Tizenegy éves mélyponton a magyar gazdasági növekedés

Váratlanul rossz eredményről számolt be a Statisztikai Hivatal: a második negyedévben Magyarországon mindössze 0,2 százalékkal nőtt a bruttó nemzeti termék, ami így csupán 1,4 százalékkal magasabb az egy évvel korábbi szintnél. A Pénzügyminisztérium így kommentálta a hírt: ebből is látszik, hogy jó irányba indult a gazdaságpolitikai korrekció. Ugyanakkor azt ígérik, ez már a mélypont, és év végére 2 százalék fölé kerül a GDP növekedése. Ennyire rossz helyzetet utoljára 1996-ban, a Bokros-csomag időszakában mutattak a statisztikák.

Csupán 1,4 százalékkal volt magasabb Magyarország GDP-je a második negyedév végén, mint egy évvel korábban – derül ki a Statisztikai Hivatal sokkoló bejelentéséből. Sokkoló, mert elemzők közel a duplájára számítottak, és sokkoló, mert 11 éve nem mutattak ennyire alacsony számot a statisztikák. Ráadásul az 1,4 százalék nagy része is a tavalyi év végén felhalmozott „tartalékból” adódik, 2007 második negyedéve ugyanis mindössze 0,2 százalékos bővüléssel szerénykedhet. Bár a részletes elemzést csak a jövő hétre ígérik a statisztikusok, gazdaságkutatók egybehangzóan állítják: a lassulást a lakossági fogyasztás visszaesése okozza.

Lecsúsztunk a pályáról

A GDP, vagy a bruttó nemzeti termék megmutatja: mennyi javat állítanak elő egy országban egy év alatt. A konkrét iparcikkeken kívül a mutatóba beleszámítanak természetesen a beruházási javak, a szolgáltatások, sőt (valós értékükön számolva) még az ingyenes közszolgáltatások is. És természetesen az sem mindegy, milyen az árszint, ugyanis a magasabb áron értékesített termékek magasabb értéket, vagyis magasabb GDP-t jelentenek.

Az uniós csatlakozás időszakában úgy tűnt: az úgynevezett felzárkózó országok a következő egy-két évtizedben tartósan berendezkedhetnek az 5-8 százalék közötti GDP-növekedésre. Az uniós csatlakozás ugyanis felpörgeti az áruforgalmat, nő a kivitel, nő a termelés, amit ráadásul a magasabb bérek miatt élénkülő fogyasztás belülről is ösztönöz. Ahogy ezt Írország, Spa-nyolország vagy Portugália példája is bizonyította, amelyek csatlakozásuk után legalább 4 százalékos gazdasági növekedés felmutatására voltak képesek.

Hasonlóan indult Magyarország is. Miután a kilencvenes évek második felében eldöntött ténnyé vált hazánk közeli beolvadása az Európai Unióba, a külföldi befektetők rohama nyomán erősen bővülni kezdett a GDP. Amit csak fokozott, hogy 2001-től a polgári kormány mesterséges eszközökkel is élénkíteni próbálta a gazdaságot. Pozitívan hatott a GDP-re a belföldi fogyasztás erősödése is. Ezt segítették a 2001-ben és 2002-ben végrehajtott rendkívüli minimálbér-emelések, majd a 2002-es választások után az állami szerveknél végrehajtott 50 százalékos fizetésemelések is. Magyarország GDP-je 1997-2005 között végig 4-5 százalék közötti mértékben bővült, 2000-ben pedig az 5,2 százalékot is elérte. Mivel eközben Nyugat-Európában csupán 1,5-2,5 százalékot jegyeztek, úgy tűnt, hazánk biztos úton jár a felzárkózásban. A merészebbek ki is számolták: amennyiben fennmarad a tempó, húsz év alatt utolérhetjük a spanyolokat, portugálokat, újabb húsz év után pedig a németek életszínvonalán élhetünk.

Tavaly harsant fel először a figyelmeztetés: hiba is csúszhat a számításokba. Akkor ugyanis mindössze 3,9 százalékkal gyarapodott a GDP, ami éppen évtizedes mélypontot jelentett. Be kellett látni: hiába az uniós csatlakozás lendülete, a gyors növekedés csak megfelelő gazdaságpolitikával együtt tartható fenn. A számok azonban egyre erősebben mutatták, hogy rossz irányba mennek a dolgok: 2006 közepén még 4,1 százalékos GDP-növekedésről számolt be a Statisztikai Hivatal, 2006 végén már csak 3,9 százalékról, 2007 első negyedévében 2,9 százalékról, s innen sikerült lecsúszni az 1,4 százalékos mélypontra.

Ez pedig régiós összehasonlításban is mély-pontot jelent. A környező országok ugyanis töretlenül robognak tovább az uniós felzárkózás pályáján. A leggyengébben teljesítő kelet-európai tagállam, Csehország is 4,9 százalékos növekedésre számít az idei évben, a többi államban pedig 6-8 százalék között mozognak a GDP-bővülési adatok. Sőt, Szlovákia (immár második éve) 8 százalék fölötti növekedést produkál.

Nem várt hatások

Gazdaságkutatók körében jókora meglepetést okozott az 1,4 százalékos GDP-adat, a szakma ugyanis 2,5 százalék körüli számra számított – hasonlóan az első negyedévhez, amikor kiderült, a lakosság hitelfelvétellel tartja fenn korábbi fogyasztási szintjét. A hitelfelvételi láz azonban tavasz végére kifulladt – júniusban már 3,6 százalékkal esett a lakossági fogyasztás.

A Pénzügyminisztérium reakciója viszont a választások előtti „kidumálós” időket idézte, amikor minden elmarasztalásról megpróbálták bebizonyítani, hogy tulajdonképpen a kormány munkájának elismerését jelenti (a legemlékezetesebb mellébeszélés, hogy amikor az autópályaügyeknél alkalmazott „kreatív könyvelés” miatt az unió megfedte Magyarországot, Gyurcsány Ferenc mindezt a „reformtörekvések támogatásaként” értelmezte).

– Az alacsony növekedési adat azt igazolja, hogy helyes úton indult el a költségvetési korrekció – nyilatkozta az 1,4 százalékról Veres János pénzügyminiszter. Hozzátéve, hogy a GDP-mélypontot a közszféra költekezésének visszafogása okozta.

Valójában elemzők között sincs egyetértés abban, mi is okozta a vártnál jóval gyengébb GDP-adatot. Egy biztos: nem az ipari termelés vagy bármiféle külkereskedelmi probléma okolható a lassulásért, az export ugyanis töretlenül nő immár ötödik éve – ami eleve furcsa a GDP lassulásának időszakában. Színtisztán belső problémákról, a kormányzati megszorító intézkedések hatásáról van tehát szó – itt azonban több olyan dolgot is kell vizsgálni, amelyek jelentősen visszafoghatják a GDP-t. A legtöbben a lakossági fogyasztás visszaesését említik. Az elmúlt időszak adóemeléseinek következtében 7 százalékkal csökkent a magyar bérek értéke, s amennyiben a lakosság immár nem pótolja hitelből a hiányt, kevesebb áru vásárlására képes, ami csökkenti a hazai piacra szánt termelést. Mindez már látszik is a tartós fogyasztási cikkek eladásának visszaesésében.

Igaza lehet a pénzügyminiszternek is a közszféra költekezésének visszafogásáról. Az ezredforduló környékén megszokott állami beruházások – autópálya-építések, lakástámogatások, fürdőfejlesztések – jóval takarékosabban pislákolnak. Ezekben azonban nem jelentett hirtelen visszaesést az idei év, a lakástámogatások például már harmadik éve fokozatosan kerülnek leépítésre.

A legfigyelmesebb elemzők viszont a közszféra költekezésének egy másik vetületére hívják fel a figyelmet. Amit úgy hívnak: közösségi fogyasztás. Feltűnő ugyanis, hogy a GDP-növekedés pont akkor esett vissza jelentősen, amikor felharsantak az első diadaljelentések az egészségügy rendbetételéről. Az Országos Egészségügyi Pénztár adatai szerint a vizitdíj februári bevezetése óta 35-40 százalékkal kevesebben keresték fel háziorvosukat, s mintegy 15 százalékkal csökkent a rendelőintézetek pácienseinek száma. Márpedig az úgynevezett állami szolgáltatások nagyon is számottevő részét képezik a GDP-számításoknak – a bruttó nemzeti termék mintegy negyede ebből származik. Amennyiben tényleg a közösségi fogyasztás felelős a vártnál rosszabb GDP-adatokért, a továbbiakban sem számíthatunk semmi jóra: a harmadik negyedévet az oktatásban tapasztalható megszorítások fogják visszahúzni.

Megoldás nélkül

A pénzügyminiszter ugyanakkor optimistább. Veres János szerint a második negyed-év volt a mélypont, ezután már jelentkeznek a költségvetési kiigazítás pozitív hatásai, növekszik az export és a belső fogyasztás, ami gyorsítani fogja a GDP-bővülését. A Pénzügyminisztérium az év egészére 2,2 százalékos GDP-növekedéssel számol, ami ugyan alacsonyabb a korábbi 2,7 majd 2,5 százalékos terveknél, ám a jelenlegi 1,4 százalékhoz képest gyorsulást jelentene.

Kérdés azonban, hogy a megszorításoknál alkalmazott szokásos retorika – most ugyan nehéz, de mindez azért történik, hogy később jobb legyen – megfelelő-e a jelenlegi helyzetben. A szavak szinte teljesen megegyeznek azzal, amit Bokros Lajos mondott 1995-96-ban, amikor hasonló mélyponton volt a gazdasági növekedés. Csakhogy ? okkal hivatkozhatott arra, hogy a megszorítások eredményeként nőni fog az export – a Bokros-csomagnak ugyanis a drasztikus forintleértékelés is része volt, ami jótékonyan hatott a magyar áruk nemzetközi versenyképességére. Veres János jelenlegi megnyilvánulásában mindez csupán üres séma – az export másfél évtizedes csúcson van, ráadásul a kormány semmilyen intézkedést nem tervez, ami erősíthetné a kivitelt. S hasonlóan megalapozatlan a belső fogyasztás felfutásáról tett kormányzati kijelentés, hiszen a megemelt adók és a lebegtetett újabb adóterhek idén és jövőre is csökkentik a lakosság fizetőképes keresletét.

Elemzők épp ezért valószínűtlennek tartják, hogy a magyar gazdaság egyhamar eléri a környező országokra jellemző 5 százalék körüli növekedési szintet. A kormány ugyanis képtelen kettős feladatra koncentrálni: vagyis úgy rendbe tenni a költségvetést, hogy közben gazdaságélénkítésre, beruházásösztönzésre is maradjon keret. Figyelmeztető jel: az idei első fél évben negyedévben csupán 481 millió euró működő tőke érkezett Magyarországra, uniós csatlakozásunk óta a legkevesebb. A kutatók szerint a kormány jelenleg egyetlen tényezőtől várja a gazdasági növekedés beindulását: a hazánkba ömlő uniós euró-milliárdoktól. A korábbi csatlakozók tapasztalatai azonban azt mutatják: ezek a támogatások elsősorban ott lendítettek sokat, ahol a pénzek valamiféle egységes nemzeti fejlesztési stratégiának rendelték alá. Nemzeti Fejlesztési Terveink sorozatos brüsszeli kudarcai azonban azt mutatják: Magyarország még saját jövőképének felrajzolására is csak a közhelyek szintjén képes.

Kárász Andor