre távolodik az uniós átlagtól, a rendszerváltás óta nem volt szervezett munkabeszüntetés a BKV-nál. Sztrájkkészültség volt, de a forgatókönyv mindig ugyanaz maradt. Az utolsó pillanatban szépen megállapodtak a felek. Ám a mostani, szeptember negyedikére meghirdetett sztrájktól ezúttal komolyan tart a főváros vezetése. A dolgozókat a feletteseik nyíltan faggatják, sztrájkolnak-e vajon szeptemberben, és azt is kilátásba helyezte a közlekedési vállalat menedzsmentje, hogy nyugdíjas buszvezetőkkel, vagy akár irodistákkal helyettesítik a munkabeszüntetőket. A hét végén aztán fizetett hirdetésekben kerestek buszvezetőket extra bérért, a sztrájk napjára.

– Én is azt teszem – nyugtatja meg egy buszsofőr kollégája. – Elhoztam tegnap otthonról a hőmérőt. Negyvenhét fok volt menet közben. A nagy kánikula idején azonban az ötvenöt fok sem volt ritka.

Hogy miért lesz sztrájk? Ha lesz egyáltalán. Mert lehet, hogy az utolsó pillanatban most is lefújják. A fővárosnak ugyanis milliárdos károkat okoz még egy kétórányi leállás is. Hogy miért lesz sztrájk, vagy miért kellene hogy legyen?

– Azért van sztrájkkészültség, mert az új vezér, miután hivatalba lépett, három hónap türelmi időt kért a bérek rendezésére. A három hónap letelt, de nem történt az égvilágon semmi. Mi nem azért bosszankodunk, hogy milliós prémiumokat visz haza a BKV-vezér. Így volt ez már Aba Botond idejében is. De az már mégiscsak furcsa, hogy az egyik kollégám buszsofőr, és ő nem kap egyetlen fillér üzemanyag-megtakarítást sem, a felesége pedig irodista a BKV-nál, egész nap papírmunkát végez, körmöl naphosszat, ám az ő fizetését kiegészítik azzal az üzemanyagpénzzel, amit mi takarítunk meg. Ez hogyan lehetséges? A járművezetőkön kívül mindenki kap a vállalatnál az üzemanyag-megtakarításból – közli felháborodva.

Egy másik kollégája hozzáteszi, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt az átfolyásmérők a buszokon hirtelen elromlottak. Ez persze nyilván csak a véletlen műve. Bár furcsa, hogy majdnem egyszerre hibásodtak meg. Ha pedig nincs átfolyásmérő, nem mérhető a megtakarítás.

– Az üzemanyagot azonban mégiscsak megspórolja valaki – méltatlankodik az az idősebb kolléga, aki immár 25 éve folyamatosan a BKV-nál teljesít szolgálatot, és 120-130 ezer forintot visz haza.

Többen a buszok állapotára panaszkodnak.

– Az a jármű, amelyik öt éve tizenöt éves volt, ma már húszéves. Bécsben egy métert sem lehetne megtenni ezekkel a buszokkal. Már ránézésre levennék róla a rendszámtáblát – állítja Tivadar.

Az sem ritka, ha a jármű, miután felújították, rosszabb állapotba kerül, mint előtte volt. Az öreg, kimustrált villamosokat alkatrészbányának használják. És sajnos az sem ritka, hogy rossz a fék vagy a kormány.

– Először nem értettem, mitől fáj a bal vállam. Hát persze, a kormány. Most már értem – mondja egy másik járművezető.

Nem költenek semmit a buszpark fejlesztésére. Évek óta nem vettek egyetlen új autóbuszt sem. Ám a buszvezetők a ma harcai közepette a jövőjükért, az egzisztenciájukért aggódnak. Az egyik járművezető felveti, hogy az észak-pesti autóbuszjáratok üzemeltetését fokozatosan veszi át a Nógrád Volán. A cég vezetője egészen véletlenül épp az új BKV-vezér testvére.

– Gondolkoztam azon, hogy átmegyek a Nógrád Volánhoz dolgozni. A BKV karcsúsít. Úgy tűnik, mintha hosszabb távon már csak a kötöttpályás járműveit, a metrót, a trolit és a villamosokat akarná megtartani. Sorra mond le autóbuszjáratairól. Olyan érzése van az embernek, mintha meg akarna szabadulni tőlük. Már a 25-ös buszról is folynak a tárgyalások. Azonban a Nógrád Volánnál még a kilencvenezer forintot sem vinném haza – legyint a járművezető.

Van, aki épp most ugrott bele a lakáshitelbe, és jön a második baba.

– El kell tartanunk a családunkat – szögezik le.

Valamennyien szakszervezeti tagok. A sztrájkkal érvényt akarnak szerezni a követelésüknek, a jobb anyagi és erkölcsi megbecsülésnek. De lesz vajon sztrájk?

A BKV vezetői és a dolgozókat képviselő szakszervezetek szinte fel sem álltak a tárgyalóasztal mellől, azonban lapzártánkig nem született meg a megállapodás. A dolgozók 85 százalékát tömörítő Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VTDSZSZ) elnökhelyettese, Földényi György a Demokratának elmondta, azzal, hogy a BKV középvezetői folyamatosan nyomás alatt tartják a dolgozókat, és egyenként interjúvolják őket arról, hogy ki fog vajon részt venni a sztrájkban, a BKV törvénysértést követ el, amiért a bíróság előtt is felelni fog. A VTDSZSZ ugyanis úgy döntött, hogy a bírósághoz fordul a törvénysértő nyomásgyakorlás miatt.

– Tartanak a sztrájktól. Eddig még soha nem éreztünk ekkora felkészültséget a tárgyalópartner részéről. De ekkora nyomásgyakorlást sem. Ami a főpolgármester nyilatkozatát illeti, amelyben a pedagógusok bérével hasonlította össze a járművezetők juttatásait, erős csúsztatás volt. Azt ugyanis nem tette hozzá, hogy a buszsofőrök a pótlékokkal és túlórákkal együtt keresik meg ezt a pénzt. De miért nem beszél a főpolgármester úr inkább arról, hogy a vezérigazgató negyvenmilliót, egy főosztályvezető pedig harmincmilliót keres? – tette föl a kérdést a sztrájkbizottság elnöke.

Közben a BKV vezetősége már azt is kilátásba helyezte, hogy ha sztrájkolni fognak a járművezetők szeptember negyedikén, akkor be fogják hívni a nyugdíjas busz- és villamosvezetőket, illetve az adminisztratív dolgozókat, akik jogosítvánnyal rendelkeznek, és őket ültetik a volán mellé. Vagyis mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a munkabeszüntetésre ne kerüljön sor.

Csakhogy a BKV belső szabályzata szigorú feltételeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ki és milyen vizsgákkal, milyen feltételekkel ülhet a vezetőfülkébe. A jogosítvány ehhez önmagában nem elég. Ezt ne tudná a cég menedzsmentje? Nyilvánvalóan tudja, de azt a látszatot szeretné kelteni, hogy az egész készülődés értelmetlen, mert úgyis lesz elég áruló, aki megtöri a sztrájkot.

– Nem célunk a munkabeszüntetés – szögezte le a sztrájkbizottság elnöke. – Ha azonban nem érjük el, hogy megszülessen a bérmegállapodás, a szeptember negyedikei sztrájkot megtartjuk.

Egyelőre úgy látszik, mindkét fél keményen kitart az álláspontja mellett. De senki nem lát a jövőbe, és mindig vannak sztrájktörők és óvatos konformisták, akik úgy vélik, az utolsó pillanatban majd szépen megállapodnak, és a sztrájk is elmarad.

Ám a lehető legjobb érdekérvényesítő képességgel mégiscsak a közlekedési vállalatok járművezetői rendelkeznek. Ha leállítják a közlekedést, megbénul a város. Ezt éppúgy tudja Demszky Gábor, mint a BKV vezérkara. A szakszervezetek 13 ezer dolgozó érdekeit képviselik. A vállalatvezetés 16 500 forint béremelést ajánl dolgozónként, a szakszervezetek a korábbi 25 ezer helyett most már csak 22 ezer forintot követelnek. A különbség dolgozónként 5500 forint. Ez a 13 ezer dolgozóra vetítve valamivel több mint 70 millió forint terhet jelent a BKV számára. Egy Combino villamos üzembe helyezése – klíma nélkül – ezermillió forintba került…

Vajon meddig lehet konzerválni az ostoba és felelőtlen bürokráciát, a vízfejjé duzzasztott apparátust, a súlyos szakmai baklövéseket elkövető menedzsment milliós fizetéseit egy súlyosan eladósodott, veszteséges cégnél? Meddig lehet méregdrága, ám haszontalan járműveket venni, milliárdos beruházásokat erőltetni, miközben az utas örülhet, ha némelyik busznak nem esik ki a kereke? Meddig lehet leplezni a szervezetlenséget, takargatni a káoszt? És arrogánsan egymás ellen hangolni a fővárosiakat? Szeptember negyedikén talán kiderül.

Hernádi Zsuzsa